Heves Megyei Hírlap, 2013. augusztus (24. évfolyam, 178-203. szám)

2013-08-23 / 196. szám

4 DIÁKVILÁG 2013. AUGUSZTUS 23., PÉNTEK Egyre többen a családjukat segítik nyári fizetésükkel A nyarat - vagy legalábbis an­nak egy részét - munkával tölteni tervező fiatalok moti­vációja igen sokat változott az elmúlt néhány évhez képest, derül ki a CV-Online kutatá­sából. Míg korábban főként a nyaralás, a szórakozás, a fesz­tiválok, a szünidős hétvégék anyagi fedezetét szerették volna a diákmunkából előteremteni a fiatalok, ez a trend manapság változóban van. Ez a motiváció valamennyire ma is jellemző.- Többen a Volt Fesztiválra, a Balaton Soundra, vagy épp új mobilra, iPadre gyűjtenének a nyári munkával - Follmeg Balázs, a Zuglói Cserepesház ifjúsági koordinátora a nemrég itt rendezett állásbörze után. - Most azonban egyre többen az iskolaszövetkezeteknél keresett pénzzel szállnak be a család költségvetésébe a lakáshitelek törlesztő részletei és a munka- nélküliség miatt. Gyakran hal­lani a diákmunkásoktól, hogy szüleik már nem tudják tovább finanszírozni a tanulmányaikat- tette hozzá. Továbbra is gyakori hajtóerő a fentiek mellett - főként már az egyetemista/főiskolás diák­■ Aki nyári munkával szerez tapasztalatot, kevesebb meglepetés éri, amikor állást keres. munkások körében - a szakmai tapasztalatszerzés lehetősége. Diákmunkával ugyanis köny- nyedén megszerezhető a pálya­kezdőktől is már elvárt mun­katapasztalat - aki nyaranta dolgozott, azt már nem érhetik kellemetlen meglepetésként az első, komolyabb állásinterjúkon erre vonatkozó kérdések. A diákmunkák palettája egyébként a szokásos: könnyű fizikai, gyorséttermi, árufeltöl- tői, kasszás, eladói, egyszerűbb adminisztratív, adatrögzítői vagy promóciós munkák épp­úgy szerepelnek a kínálatban, mint a fordítás, a tolmácsolás és az IT-s munkák. A bérezés­ben azonban igen nagy a szórás- míg a komolyabb előképzett­séget nem igénylő, egyszerűbb fizikai munkák bruttó órabére általában a minimálbér szerinti 535 forint, addig az informati­kai ismereteket és magabiztos idegennyelv-tudást igénylő állá­sokért a bruttó 1500-2000 forin­tos órabér sem ritka. ■ * Különleges Egerhez tartozni hallgatók Nem csupán a történelmi környezet a magával ragadó A főiskolán nem csak tudást szerezhetnek, életre szóló barátságokat is köthetnek a hallgatók. Képünk az egri főiskolán készült. | Nagyon sok pénzben mer­nék arra fogadni, hogy július 24-én este a legtöbb idén érettségizett diák fo­kozott izgalommal várta, hogy kihirdessék azokat a ponthatárokat, amelyek alapján eldőlt, hogy ősztől valamelyik felsőoktatási intézményben folytathat- ják-e a tanulmányaikat. Természetesen az egri Eszterházy Károly Főiskola (EKF) is, a népszerű célpon­tok között volt, és szeptem­bertől több ezer új hallgató népesíti majd be az intéz­mény számos épületét. Sajnálatos módon azonban hi­ába ért el valaki elég jó pont­számot, a főiskola néhány népszerű szakán csupán az önköltséges képzés elérhető, a többin pedig a magas pont­határok gondoskodnak arról, hogy az egyszerű diáknak és a családjának alaposan a zsebbe keljen nyúlnia, hogy a képzést és az ahhoz kapcsolódó költsé- j geket fedezni tudják. Ez még fájdalmasabb akkor, | ha a leendő hallgató még tá­vol is lakik a főiskolától, mert akkor nem marad más, mint az albérlet vagy a kollégium. Valamivel előnyösebb helyzet­ben van, aki megteheti, hogy mindennap beutazik az órák­ra, hiszen így csak az utazási költséget kell fizetni, ami egy albérlet havidíjához, de még a kollégiumhoz képest is egé­szen elenyésző. Emellett még az étkezésről sem kell külön gondoskodni, hiszen a gyerek is azt eszi, amit a család többi tagja. Persze fel lehet venni a Diákhitelt, és