Heves Megyei Hírlap, 2013. május (24. évfolyam, 101-125. szám)
2013-05-25 / 120. szám
2013. MÁJUS 25., SZOMBAT 4 OLVASÓINK ÍRJÁK Elhamvadt a cigarettavég vélemény A trafikpályázat kiírói nem tartották be a játékszabályokat Jó bolt lesz a dohány..., már legalábbis azoknak, akik nyertek a pályázaton. A régi trafikosok közül a legtöbben labdába se rúgtak. Képünk illusztráció. Súlyos teher a munkanélküliség, a pénz nélküli élet, a létbizonytalanság tisztelt Szerkesztőség! Amikor e sorokat írom, sok minden kavarog a fejemben. Kisvárosunkban egy hét alatt három öngyilkosság történt. Mindhárom esetben nő volt az áldozat. Az első - sajnos - sikeres volt, a másik kettő csak kísérlet maradt. Utóbbiak közül az egyik alanya én voltam. Azóta az ismerőseimben ott motoszkál a kérdés: miért dönt úgy három középkorú nő, hogy befejezi az életét? Tüdőm, e kérdésre nem adható egyértelmű válasz, hiszen mindenki más előzmények után jut ilyen elhatározásra. Senki se lát bele a másik ember fejébe, de a legtöbben azt se veszik észre, ha valaki nagy bajban van... A munkahely hiánya, a pénz nélküli élet, a létbizonytalanság, a kifizetetlen számlák és az érzelmi válság is kilátástalanná teheti egy ember életét, így volt velem is. Megkerestem ismert és ismeretlen embereket. Munkahelyet, munkalehetőséget remélve. Elmondtam, a hazámban szeretnék dolgozni, hisz ezer szál köt ide, és nem vagyok már fiatal, hogy másik országban kezdjek új életet. Mivel munkát nem találtam, s a hivatal még a segélykérelmeimet is elutasította, összeomlottam. Úgy döntöttem: itt a vége. Nem élhetek más nyakán, főleg, ha ennyire haszontalan vagyok. Kiszolgáltatott, megalázott, a végtelenségig elkeseredett ember lettem. S jött egy utolsó rúgás, s padlóra kerültem. Összeszedve utolsó erőmet..., még felálltam. Elővettem az eldugott gyógyszereket és egy poharat. Búcsúlevél, majd búcsúpuszi a cicának. Majd ébredés két nap múlva. Sok ember dolgozott azért, hogy életben maradjak. Kaptam az élettől egy második lehetőséget. Ma még csak óvatosan reménykedem. Talán eljön az idő, amikor minden rendeződik. Amikor nem abba rúgnak bele, aki a legsebezhetőbb, s amikor a dolgozni akaró ember talál magának munkát, és újra embernek érzi magát. Történetem példa arra, hogy ilyesmi bárkivel megeshet, lévén egyre több az elkeseredett ember. Márpedig utóbbaik nagyon sok mindenre képesek. P. Csilla, Eger A dohánymutyi áldozataként ragadtam tollat, hogy sorstársaim felháborodását is tolmácsoljam. Alábbi levelemet Gyulai Zsolthoz, a Nemzeti Dohánykereskedelmi Nonprofit Zrt. vezérigazgatójához is eljuttattam abban a reményben, hogy tisztességes, ám vesztes pályázótársaim véleményét mindenki megismerhesse. Úgy véljük, hogy megint rászedtek bennünket, naív állampolgárokat, akik elhittük, hogy a kormánypárti politikusok fiataloknak, kisvállalkozásoknak, munkanélkülieknek akar- j nak munkahelyet, megélhetést teremteni, s hogy a helyi pályázó előnyt jelent. Sok, velem | együtt pályázó reménykedett, hogy a válság miatt alig talpon maradó vállalkozása levegőhöz juthat. De az NDN ZRT. április 23-i levelében közölte, hogy a Verpelét 020960 azonosítójú pályázatunk nem bizonyult nyertesnek. Elhittük, hogy a becsületesség előny, mert nincs és nem is volt tartozásunk az állammal szemben, pedig 20 éve üzemelünk ugyanazon a helyen. Kérdem én, mit jelent az, hogy a „CBA hálózathoz tartozó vállalkozások” nyerték el a koncesz- szió jelentős részét? A településünkön üzemelő ezen cég soha semmilyen helyi rendezvényt, megmozdulást, civil szervezetet nem támogatott. Verpeléten Kovácsné Panyik Andrea és Kovács Zsófia CBA-hálózathoz tartozó vállalkozás tagjai nyerték el a koncessziót. De nemcsak itt, Verpeléten, hanem Bélapátfalva, Szilvásvárad, Kompolt, Márkáz és Mátraszentimre településeken is, ahol szintén nem ismerik őket. Csodálkozom, hogy ezen települések polgármesterei miért nem hallatják a hangjukat a saját településük vállalkozóiért, a helyi pályázókért, akik oda fizetik a lázár János azt nyilatkozta a Hír tévében, hogy a „15 000 pályázatból 5000-en