Heves Megyei Hírlap, 2013. június (24. évfolyam, 126-150. szám)
2013-06-10 / 133. szám
4 2013. JÚNIUS 10., HÉTFŐ Oldalszerkesztő: DamfAnna Telefon: 06-36/513-600 Hirdetési ügyekben: 06-36/513-600 Horgász - Vadász oldalunk legközelebb július 7-én jelenik meg. HORGÁSZAT - VADÁSZAT Már az ókori Pompejiben is szívesen horgásztak az emberek szabadidő Az urbanizáció stresszét kiegyensúlyozhatja a természet, például a gyakori halfogással is a vizek környékén A természetre az ember jelenti aföveszélyt civilizáció A beton műtárgyak a vízkormányzásban hasznos segítők, ám egyikük-másikuk komoly vámot szed az élővilág tagjaiból. Nem csupán a rágcsálók, sünök, a földön fészkelő madarak fiókái esnek áldó-' zatul ezeknek, hanem a kisebb mezei nyulak és az őzgidák is. E beton műtárgyak U-alakú elemekből összeállított, több száz vagy ezer méter hosszú, vályúk. Az oldalfalak függőlegesek, a magasságuk gondot okoz, ilyen mélyről szűk helyről nem tud egy ugrással kikecmeregni a jószág. Ezek a vályúk alattomos csapdáknak is tekinthetők, hiszen megke- rülhetetlenek az állatok számára. A motorizáció legalább ilyen veszélyes. A békák üdítő kivételként említhetők, hiszen egyes civilszervezetek alagutat építenek a szaporodó helyek közelében, hogy csökkentsék a békanép veszteségeit. Látható, hogyan fogynak az utak mellől az árkok, fasorok, fák, hogyan fogy a vad élettere. A kilépő vadnak esélye sincs. Érdemes lenne megvizsgálni, vajon a magasabb rendű fajokat figyelembe véve mennyi áldozata van egy első-, másod-, harmad- vagy negyedrendű közútnak évente átlagosan! Az év állata lett a vidra védelem Kedveli a dús, part menti növényzetet ez a fürge négylábú Az egyre növekvő urbanizáció következtében a lakosság több mint a fele a mindennapi életben a zsúfolt, zajos városokban él. Érthető tehát, hogy a városlakók szabadidejükben vágynak a friss levegőre, a napfényre, a csendre. Közülük számosán a horgászatot választják. Annak célja elsősorban a halfogás, de az igazi horgász akkor is felüdülést talál a horgászatban, ha kevésbé eredményes napja van, mert lenyűgözi a természet szépsége, a vizek növény- és állat világának rejtelmes élete. Ám azt lassan már elfeledjük, mi a különbség a horgászat és a halászat között. Ezt a A horgászat nagy csendet és elmélyülést kíván az embertől horgászat és halászat céljában, illetve módszerében találjuk. A horgászat a pihenés kulturált módon való eltöltése, míg a halászat a halak tömeges kifogására irányuló termelési tevékenység, foglalkozás. A folyók és tavak partja már az ősembert is letelepedésre csábította. A halban gazdag vizek ugyanis megkönnyítették a táplálék jó részének megszerzését, a folyók és tavak bizonyos fokú védelmet is nyújtottak az esteleges támadásokkal szemben. A halászat az emberiség foglalkozásai közé tartozik, és sokkal inkább volt népfoglalkozás, mit a vadászat. A halak zsákmányul ejtésének egyik módja horoggal való halászat volt, amiből a mai sporthalászat hosszú folyamat nyomán fejlődött ki világszerte. A kőkorszaki „őshorgász” rendkívüli türelemmel, ügyességgel és leleményességgel obszidián kőből pattintgatta horgait. A kőhorgokat aztán követték a csonthorgok. Ma rozsdamentes acélból gyártott horgokat használnak a horgászok. A vízparton botot fogó ember - a horgász - alakját már az ókorban megtaláljuk képekben, szobrokban, például az egyiptomi piramisok sírkamráiban, a rómaiak pedig Pompeji romjai között. Azt, hogy a magyarok ősi foglalkozása volt a halászat, bizonyítják azok a halászattal kapcsolatos szavak, melyek még az Urál menti őshazában kerültek nyelvünkbe. A Kárpát-medence alkalmas terület volt a halászatra, magas halászkultúra alakult ki. Az ásatásokkor feltárt leletek alapján megállapítható, hogy a horoggal való halfogás általános gyakorlattá vált. Angliában 1653-ban Isaak Walton és Charles Cotton tollából jelent meg az első horgászatról szóló könyv. Hazánkban azonban az Osztrák-Magyar Monarchia cseh, lengyel és osztrák területeihez képest is több évtizedes késéssel indult el a horgászok szervezkedése. HIRDETÉS A szemlélő számára játékosak a vidrák. Nyomaikat folyók, patakok, tavak homokos iszapos partjain, iszap- vagy homokpadokon érdemes keresni. Mit eszik vizeink legnépszerűbb és leggyakoribb hala, a ponty? szokások Az időjárási frontoknak a ponty étvágyára és viselkedésére gyakorolt hatása, az évszak és a napszak függvényében változik. Hidegfront-betörés előtt pár nappal dél-délnyugatira fordul a szél, a levegő páratartalma megnő, csökken a légnyomás. A légmozgás hatására a különböző hőtartalmú vízrétegek keveredhetnek. A légnyomáscsökkenés miatt mérgező gázok (metán) szabadulhatnak fel az iszapból, melyek csökkentik a víz oldott oxigéntartalmát. A pontyok ilyenkor gyakran csoportosulnak a felső vízréte- » gekbe, és „pipálással ” próbálják a légkör oxigénjét hasznosít