Heves Megyei Hírlap, 2013. június (24. évfolyam, 126-150. szám)

2013-06-17 / 139. szám

2013. JÚNIUS 17., HÉTFŐ ELETMOD - TUDOMÁNY 13 Az étjei kék pompáját vajon mi okozza? amikor lemegy a Nap, a tenge­ri fények káprázatos színek­ben pompáznak. De mi okozza mindezt? „Mindenütt megfor­dultam az Atlanti-, és a Csen­des-óceánon; sehol nem volt éjszakánk biolumineszencia nélkül“, - mondja Woodland Hastings, az egyesült államok­beli Harvard Egyetem tengerbi­ológusa. Az már régóta ismert, hogy a fény a plankton mikro­organizmusaitól származik. De mi okozza? Ez a kérdés évtize­dek óta foglalkoztatja a tudóso­kat. Hastings-nek már 1972-ben volt egy sejtése arra vonatko­zóan, hogyan „kapcsolódik fel a villany”. A Rush University Medical Center in Chicago (USA) Tho­mas E. DeCoursey vezette ku­tatócsapata azonban csak most támasztotta alá ez elméletet. Ehhez a molekuláris biológu­sok fluoreszkáló, a fitoplankton részét képező páncélos ostoroso­kat vizsgáltak meg. Ezen mikro­organizmusok sejtfala ezek sze­rint rendelkezik egy különleges csatornával, amely a víz mozgá­sa által gerjesztett elektromos ingerek hatására nyílik ki. Ezek a csatornák kizárólag pozitív töltésű protonokat en­gednek át. Ha a csatorna aktív, a protonok a sejt egyik, foszfor­ral teli kamrájába áramlanak, ahol beindul a luciferin és lu- ciferáz fényproteinek kémiai reakciója. A tengerek „szent­Nem mindig kék, de lenyűgöző jánosbogarai” ezáltal egyfajta fény-kapcsolóval rendelkeznek. Az egysejtűek feltehetőleg az ellenségek elriasztásra hasz­nálják a fényeket. Azonban a fények az ellenségek ellensé­geinek figyelmét is felkeltik, így az egysejtűek közvetetten szabadulhatnak meg ellenfe­leiktől. ■ A galaxisok sem élnek örökké, előbb összeütköznek, majd évtrilliárdok múlva felosztanak Tavaly elmaradt a világvégé kozmológia Az embert mindig is foglalkoztatta, hol ér véget minden A világvége sokáig a teoló­gusok és filozófusok szakte­rülete volt. Mára a fizikusok is megvetették a lábukat, és lélegzetelállító forgatóköny­veket dolgoztak ki a kozmosz jövőjéről. Az univerzum színfalai mögött nagy dolgok vannak készülőben. Láthatóan változnak azok az erő­viszonyok, amelyek a csillagokat és a bolygókat, a galaxisokat és a fekete lyukakat mozgatják a koz­mikus színpadon. Fokról fokra új rendező veszi át az irányítást a történések felett. „Drámai változás kellős kö­zepén vagyunk” - mondja Paul Steinhardt, a Princeton Egyetem tanára, napjaink egyik legelis­mertebb kozmológusa. A kutató áttekintette, hogy az elmúlt év­tizedben milyen felismerésekre jutottak a világegyetemet für­késző asztronómusok, és végül arra jutott: a felfedezések „arra kényszerítenek bennünket, hogy átértékeljük, amit univerzu­munk jövőjéről gondoltunk”. Igaz, kényszerről beszélni ta­lán túlzás. Hiszen az embert mindig is foglalkoztatta, hogy „hol ér véget minden”, és mi­lyen sors vár az olyan hatalmas struktúrákra, mint a milliárdnyi csillagot számláló galaxisok. Ak­kor is, ha ezt a véget egyébként sosem fogja megérni - sem az ember, sem semmilyen más ér­telmes lény az univerzumban. A Homo sapiens talán azért akarja felmérni szerepét ebben a koz­mikus színjátékban, hogy meg­tudja, a korszak, amelynek szü­lötte, vajon csak pillanat volt-e, vagy markáns szakaszt jelentett az univerzum történetében. Hol is állunk hát a dolgok rendjében? Az eszkatológia, a végső dol­gokról