Heves Megyei Hírlap, 2013. június (24. évfolyam, 126-150. szám)
2013-06-01 / 126. szám
www.eger.eevhazmeeve.hu info@eger.eevhazmeeve.hu ^YHÁ^ 1004 EGYHÁZMEGYÉI Megjelenik minden hónap első szombatján HÍREK JÚNIUS HÓNAP ÜZENETE: „Ha száddal vallód, hogy Jézus az Úr, és szívedben hiszed, hogy Isten feltámasztotta a halálból, akkor üdvözülsz” (Róm 10,9). Bosco Szent János ereklyéje Egerben Bosco Szent János születésének 200. évfordulója alkalmából járja ereklyéje az egész világot, mely zarándokútján, május 23- én az Egri Bazilikába érkezett. A május 17-én kezdődött magyarországi zarándoklat sajátossága, hogy nemcsak olyan helyekre látogat el az ereklye, ahol szalézi közösség él, hanem olyan városokba is, ahová meghívták, kérték a jelenlétét. Egerben, a bazilikában Katona István és Palánki Ferenc segédpüspök valamint Csizmadia István plébános fogadta az ereklyét és ismertette a szent életét. Bosco Szent János 1815. augusztus 16-án született Olaszországban, egy parasztcsaládban. Két éves volt, amikor édesapja meghalt, így édesanyjának egyedül kellett felnevelnie két testvérével együtt. Már kicsi korától kezdve pap szeretett volna lenni. Chieriben, ahol szeminarista volt, létrehozta a „Vidámság Társaságát”, amelybe bevonta a város fiataljait. 1841 júniusában szentelték pappá. Maga köré gyűjtötte a gyermekeket, és megszervezte a vasárnapi Oratóriumot. Szállást adott az otthontalan árváknak. Szakmára tanította őket, és arra, hogy szeressék az Urat, együtt énekelt, játszott és imádkozott velük. Az első gyermekekből lettek később az első munkatársai is. így fejlődött ki a híres nevelési módszer, amit „megelőző módszernek” hívunk: „Legyetek a gyermekekkel, előzzétek meg a bűnt ésszel, hittel és szeretettel”. A jótevőkkel és laikus segítőkkel együtt létrehozták a Szalézi Munkatársak Közösségét. Don Bosco 72 éves korában halt meg 1888. január 31-én. Ma már a szalézi család az egész világon jelen van. Bosco Jánost 1929-ben boldoggá, 1934-ben szentté avatták. A bazilikában a Szalézi Nővérek mutatták be Don Bosco lelkiségét, nevelési módszerét, beszéltek arról is, mit üzen a mai fiataloknak, szülőknek. A szentmisét követően bemutatkozott a szaléziak családja, szó esett pedagógiájáról, majd filmet vetítettek Sándor István szalézi vértanúról. Az eseményt szentségimádás zárta, s másnap Kazincbarcikára vitték az ereklyét. Szent Erzsébet előtt tisztelgett Sárospatak Árpád-házi Szent Erzsébet tiszteletére Sárospatakon immár hagyományosan megrendezik az 1235 pünkösdjén szentté avatott királylányról való megemlékezést. A róla elnevezett történelmi társaság ápolja annak a csodálatos személyiségnek a szellemi és lelki örökségét, aki azon munkálkodott, hogy - saját szavaival szólva -„vidámmá tegye az embereket”. Ezzel az utóbbi szándékkal is szervezték tiszteletére idén 21. alkalommal május 18-19-20-án a három napos, színes családi programsorozatot szülővárosában. A rendezvény középpontjában május 20-án, pünkösd hétfőjén a szentmise állt. Árpádházi Szent Erzsébet szentté avatásának 778. évfordulóján a felújítás előtt álló Sárospataki Bazilikában Palánki Ferenc püspök celebrálta az ünnepi szentmisét. Erre az egész egyházmegye területéről, sőt külföldről is érkeztek zarándokok. Az eseményről a Szent István Rádió helyszíni közvetítést adott. A misét körmenet zárta, Árpád-házi Szent Erzsébet ereklyéjével. A körmenet után gyalogos zarándoklat indult a Szent Erzsébet Úton Kassára. A kétnapos ünnepség első és második napján Szent Erzsébet korát, életét és szellemiségét is felidézték. A XIII. századba adtak bepillantást pünkösdvasárnap a kosztümös felvonulás és történelmi játék keretében, melynek során Erzsébet életének egyes