Heves Megyei Hírlap, 2013. szeptember (24. évfolyam, 204-228. szám)
2013-09-23 / 222. szám
2013. SZEPTEMBER 23., HÉTFŐ OLVASÓINK ÍRJAK 5 Gárdonyi-emlékek Párádon tábor Az író jól tudta, hogy á mese a gyermek szemével nézett világ Nyugodtan kijelenthető, hogy a parádi honismereti táborok valamennyi résztvevő gyermek számára mindörökre emlékezetesek maradnak. * A község óvodája sokat köszönhet Manyika áldozatos tevékenységének kollektívánk pár éve - nyugdíjba vonulása alkalmából - köszönte meg a Hírlap hasábjain Sarud vezető óvónőjének, Végh Mihályné Manyikénak a több évtizedes áldozatos munkáját. Nos, mostani gondolataink már a búcsú szavai... Manyika negyven évet dolgozott Sarudon. Az ő és férje nevéhez fűződik az óvoda fejlesztése, a Zsolnay-módszer bevezetése. Megvalósították a felmenő rendszert, ami ezen a környéken akkoriban újdonságnak számított. Olyan nevelési programot írtak, amit az ország számos intézményébe átvettek, s külföldön is sikert hozott a magyar ajkú óvodák• ban. Manyika vezetésével vált a sarudi minta óvodává, ahová tanulni jártak a környék óvodavezetői, óvónői. A vezetői rang számára azt jelentette, hogy éjjel-nappal az óvodáért tevékenykedett. Az óvoda szépítéséért, az uniós feltételek megteremtéséért jótékonysági bált szervezett, s az így befolyt adományokból tudtuk szépíteni az intézményt. Képviselőként is szeretett községéért, főként pedig az óvodáért ügyködött. A Teleki Blanka-díj élete megkoronázása volt, ami érthető, hisz ilyen elismerést csak kevesen kapnak a szakmában. Sajnos, szervezete néhány hete feladta a küzdelmet... Még * az utolsó napokban is bejött az oviba, jó tanácsokat adott, ápolta munkatársai lelkét. Mi, a kollégái, tűzbe mentünk volna 9 érte bármikor. Hiányt hagyott, amikor nyugdíjba vonult, most azonban még nagyobb az űr. Manyika! Most már felülről vigyázod lépteinket, ugyanúgy, ahogy gyermekeidét, unokáidét. Munkásságoddal, emberiességeddel annyit tettél értünk, a falu gyermekeiért, amit elfeledni nem lehet. Utolsó tanévzáródon, 40 esztendei munkád után egy szál virággal köszöntek el Tőled volt és jelenlegi kollégáid. Most is egy szál virágot szorongatunk, ami azonban már a végleges búcsút jelképezi... A sarudi emberek számára mindörökre Te vagy AZ ÓVÓNÉNI! Lelked velünk marad, s bennünk él tovább! Szeretett óvodád dolgozói nevében: Gálné Majoros Edit Az egri Somfai Tiborné évtizedek óta fáradhatatlanul szervezi honismereti táborait, népművészeti szakköreit a szülők és gyermekek legnagyobb megelégedésére. Elvira néni aktív pedagógus korában is mindig úgy tanított, hogy az óráit szemléltetéssel próbálta színesíteni. Ezt a remek, jól bevált metódust ültette át az általa szervezett táborokra, foglalkozásokra is. Elvira néni idén augusztusban is a már jól megszokott helyszínen, nevezetesen Párádon szervezte meg a Gárdo- nyi-mesetábort. Az egy hétig tartó program célja a jeles író, Gárdonyi Géza író születése 150. évfordulójának a méltó megünneplése volt, ezúttal egy honismereti, népművészeti tábor keretében. Az örökifjú, nyugdíjas pedagógus szerkesztőségünkbe eljuttatott beszámolóját az alábbiakban olvashatják: „Idén nyáron megálmodtuk a egri író otthonát a Mátra legszebb helyén, a Fehérkő lábánál. Igazi mesébe illő környezetet teremtettünk Gárdonyi meséinek felhasználásával. Az író tökéletesen tisztában volt azzal, hogy a mese nem más, mint a gyermekek szemével nézett világ, ahol a rossz mindenkor megkapja méltó büntetését, a jó pedig elnyeri a jutalmát. Köztudott tény, hogy a mese jobbá teszi a gyerekeket, sőt, a felnőtteket is. Ezeken az augusztusi estéken minden szoba, illetve „család” bemutatott egy-egy mesét. Az előadás annyira lekötötte a gyerekeket, hogy szinte egyszerre akarták kifejteni a képzeletbeli történet mondanivalóját. A szereposztással bemutatott meséken keresztül azt szerettük volna elérni, hogy a gyermekek megértsék, tetteiknek mindig következményei vannak-lesznek. A nappalokat az életkornak megfelelő kézművességgel sziaz idei honismereti