szóló tanítás az emberiség történetének túlnyomó részében a vallás és a filozófia felségterü­lete volt. De újabban a fizikusok és a kozmológusok bekapcsolód­tak a vizsgálatába, most megkí­sérlik megírni jövőbeli történetét is. Modem próféták módjára - de fizikai alapon. A kutatók képze­letére különösen egy felfedezés hatott megtermékenyítően, s en­nek kapcsán beszél a változásról Paul Steinhardt is: arról a 2011- ben fizikai Nobel-díjjal kitünte­tett felfedezésről van szó, amely szerint a vüágegyetem növekvő Dacolhat az emberiség az apokalipszissel? tegyük fel, hogy minden világ­vége-prófécia téved, és az embe­riség rövid időn belül eljut a bu­kás közelébe. Meddig tudna fennmaradni fajunk az univer­zum folyamatai mellett? a fizikusok felvázoltak egy fik­tívmenekülést. Eleinte, nagyjá­ból egymilliárd évigaz lenne a cél, hogy távolságot nyerjünk az egyre forróbbá váló naptól. Tehát irány a Mars! Szomszédos bolygónkon víz van elég. A Mars négy-öt milli­árd évig lehetne az otthonunk. amikor a nap vörös óriássá duzzad, a Jupiter Európa nevű holdja kínálna menedéket, amelynek jégköpenye valószí­nűleg folyékony vizet is rejt. amikor a Nap végül, jó 100 millió évvel később fehér törpé­vé zsugorodik, nagyon hidegre fordulna az idő. Nem maradna más, el kellene hagynunk a naprendszert. sebességgel tágul. A kozmosz egyre gyorsabban nő, egyre több új tér keletkezik. Mintha egy ir­datlan erő fokozódó tempóban tépné szét az égi struktúrákat. A kutatók egyelőre nem tudják, mi állhat a dolog hátterében, ezért a titokzatos erőt egyszerűen csak sötét energiaként emlegetik. Hogy a világegyetem tágul, azt már az 1920-as években meg­figyelte Edwin Hubble amerikai csillagász. A kozmológusok az­óta azt a lendületet látták az ex­panzióban, amelyet az ősrobba­nástól, a tér és az idő kezdetétől fogva hordoz a világegyetem. Ám a tudósok sokáig abból indultak ki, hogy az anyag tömegvonzása ellene hat ennek a lendületnek, és lefékezi a tágulást. Ami - at­tól függően, hogy mennyi anyag van az univerzumban - kétféle következménnyel járhatott vol­na: hogy a vüágegyetem, mivel túl kevés benne a fékező anyag, lassan növekszik az örökké­valóságig, vagy hogy mivel sok benne az anyag, egyszer csak felülkerekedik a gravitáció, és a világegyetem zsugorodni kezd. Részlet: A Geo magazin 2012/11. számából Az általunk keltett zaj hatással van az élővilágra nem tudjuk, hogy a szép sza­vak hatására jobban nőnek-e a növények. Hangos zajban vi­szont egyértelműen rosszab­ban fejlődnek. Ezt az egyesült államokbeli North Carolina államban működő National Evolutionary Synthesis Cen­ter munkatársa Clinton Fran­cis, és csapata derítették ki. A kutatók által felfedezett hatás közvetetten jelentkezik: az ipari zajok a legtöbb olyan állatot elűzik, amelyek a nö­vények porzásáról és magvai- nak széthordásáról gondos­kodnának. Ezt pedig minde­nekelőtt a lassan növekvő fák szenvedik meg. Új-Mexikóban egy erdős, ipari tevékenységre is hasz­nált területen, a tudósok egy fenyőfajta, a Pinus edulis magvainak elterjedését és a kötődő állatvilágot vizsgálták. A zaj nyilvánvalóan, többek között az erdőkben rendkívül sok fenyőmagot széthordó Csendet kérünk, itt laknakl bozótszajkót (Aphelocoma ca- lifornica) űzi el. Az egér po­puláció ezzel szemben megnő - hiszen hirtelen eltűnnek a természetes ellenségek - és felfalja a magvakat, amelyek így