Heves Megyei Hírlap, 2013. április (24. évfolyam, 76-100. szám)

2013-04-30 / 100. szám

MEGYEI KORKÉP 3 2013. ÁPRILIS 30., KEDD Saját lelet, amely közkincs határkő A Római Birodalom a limeseken túl is szervezetten „működött” Simon Attila a telkén előkerült, másfél méter magasságú, rendkívül súlyos lelettel. Egy régész véleménye szerint római határkőről van szó... A Hírlap legközelebb május 2-án jelenik meg heves megye Tájékoztatjuk Tisztelt Olvasóinkat, hogy a Heves Megyei Hírlap legkö­zelebbi száma május 2-án, vagyis csütörtökön jelenik meg. Az AS-M Kft. Heves Megyei Irodájának munka­társai azonban a mai napon délután 4 óráig fogadják az ügyfeleket. ■ SZ. E. Közönségtalálkozót tart a színház Eger A Gárdonyi Géza Szín­ház közönségtalálkozón mutatja be a következő, 2013/2014-es évad műsorter­vét. A társulat május 2-án 17 órától a Senátor Házba várja a nézőket, ahol Blaskó Ba­lázs igazgatótól, Topolánszky Tamástól, a tánctagozat ve­zetőjétől és Beke Sándor ren­dezőtől elsőkézből tudhatják meg, milyen bemutatókat tervez a teátrum, és hogyan kapcsolódik a Gárdonyi-év programjaihoz. ■ SZ. E. Az elsősegélynyújtást népszerűsítették hatvan A Magyar Vöröske­reszt nagyon fontosnak tart­ja az elméleti és gyakorlati ismeretek minél szélesebb körben történő megtanítását, illetve a humanitárius szem­léletmód terjesztését, ezért rendezték meg, immáron negyvenkettedik alkalom­mal felmenő rendszerű első­segélynyújtó versenyüket diákoknak a Zagyva-parti városban. A megméretésen a gyermekek között az ecsédi Richter Gedeon Általános Is­kola, az ifjúsági korosztály­ban pedig a hatvani Damja­nich János Szakközépiskola csapata győzött. ■ SZ. E. Elsősegély-nyújtási ismeretek A legutóbbi hatvani lelet is bizonyítja, hogy a Római Birodalom határai nem értek véget a Dunánál. A Zagyva mentén erődrendszer épült. Tari Ottó Mint arról beszámoltunk, a kö­zelmúltban feltehetően az ókor végéről származó határkövet talált kertjében egy hatvani la­kos. A lelet helye alapján felté­telezhető, hogy a hadiút a jelen­legi 32-es (Hatvan és Szolnok közötti) főút nyomvonalának közelében vezetett. Noha az egykori római biro­dalom hazánk mai területén fekvő provinciájának, Pannó­niának a határai az impérium legnagyobb kiterjedése idején- Traianus császár uralkodá­sa alatt, i. sz. 53 és 117 között- sem lépték át a Duna vonalát, mégis római határkövet talál­tak a közelmúltban Hatvanban. A város a jelezett határfolyótól (latin nevén Danubiustól) mint­egy ötven kilométerre fekszik, ezért a téma iránt felszínesen érdeklődők számára talán meg­lepőnek tűnhet a lelet feltárási helye. Ha azonban elővesszük a korabeli viszonyokat ábrázo­ló térképeket, ezeken látható, hogy a birodalom késői idő­szakában Hatvanban (Gombos­puszta jelöléssel) kisegítőerőd állt, ami a pannóniai limes (határvédelmi vonal) része volt, átnyúlva az idegen terü­letre (barbaricumba). A törté­nészek szerint feltételezhető, hogy a II. század második felé­ben a térségben erődrendszer létezett, amelynek első három elemét Gombospuszta, Jász­berény és Szolnok jelentik. A hatvan-gombospusztai erőd az észak felé, a barbaricumba ve­zető kereskedelmi utat is biz­tosíthatta. Soproni Sándor, a korszak egyik kutatója szerint „...a Hatvan határához tartozó Gombospusztán próbaásatások során késő római őrtorony ma­radványait sikerült felkutatni, majd 1968-ban módunkban állt a kerítésfallal övezett négy­a limesen túli erődök egyik leg­fontosabb feladata a Zagyva folyó védelme lehetett. A törté­nészek feltételezései szerint ek­koriban a folyó fontos hadi és kereskedelmi útvonalként is szolgált, összekötve Pannóniát a barbaricumon túli Daciával (a mai Erdéllyel). A kutatók vé­lekedése szerint