táborunkat immár nyolcadik alkalommal rendeztük meg a szokott helyszínen, ezért aztán a gyerekek nagy többsége már jól ismerte a környezetet. Többek között ennek köszönhető az is, hogy könnyebben indulta tábori élet, és persze, az is, hogy a közösségalakítás is zökkenőmentesnek bizonyult. A gyerekek nagynesítettük, az estéket pedig az író meséivel és sok-sok népdallal, játékkal zártuk. Minden résztvevő számára emlékezetes volt, amikor a kicsik az egri vár ostromát a maguk készítette eszközökkel (pajzsokkal, stb.) játszották el. Az Egri csillagok szereplőit pedig bábokkal elevenítették meg. Minden fontosabb szereplő megjelent az előadásban, így Dobó, Bornemissza, Jumurdzsák, az egyszerű várvédők, a hős egri asszonyok, a törökök, és így tovább. Mivel Gárdonyi nagyon szerette a virágokat, a növényeket, a gyerekek színes gyöngyökből cserepes virágokat is fűztek, míg a remek talizmánokat tűzzománcból állították elő. De készítettek maguknak szövött karkötőket, családokban laktak (egy-egy szoba egy-egy családnak felelt meg). Amit itt megtanultak, elsajátítottak, bizonyosan megőrzik majd, sőt, továbbadják azt a következő nemzedéknek. A közeli erdők, a tiszta levegő, a csend, a kulturált, kényelmes épület, a hatszori ízletes, tápláló étkezés otthonossá varázsolta a napjainkat. öveket is. A regényben szereplő dob és borsó helyett agyagból formáztak szélcsengőket, amiket a kiégetés után össze is szereltek. Az üvegekre szőlőfürtöket festettek, csuhából várvédőket formáztak. A túrákat a nagy hőség miatt az esti órákban rendeztük meg. A festői szépségű településen meglátogattuk a mini állatkertet és a híres Freskó éttermet. A történelem mellett sokat foglalkoztunk a Mátra állat- és növényvilágával is. A gyermekek önfeledten énekelték Palócfalva dalát, akárcsak a tábor tematikájához kapcsolódó, általunk írt dalt. A napjainkat azzal is igyekeztünk családiasabbá, meghittebbé tenni, hogy reggelenként énekkel ébresztettük, esténként pádig dalokkal altattuk el a gyerekeket. Örömmel mondhatom, hogy egészséges, vidám kisdiákokat hoztunk haza. A szülők hálásan köszönték meg a felnőtt vezetők munkáját. Megjegyzem, hogy évek óta az egri Forrás kézműves műhelyeinek a vezetőivel táborozunk, akik rendkívül megértőek, türelmesek, segítőkészek, amit ezúton is szeretnék megköszönni. Somfai Tiborné, Eger Egy igaz történet, avagy életmentés helyett megalázták a családunkat egy történetet szeretnék elmesélni, ami a szüleimmel és a testvéremmel esett meg nemrégiben. A szüleimmel Kálban élő öcsém évek óta beteg ember, agydaganatos. Amikor kicsit jobban érzi magát, polgárőrként tevékenykedik a faluban. Augusztus 17-én a szomszéd községben, Kompokon segített a falunapon. Polgárőrként figyelte a rendet és a biztonságot. Estefelé - sajnos - már rosszul érezte magát, ezért egyik őrtársa hazavitte. Otthon a konyhában rosszul lett, epilepsziás roham jött rá, így édesanyám rémülten hívta a verpeléti ügyeletes orvost. Az asszisztens nő közölte, a doktor úr azonnal jön. Teltek a percek, az öcsém egyre rosszabb állapotba került, fulladozott... Eltelt egy fél óra, de az orvos késett. Megjegyzem, Verpelét, és Kál között az út autóval körülbelül 10-15 perc. Anyám újra hívta az ügyeletet. Az asszisztens idegesen rendre utasította őt, mondván, ne hisz- tizzen, majd lecsapta a telefont. Ekkor hívta anyám a mentőket. Ők körülbelül 20 perc múlva értek ki, de se felszerelés, se orvos nem volt velük. Azt mondták, addig nem viszik el az öcsémet, amíg orvos nem látja... Akkora már az eszméletét is elvesztette, mert rohama közben a nyelve elzárta a lég- utakat. Még szerencse, hogy a társa, aki hazahozta, rájött, mi a baj. Az orvos az első hívástól számítva nagyjából egy óra múlva érkezett meg. A történtek után kérdezem: miért nem érkezett időben az orvos? Amikor a doktor megjött, azt mondta anyámnak, az öcsém részeg, ne igyon annyit, akkor nem lesz rosszul. Ezúton jelezném, hogy a testvérem daganatos beteg, alkoholt nem ihat, hiszen erős gyógyszereket