Heves Megyei Hírlap, 2013. június (24. évfolyam, 126-150. szám)
2013-06-24 / 145. szám
4 OLVASÓINK ÍRJAK 2013. JÚNIUS 24., HÉTFŐ BMHBBHHHHHBBMBHHI Nem indokolható a lakosokra kirótt rendkívül magas szemétszállítási díj már több éve csatlakoztak a Tarna-mente települései - Al- debrő, Tófalu, Feldebrő - ahhoz a környezetvédelmi programhoz, amelynek keretén belül a háztartásokban, kiskertekben képződő zöld- és szerves hulladékot komposztálják a lakosok. A rendszer bevált, sokan újrahasznosítják a zöldhulladékot, így a kukákba többnyire csak a boltokban az áru csomagolására szolgáló papírok és egy kevéske háztartási szemét, tejes- vagy PET-palackok jutnak. Emiatt az év jelentős részében a lakosság nem tölti meg a heti szállítás kukáit. A fentiek miatt az a véleményem, hogy „szolgáltató” a lakosságot jogosulatlanul terheli a magas számlákkal. A szemétszállító járművek gyakran csak félig telnek meg, hiszen szinte teljesen üresek a kukák. Megoldás lenne a chippel ellátott kuka, illetve a számlálóval felszerelt szemétszállító jármű. Ebben az esetben a lakosság a ténylegesen elszállított hulladék után fizethetne. Szabó Vilmos, Aldebrő Névvel és címmel érkező írásokat vár a szerkesztöség miután az utóbbi időben megsokasodtak az olvasói levelek, így azokat esetenként csak némi késéssel tehetjük közzé. Felhívjuk kedves levelezőink figyelmét, hogy lehetőleg röviden, maximam 1-2 gépelt oldal terjedelemben fogalmazzák meg gondolataikat. Az írásokat szükség esetén rövidítve és szerkesztett formában tesszük közöljük. A megjelentetett levelek tartalmával szerkesztőségünk nem feltétlenül ért egyet, azokért felelősséget nem vállal. Szélsőséges, uszító hangvételű, politikai tartalmú leveleket nem közlünk. Csak a teljes névvel, címmel ellátott írásokat jelentetjük meg. Továbbra is várjuk írásaikat szerkesztőségünk címére: Eger, Trinitárius út 1. szám. A borítékra írják rá: Pf. 23., e-mail: hmhirlap@axels.hu Mi vezetett a tragédiához? kérdések Végzetes kalandnak bizonyult a Kancsendzönga-expedíció Véleménye természetesen mindenkinek lehet a hegymászó-expedíciókról, ám csak nagyon-nagyon kevesen tudják, milyen érzés 8000 méter felett... Az elmúlt hetek újságcikkei, televíziós műsorai rendszeresen foglalkoztak a hegymászók tragédiájával. Először büszkén, később szorongva, végül aztán döbbenten figyeltük a híradásokat, eseményeket. Napokig vívódtam, merjem-e leírni, papírra vetni a gondolataimat, hiszen a töredékére sem lennék fizikailag képes annak a teljesítménynek, amit Erőss Zsokék véghezvittek. Életemben 2000 méternél magasabb hegyen nem jártam, akkor is felvonóval. Néhány nappal ezelőtt egy televíziós műsorban egy tört magyarsággal beszélő, szakértőnek tűnő úriember sorolta azokat a hibákat, amelyek szerinte a tragédiához vezettek, egy másik műsorban pedig Erőss Zsolt felesége tudatta velük, hogy ez a haláleset szinte kódolva volt, csak idő volt a bekövetkezése. Fentiek alapján a felelőtlenség feltételezése volt az, ami a kezemet vezette, amikor is az írás mellett döntöttem. Felelőtlennek tartom Erőss Zsoltot családja, kiskorú gyermekei iránt, amiért belevágott ebbe a kalandba, elsősorban egészségi állapota, amputált lába, nem pedig szakmai múltja miatt! Milyen magas az a csúcs, amely képes felülírni a család iránti elkötelezettséget, a gyermekek szeretetét, felnevelését?! Hol van a büszkeség hatá ra? Felelősnek tartom Erőss Zsoltot ugyanakkor Kiss Péter haláláért is, akiről azt hallottuk, hogy kiváló hegymászó volt, viszont nem rendelkezett magashegyi mászási tapasztalatokkal. Erőss Zsoltra bízta magát, tőle várta az időbeni figyelmeztetést, hogy eddig és ne tovább! Mint tudjuk, ez elmaradt, annak ellenére, hogy szakmabeli vélemények szerint az utolsó száz méterek leküzdésére nem szabad több mint 24 órát fordítani, mert az a biztos halált jelenti. Felvetődik a kísérők felelőssége is, hiszen mindezt látniuk, tudniuk kellett volna, s mint hírlik, az utolsó pillanatig Ekkor még semmi nem utalt a tragédiára. Kiss Péter (ülve) a csúcson... rádiókapcsolatban voltak a csúcshódítókkal. Tudom, egy laikus, hozzá nem értő felvetései ezek, csupán azt szeretném, hogy a döbbenet múlásával szakmai elemzés tárja fel a tragédia körülményeit, hogy mások ne kövessenek el hasonlókat. Őszinte részvétem Kiss Péter családjának. Barta László, Eger Fentebbi levél tartalmát ismertettük Kollár Lajossal, az expedíció vezetőjével is, akit arra kértünk, reflektáljon olvasónk felvetéseire. Nos, Kollár röviden csak annyit fűzött az íráshoz: valamennyi kétkedőknek üzeni, ha annak idején az emberszabású majom nem engedte volna el az ágat, még ma is ott csücsülnénk mindnyájan a fán. Amennyiben a történelem során nem lettek volna kockázatot vállaló emberek, megnézhetnénk, hol tartana ma a világ. A rendkívüli sportteljesítmények tiszteletet érdemelnek. Éppen ezért a vádaskodások helyett sokkalta illőbb lenne méltóképpen emlékezni az elhunyt két nagyszerű sportemberre. (A szerk.) Igen emlékezetes es hasznos volt a Makiáron tartott „Kéklámpás hét” egy rendkívüli programsorozat részesei lehettek a makiári óvodások. A mentők, a rendőrség és a tűzoltók munkájával ismerkedhettek a „Kéklámpás héten”. Havasi László polgár- mester és helyi vállalkozók felajánlásainak köszönhetően t sikerült a programot megvalósítanunk. A hét egy tűz- riadó-próbával kezdődött, amit a gyerekek nagyon komolyan vettek, fegyelmezetten és gyorsan vonultak ki a menekülési útvonalakon az udvarra. A szirénázva megérkező tűzoltóautó pillanatok alatt felkeltette az érdeklődésüket, később pedig • csoportonként ismerkedhettek a tűzoltók munkaeszközeivel, a tűzoltóautó felszereléseivel. A másnap a rendőrségé volt: reggel a nagycsoportosok bűnügyi technikai bemutatón nézhették meg az ujjlenyomatvétel és a helyszíni nyomelőhívás eszközeit. Ezután egy kutyás bemutatón vehettünk részt, ahol nem csupán megtekintettük a kutyáknak betanított gyakorlatokat, de a vállalkozó kedvű gyerekek játékos feladatok és rendőrségi akciókat szemléltető szituációk aktív résztvevői is lehettek. Megint egy másik napon egy mentőautó érkezett hozzánk. Ez alkalommal a sérült-, illetve betegszállítás eszközeivel, az újraélesztés módszereivel és a mentőautó felszereléseivel ismerkedhettünk meg, valamint ki is próbálhattuk a bemutatott technikákat, * munkaeszközöket. A hét méltó lezárásaként kirándulást szerveztünk autóbusszal Budapestre, a Vasúttörténeti Parkba. A programok során a meghívott hivatásos dolgozók a gyerekek természetes kíváncsiságára és érdeklődésére építve, türelmes és megnyerő magatartásukkal olyan nagyszerű élményekhez juttatták óvodásainkat, amelyek beépültek mindennapi játékaikba, gazdagítják személyiségüket, valamint megalapozzák a későbbi, pozitív viszonyulásukat az életmentő munkát végző közszolgálati szervek iránt. Ezúton is szeretnénk köszönetét mondani mindazoknak, akik hozzájárultak a „Kéklámpás hét” sikeres megvalósításához! Tóth Ildikó óvodapedagógus, Makiár Ezer és egy élménnyel lettek gazdagabbak a gyöngyösi diákok határtalanul Három, feledhetetlen napot tölthettünk el a gyönyörű