állati gyomrokban végzik. Emellett - a nagyon kis tes­tű madarak, mint a kolibrik Archilochus alexandri kivéte­lével, amelynek kevés ellensé­ge akad az ipari területeken - számos porzó állat is eltűnik. A fenyves visszaszorulását aztán több száz faj érzi meg, amelyek mind erre az élettér­re rendezkedtek be. Egy olyan ördögi kör alakul ki, amit na- I gyón nehéz megállítani. ■ 0 Corleone al limone Szicília Nem a drog, a citrom juttatta hatalomra a maffiát A 18. század közepén a brit or­vos, James Lind bebizonyította a citrom áldásos hatását a Skor­but elleni harcban. A sárga vi­taminbombák iránti kereslet ezt követően világszerte meg­ugrott. A termesztéshez pedig Szicília éghajlata tökéletes, olyannyira, hogy hamarosan az egész olasz piacot szinte ver­senytárs nélkül uralta. Ez volt a cosa nostra, a szicí­liai maffia születésének órája - írja Arcangelo Dimico, Alessia Isopi és Ola Olsson a svéd Göte­borg egyetemének három mun­katársa. Ahol ugyanis ilyen erős volt a citromkereskedelem, a tol­vajok sem maradtak távol. Ahol pedig loptak, a maffia jelen volt. Mivel az állam nem tudta megvédeni a parasztokat a tol­vajoktól, e feladatot az úgyne­vezett független „közvetítők” (gabellotti) vették át; e réteg egy egyre növekvő középosz­■ A citromlopásért Szicília szigetén néhány esetben halálbüntetés Járt tály volt, amely védelmi pén­zekkel szilárdította meg hatal­mát. A szicíliai parasztok ezzel szemben szegénységben ten­gődtek. Jogaik nem voltak, a föld pedig, amit megművel­tek, többnyire nem az ő tu­lajdonuk volt, hanem néhány nagybirtokos kezében összpon­tosult. Emellett terményeik egy részét le kellett adniuk - azon kamat fölött, amelyet az általuk művelt földért fizettek. A meg­emelkedett áraknak köszönhe­tően viszont el tudták viselni a védelmi pénzeket. 1898-ra az olasz citromfák 70 százaléka Szicíliában állt. Konkurencia híján a kevés ter­melő leosztotta egymás között a piacot, és megegyezhetett az árakról. így minden érintett rendkívüli nyereséghez jutott. Mára a maffia Olaszország egyik gazdaságilag legsikere­sebb „vállalkozása”, éves bevé­telét 135 milliárd euróra becsü­lik. ■ Daia-l-Nui-az igaz», eldugott Afganisztán Kedves Olvasónk! Amennyiben további, hasonlóan érdekes írásokra is kíváncsi, rendelje meg a GEO magazin egy darab, ingyenes példányát! kozmoiogia Uj betekintés világűr (óvo)ébe mitológia Víziók a világ v« régészét A maja naptar tórtenete fizikusok és jósok azúrig Regisztráljon a www.aslapok.liu/geoproba weboldalon _______________2013. június 19ig va gy hívja a (06-40) 510‘510-es telefonszámot 2013. június 19-ig, 8-17 éra között!____ A jelentkezes után a lapot egy heten belül eljuttatjuk önhöz. Az ajánlat ^ a készlet erejéig érvényes. ^ Egy neves virolóQUS velemenye Érdekességek a GEO világából Képes utazás a levegő nomádjaival Az akció 2013. június 19-ig, csak belföldi kézbesítés esetén érvényes. Prébaolvasásra csak azok jelentkezhetnek, akiknek a jelentkezést megelőző 3 hónapon belül a megadott előfizetői személyes adatokkal és/vagy előfizetési címen nem volt érvényes előfizetése, illetve próbaolvasása. Az akció keretében 2012/11. lapszámot postázzuk. Az előfizetésre és adatkezelésre vonatkozó információkat az Előfizetői Üzletszabályzatban találja a www.axelspringer.hu/elofizetesek oldalon. Akciókód: 2369 * i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents