Heves Megyei Hírlap, 2013. december (24. évfolyam, 280-303. szám)
2013-12-30 / 302. szám
2013. DECEMBER 30., HÉTFŐ SPORTTÜKÖR aktivisták Ahogy Minarik Edének a Régi idők focijában, Szarvas Lászlónak, Szabó Gyulának vagy éppen Minczér Györgynek is a foci a szenvedélye. Településükön ők tesznek meg mindent saját csapatukért, azért az ékkőért, a helyi Csabagyöngyéért, amit semmi másért nem adnának. A MEGYEI FUTBALL MINARIK EBEI Csodálatos emberek! A futball helyi „csinálói” ők, akik nélkül aligha létezne labdarúgás az adott településen. 1988-ban még 129 focival foglalkozó sportszervezet működött Hevesben, ma már ez a szám csupán 57. De hogy legalább még eny- nyi, az jelentős részben - nem a teljességre törekvő - összeállításunk szereplőinek köszönhető. Bódi Csaba Szarvas László neve egybeforrt Felsőtárkányéval. A hivatalosan szakosztálytitkárként tevékenykedő', a nyilvánosságot jobbára kerülő támogató évtizedek óta vállal nem csekély áldozatot szeretett klubja érdekében. Kiss Tibor személyében dolgozott már NB I-es múlttal rendelkező edzővel, ám azt nemigen gondolta, hogy valaha Détári Lajost is a „beosztottjának” tudhatja, akinek mindenesként a szívember „Stefa” (alias Bóta József) leste valamennyi kívánságát. Három éve még Bocsi Zoltán is a „Sárkányokat” szolgálta, míg jelenleg ős-abonyiként a Füzesabonyi SC-t labdarúgó szakosztályába csempészi visz- sza a helyi kötődésű játékosokat. „Zúzó” helyzete nem köny- nyű. Újabb Trombitás Istvánra lelni kevés esély mutatkozik, szponzorok és nézők hiányában az érdektelenség felé sodródó klubnál a figyelem inkább az NB II-ben remeklő kézilabdázókra irányul. Már nem köt a cement Megoszlik az összpontosítás Andornaktályán is. Az elnyű- hetetlen Varga József és Vozik Zoltán Tuza László révén nemcsak adni képes, de a zsebébe bele is nyúló mecénást tud maga mellett. Az idők szavát megértő, s így „sportpolitikáján” a közelmúltban változtatott elnök visszább lépése az eredmények terén egyértelműen kiütközött. Megyei I-es csapatuk a pofozógép szerepére kárhoztatott, megye Il-es legénységük annyival áll jobban, hogy ők legalább már két pontot szereztek. A téli személycseréktől most osztályban maradást remél az ASE elöljárója, alátámasztva a tényt, mely szerint a helyi képességek igenis behatároltak. Bélapátfalván is régi vendég a jó teljesítmény, és itt most elsősorban nem a hőskornak számító Építők időszak NB III-as gárdáira gondolunk. Ferencz Dénes hiába igyekszik a feltételek terén osztályt meghaladó színvonalat biztosítani; Horváth Tamás nevelőmunkája hiába példaértékű, mindig ott egyensúlyozik a kiesés szélén a cementet kötőanyagként rég nélkülöző SKE. Kugi és az Egri FC A megye csúcsklubját kellene hogy jelentse az Egri FC, ám ennek az elvárásnak sok tekintetben nem tud megfelelni az egylet. Nincs állandóságot képKevés boldogabb embert látni Verpeléten Sajbán Lászlónál (balról), amikor gólt szereznek a fiúk és győz a csapat. A VSE-nél ő az emblematikus figura, viselő személy a vezetésben, így - ha csupán a felnőtteket nézzük -, egyedül a szertáros, Kugi (Kugler Gyula) köszön vissza ismerősként a Stadion út 8. szám alatti létesítményben. Hali bá1, a GYAK ikonja Borsodnádasdon a hajdani 11-es rúgó bajnok, Vincze László szervezi a futballt, játékosként be-be dobva az egyszeres válogatott Farkas Simont. A domoszlóiaknál Sidló János kihagyhatatlan szereplője a klubnak, Egerszalókon Varga István áldozatvállalása múlja felül magasan az átlagot. Játsz- szon bárhol is a Gyöngyösi AK csapata, az állandóságot képviselő