Heves Megyei Hírlap, 2013. augusztus (24. évfolyam, 178-203. szám)
2013-08-26 / 198. szám
2013. AUGUSZTUS 26., HÉTFŐ HORIZONT 5 szabadságharc Megesküdtek, hogy egymást, az utolsó csepp vérükig, el nem hagyják. A megszökött katonákat Mészáros Lázár hadügyminiszter a délvidéki szerb hadszíntérre vezényelte. Lenkeyt ládába tették, és trágyahordó szekéren vitték utolsó útjára, az aradi ótemetőbe. AZ ELBORULT ELMÉJŰ TÁBORNOK Százhatvanöt éve forrongott a föld Magyarországon. Az 1848-as történések forradalmi hevülete után „élesedtek” a fegyverek, sok hazafi állt a hon szolgálatába. Közülük ezúttal az egri születésű Lenkey János életét, katonai pályafutását kísérjük végig olyan események révén is, amelyekre csak a közelmúltban derült fény. László Erzsébet Két évszámra hívja fel a figyelmet a ’48-49-es forradalom és szabadságharc kutatásával is foglalkozó, szabadkígyósi Hankó József. Lenkey és katonái 1848. május 29-én érkeztek magyar földre, Máramarosszigetre. A következő évszázadban, 1936-ban szintén május 29-én szállították Lenkey hamvait Egerbe, a szülővárosba, hogy ott helyezzék el végső nyughelyére. A szabadság- harc ismert alakja fordulatokban gazdag, csapásokkal teli életet élt a vérzivataros időkben. Lengyelország forradalomtól volt hangos 1846-ban. A galíciai részen lengyelek, ukránok, ruszinok, németek, zsidók, magyarok éltek, s több nemzet hajlott arra, hogy bármikor zendülést keltsen. Az osztrák kormány a 6. Württemberg huszárezredet rendelte a térségbe. A lengyelek akkor is barátkoztak - többnyire a kocsmákban - a magyarokkal. A helyiek fegyvert tartottak maguknál, ezt az osztrákok nem nézték jó szemmel. Sorra hozták az intézkedéseket a korlátozásra. A 6. Württemberg huszárezred egyik katonája volt - teljes nevén - zádorfalvai és lénkéi Lenkey Nepomuk János főhadnagy, aki 1807-ben Egerben született. Apja, Lenkey Károly nemesi testőr volt, bátyja, Károly huszár ezredesként szolgált a szabadságharcban. Az apa idősebb fiát Aradon, Jánost Bécs- ben taníttatta, ő a gimnázium után a kranen- burgi katonai iskolába jelentkezett, oda, ahol sok, később neves katona koptatta a padokat. Lenkey János elfelejtette a magyar nyelvet. A 33-as gyalogezredben volt hadfi (tisztnövendék), azután a 6. Württemberg huszárezredhez került. Végül Galíciában, Brezany városában szolgált. Kinevezték századparancsnoknak, egyidejűleg Stanislav is hozzájuk tartozott. Lenkeyt nagyon szerették a katonái. Ez időben tüntetést szerveztek Galíciában, melyet az osztrák gyalogezred levert. A tömegben magyar huszárok is megjelentek. Egy fiatal lengyel grófot lelőttek, a temetésén Lenkey és magyar katonák is részt vettek gyertyákkal. Még egy zendülés robbant ki Stanislavban. Nem sokkal ezután Lenkeyt magához rendelte az ezredparancsnok, azzal vádolva, hogy nem tud rendet tartani. Hat napra fogdába zárták. Lenkey hirtelen haragú ember volt, azonnal kérte a nyugdíjaztatását. Utódjaként üdvözölték a városban. Hamarosan beosztották a századot a harcokba. Fiáth Pompejus a szenttamási csatában hősi halált halt július 19-én. Harsányi Bálintot a Bocskai huszárezredbe helyezték. Október 15-én hadnaggyá, 17-én főhadnaggyá, a következő év januárjában századossá léptették elő. A tavaszi hadjáratban, 1849. április 11-én rákosmezőn halt hősi halált. Éppen egy esztendővel a forradalom kirobbanása után, 1849. március 15-én Kossuth vezérőrnaggyá léptette elő Lenkey Jánost, aki tíz napon át volt a komáromi vár parancsnoka. Utána következett Guyon Richárd, majd Klapka György. Lenkeyt a Tisza-kömyéki lovas hadosztály megszervezésével bízták meg, ám a helyét már nem tudta elfoglalni. Az idegrendszere ösz- szeomlóban volt. Görgei Artúr Perczel Mór vezérőrnagyot bízta meg azzal, hogy felügyeljen Len- keyre. Perczel állandó vitában állt a hadügyminisztériummal és Kossuth-tal, ezért leváltották hadosztályparancsnoki teendőiről, és megbízták a menekült tartalék katonai egységek parancsnokává. Ezt a beosztását otthagyta, s a szőregi, illetve a temesvári csatában magánemberként vett részt. Lenkeyt Aradon hagyta. Görgei vitte magával Világosra, a fegyverletételre, onnan Lenkey Sarkadra került. Végül Gyulára kísérték, s ott tette le a fegyvert (ez utóbbi esemény eddig ismeretlen volt a történelemben). Feltehetően valamely tiszt felügyelt Lenkey Jánosra Gyulán. Mindeközben a tábornokot hadbíróság elé állították Aradon, ahol már nem tudott uralkodni elborult elméjén. Össze-vissza beszélt, letépte magáról a ruháit. Valószínűleg tüdőgyulladásban hunyt el 1850. február 9-én. Bátyját tíz évi várfogságra ítélték ugyanott. A parancsnok megengedte, hogy öccsét elkísérje