Heves Megyei Hírlap, 2013. június (24. évfolyam, 126-150. szám)

2013-06-15 / 138. szám

2013. JÚNIUS 15., SZOMBAT HORIZONT 5 1 PERCES INTERJÚ . Kiskörei városnapok a helybeli közösségért három napig szórakozhat­nak azok, akik e hét végén ellátogatnak Kiskörére, ugyanis most rendezik a vá­rosnapokat a Tisza-tó mellett fekvő településen. A progra­mokról Magyar Csilla pol­gármestert kérdeztük.- Milyen céllal hívják életre a városnapokat?- E közösségi rendez­vény régi adóssága az ön- kormányzatnak, mivel az adósságkonszolidáció miatt hosszú ideig szinte minden ilyen eseményt nélkülöznie kellett a lakosságnak. Ezért is örülünk annyira, hogy egy európai uniós pályá­zat segítségével most végre sikerül tető alá hozni fesz­tiválunkat, ahol a kulcsszó a hagyománytisztelet és a közösségépítés lesz.- Milyen programok várnak a látogatókra?- A három nap alatt igyek­szünk minden korosztály­nak a kedvére tenni. Tegnap várostörténeti és néprajzi kiállítás nyílt a tájházban, este pedig a Fellesz Zene­kar húzta a talpalávalót a táncházban. A remek zenét a többi napon sem kell hi­ányolni, minden este kon­certek zárják a napot: ma a Magna Cum Laude, holnap a 3+2 együttes lép fel a nagy­színpadon.- A legfiatalabbak mivel tölt­hetik a szabadidejüket?- Természetesen őket is gazdag kínálat várja. Szom­baton bábelőadás, valamint huszár-, tűzoltó- és rend­őrségi bemutató vár rájuk, vasárnap népi játszóteret rendezünk be az óvoda ud­varán, s egy bohóc is érkezik hozzájuk, aki lufikból készít majd szobrokat. ■ SZ. E. A Gárdonyi Géza Színház tár­sulata ez évben is szavazott az év művészére és műszaki dol­gozójára. Idén az arany kitűzőt Marjai Virág színművész, az ezüstöt Fodor Zsolt színpad­mester vehette át. Három esz­tendei kihagyás után Réti Ár­pád személyében újra örökös tagot is választott a társulat.- Minden kislány álma a színésznőség, de ezt normális esetben kinövik - mesél Mar­jai Virág a kezdetekről. - Em­lékszem, négyévesen, amikor a nővérem szavalóversenyre készült, én is megtanultam a verset, és sírtam, amikor nem Bírónak a szakmai díj a legszebb életút Édesapja biztatta a tanulásra, mondván, a tudás az, amit talán nem vehetnek el Dr. Gulyás István, az Egri Törvényszék nyugalmazott tanácselnöke büszke arra, hogy pályája során kor­mánykitüntetést sohasem kapott, ám - épp a később jogellenesnek bizonyult nyugdíjazása időszakában - a szakma elismerését, a luhász Andor-díj ezüst foko­zatát vehette át. Sike Sándor- Elárulja nekünk, hogy közel negyven esztendei bírói műkö­dést követően vajon milyen érzés volt kitüntetettnek lenni?- Kicsit felemás, hiszen - mint később bebizonyosodott- jogellenes felmentésem és újbóli alkalmazásom között a kitüntetés átadása pont arra az időre esett, amikor a bíró­sággal jogviszonyban nem áll­tam. Nem tudtam akkor átélni, hogy milyen nagy esemény történt az életemben. Akár­hogy szépíteném, akikkel meg­ünnepelhettem volna, a kollé­gáimmal, azok közül ki voltam zárva. Egy könnycsepp erejéig egykori mentorom, dr. Gáspár- dy lózsef jutott eszembe, aki a kitüntetés arany fokozatát korábban posztumusz kapta meg. Miután „visszahelyeztek” a törvényszéki tanácselnöki tisztbe, tudatosult bennem ennek a kitüntetésnek a szép­sége: azt adták meg nekem, amiért bíróként mindig küz­döttem, a szakmai el­ismerést. Büszke vagyok arra, hogy kor­mánykitün­tetést sohasem kaptam. Bíró pedig ennél a díjnál szebbet nem kaphat, hiszen maga a szakma ítéli oda.- Visszaemlékszik még arra, hogy mi is vitte a jogászi pályára úgy fél évszázaddal ezelőtt?- Az ötvenes évekről nem szeretnék beszélni. Apám szavai azonban belém égtek: a földdel ne törődj, tanulj! Mindent elvehetnek, a tudást talán nem... S ha ez kevésnek bizonyult volna, akadt egy olyan osztályfőnök is Kis­körén, jelesül Szombati Lajos, Dr. Gulyás István törvényszéki nyugalmazott tanácselnök hitvallása: „Etikai kódex nélkül is kellő alázattal élni, elfogulatlanul és lelkiismeretesen ítélkezni.” AHét jjmbere aki meggyőzte anyámat, hogy gimnáziumba írassanak be. Az egri Gárdonyi Géza Gimnázi­umban kellett aztán egy olyan tanárnő, dr. Nagy Andorné, aki az általam könnyen tanult és szeretett matematikától át­segített a humán tár­gyakhoz, különös­képpen a versek imádatához. És akkor megjelent az iskolában két későbbi bíró kollégám, akik közül dr. luhász Lajos tanácselnök úr meg­győzött a bírói pálya szépsé­geiről, így jelentkeztem a jogi egyetemre.