nyertek, és természetes, hogy a 10 000 nem nyert pályázó hallatja a hangját. Ez az állítása téves, Lázár úr, Ön ugyanis rosszul számol! A 15 000 pályázóból mindössze 900 család lett a nyertes. Hiszen 5 trafikot 120-an nyertek, ami húsz családot jelent, 4 trahelyi adót tisztességgel. A pályázat kiírói nem tartották be a játékszabályokat, szemrebbenés nélkül, nyilvánosan korrumpálták magukat. Hogyan hihető el, hogy a szerződéskötés nem ugyanígy történik majd? Az egész ország ezen té- mázik, és igazuk van azoknak, akik azt hangoztatták, hogy felesleges pályázni, mert rég le vannak osztva a lapok. Tisztelt Gyulai Zsolt! Ön azt nyilatkozta a tévében, hogy nehéz munka volt a sok pályázat elbírálása. Nem volt az olyan nehéz, csak ki kellett szedni a lista alapján a megjelölt neveket. Nem szabott gátat a gátlástalanságnak az sem, hogy egy személy akár öt trafikot is megpályázhatott. Hamar rájöttek, hogy sok főből áll egy család. fi kot 148-an, ami kábé 30 család, és így tovább... Tessék csak utánaszámolni! Lehet, hogy még túl is becsültem a 900 családot... Nem tudom, vajon elgondolkodtak-e azon, hogy a pártjuknak milyen károkat okoztak ezzel a húzással, továbbá, hogy hány jövőbeli szavazattól is fosztották meg a Fideszt. Sok családtag... sokszor öt trafik. így nyerhetett Kovács apuka, anyuka, mamika, s ki tudja, még hányán a családból. Orbán Viktor azt hangoztatta, hogy egy trafik egy család megélhetését hosszú időre biztosítja, s így sok családnak segít az állam, hogy biztos megélhetésük legyen. Sajnos, ez igen' kevésre sikeredett, hiszen a jövőben egy család 20-40 trafikot is üzemeltethet.Ezen trafikosok alkalmazottjai lehetnek a helyi munkanélküliek, csökkent munkaképességűek. Akik után még a járulékokat is visszaigénylik. Tisztelt Gyulai Zsolt! Szeretném, ha a pályázatom és a nyertes Kovácsné Panyik Andrea és Kovács Zsófia pályázatát összehasonlíthatnám, hiszen a pályázat nyilvános volt. Vagy csak addig, amíg beadtuk? Az üzleti tervben egyáltalán nem számított a szakmai múlt? Az, hogy valaki már hosszú ideje képes felszínen tartani egy valóban kis vállalkozást, és valóban fő foglalkozásként űzi ezt a tevékenységet.... A jó üzleti tervben lehet hazudni? Ki ellenőrzi, hogy az abban foglaltak, illetve az elhazudott irreális árbevétel megvalósul-e, s ha nem, mi lesz a következménye? Halbauer Ignácné, Verpelét Emberségesebb körülmények is lehetnének az egri kórházban nemrégiben rendkívül ingadozó magas vérnyomásos betegséggel kerültem az egri kórház egyik belgyógyászati osztályra, ahol is meglehetősen szomorú állapotokat tapasztaltam. A folyosó tele pótágyakkal, a nyolcágyas szobákba is pótágyak kerültek, nehezítve a betegekhez való hozzáférést. A felvételi osztályon lavórban fogiák fel a mennyezetről lefolyó esővizet. Nagyon sok idős, megfáradt, beteg ember kerül erre az osztályra, akik sokat dolgoztak az országért, s azért, hogy gyerekeiket becsülettel felneveljék. Ezért talán nem nagy kívánság, hogy emberi körülmények között gyógyuljanak. Az osztályon lévő orvosok és nővérek, akik nagyon kevés pénzért, nehéz körülmények között dolgoznak, szeretettel kezelik a betegeket, s ezért minden tiszteletet megérdemelnek. Attól tartok, az egészségügyet irányító uraknak, akik például az ágyszám-leépítések- ről is döntenek, fogalmuk sincs arról, milyen érzés, amikor a pótágyhoz nem jár szekrény, s még egy a pohárnak sincs helye. A betegek holmija a földön hever. Nagyon sok az olyan magatehetetlen, idős beteg is, aki nem tudja elérni a táskáját sem, ha szüksége van valamire. Nem ártana néha az íróasztal mellől felkelni, és a szomorú valósággal szembenézni, vagy legalább észrevenni ezeket a megalázó körülményeket. Azt is gondolom, hogy az országgyűlésben döntést hozó urak és hölgyek hozzátartozói nem ilyen körülmények között gyógyulnak, ha betegek. Csak reménykedem, hogy ebben a pénzorientált világban nem mindenkiből halt ki az emberség. Tudom, kevés a pénz, de emberséggel, megfontoltabb pénzbeosztással talán lehetne valamelyest javítani ezeken a szomorú