fejezetei is megelevenedtek. A történelmi felvonulás során és a vásári forgatagban mindenki megtalálta az érdeklődésének megfelelő proramot. (g. I) A Szent Erzsébet korát felidéző felvonulás a bazilika előtt f halad el Ternyák Csaba érsek volt a csíksomlyói búcsú szónoka A hit szabadít meg az Isten nélküli kozmikus árvaságtól Idén is többszázezer ember kereste fel az ősi Mária-kegyhelyet, amely az összmagyarság zarándokhelyévé vált | A pünkösdi csíksomlyói búcsú Közép-Európa legnagyobb vallási rendezvénye, amelyet az idén is többszázezer ember keresett fel. Az ősi Mária-kegyhely messzi tájakról is vonzza a híveket, sokan több napon át zarándokolnak, hogy elérkezzenek ide. Már a XV. században virágzott J a Boldogságos Szűz Mária tisztelete a székely nép körében. IV. Jenő pápa az 1444. évi körlevelében arra buzdítja a népet, hogy legyenek segítségére a ferenceseknek a templomépítésben. Viszonzásul - a kor szokása szerint - búcsút is engedélyezett a j jótevőknek. A búcsú ünnepélyes nagymiséjét a Somlyó-nyeregben idén Ternyák Csaba egri érsek, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia alelnöke mutatta be a gyulafehérvári főegyházmegye jelen lévő papságával, élükön Jakubinyi György érsekkel, valamint a házigazda ferences atyákkal. Szentbeszédében Ternyák Csaba érsek elmondta, hogy a hit zarándokútján nem csak hívők járnak, hanem szép számban olyan istenkeresők is, akik „szívük rejtekén foglalkoznak az istenhit kérdésével”. Mint mondta, Isten a pogányok előtt is kitárta a hit kapuját, amely azóta minden ember számára nyitva áll. Megállapította, hogy a hit ma nem csupán a gyakorló keresztények kiváltsága, és ezért arra buzdította a hallgatóságot, tegyék a plébániákat tanúságtevő, befogadó közösségekké, hogy azok minden kereső ember lelki otthonává váljanak. Az egri érsek szentbeszédében a boldogság és a hit kapcsolatáról beszélt, és felidézte Erzsébetnek Máriához intézett szavait: „boldog vagy, mert hittél!”. Rámutatott: Erzsébet szavai is igazolják, hogy a hit és a boldogság összetartoznak. A szónok Máriát említette példaként, aki - mint mondta - többet tud a hitről, a boldogságról, mint bárki más, ezért érdemes rá hallgatni és elfogadni a segítségét. Hangsúlyozta: „Sokan azt gondolják, hogy akik boldogulnak, azok boldogok, akik pedig nem boldogulnak az életben, azok boldogtalanok. Mária boldogsága a hitben gyökerezett.” Ezért megtette azt, amit Isten mondott neki, még úgy is, hogy teljes egészében ő sem ismerte a szeplőtelen fogantatással kapcsolatos isteni tervet. „Egyedül a hitbe kapaszkodott, ez tette Máriát naggyá, boldoggá” - mondta az egri érsek. Kijelentette, ma szinte csak a vallás foglalkozik olyan sorskérdésekkel, mint a jó és a rossz, a halál és az örök élet, a bűn és a kegyelem, ezért aki belép a hit kapuján, nem veszít el semmit abból, ami az ember életét boldoggá, széppé, szabaddá teszi. „A hitben találja meg az ember a saját koordinátáit. A hit szabadít meg az Isten nélküli ember kozmikus árvaságától” Homa János Tokaji jubileum JÚNIUS 8-ÁN ünnepük Tokajban a Jézus Szíve templom építésének 100. évfordulóját. Ez alkalomból érkezett Monokról Szent Orbán pápa ereklyéje. A búcsúi szentmisét Ternyák Csaba egri érsek celebrálja. Külön öröm a helyiek számára, hogy a templom felújítását 12 millió forinttal támogatja idén az Egri Főegyházmegye. Katona István püspök gyémántmiséje katona István egri segédpüspök június 8-án 10 órakor tartja gyémántmiséjét az Egri Bazilikában. Az ünnepi szentmisére várja a paptestvéreit és a híveket, hogy közösen adjanak hálát 60 éves papi szolgálatáért. Debreceni évfordulók HÁRMAS ÜNNEP lesz június 15-én Debrecenben a Szent Anna Székesegyházban. A