Heves Megyei Hírlap, 2013. december (24. évfolyam, 280-303. szám)

2013-12-30 / 302. szám

2013. DECEMBER 30., HÉTFŐ SPORTTÜKÖR aktivisták Ahogy Minarik Edének a Régi idők focijában, Szarvas Lászlónak, Szabó Gyulának vagy éppen Minczér Györgynek is a foci a szenvedélye. Településükön ők tesznek meg mindent saját csapatukért, azért az ékkőért, a helyi Csabagyöngyéért, amit semmi másért nem adnának. A MEGYEI FUTBALL MINARIK EBEI Csodálatos emberek! A fut­ball helyi „csinálói” ők, akik nélkül aligha létezne labda­rúgás az adott településen. 1988-ban még 129 focival foglalkozó sportszervezet működött Hevesben, ma már ez a szám csupán 57. De hogy legalább még eny- nyi, az jelentős részben - nem a teljességre törekvő - összeállításunk szereplői­nek köszönhető. Bódi Csaba Szarvas László neve egybeforrt Felsőtárkányéval. A hivatalo­san szakosztálytitkárként te­vékenykedő', a nyilvánosságot jobbára kerülő támogató év­tizedek óta vállal nem csekély áldozatot szeretett klubja érde­kében. Kiss Tibor személyében dolgozott már NB I-es múlttal rendelkező edzővel, ám azt nemigen gondolta, hogy valaha Détári Lajost is a „beosztottjá­nak” tudhatja, akinek minde­nesként a szívember „Stefa” (alias Bóta József) leste vala­mennyi kívánságát. Három éve még Bocsi Zoltán is a „Sárkányokat” szolgálta, míg jelenleg ős-abonyiként a Füzesabonyi SC-t labdarúgó szakosztályába csempészi visz- sza a helyi kötődésű játékoso­kat. „Zúzó” helyzete nem köny- nyű. Újabb Trombitás Istvánra lelni kevés esély mutatkozik, szponzorok és nézők hiányá­ban az érdektelenség felé sod­ródó klubnál a figyelem inkább az NB II-ben remeklő kézilab­dázókra irányul. Már nem köt a cement Megoszlik az összpontosítás Andornaktályán is. Az elnyű- hetetlen Varga József és Vozik Zoltán Tuza László révén nem­csak adni képes, de a zsebébe bele is nyúló mecénást tud ma­ga mellett. Az idők szavát meg­értő, s így „sportpolitikáján” a közelmúltban változtatott elnök visszább lépése az eredmények terén egyértelműen kiütközött. Megyei I-es csapatuk a pofozó­gép szerepére kárhoztatott, me­gye Il-es legénységük annyival áll jobban, hogy ők legalább már két pontot szereztek. A téli személycseréktől most osztály­ban maradást remél az ASE elöljárója, alátámasztva a tényt, mely szerint a helyi képessé­gek igenis behatároltak. Bélapátfalván is régi vendég a jó teljesítmény, és itt most el­sősorban nem a hőskornak szá­mító Építők időszak NB III-as gárdáira gondolunk. Ferencz Dénes hiába igyekszik a felté­telek terén osztályt meghaladó színvonalat biztosítani; Hor­váth Tamás nevelőmunkája hiába példaértékű, mindig ott egyensúlyozik a kiesés szélén a cementet kötőanyagként rég nélkülöző SKE. Kugi és az Egri FC A megye csúcsklubját kelle­ne hogy jelentse az Egri FC, ám ennek az elvárásnak sok tekin­tetben nem tud megfelelni az egylet. Nincs állandóságot kép­Kevés boldogabb embert látni Verpeléten Sajbán Lászlónál (balról), amikor gólt szereznek a fiúk és győz a csapat. A VSE-nél ő az emblematikus figura, viselő személy a vezetésben, így - ha csupán a felnőtteket nézzük -, egyedül a szertáros, Kugi (Kugler Gyula) köszön vissza ismerősként a Stadion út 8. szám alatti létesítményben. Hali bá1, a GYAK ikonja Borsodnádasdon a hajda­ni 11-es rúgó bajnok, Vincze László szervezi a futballt, játé­kosként be-be dobva az egysze­res válogatott Farkas Simont. A domoszlóiaknál Sidló János kihagyhatatlan szereplője a klubnak, Egerszalókon Varga István áldozatvállalása múlja felül magasan az átlagot. Játsz- szon bárhol is a Gyöngyösi AK csapata, az állandóságot képvi­selő