tani, inaktívakká válnak. Miután megjött a hűvösebb levegő, a szél északi, északkeleti lesz. Ismét intenzíven táplálkoznak a halak. Ekkor a lehulló csapadék és az erőteljes légmozgás oxigénnel dúsítja a vizet. Felgyorsul a pontyok vérkeringése és anyagcsere-folyamata. Gyakran kiugranak a vízből, elárulva tartózkodási helyüket. Az ugrálás másik funkciója az élősködőktől való megszabadulás. Iszapos fenéktalaj esetén gyakran a „dúrás” árulja el táplálkozásuk pontos helyét. Ezen érdekes jelenség fő ismertetőjegye a felszökő és a víz felszínén szétterülő apró buboréktömeg, amely az iszapból felszabaduló gázokkal ellentétben a hal útvonalát követve egy bizonyos irányba ha- » lad. Ezzel a pontyok elárulják táplálékfolyosóik irányvonalát. Az étvágyukra ható emberi tényező a tájidegen halfajok betelepítése és a mesterséges horgászvízi etetés gyakorisága. Oxigéndús vizet szeret a ponty A Berni Egyezményhez csatlakozás - azaz 1994 óta - a vidra teljes védelmet élvez hazánkban is. Most az év állatának választották. DamfAnna A vidra vadászata az 1960-as években érte el tetőfokát, majd évről évre csökkent. Az 1970- es évektől a teljes védelem be- köszöntéig szinte elenyésző volt a lelőtt vidrák száma. A teríték csökkenése inkább a vadászok érdeklődésének esésével hozható összefüggésbe, mint a vidraállomány hanyatlásával. A hazai állomány nagyságával kapcsolatos régi adatok sokszor ellentmondásosak. A vidra ritkán került ember szeme elé, és vadászati szempontból sem jelentős, így sok vadőr, vadász nem is figyeli a nyomjeleit. Folyó menti felmérések során a megkérdezett helyi halászok, vadászok számos esetben állították, hogy a vidra már rég eltűnt a területről, pedig a vidranyomok magukért beszéltek. Úgy tűnik, mind a mai napig nincs módszeres állomány- vagy elterjedés-felmérés a vidráról, így hiányzik egy legelső mérföldkő a jövőbeni változások irányának megállapítására. Hazai viszonylatban tehát a vidra fehér folt, nyitott és kihívásokkal teli kutatási terület biológusok, ökológusok, természetbúvárok számára. ■ Lábnyomának mérete a kisebb-közepes termetű kutya nyomával megegyező általában. A világon 13 vidrafaj él, amelyek közül a leggyakrabban az eurázsiai, a tengeri és az amazo- nasi óriás vidráról hallhatunk. A nálunk is élő eurázsiai vidra elterjedési területe három kontinenst ölel fel: Európát, Ázsiát és Afrikát; a Brit-szigetektől Japánig, az Északi-sarkkörtől délen egészen Észak-Afrikáig. A vidra a vízi életmódhoz legjobban alkalmazkodott szárazföldi ragadozó emlős hazánkban, a vízi élőhelyek csúcsragadozója. A legtöbb menyétféléhez hasonlóan teste megnyúlt, orsó alakú, végtagjai rövidek. Testhossza rendre 70-80, farokhossza 30- 40 centiméter. Mint a menyétféléknél általában, a hím nagyobb a nősténynél: súlya 10 kilogramm körül mozog, míg a nőstény egyharmaddal kisebb. Magányos állat. Élőhelyét folyók, patakok, tavak, mocsaras-lápos területek, tengerpartok jelentik. Vadászterületet tart, melyet rendszeresen megjelöl és véd a betolakodóktól. Érdekes, hogy amikor kevesebb az elérhető táplálék, aszályos időkben vagy Egyedül neveli a kölykeit egy évig a vidra nászidőszaka főleg a tél vége, kora tavasz, de az év bármely szakában szaporodhat. A párosodás a vízben és a szárazföldön egyaránt megtörténhet. A vemhességi ideje 60- 74 nap. Két-három, ritkán öt kölyköt hoz a világra. A vidra meglehetősen alacsony szapo- rulatú a hasonló nagyságú emlősökhöz viszonyítva. A nőstény teljesen egyedül neveli a kölykeit, amelyeket 8-12 hónapos korukig gondoz. Két hónaposán már úszni tanulnak, gyakorolják a halfogás fortélyait, megismerik a halban gazdag területeket. Külön el kell sajátítaniuk a szárítkozás technikáját is: a kölykök egyik fő elhalálozási oka a megfázás, amit a nedves bunda okoz. télen, a nagyobb halbőségű vizek környékén több példány is megfér egymás mellett. A vadászterületek bizonyos mértékben átfedhetik egymást: egy hím területe gyakran több nőstény területét is magába foglalhatja. Az állat a feltűnőbb helyeken S kövek, fatuskók, hidak alatt, vízfolyások találkozásánál S ürülékével jelöli meg a területét. Gyakran ugyanazokat a helyeket használja a jelölésre. A vadászterület nagysága változó, folyók mentén öttől 10-15 kilométerig is terjedhet. Igényli a rejtőzködésre alkalmas dús part menti növényzetet, a varoknak használható üregeket, elhagyott róka- vagy borzvárakat, pézsmapockok üregeit. Ha nem foglal, akkor maga készíti több kijáratú kotorékját öreg fák gyökerei alatt. Néha a víztől távolabb, sűrű szedresekben, máskor nádasokban a felszínen készít fészket. De megfigyeltek már hódvárban albérlő ként meghúzódó vidrát is. Elsősorban halevő, de gyakran fogyaszt kétéltűe- ' két, rákokat, ritkábban kisebb emlősöket, hüllőket, gerincteleneket, madarakat. Egy felnőtt állatnak a napi táplálékszükséglete egy kilogramm. (• i *