Halmóczki Ferenc neve évtizedek óta összekovácsolódott az egylettel. Az újonc herédieknél Markó Ferenc a „régi motoros”, miként Nagyrédén Kovács László viszi a prímet. A szőlőskertiek első embere azt az irányvonalat képviseli és követi, amit jó néhány évvel korábban Oczella László rakott le. Maradandót alkotva. Makiáron Misz György a mindent tudó és mindent megoldó „szaki”. A markazi Budai Gábor már a fiatalabb korosz- | tály embereként irányít Fehér | Gyula és Hatalyák Zoltán köz- f reműködését nem kihagyva | a munkából. A verpelétieknél = a president, dr. Miksi Gyula ugyanúgy hálás lehet Sajbán Lászlónak, mint a VSE - úgy egészében. Keleti vitézkedők Abasáron Endrész László, Mátraderecskén Fónad István személye kihagyhatatlan, Ti- szanánán Bordács János révén költözött újra élet a futballpá- lyára. Novajon Juhász Péter karolta fel a „mostohagyereket”, Erdőtelken pedig Pusoma József lót-fut, intézkedik. Poroszlón a klasszikusnak számító Orosz Károly, Varga István, Görbe Károly trió helyét Riczkó Zoltán és Görbe Róbert próbálja betölteni. Tarnamérán Csintalan Attila és Előházi Zoltán irányítása mellett Előházi Béla lelkesedése párját ritkító, míg Tarnaleleszen a Molnár Gábor, Klfusz Csaba és Balázs Károly trió tett le sokat az asztalra. Nyugati harcosok Apcon Sipkó Pál viseli a terheket, Boldogon Laczkó Roland jóvoltából csempészték vissza a futballt a településre, Csányban Káposzta István és Szabó Péter társaságában az orvosi receptek mellett Köd- mön Levente váltja be a focira vonatkozó igényeket. Ecséden Tóth Tibor számára nincs lehetetlen, ha a labdarúgásról van szó, az Energia SC-nél pedig Kurfürst István, Kiss István és Izsvák Zsolt ügyködik azon, hogy a Sport úti létesítményben valóban a sporté legyen az elsőség. A január 1-től a megyei igazgatói tisztet betöltő gyöngyös- tarjáni Jenei Károly profesz- szionális szemléletével sokat lépett előre a KSK, a Hatvani Lokomotív esetében a küzdelmes mindennapok harcait Varga János, Kiss György és Hartman Zsolt vívja meg. Lőrinciben Kerepesi Ferenc vállán nyugszik a teher, Szűcsiben Kovács Jánosnak jár hála azért, hogy működik az egylet. A zagyvaszántóiak Nagy Szabolcsra és Sági Istvánra támaszkodhatnak, míg Visontán Dérfi Zoltán hozzáértése mesz- sze túlmutat csapata tudásszintjén. Mesteri „polgík” A település első embereként Bozsik Csaba (Besenyőtelek), Fekete László (Zagyvaszántó), Havasi László (Makiár), Pelle Sándor (Detk) és Eged István (Pétervására) tekinti szívügyének a futballt. A besenyőieknél a polgármester nemcsak a felnőttekre helyezi a hangsúlyt, hanem a névrokon hagyatékát ápolva, a Bozsik-programos gyerekekre is nagy odaadással ügyel. Zagyvaszántón a korábbi Helasz elnökségi tag, Oldal Alfréd munkásságát az ex-fut- ballista Fekete László folytatja. Detken Kiss Sándor nélkül hiába lenne ott az önkormányzat a sportegyesület mögött, míg Pétervásárán nagy űrt hagyott maga mögött a tavaly elhunyt Bocsi Attila. Ari Norman Pé- lyen, Forgó János Mátraballán, Fenyves László Haííios Csabát maga mellett tudva Hevesveze- kényben „őrzi a lángot”. Tóth József Tiszanánán vállalt érdemeket a futball feltámasztásán ban, Vámosgyörkön a már-már legendás Torna István hagyatékát ifjabb Gedei Zoltán vette át, aki édesapjával együtt jár élén a klubnál is. Családban marad A generációról generációra szálló futballszeretet nem új keletű. Példát erre Gyöngyöshalászon a Szabó család szolgáltat. Gyula bá' füvet nyír, csapatot edz, klubot irányít, fia, Gyu- szi játszik, az édesanya, Marika pedig a papírmunkát