- Egy hosszú szakmai életút le­zárásakor jószerivel magától adó­dik a kérdés: mi volt a bírói hit­vallása?- Etikai kódex nélkül is kel­lő alázattal élni, elfogulatlanul és lelkiismeretesen ítélkezni. A bírói pályát én mindig hivatás­nak tekintettem. Megítélésem szerint akinek hivatástudata van, tudja a rendet, miként kell viselkedni ítélkező bíróként, illetve a magánéletben.- Kíváncsi lennék arra, volt-e va­lami, amit a hivatása gyakorlása során nagyon nem szeretett?- Nos, igen... Az úgyneve­zett „sztárbírót” és a rossz „sztárügyvédet”. Utóbbiból egyébként a jót elviselem. A sztárbíró valaminek vagy va­lakinek kíván megfelelni. A valami vagy valaki viszont nem az ügyfél. A rossz sztár­ügyvéd nem a földön jár, éppen ezért mindenkit mélységesen lenéz. Őt először is bírói hatá­rozottsággal, jogi tudással, az eljárásjog ismeretével le kell hozni a földre, a pulpitusnál alacsonyabb helyre.- Nem vitás, az életpályát a körü­löttünk lévő emberek is alakítják. Gondolom, így volt ez az Ön ese­tében is...- Igen, és köszönettel is tar­tozom ezért sokaknak. Minde­nekelőtt házastársamnak, aki az egész pályám során kiállt mellettem, és gyermekünkkel Névjegy név: dr. Gulyás István foglalkozás: az Egri Törvény­szék ny. tanácselnöke születés: Kisköre, 1946 család: nős, egy felnőtt gyer­mek édesapja iskolái: a kiskörei általános iskola és a Gárdonyi Géza Gim­názium elvégzése után az EL- TE-n szerzett jogi diplomát szakmai életút: Gyöngyösi Já­rásbíróság bírája (1974); Hevesi Járásbíróság 1975-1981; Egri Jásábíróság, illetve Egri Városi Bíróság 1981-1986; Heves Me­gyei Bíróság bírája 1986-tól, 1996-tól bírósági tanácselnök, több éven át a bírói tanács tagja kitüntetés: Juhász Andor-díj ezüst fokozata együtt szerethető kis családot alkottunk. Aztán dr. Hunya­di-Búzás Ágnesnek, mert kivá­ló elnök vált belőle. A nyugdíj­ba küldött bírák iránt tanúsított szolidaritásáért részemről őt még külön köszönet is illeti. De ugyanígy hálás vagyok minden volt és jelenlegi kollégának, a bíróságok összes alkalmazott­jának, hogy közöttük lehettem. Ám a legnagyobb köszönet­tel néhai dr. Gáspárdy lózsef kollégiumvezetőnek tartozom. Örülök, hogy a barátjának vall- hattam magam, s remélem, méltónak is bizonyultam e ba­rátságára. S nem hagyhatom ki a felsorolásból dr. Kormos Béláné volt tanácselnökömet, hiszen vele nem a munka ne­hézsége, hanem a mgoldás szépsége került előtérbe.- Nyugdíjasként mivel tölti majd a napjait?- Pontosan azzal, amivel eddig is „elütöttem” a szabad­időmet. Olvasással és kertész­kedéssel. PILLANATKÉPEK A GÁRDONYI GÉZA SZÍNHÁZ ÉLETÉBŐL ^EGER GÁRDONYI GÉZA SZÍNHÁZ Díjeső az évad végén: arany és ezüst kitűző, új örökös tag állhattam színpadra. Már ak­kor bennem volt a szereplési vágy. A könnyeimmel küszköd­tem, amikor kiderült a szava­zás eredménye. Különösen je­lentős ez, mert a kollégák szim­pátiáját, szeretetét jelzi, és azt, amit én is érzek: része vagyok a társulatnak. Eddig drámaibb szerepeket kaptam, jövőre ze­nés darabban és két vígjáték­ban játszom biztosan. Más ol­dalamat mutathatom meg! Fodor Zsolt színpadmester | 1996 óta dolgozik a teátrum- “ ban. Díszítőként kezdett Mé- J száros Sándor keze alatt, de s mint mondja, sokat tanult Bek­Réti Árpád személyében újra örökös tagot is választott a társulat... si Balázstól, Gróf Gyulától és a mai napig Engler Imrétől és Bényei Miklóstól.- Dolgoztam zsinórosként, nagyon szerettem. Tavaly ne­veztek ki színpadmesternek, ami sokrétűbb munkát és na­gyobb felelősséget jelent, sok helyzetben nekem kell dönte­nem. Nagyon meglepett az elis­merés. Nem voltam ott a társu­lati ülésen, csak akkor tudtam meg, amikor felhívtak. Nem számítottam rá, hiszen vala­mennyi műszakos kollégám rengeteget dolgozott az évad során. Persze, nagyon jól esett, mert igazolta'az elmúlt éveket. Réti Árpád a helyszínen tudta meg: örökös taggá vá­lasztották. Elmondta, bár nem könnyen elérzékenyülő ember, mégsem találta a szavakat.- Nem kerestem ezt a pályát, villamosmérnöknek készül­tem, mégis Marosvásárhelyre kerültem a Szentgyörgyi Ist­ván Színművészeti Főiskolára. Az újrainduló egri színházhoz a ’89-90-es évadtól csatlakoz­tam, s 2001 végéig sok jelen­tősszereppel találkoztam. Eze­ket igyekeztem művészi igény­nyel és alázattal megoldani, talán néhány esetben sikerült is - mondja. ■ ZMSflDs© ■ Magyar Csilla: Várjuk a la­kosságot!

Next

/
Thumbnails
Contents