Heves Megyei Hírlap, 2013. szeptember (24. évfolyam, 204-228. szám)

2013-09-19 / 219. szám

4 MEGYÉNK KISTÉRSÉGEI 2013. SZEPTEMBER 19., CSÜTÖRTÖK • Visszakoztak a lakóotthon ellen aláírást gyűjtők nagyvisnyó Mint ismeretes, Szilvásváradon aláírást gyűj­töttek a lakosok azért, hogy a Bélapátfalvai Idősek, Fogyaté­kosok Otthona és Módszertani Intézete náluk ne alakítson ki ott lakóotthonokat. A má­sik három céltelepülés közül Nagyvisnyón volt még hasonló kezdeményezés.- Nálunk is gyűjtöttek alá­írást, de csak részinformációk­ból indultak ki. Egy kommüni­kében azonban kiálltam azért, hogy megvalósuljon a pályá­zat. Ezután többen is meggon­dolták magukat. Októberben közmeghallgatáson lesz bő­vebb tájékoztatás - mondta el Csőgér Bálint polgármester.- Az 1990-es években senki sem gondolta volna, hogy be­zárják az egri gyermekvárost, s kitagolják őket. Most ugyan- ! ez lesz a fogyatékosokkal is. Egyébként a munkavállalókat arról a településről választják, ahol az otthonok lesznekyígy új állások is lehetnek nálunk. Akik jönnek, nem pszichiátriai betegek, nincs velük probléma. Ha Bélapátfalván is azt csinál­nák, amit állítanak, nap mint nap gond lenne velük - közölte véleményét Csőgér Bálint. Bükkszentmártonban nem volt tiltakozás, közölte Liktor Róbert polgármester, hozzát­éve, hogy náluk fórumot is tart majd a pályázó, s voltak megbeszélések is az önkor­mányzattal. Mónosbélben a képviselő-testület és egy sza­vazáson a helyiek többsége is támogatta a fogyatékosok érke­zését, közölte Varga Sándorné polgármester. ■ T. B. Oldalszerkesztő: Tóth Balázs Telefon: 06-30/387-3204 Hirdetési ügyekben: 06-36/513-600 Bélapátfalvi kistérségi oldalunk legkö­zelebb október 17-én jelenik meg. Hatvan éve kapták az amnesztiát mikófalva A kitelepítettek megpróbáltatásai nem értek véget, az unokák is szenvedtek A kitelepítettek és leszármazottaik minden évben visszatérnek, s megkoszorúzzák az 1951-53 közötti időkre emlékeztető obeliszket. Idén hatvan éve, hogy a Mikófalvára kitelepített 76 ember elhagyhatta kijelölt lakhelyét. A régi otthonukba nem térhettek vissza. Tóth Balázs Szeptember elején a kitelepí- tettekre emlékeztek Mikófal- ván. Külön aktualitást adott az eseménynek, hogy hatvan éve adták ki azt az amnesztia rendeletet, aminek köszönhe­tően elhagyhatta vidéken ki­jelölt lakhelyét az a közel 15 ezer ember, akiket két évvel korábban Budapestről, más vá­rosokból költöztettek falvakba, tanyákra. Az értelmiségi, kö­zéposztálybeli kitelepítetteket zömmel kuláknak minősített családok voltak kénytelenek befogadni. A mikófalvi megemlékezésen Kelemen Károly polgármester felidézte a történéseket. Miu­tán 1953. márciusában meg­halt Sztálin, nem volt tartható az elnyomó szigor, így született meg a Vorosilov-féle amnesztia rendelet. A deportáltak és a ki­telepítettek azonban továbbra sem mozoghattak szabadon, s 1957-ig nem térhettek vissza eredeti lakhelyükre. A munka­helyi elhelyezkedés, gyerekeik iskolai oktatása szinte ellehe­tetlenült, nem gyakorolhatták végzettség szerinti foglalkozá­sukat. Ez a megkülönböztetés szinte 1989-ig élt.- Az amnesztia elfeledést jelent, a politikában a közke­gyelmet értik alatta. Ez azon­ban nem volt ünnep, nem volt a büntetés elengedése. Hiszen ki volt a bűnös, mi volt a bűnük és ki bocsátott meg kinek? Itt az elítélteknek van joguk meg­bocsátani, s remélem, hogy ezt a jogot gyakorolják - mondta el Kelemen Károly. Föltette a kérdést: mikor kapnak a kitele­pítettek erkölcsi és anyagi kár­pótlást? Valószínű, hogy erre már nem kerül sor, de meg kell próbálni. A történészeknek fog­lalkozniuk kell azzal a korral. Az egykori kitelepítettek ne­vében Rudas Pál osztotta meg gondolatait a hatvan évvel ez­előtti történésről és annak utó­életéről. Az amnesztia rende­let, visszaemlékezései szerint, csupán egy fecni volt, ahogyan a kitelepítésről is egy kis papír­darab érkezett.- Bizarrabbá teszi a hely­zetet, hogy az amnesztia so­kakban azt a hamis képzetet keltette, hogy vége a megpró­báltatásoknak, s ha lassan is, de viszszatérhetnek a rendes életbe. Tévedtek, nem sejtet­ték, hogy szinte egész életüket nélkülözések közepette élik le. Minden köztörvényes gonosz­tevő visszamehetett oda, ahon­nan börtönbe vonult. Vagyonát nem kobozták el, családját nem hurcolták meg, gyerekei nem kerültek listára. Újbóli beillesz­kedésüket szociális munkások segítették. A kitelepítettek és a befogadók örökre megbélyeg­zettek és földönfutók lettek. mikófalván évek óta szorosan együttműködik a helyi önkor­mányzat és az egykori kitelepí­tettek közössége. Kelemen Ká­roly polgármester felidézte, hogy az emlékmű 2009-es ki­alakítása után két évvel köny­vet adtak ki. Az „Embert ültettél a nyakunkra - Kitelepítve Mikó­falvára” című, visszaemlékezé­Családjuk velük szenvedett, új­ra kellett teremteniük a semmi­ből, semmi jövedelemmel min­dent. A társadalom segítő keze helyett megvetés, kitaszított­ság és a rendszer hatalmasai, kiszolgálói általi megaláztatás ■ Ant&llék óvatosan nyúl­tak a kérdéshez, ezért is volt elhibázott a kárpótlási koncepció. volt a részük - hasonlította ösz- sze a bűnözők és a kitelepítet­tek helyzetét Rudas Pál. Beszédében kifejtette, hogy a bosszú nem állt meg, a gyere­kek, unokák is megkeserülték, nem mehettek egyetemre, nem kaptak rendes munkát. Min­seket összegyűjtő kötet már iga­zán közös akció volt. Az eladá­sokból a bevétel egy részét a helyhatóság kapta. E pénzt sa­játforrással kiegészítve új orgo­nát vásároltak a községi temp­lomba. A kapcsolat, amelyet az egykori kitelepítettek és a falu ápol, példaértékű, köszönet illet mindenkit, aki ezért tesz. denhol ott volt az X-es stigma a személyi lapjukon. A befogadó kulákok sorsa ugyanez volt.- A legtöbben riadt borza­lommal néztek a kitelepítésből előkerültekre. A propaganda és a hírzárlat lehetetlenné tet­te, hogy reális képet kapjanak a történtekről. A visszatérők zömmel nem beszéltek. Sokan ezért tényleg azt hitték róluk, valami bűnt követtek el - álla­pította meg Rudas. Az egykori kitelepített sze­rint a Kádár-rendszer mélyre eltemette az ügyet, rehabilitá­ció nem történt, a kitaszítot­takból megtűrtek lettek, de mindig ott lebegett a fejük fö­lött, hogy visszakerülhetnek abba a kategóriába. A rendszer­rudas pál szerint van néhány elkötelezett, aki a kitelepítettek szervezésével, tudományos ku­tatások eredményeinek a publi­kálásával, konferenciák, elő­adások rendezésével „vág ren­det a gazban”. Megköszönte Haidekker Andreának, Volonics Gábornak, Kovács Ildikónak, Hantó Zsuzsának és Kelemen változás után is a félhomály volt jellemző, kezdték felfogni, hogy nem teljes a kép arról, mi is történt valójában. Antallék óvatosan nyúltak a kérdéshez, ezért is volt elhibázott kárpót­lási koncepció. Rudas szerint a szocialista kormányok erköl­csileg