intézi. A Mátraalja központjának másik végében, Gyöngyössoly- moson Králik Zoltán és Kráiik Zoltánné végez hasonlót, csak kisebb nagyságrendben, de ugyanúgy elismerést érdemlően. Egerszóláton minden túlzás nélkül állítható módon Horváth László az „ikon”, ifj. Horváth László jól halad édesapja nyomdokain, bár a feladat több mint embertpróbáló a szerény lehetőségekkel rendelkező, aprócska településen. Blázi János és neje, Hatvanban talált valódi otthonra. Igaz, a folyamatosan megújuló népkerti sporttelepen manapság már csak a családfő áll a klub alkalmazásában Erzsiké is elévülhetetlen érdemeket szerzett a Zagyva-parti egyletnél. Hevesen újra Budaiék (Sándor és István) nyúltak a foci hóna alá. Ahhoz kétség sem fér, hogy mást érdemelne a múltja alapján többre hivatott település, azonban ez szélesebb helyi összefogás nélkül nem valósulhat meg. Igen, (n)ők is! Az NB I-es paksiaknál Balog Judit ügyvezetőként örvend A gyöngyöshalászi Szabó Gyula (balról) sokszor jár ellenfélnézőbe is tiszteletnek az erősebb nem körében. Nem a labdarúgásból élve, ám a sportágnak sok időt szentelve végez áldozatos munkát Pádárné Gyuricza Henriett Mátraballán, Dósa Johanna Pe- tőfibányán, Nagy Csilla pedig Váraszón hagyja mögött a fakanalat, ha meccsről, futballról, közösségről van szó. Tamasiné Barta Andrea Füzesabonyban számított a sportágat éveken át életben tartó személynek. A végek kulcsemberei Utassy Dénes személyében elnökét és játékosát is elveszítette idén az Egri Sportcentrum, ahol Harmati Péter lépett Dénes bá' örökébe, aki Cserős Vilmossal karöltve vezényli a 2008-ban alapított megyei III-as klubot. A sokat megélt csapatvezetők közé ebben az osztályban Minczér György (Vécs), Kovács Tibor és Fónagy Gergely (Mikófalva), továbbá Váradi Rudolf (Karácsond) tartozik, de Kerecsenden Balog Csaba, Kömlőn Túró Sándor, Noszvajon Lukács Gyula és Tu- boly Sándor labdarúgás iránti alázata is megsüvegelendő. Ami meglepte Berzit Még 1989-ben történt, Berzi Sándor főtitkári időszakában. Az MLSZ elöljárója az egri meghívásnak eleget téve érkezett a megyei szövetség összejövetelére, amelyen (világ, láss csodát!) az akkori 91 sportszervezet közül csupán egy klub nem képviseltette magát. Alaposan meg is lepődött a vezető, mert hasonló érdeklődést előtte máshol sem tapasztalt. A világ azóta - ebben a vonatkozásban is - sokat változott. „Átalakult az emberek szemléletmódja, az érdektelenség talán ezzel magyarázható - bocsájtkozott okfejtésbe a megyei szövetség munkáját 24 éven át főtitkárként, majd igazgatóként irányított Várkonyi Ferenc. - Évente két alkalommal hívjuk össze a csapatok vezetőit, ám sajnos egyre kevesebben tartják fontosnak személyes jelenlétüket. Ettől is nagyobb gondnak érzem, hogy sokszor szomszédos települések klubvezetői sem ismerik egymást.” A fehér foltok A labdarúgó hagyományaira méltán büszke Recsk, Sírok és Egercsehi immár évek óta fehér foltként szerepel a megyei futballtérképén. Balatonban nyáron újrakezdték, Hevesaranyoson ismét befejezni kényszerültek a labda rúgását. Nincs már foci Tarnaörsön, Kiskörén, Egerbaktán, Istenmezején, Párádon, Atkáron, Rózsa- szentmártonban, Sarudon és Kápolnán sem, de Szilvásvárad, Demjén, Egerbocs, Bükkszék, Ivád, Szajla, Adács, Gyöngyös- oroszi, Kisnána, Gyöngyöspata, Hort, Boconád, Visznek, Kál, Kompolt, Mezőtárkány, Feldeb- rő, Tófalu és Átány lakossága is nélkülözi a futballt. Pedig a sportág számára ettől kedvezőbb környezetet rég nem teremtett a kormányzat. Helyi aktivisták híján a lehetőségek is elvesznek.