szed. Megjegyzem, nem mindenki részeg, esetleg narkós, aki eszméletlen. E levelet azért írom, mert úgy gondolom, bármilyen leterheltek is az orvosok, több tiszteletet tanúsíthatnának az emberek iránt. Édesanyám a mai napig nem tette túl magát a megaláztatáson, és gyakran sírva emlegeti ezt a szörnyű estét. Kleinné Bibók Ildikó, Kompolt .........................J.....................................v................................. Am it itt tanultak, egészen biztosan megőrzik majd 4 Megismerték az alkotómunka szépségét kézművesség A programnak köszönhetően egy éven át gazdagodtak gyermekeink A Csillagvirág Népművészeti Egyesület és a Hagyományos Értékek Megőrzéséért Alapítvány szervezésében 2012-ben indított kézműves szakkörök egész tanévben, iskolán kívüli programokkal folytatódtak. Az óvodások, iskolások hétről hétre különféle foglalkozásokon, tehetséggondozó programokon, versenyeken és táborokban ismerkedhettek meg az egyes mesterségekkel. A TÁMOP-os program keretében minden gyermek szakmai kiránduláson vehetett részt, amelynek során eljutottak a balassagyarmati Palóc Múzeumba, ahol nem csupán a kiállított tárgyakkal ismerkedtek, de részt vettek az intézmény által szervezett foglalkozáson is. Hollókő, amely a világörökség része, nemcsak földrajzilag van közel településünkhöz, ezért az azonos néprajzi tájegységhez való tartozás, a tárgyak hasonlóságának „felfedezése” nagy élmény volt a gyermekek számára. A hollókői várban vívott „csata” emlékezetesnek bizonyult. A gyerekek az eltelt idő alatt egyre felszabadultabbak és ügyesebbek lettek, s büszkén vitték haza a saját maguk által készített tárgyakat, a versenyeken kiérdemelt díjakat. Reméljük, hogy sok-sok élménnyel és ismerettel gazdagodtak az elmúlt időszakban, és sikerült bennük „elültetni” az alkotás örömét. Jó volt velük dolgozni, az új iránti érdeklődésüket kielégíteni. Pályázatunkkal elsősorban a hátrányos helyzetű gyermekek iskolán kívüli nevelését segítettük, s a kézművesség iránti érdeklődésüket szakmai programokkal ösztönöztük. E munkában együttműködtünk az intézményvezetőkkel, s a szakkörökbe bevontuk a segítő pedagógusokat. Köszönjük a tanintézmények vezetőinek, óvónőknek, pedagógusoknak, hogy mellettünk álltak a megvalósítás során. Bízunk abban, a következő tanévben is folytathatjuk a közös pályázati munkát, hogy minél több gyermekkel ismertethessük meg a kézművesség, az alkotó munka szépségét. Köszönjük az alkotók munkáját, elsősorban Kis Miklós- né szövő népi iparművésznek, Zám Jánosné palóc pokrócszö- | vőnek és Veres László fafaragónak, hogy vállalták e feladatot, s nagy türelemmel segítették a gyermekek munkáját. Vidiné Kis Anikó, programszervező ■ Foglalkozásokon, versenyeken és táborokban ismerkedhettek a különféle mesterségekkel. Későn jött felismerés a keleti nyitás gondolata a minap a külgazdasági államtitkár kijelentette, hogy a gazdasági válságból való kilábalás a keleti nyitásban rejlik. Aki visszaemlékszik a rendszer- váltás idejére, tudhatja, hogy akkoriban két lábbal rugdosták az oroszokat fenékbe, ami miatt szinte teljesen kiszorultunk a keleti piacokról. A nyugati „paradicsom” pedig illúzió maradt. Akik akkor ezeket a hibákat elkövették, mára rájöttek, hogy nem így kellett volna... Sajnos, időközben az ország gazdasága ott tart, hogy lassan nincs mit eladnunk, legyen szó keleti vagy nyugati piacokról. Ma már nyugodtan kimondható: a rendszerváltás utáni években teljesen tönkretették a honi ipart és mezőgazdaságot. Sajnálatos, hogy politikusaink sem akkor, sem napjainkban nem tudják, hogy legyen bármilyen színű és rendszerű az adott ország, akivel kereskedünk, a lényeg, hogy legyenek megtermelt javaink, amiket el tudunk adni. A termelés munkahelyeket jelentene, amikből manapság igen kevés van. A mindenkori kormányok ígérgetik a munkahelyteremtést, de a gyárak, mezőgazdasági nagyüzemek, bányák kapui továbbra is zárva vannak. Ezek helyreállítására és új üzemek nyitására pedig nincs pénz. Ország János, Istenmezeje l 4