és anyagilag is minél ol­csóbban akarták megúszni a dolgot. A jobboldali kormányok sötétben tapogatóztak sokáig, a hozzájuk csapódó átevickélt po­litikai opportunisták jóvoltából félre voltak informálva. Úgy vé­li, mostanában kezdenek a dol­gok a helyükre kerülni, amikor jószerével késő. Töredéke él már az egykori kitelepítettek- nek, a mikófalviak közül 76-ból már csupán 11-en vannak. Károlynak a munkát. Célzott kutatás nemigen folyt a terüle­ten, pedig tudományos alapos­sággal érdemes vizsgálni. A fe­lesége, Breuer Klára, akinek a családja hortobágyi kitelepített volt, az 1950-es évekbeli kitele­pítések utóéletéről PhD-kutatás- ba kezdett. Várják azokat, akik adatot közölnének. Példás Mikófalva és a kitelepítettek kapcsolata Kevesen kutatják a kitelepítések korszakát Jól fogyott a bodag, s mulattak a népek szúcs Az első szlovák-magyar cigány fesztivál egyúttal vizsgamunka is volt Szlovák-Magyar Bodag Feszti­vált tartottak Szúcson. A falu melletti tó partjára több százan látogattak ki, hogy megkóstol­ják a cigányság hagyományos kenyerét. A rendezvényen több felvidéki és hazai együttes is föllépett. Nagy sikert arattak a cigány dalok, még inkább a táncos lányok, este föllépett Mohamed Fatima is. A produk­ciókra a környékbeli falvakból is sokan kíváncsiak voltak. A szűcsi esemény éves hatá­ron átnyúló program része volt, hasonlót tartottak korábban Sírokban, Hevesaranyoson és Felnémeten is. A Kárpátok Alapítvány a Ro- maNet - közösségi alapú kapa­citásépítés című pályázata se­gítségével rendezte meg a fesz­tivált és a projektzáró konferen­ciát. Ez a nemzetközi program­ban részt vevő öt-öt szlovákiai és magyarországi roma, illetve romákat segítő civilszervezet vizsgamunkája is volt. Az egyesületek mindany- nyian egy-egy hasonló rendez­vényt szerveztek, amelyeket ők terveztek meg, bonyolítottak le. Ehhez 150 ezer forint támo­gatást kaptak a Kárpátok Ala­pítvány és az ETP Slovensko pályázata jóvoltából, de szpon­zorokat is gyűjtöttek. Hogy a kezdeményezésnek lesz-e foly­tatása, az a pályázati lehetősé­gektől is függ. ■ T. B. Szlovákiából is érkeztek roma táncosok, zenészek. Képgaléria: HEOL.HU Bélapátfalva Megrendelték a gépeket a Fuvar Logisztik helyi fabrikettáló üzemébe. Fazekas G. Albert ügyvezető közölte: az épületet megkapták, nagy átalakításokra szerencsére nincs szükségük, a szociális helyiségeket, irodákat az ipari parkban bérlik majd. Ha meg­érkeznek a gyártósorok, azok telepítése, próbaüzeme, a szük­séges szakhatósági engedélyek beszerzése következik. A cég az alapanyag beszerzését is intézi, előszerződéseket köt a beszállítókkal. A vállalkozás várhatóan december 1-jéig fe­jezi be a beruházást, a munka­erő-fölvételt februárra tervezik, a termelés annak a hónapnak a végén indulhat. A Fuvar Lo­gisztik 239 millió forintot nyert 102 munkahely létrehozására. A cég innovációs uniós pro­jektjére hosszabbítást kér­tek, október elején indulhat. A Sályban megvalósítandó, deutériummentes víz előállítá­sát kutató telephelyen adódtak gondok, ellopták az elektromos kábeleket. Az Exceed The World Kft. hevesi brikettáló projektje egyébként szintén pár hetes csúszásban van, üzemcsarnok és beszállítói előszerződések vannak, a gépeket még nem rendelték meg. Ott 240 millió forintból 85 embernek teremte­nének munkahelyet. ■ T. B. Megrendelték a gépeket a fabrikettáló üzembe

Next

/
Thumbnails
Contents