Erdélyben, ahol életre szóló barátságok is szövődtek Mi, a gyöngyösi Berze Nagy János Gimnázium 7.a osztályos diákjai és a kísérő tanáraink emlékezetes napokat tölthettünk Erdélyben a Határtalanul programnak köszönhetően. Június 2-án, a reggei órákban indultunk útnak. Megismerkedtünk az idegenvezetőnkkel, Bogival, aki a határig hasznos ismeretekkel látott el minket az erdélyi kultúrával és a hagyományokkal kapcsolatban. Útközben erdélyi útifilmet néztünk, és kalotaszegi népdalokat hallgattunk. Miután átléptünk a határon, az első állomásunk Nagyvárad volt. Láttuk a város nevezetes Holdas templomát, a hangulatos belvárost a sétálóutcával, ahol egy csoportképet készítettünk. Volt egy kis időnk szétnézni a belvárosban, ahol a hirtelen jött eső miatt bőrig áztunk. Következő városunk Bánffyhunyad volt. Itt ellátogattunk a környék leghíresebb fafaragójához, Kudor Istvánhoz, akinek a felesége mesélt nekünk a fafaragás művészetéről. Megmutatta a mester műhelyét, majd egy kicsit beszélt nekünk a helyi népviseletekről is. Utána ismét buszra szálltunk, hogy Magyarvalkó felé vegyük az utunkat. Ott megnéztük a híres erődtemplomot, ahol ma már református misék folynak. Aztán átléptük a Partium területét a Királyhágón át. Az esti órákban érkeztünk meg Kalotaszentkirályra, a szálláshelyünkre. Mindenki elfoglalta a szobáját, majd a közös étkezőhelyiségbe indultunk, ahol hagyományos csorbalevessel és vadassal vártak minket, desszertként pedig hájas süteményt ettünk. Vacsora utáni programunk a falusiaktól való recept-, mese- és dalgyűjtés volt, amelynek során sok érdekességgel gazdagodtunk. Másnap reggel elsőként Kolozsvárra indultunk, ahol a belvárosban barangoltunk. Megtekintettük a Szent Mi- hály-templomot, majd a mellette lévő téren található Mátyás király-szobrot. Elsétáltunk a Házsongárdi temetőig, ahol nemcsak Apáczai Csere János, de Dzsida Jenő sírját is megnéztük. Ezután Válaszúira indultunk, ahol megtekintettük a gazdag Kallós-gyűjteményt, sőt, magával a gyűjtővel, Kallós Zoli bácsival is, találkoztunk. Ezt követően busszal továbbmentünk Mórára, ahol megtekintettük a helyi református templomot és a bivalymúzeumot. A múzeum után visszamentünk a szálláshelyünkre, ahol estefelé részt vettünk egy hagyományos kürtőskalács-sü- tésen az egyik falusi házban. A szállásunk felé vezető úton éppen előttünk hajtották haza a legelőről a teheneket, ami nagy élmény volt számunkra. A vacsora után táncmulatságon vettünk részt, ahol megtanították a lányokat csujogatni, a fiúkat pedig legényest járni. Ezt táncház követte, amely igazán szórakoztatónak bizonyult. Harmadnap a kalotaszent- királyi Ady Endre Általános Iskolába látogattunk el, ahol megismerkedtünk az iskola hetedik osztályosaival, akiknek egy kis műsort adtunk elő, s akikkel össze is barátkoztunk. Aztán elsétáltunk a közeli Ady Endre-emlékműhöz, ahol elénekeltük a Székely himnuszt, illetve megkoszorúztuk az emlékművet. Ezután a magyar- gyerőmonostori református templomot kerestük fel, amelynek jellegzetessége a templom külső falán elhelyezett napóra. Utunk Körösfőn folytatódott, ahol meglátogattuk Vasvári Pál emlékművét, amit meg is koszorúztunk. Körösfő után betértünk a nagyváradi Szent László Székesegyházba, ahol megnéztük a Szent Lászlóról szóló kiállítást, amelynek legfontosabb tárgya Szent László arany hermája volt. Ez volt egyébként a nagyszerűen sikerült erdélyi kirándulás legutolsó állomása. Azé az úté, amelyről ezer és egy élménnyel gazdagodva érkeztünk haza Gyöngyösre. TábiJudit 7.a, Gyöngyös ¥ 4 4 I 1