Halmóczki Ferenc neve év­tizedek óta összekovácsolódott az egylettel. Az újonc herédieknél Markó Ferenc a „régi motoros”, mi­ként Nagyrédén Kovács László viszi a prímet. A szőlőskertiek első embere azt az irányvona­lat képviseli és követi, amit jó néhány évvel korábban Oczella László rakott le. Maradandót al­kotva. Makiáron Misz György a mindent tudó és mindent meg­oldó „szaki”. A markazi Budai Gábor már a fiatalabb korosz- | tály embereként irányít Fehér | Gyula és Hatalyák Zoltán köz- f reműködését nem kihagyva | a munkából. A verpelétieknél = a president, dr. Miksi Gyula ugyanúgy hálás lehet Sajbán Lászlónak, mint a VSE - úgy egészében. Keleti vitézkedők Abasáron Endrész László, Mátraderecskén Fónad István személye kihagyhatatlan, Ti- szanánán Bordács János révén költözött újra élet a futballpá- lyára. Novajon Juhász Péter ka­rolta fel a „mostohagyereket”, Erdőtelken pedig Pusoma Jó­zsef lót-fut, intézkedik. Porosz­lón a klasszikusnak számító Orosz Károly, Varga István, Görbe Károly trió helyét Riczkó Zoltán és Görbe Róbert próbál­ja betölteni. Tarnamérán Csin­talan Attila és Előházi Zoltán irányítása mellett Előházi Béla lelkesedése párját ritkító, míg Tarnaleleszen a Molnár Gábor, Klfusz Csaba és Balázs Károly trió tett le sokat az asztalra. Nyugati harcosok Apcon Sipkó Pál viseli a terheket, Boldogon Laczkó Ro­land jóvoltából csempészték vissza a futballt a településre, Csányban Káposzta István és Szabó Péter társaságában az orvosi receptek mellett Köd- mön Levente váltja be a focira vonatkozó igényeket. Ecséden Tóth Tibor számára nincs lehe­tetlen, ha a labdarúgásról van szó, az Energia SC-nél pedig Kurfürst István, Kiss István és Izsvák Zsolt ügyködik azon, hogy a Sport úti létesítmény­ben valóban a sporté legyen az elsőség. A január 1-től a megyei igaz­gatói tisztet betöltő gyöngyös- tarjáni Jenei Károly profesz- szionális szemléletével sokat lépett előre a KSK, a Hatvani Lokomotív esetében a küz­delmes mindennapok harcait Varga János, Kiss György és Hartman Zsolt vívja meg. Lő­rinciben Kerepesi Ferenc vál­lán nyugszik a teher, Szűcsi­ben Kovács Jánosnak jár hála azért, hogy működik az egylet. A zagyvaszántóiak Nagy Sza­bolcsra és Sági Istvánra tá­maszkodhatnak, míg Visontán Dérfi Zoltán hozzáértése mesz- sze túlmutat csapata tudás­szintjén. Mesteri „polgík” A település első embereként Bozsik Csaba (Besenyőtelek), Fekete László (Zagyvaszántó), Havasi László (Makiár), Pelle Sándor (Detk) és Eged István (Pétervására) tekinti szívügyé­nek a futballt. A besenyőieknél a polgármester nemcsak a fel­nőttekre helyezi a hangsúlyt, hanem a névrokon hagyatékát ápolva, a Bozsik-programos gyerekekre is nagy odaadással ügyel. Zagyvaszántón a koráb­bi Helasz elnökségi tag, Oldal Alfréd munkásságát az ex-fut- ballista Fekete László folytatja. Detken Kiss Sándor nélkül hi­ába lenne ott az önkormányzat a sportegyesület mögött, míg Pétervásárán nagy űrt hagyott maga mögött a tavaly elhunyt Bocsi Attila. Ari Norman Pé- lyen, Forgó János Mátraballán, Fenyves László Haííios Csabát maga mellett tudva Hevesveze- kényben „őrzi a lángot”. Tóth József Tiszanánán vállalt érde­meket a futball feltámasztásán ban, Vámosgyörkön a már-már legendás Torna István hagyaté­kát ifjabb Gedei Zoltán vette át, aki édesapjával együtt jár élén a klubnál is. Családban marad A generációról generációra szálló futballszeretet nem új keletű. Példát erre Gyöngyösha­lászon a Szabó család szolgáltat. Gyula bá' füvet nyír, csapatot edz, klubot irányít, fia, Gyu- szi játszik, az édesanya, Mari­ka pedig a papírmunkát intézi. A