sokszor muszáj is, viszont ez ismét csak egy újabb terhet ró a hallgatóra, aki így tanulmányai végezté­vel rögtön adóssággal kezdi meg önálló életét. Az tehát vi­lágos, hogy a legtöbb esetben sosem fogom elfelejteni, mi­kor az első évemben néhány napnyi ismeretség után először összeültünk a csoporttársaim­mal, és szépen lassan kezdtük megismerni egymást.Az Eszter­házy Károly Főiskolát igazán barátságos légkör jellemzi. Az előadások és a szemináriu­mok elrendezése rugalmas, így néhány esettől eltekintve nem feltétlenül kell már reggel nyolc órakor egy átmulatott éjszaka után félálomban beülni egy órára, de ugyanúgy nem min­költséges dolog, ha valaki to­vább akar menni valamilyen felsőoktatási intézménybe, de konkrétan milyen az élete egy egri főiskolásnak? Annyi biz­tos, hogy a legtöbb elsőéves fe­jében ott motoszkál a gondolat: „Hogyan fogok beilleszkedni?” Azonban ma már nincsen va­lamire való főiskola és egye­tem, amelynek ne lenne gólya­tábora, ami pont erre a kérdés­re hivatott választ adni. Nincs ez másképp az EKF-en sem. Ha valaki ott van egy ilyen táborban több száz hozzá ha­sonló társával együtt, az egy­részt szinte garantáltan életre szóló élményekkel térhet haza, dig kell este hét óráig feszülten figyelni az előadótermekben. Kétségtelen, hogy nem olcsó mulatság a felsőoktatásban való részvétel, de ha valaki mégis úgy dönt, hogy feltétle­nül diplomát akar szerezni, ak­kor a hangulatos egri főiskola még mindig nagyon jó válasz­tás. Hiszen ki ne akarna egy fárasztó nap után a csoporttár­saival beszélgetni a Szépasz- szony-völgyben egy pohár fi­nom borral vagy éppen fröcs- csel a kezében. másrészt a tanítás kezdetével nem érezheti magát idegennek az új környezetben, hiszen fo­lyamatosan ismerős arcokat láthat. Merthogy a valódi főis­kolás élet már Egerben zajlik. A hallgatók nincsenek külön egyetemvárosokba száműzve, sőt, Eger városa szinte elkép­zelhetetlen lenne a belváros­ban órára siető, vagy a Líceum épülete előtt gyülekező, eset­leg az Érsekkertben megpihe­nő fiatalok nélkül. Bár az utób­bi években a szórakozóhelyek száma drasztikusan csökkent a városban, még most sem kell megijednie senkinek se. Egy fárasztó nap után még így is bőven van lehetőség kieresz­teni a gőzt. Az pedig biztos, hogy Eger felfedezése valóban egy élmény. Ugyan jómagam környékbeliként már a főisko­lai tanulmányaim megkezdése előtt is rengetegszer jártam a városban, onnantól azonban mintha az egész egy telje­sen más tónust kapott volna. Az addig jól ismert épületek és utcák másképp tekintettek vissza, mert tudtam, hogy va­lamilyen módon most már én is ide tartozom. Ezt a külön­leges élményt pedig remélem minden egyes egri főiskolás át­élte, vagy át fogja élni egyszer. Szabó Péter Hangulatos az egri főiskola, jó ide tartozni A diákmunkáért kapott pénz jól jöhet, ha nyaralást is tervezünk nyár Barátaim, ismerőseim közül az idén többen vállaltak munkát, és kevesebben vannak azok, akik csak a pihenésre koncentráltak a vakáció ideje alatt. Ennek több oka is lehet. Többen azért kezdték a nya­rat munkával, mert a szünidő végére tervezik a szórakozást, és el szeretnének menni egy fesztiválra vagy egy hétvégére a Balatonra, és ehhez jól jön a zsebpénz. Mások azért állnak munkába, mert ilyenkor be tudnak segíteni a szüleiknek a számlák befizetésében. Vannak azonban olyanok, akik nem dolgoznak idén, mert nem kaptak munkát. Sajnos ez, több kisvárosban így van. Én is úgy kaptam lehetőséget, hogy a szüleim ismerőse elment sza­badságra, és helyettesíthettem két hétig. Ez nem sok, de jobb, mint a semmi. Nagyobb áru­házakban ugyan keresik a diá­kokat, de úgy tapasztaltam, ide is elsősorban az ismerősök gye­rekei kerülnek be. Ha