a temetésre. Jánost ládába tették, s trágyahordó szekéren indultak el. Károly irányította őket. Jobbra fordultak, kompon átkeltek a Maroson, s áthaladtak a város egy részén. A tömeg csak gyűlt, mire kiértek az aradi katonai ó- temetőbe. Polgárok ásták ki a sírt, s amikor a pap imádkozott, lengyel katonák, letérdepelve, a maguk nyelvén mondtak imát. A következő évszázadban, 1936-ban egy aradi magyar Eger városának címzett levelet. Arra figyelmeztette a város vezetőit, hogy az aradi ótemetőt kiparcellázzák és felszámolják. A levél hatására a magyar és a román kormány megegyezett, hogy Lenkeyt kihantolják és Egerbe viszik. A történelem furcsa egybeesése, hogy Lenkey földi maradványait 1936. május 29-én vitték Egerbe, ugyanazon a napon, amikor 1848. május 29-én magyar földre, Máramarosszigetre érkezett a katonáival. Lenkey Jánost - 86 évvel a halála után - Egerben, a kisasszonytemetőben, a családi sírboltban helyezték végső nyugalomba. Lenkey és katonái átkeltek a Dnyeszteren. Később Mészáros Lázár megbüntette a századot: levezényelte őket a délvidéki szerb hadszíntérre. Schimpf századost bízták meg az irányítással. A katonák elkeseredtek. Egyikük, Hajdú Mihály csomagot és levelet kapott, benne Petőfi költeménye, a Nemzeti dal első versszakával. Pánik tört ki, amikor felolvasták a verset. A huszárok nem tudták, mi lehet otthon. A röpiratot oda akarták adni Fiáth Pompejus (teljes neve örményesi és karánsebesi Fiáth Pompejus) főhadnagynak, szá- zadparancsnok-helyettesnek. Május 28-án, pünkösd vasárnap a katonák lementek a Dnyeszterhez. Ott határozták el, hogy hazamennek. Harsányi Bálint őrmestert, szakaszparancsnokot kérték meg, hogy szervezze meg a szökést. Nem véletlenül. Harsányi jó szervező hírében állt. Az őrmester megeskette a katonákat: Esküszünk a magyarok istenére, hogy egymást, utolsó csepp vérünkig, el nem hagyjuk A szökevények este nyolckor indultak útnak. Élesedett a helyzet. Répási őrnagy a meg- szököttek után küldött egy másik századot, ám attól tartott, ők sem térnek vissza. Előkerítették Lenkeyt, és azt kérték tőle, hozza vissza a katonákat. Ők azonban már átkeltek a Dnyeszte- ren, Fiáth Pompejusszal együtt. Harsányi Bálint eligazította a huszárokat, s megszervezte a menetelést. Felderítők kísérték a csapatot. Úgy tervezték, hogy Máramarosszigetre mennek. A hajnali órákban Lenkey utolérte a századot, és tárgyalt, hogy térjenek vissza. Ezt nem fogadták el, lefegyverezték, és fogolyként vitték tovább. Fiáth Pompejus ugyanezt kérte, ám nem hittek neki. Féltek a tizedeléstől. Ő is fogoly lett. Kőrösmezőn felkérték Lenkey huszár kapitányt a század vezetésére, s így meneteltek tovább. AmiA Nemzeti dal felolvasása után pánik tört ki, a katonák nem tudták, mi lehet otthon. Lenkey Gyulán tette le a fegyvert. Károly kísérte testvérét a sírhoz. Fiáth Pompejus Délvidéken halt meg. Perczel Mór Kossuthtal is hadakozott. koramájus 29-én Máramarosszigetre értek, megkeresték a főszolgabírót. Pünkösd hétfőn meg is találták. Lenkey szolgálattételre jelentkezett. Összesen 196-an voltak, köztük hat tiszt. A főszolgabíró intézkedett az elhelyezésükről. Június 3-án a Batthyány-kor- mány arról tárgyalt, hogy tízezer katonát kell felfegyverezni a szerb támadás ellen. Batthyány felkérte Kossuthot, teremtse meg a pénzügyi feltételeket. Kossuth pedig azt javasolta, hozzanak el 2-3 ezer katonát Erdélyből, de Batthyány ezt nem fogadta el. Futár vitte a szökés hírét Pestre. Mészáros Lázár, aki május 23-án vette át a hadügyminisztérium irányítását, nem tudott mit kezdeni a megszököttekkel. Az új kormány jó viszonyt akart ápolni Béccsel. Nyolc-tíz katona kegyelmet kért a századnak Mészárostól. A miniszter vizsgálóbírót rendelt ki Nagyváradról, kérve, járjon el, ha bűncselekmény történt. Június 16-án kezdődtek a kihallgatások. A katonák közül 133-at kihallgattak, ám mindegyikük azt vallotta, senki nem kezdeményezte a szökést, azaz, egybehangzó volt az akarat a hazajövetelre. A vizsgálatot június 30-án befejezték. Mészáros Lázár altábornagy intézkedett a Lenkey-század „ megbüntetéséről”: levezényelte őket a délvidéki szerb hadszíntérre. Július első napjaiban indult századával a kapitány délvidékre, Nagyváradon keresztül. Sarkadon a tiszteket az Almá- sy-kastélyban, a legénységet a közeli majorokban helyezték el. Ezután Gyulán és a mai Békéscsabán keresztül mehettek tovább, de valószínűleg több napig pihentek a kígyósi uradalomban. Augusztus 7-én érkeztek Szegedre. Lenkeyt földiként Harsányi-emlékmű Hajdúszoboszlón. Emléktábla a hős sírkövén. Lenkey temetésén lengyel katonák mondtak imát térdepelve, a maguk nyelvén.