Mátraalja központjának má­sik végében, Gyöngyössoly- moson Králik Zoltán és Kráiik Zoltánné végez hasonlót, csak kisebb nagyságrendben, de ugyanúgy elismerést érdem­lően. Egerszóláton minden túl­zás nélkül állítható módon Hor­váth László az „ikon”, ifj. Hor­váth László jól halad édesapja nyomdokain, bár a feladat több mint embertpróbáló a szerény lehetőségekkel rendelkező, ap­rócska településen. Blázi János és neje, Hatvanban talált valódi otthonra. Igaz, a folyamatosan megújuló népkerti sporttelepen manapság már csak a családfő áll a klub alkalmazásában Er­zsiké is elévülhetetlen érde­meket szerzett a Zagyva-parti egyletnél. Hevesen újra Budai­ék (Sándor és István) nyúltak a foci hóna alá. Ahhoz kétség sem fér, hogy mást érdemelne a múltja alapján többre hivatott település, azonban ez szélesebb helyi összefogás nélkül nem va­lósulhat meg. Igen, (n)ők is! Az NB I-es paksiaknál Ba­log Judit ügyvezetőként örvend A gyöngyöshalászi Szabó Gyula (balról) sokszor jár ellenfélnézőbe is tiszteletnek az erősebb nem körében. Nem a labdarúgásból élve, ám a sportágnak sok időt szentelve végez áldozatos mun­kát Pádárné Gyuricza Henriett Mátraballán, Dósa Johanna Pe- tőfibányán, Nagy Csilla pedig Váraszón hagyja mögött a faka­nalat, ha meccsről, futballról, közösségről van szó. Tamasiné Barta Andrea Füzesabonyban számított a sportágat éveken át életben tartó személynek. A végek kulcsemberei Utassy Dénes személyében elnökét és játékosát is elveszí­tette idén az Egri Sportcent­rum, ahol Harmati Péter lépett Dénes bá' örökébe, aki Cserős Vilmossal karöltve vezényli a 2008-ban alapított megyei III-as klubot. A sokat megélt csapatvezetők közé ebben az osztályban Minczér György (Vécs), Kovács Tibor és Fónagy Gergely (Mikófalva), továbbá Váradi Rudolf (Karácsond) tar­tozik, de Kerecsenden Balog Csaba, Kömlőn Túró Sándor, Noszvajon Lukács Gyula és Tu- boly Sándor labdarúgás iránti alázata is megsüvegelendő. Ami meglepte Berzit Még 1989-ben történt, Berzi Sándor főtitkári időszakában. Az MLSZ elöljárója az egri meg­hívásnak eleget téve érkezett a megyei szövetség összejövetelé­re, amelyen (világ, láss csodát!) az akkori 91 sportszervezet közül csupán egy klub nem képviseltette magát. Alaposan meg is lepődött a vezető, mert hasonló érdeklődést előtte más­hol sem tapasztalt. A világ az­óta - ebben a vonatkozásban is - sokat változott. „Átalakult az emberek szemléletmódja, az érdektelenség talán ezzel magyarázható - bocsájtkozott okfejtésbe a megyei szövetség munkáját 24 éven át főtitkár­ként, majd igazgatóként irányí­tott Várkonyi Ferenc. - Évente két alkalommal hívjuk össze a csapatok vezetőit, ám sajnos egyre kevesebben tartják fon­tosnak személyes jelenlétüket. Ettől is nagyobb gondnak ér­zem, hogy sokszor szomszédos települések klubvezetői sem is­merik egymást.” A fehér foltok A labdarúgó hagyományaira méltán büszke Recsk, Sírok és Egercsehi immár évek óta fe­hér foltként szerepel a megyei futballtérképén. Balatonban nyáron újrakezdték, Hevesara­nyoson ismét befejezni kénysze­rültek a labda rúgását. Nincs már foci Tarnaörsön, Kiskörén, Egerbaktán, Istenme­zején, Párádon, Atkáron, Rózsa- szentmártonban, Sarudon és Kápolnán sem, de Szilvásvárad, Demjén, Egerbocs, Bükkszék, Ivád, Szajla, Adács, Gyöngyös- oroszi, Kisnána, Gyöngyöspata, Hort, Boconád, Visznek, Kál, Kompolt, Mezőtárkány, Feldeb- rő, Tófalu és Átány lakossága is nélkülözi a futballt. Pedig a sportág számára ettől kedve­zőbb környezetet rég nem te­remtett a kormányzat. Helyi aktivisták híján a lehe­tőségek is elvesznek.

Next

/
Thumbnails
Contents