állapotokon. Lehet, hogy naív vagyok, de őszintén remélem, az illetékesek mielőbb megoldást találnak a sok kiszolgáltatott beteg érdekében. Szeretném hinni, hogy az ember valóban a legfőbb érték. Minden kórházi dolgozónak sok erőt, egészséget, kitartást kívánok! Novák József né, Füzesabony Nagyon-nagyon kevesen nyertek nagyon sokat Honnak került a szurok a várvédőkhöz? utánajártam Gárdonyi Géza tájékozott volt, amikor megírta az Egri csillagokat Száz szülő ültetett fát Szúcson gyermekeiért Idestova 40 éve olvasom a lapjukat. Mindig az első oldal bal alján lévő kis cikkel (Veszi a lapot?) kezdem. Nos, ebben a minap t.b. nevű kollégájuk egy vidám téma kapcsán szóba hozta az egri várvédő nőket, akik égő szurokkal öntözték a törököt. Nem hagyott nyugodni a téma, felkutattam az eredeti mű ezen részét, amely így szól: „A többi asszony is fenn forog már a bástyán. A katonák a viaskodásban nem veszik már át az égő szurkot, a követ, az ólmot, hát felhordják ők maguk, s a füstben, a porban, a lángban le-lezúdít- ják a felkapaszkodó törökre. Fölényes mosollyal mondtam magamban, hogy „hol a francban volt még akkor a kőolaj, s annak származéka, a szurok, más néven bitumen”...? Ám a gondolat nem hagyott nyugodni, így utánanéztem a dolognak. A Wikipédiában többek között ezt olvashatjuk a kőolaj történetéről: „A természetes kőolaj- és bitumenlelőhelyeket már a legrégibb ókorban is kiaknázták, és az útépítéstől a festésig, vagy múmiák preparálásáig számtalan célra alkalmazták ezt az anyagot. Csak a felszínre szivárgó kőolajat hasznosították. A legtöbb egykori feljegyzést a gyógyszerként való alkalmazásáról találjuk. Hérodotosz számolt be a babiloni szurokról, aszfaltról amellyel a négyezer éve épült házak tégláit és utcaköveket tapasztottak egybe, s amellyel később aztán a szent fürdők medencéit, vízvezetékeket tették vízhatlanná. Az aszfalt szó görög eredetű, jelentése biztonságos, hibátlan. A Római Birodalom területén kevés kőolajlelőhely volt, ennek következtében a kőolaj felhasználása egyedi területekre korlátozódott, a hajóépítés mellett leginkább a mágia és az orvoslás használta. A kőolaj származékait a magyar történelemben először Nándorfehérvár 1071- es bevételéről írva említi meg a Képes krónika, mondván, a vár. görög-bolgár-arab védői gépezeteikből kénköves tüzet fújtak a magyarok hajóira. Valószínűsítik, hogy 1552-ben Dobó István Eger védelméhez felhasználta a környéken sekélyen települő és helyenként felszínre jutó kőolajat, illetve az abból nyert gyúlékony anyagokat. Evlija Cselebi beszámolt arról, hogy Szigetvár ostrománál 1566-ban néhány ezer török harcos a vár fáira szurkot, naftát és kátrányt öntvén, azokat meggyújtotta”. Nos, Gárdonyi Géza igencsak tájékozott lehetett, amikor 1899-ben megírta az Egri csillagok című csodás regényét. Holnap felmegyek a várba, s fejet hajtok a sírja előtt. Kiss Zoltán, Eger A közelmúltban újraszerveződött Szúcs Községért Egyesület „Szúcs Napja” elnevezéssel nemrégiben egész napos rendezvényt szervezett. A gyerekek és a fiatalokkörnyezetvé- delmi túrán vettek részt, a Hét Falu Közösségi Ház udvarán pedig - egy kézműves-foglalkozás keretén belül - újrahasznosítható anyagokból készítettek különféle használati, illetve és ajándéktárgyakat. Mindeközben a felnőttek a település polgármesterének aktív részvételével fából tíz darab szeméttárolót készítettek, amelyeket még ugyanazon a napon el is helyeztek a település meghatározott pontjain. A program a Jóléti tónál faültetéssel folytatódott, ahol közel száz fő részvételével a szülők egy-egy facsemetét ültettek el gyermeküknek. Ezeket a fácskákat a szülők gondozzák tovább, és minden elültetett csemetét táblával jelölnek majd meg, megőrizve így a Szúcson született gyermekek neveit. A nap folyamán volt még közös játék is, amelyen a szülők együtt versengtek gyermekeikkel az elnyerhető díjakért. Az egész falut megmozgató rendezvényen mindenki fantasztikusan érezte magát, éppen ezért a résztvevők eldöntötték, hogy az elkövetkező években is megszervezik a faültetéses napot. Csóka Sándomé, Szúcs