fél 11-kor kezdődő szentmisén ünnepük a Debrecen- Nyíregyházi Egyházmegye alapításának 20. valamint a főpásztor, Bosák Nándor pappá szentelésének 50. és püspökké szentelésének 20. évfordulóját. Papi találkozó az ELMÚLT ÉVEK hagyományainak megfelelően idén is a papi lelkigyakorlat lezárásaként kerül sor az egyházmegye papi találkozójára június 27-én a bélapátfalvi ciszter apátsági templomban. Ternyák Csaba érsek a papsággal közösen mutatja be a szentmisét, majd ismertetik az ez évi papi dispozíciókat. A Űrnapja az Oltári/I ^szentség ünnepe. A J. szentmisében a miséző pap az Úrfelmutatás után így szól hozzánk: „íme, hitünk szent titka”. Istennek legyen hála, az Oltáriszentség nem egy érthetetlen és félelmetes titok, hanem olyan, mint a rózsafüzér imádság: egyszerre örvendetes, fájdalmas és dicsőséges titok. Örvendetes számunkra az, hogy az Úr nem ment el teljesen, itt maradt közöttünk. Babits Mihály költői szavai szerint ez „különös, szent, nagy titok” (Lásd Eucharisztia c. verse). Örülünk annak, hogy Jézus az Oltáriszent- séget azért alapította, hogy a kenyér és bor színében velünk maradjon, és templomainkban bármikor találkozhassunk vele, így könnyebben megtapasztalhassuk az Ő létét és jelenlétét. Annak is örülhetünk, hogy a kenyér és bor színében lelki táplálékot ad tanítványainak, hogy Ő bennünk, mi pedig Őbenne élhessünk. Fájdalmas titoknak is mondhatjuk az Oltáriszentséget, mert minden szentmise Krisztus szenvedésére és megváltó áldozatára emlékeztet bennünket, hiszen átváltoztatáskor halljuk Jézus szavait: „ez az én testem, mely értetek adatik, ezt az én vérem, mely értetek kiontatik”. Katolikus hitünk szerint a szentmise áldozat. Jézus úgy adja azután elégséges kegyelmet merítsünk életünk áldozatainak vállalásához. Dicsőséges is, hiszen az Oltáriszentség az örök élet záloga. A szentáldozásban azzal a Krisztussal találkozunk, akivel majd a mennyországban, az üdvösség íme, hitünk szent titka áldozatul testét üdvösségünkért, ahogyan az ószövetségben áldozatul adták a bárányt. Jézus úgy ontja értünk vérét, ahogyan kiontatott egykoron a bárány vére engesztelésül. Hittel valljuk, hogy minden szentmisében jelenvalóvá válik Krisztus golgotái áldozata, amely tökéletes és a mennyei Atya előtt kedves és elfogadott áldozat, mégpedig azért, hogy mi mindnyájan Krisztus áldozatához kapcsoljuk a saját áldozatunkat, és állapotában végérvényesen együtt leszünk. Éppen ezért az élete végén a keresztény ember úgy veszi magához az Oltáriszentséget, mint szent útravalót, hiszen maga az Úr Jézus mondotta: „Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, annak örök élete van, és én feltámasztom őt az utolsó napon (Jn 6,54). Az Űrnapján az Oltáriszentség hármas titkát a breviárium, a papok imádságos könyve szépen összefoglalja, amikor a szentmiséről azt mondja: „0 szentséges lakoma, Krisztust vesszük rajta, felidézzük szenvedésének emlékét, bensőnket kegyelem tölti el, és a jövendő dicsőség záloga nekünk adatik” Minden szentmisében szentáldozás előtt így szól hozzánk a miséző pap: „Boldogok, akiket meghív lakomájára, Jézus, az Isten Báránya”. Eszerint mi keresztények, Jézus tanítványai, mindnyájan boldogok lehetünk, mert mindnyájunkat hív Jézus a szentmisére, az ő lakomájára, ahol körül vehetjük, mintáz utolsó vacsorán az apostolok, és bennünket, mai tanítványokat is tanít, vigasztal és táplál. De nyilvánvaló, hogy csak azok lehetnek igazán boldogok, akik örömmel és áldozatkész lélekkel mondanak igent Jézus hívó szavára. A legnagyobb boldogság /I pedig az, ha a szentáldo- „ZJL zásban az élet kenyerét magunkhoz vesszük, amely képessé tesz bennünket a Krisztust követő keresztény életre. Dolhai Lajos