marad hely, mások is dolgozhatnak. Éppen ezért érdemes még a nyár előtt érdeklődni, önéletraj­zokat küldeni. Ebben segítsé­günkre lehetnek a diákmunka hálózatok, ha feliratkozunk hozzájuk, értesítést kapunk új álláslehetőségekről is. Ha megkaptuk a diákmun­káért járó bért, következhet a szórakozás. „De hova men­jünk?” Ez egy gyakran elhang­zó mondat a baráti körömben. Mi általában többen összefo­gunk, így a költségek is meg­oszlanak, és hamarabb ki is találjuk, hogy hol nyaraljunk. Legtöbbször olyan helyeket vá­lasztunk ahol van strand, eset­leg pont egy hétvégi fesztivál, •vagy sátorozni lehet. Számom­ra maradandó élmény volt idén Bogács és Nyékládháza. Bogácsra éppen a borfeszti­vál napján érkeztünk, úgyhogy bőven akadtak programok. Mindennap strandoltunk, es­ténként pedig koncerteken és a pincében tartott bulikban szórakoztunk. Nyékládházán más volt a helyzet. Itt sát­rakban aludtunk. Úsztunk, napoztunk, vízibicikliztünk. Mindkét hely közel van a szülővárosomhoz, nem kellett messzire mennünk ahhoz, hogy jól érezzük magunkat. Lingllona Nem elég a vonzó kirakat, valamit adni is kell a vásárlónak becserkészés Nem mindenki dől be az üzletek csillogó portálüvege mögött található, vevőcsalogató látványnak Kirakatok tömkelegé tárul elénk Eger utcáin sétálgatva. Általában azokra figyelünk fel, ahol egy jó nagy táblára ki van írva, hogy akció, vagy ahol színes, csillogó ruhák vannak a próbababákra felaggatva. Ér­demes egyszer úgy elindulni, hogy nem csak ezekre a fel­iratokra, színekre figyelünk, hanem megnézzük sorban az összes kirakatot, ami az utunk­ba kerül. így találkoztam egy hatalmas „szőnyeg” feliratú táblával egy fodrászüzlet be­járatánál, ami nem a legmeg- szokottabb. Bár ez nem egy kirakat volt, de ebben a szalon­ban biztosan fontosabb lenne a tisztaság, mint a hajam elkészí­tése, ezért nem is mennék be. Vagy abba a könyvesboltba sem tenném be a lábam, aminek az ablaküvegei az előző esti bu­li maradványait mutatják, és mögötte a könyvek összevissza vannak dobálva. Fontos a tálalás mindenképp, és néha még jobban hangzó ne­vet is kap egy-egy üzlet. Például mennyivel jobban hangzik egy beszélgetésben, hogy voltam egy second hand üzletben, mint az, hogy voltam egy turkálóban. Más kérdés az, ki érti ezt. Az éttermek kirakatának ne- s vezhetjük az ártáblákat, ami- | két olvasva, néhol azt sem tud- ^ tam, hogy az adott dolgot eszik £ vagy isszák, mert attól, hogy „itthon” vagyunk, még nem ne­künk fogják kiírni a kínálatot, hanem a turistáknak. Rögtönzött közvéleményku­tatást tartottam ismerőseim körében, ők mi alapján válasz­tanak üzletet. Kiderült, hogy aki közelít a harmincadik élet­évéhez, az már csak a jól be­vált üzletekbe megy vásárolni. A többséget megfogja a kirakat, de sokan jártak úgy, hogy amit megszerettek volna venni, az csak a próbababára volt gyárt­va, kiegészítőként. Az egyik lány egy ilyen cipő miatt ment be a boltba, amiről kiderült, hogy az az egyetlen darab van belőle, és mellesleg talpa sincs. A másik véglet az, amikor az egész kirakatot meg lehet vásá­rolni, mindenféle dekorációval együtt. Valamit adni is kell a vásár­lóknak, ha már bedőlnek a for­télyoknak, és a szezonok végén kirakott „sale” feliratú táblák­nak. Becsalogatják a gyanútlan áldozatot a nagy kedvezmé­nyek ígéretével. A turkálók és használt áru­kat kínáló boltok azok a he­lyek, ahol sem a kirakat, sem a tisztaság nem számít, hanem csak az, hogy minél olcsóbban hozzájussunk egy márkásabb ruhához vagy egy antik bútor­hoz, amit külföldről hoznak el a kuka mellől, és mi megvehet-» jük „akciósán”. Lingllona í I 1 A 1 A gyerekekre hat talán a legjobban egy jól berendezett, színes kirakat f

Next

/
Thumbnails
Contents