ebben az idő­szakban a Zagyva még hajóz­szögletes őrtornyot teljesen feltárni. Ám a feltárt őrtorony szomszédságában egy másik római épület maradványai is előkerültek. Egy jelentős római katonai állomás képe kezd ki­bontakozni.” Majd egy érdekes megjegyzés az erőd feladatáról: „Figyelemre méltó az erőd fek­vése: az észak-déli irányban fo­lyó Zagyva partján, a legfőbb át­kelőhelyen épült. Rendeltetése egyrészt a Zagyva völgyének el­lenőrzése, másrészt a Zagyván való átkelés biztosítása volt.” A határvidékeket sáncrend­szerek és az ezeket összekötő hadiutak hálózták be, s utób­biak egyikéhez tartozhatott a most megtalált határkő is, amely a jászberényi út mellet­ti Sasteleken egy kertben ke­rült elő. A telek tulajdonosa, ható volt; valószínűsíthető ugyanis, hogy a Jászsági-me­dence 1500-2000 évvel ezelőtt nagyobb szögben hajlott a Kö- zép-Tiszavidék irányába, ezzel a folyók vizének nagyobb áram­lását, gyorsabb folyását ered­ményezve dél-délkelet felé, ami a jelenleginél lényegesen kedve­zőbb feltételeket jelentett a vízi közlekedéshez. Simon Attila elmondta: a lelet már évekkel ezelőtt kiemelke­dett a földből, de csak a közel­múltban ásták ki teljesen. Meg­vizsgáltatták egy régésszel is, aki megállapította, hogy római határkőről van szó, amely mint­egy másfél méter magasságú és olyan nehéz, hogy ketten sem tudták megmozdítani. Az egyik oldalán csiszolt, a másik­ra pedig a római 11-es számot vésték fel. Az elsődleges infor­mációk szerint a rózsaszínű anyag nem mész és nem is vul­kanikus eredetű. A környéken nem bányásztak hasonlót, így a későbbi vizsgálatok dönthetik el, honnan szállíthatták ide ide. A most feltárt határkő - ha erről van szó -, mivel a törvény­ben meghatározott időpont, azaz 1711 előttről származik, régészeti leletnek minősül. Dr. Tomka Gábor régész a köztele­vízió egyik műsorában általá­nosságban elmondta: a hasonló leletek fellelését be kell jelente­ni a jegyzőnek vagy a helyileg illetékes múzeumban. (Ennek elmulasztása örökségvédelmi bírsággal járhat.) Az is elképzel­hető, hogy a helyén hagyják, ha pedig nem így történik, akkor feltüntetik a címkéjén a megta­láló nevét. Simon Attila közölte: hivatalosan is értesíti az önkor­mányzat jegyzőjét a fentiekről. A Zagyva folyót védhették a barbaricumban JEGYZET ÁRPÁSI ZOLTÁN A munkaalapú lózungról a kormány kihelyezett or­mánsági ülése utáni sajtótá­jékoztatón, a Baranya megyei közgyűlés elnöke kijelentette: „munkaalapú társadalmat építünk”. A politikus nem maga találta ki e fantaszti­kus gondolatot, szinte napon­ta hallotta - velünk együtt - a kormány különböző szintű és beosztású tagjaitól. Ez igen, bólinthatott a szöveg hallatán - szintén sokunkkal együtt -, és azonnal beemelte köznapi szóhasználatába anélkül, hogy végig gondolta volna, mit mond. ismerjük el, a munkaa­lapú társadalom, mint cél nemes és követendő, csak épp olyan, mintha valaki feltalálta volna a csövön a lyukat. Mert milyen lehet­ne egy társadalom, ha nem munkaalapú? Naná, hogy olyan! Ha nem, akkor idővel szétesik. A gazdaság nyelvé­re lefordítva: munka nélkül nincs termelés, nem nő a GDP, nincs adó, nincs miből finanszírozni a nyugdíjat, a szociális ellátást, az oktatást, a kultúrát és sorolhatnám. leegyszerűsítve a kérdést: az a kormány, amelyik nem munkaalapú társadalmat épít, a nemzet ellenére van. Más megközelítésben: a munkaalapú társadalom nem magyar találmány, minden normális társada­lom alapja a munka, keleten, nyugaton egyaránt. értem én, hogy mi van e ló­zung mögött: így utalni arra, hogy az előző kormányok nem munkaalapú társadalmat építettek. Vagyis nem terem­tettek új munkahelyeket, az embereket arra kárhoztatták, hogy ne dolgozzanak, mun­ka helyett segélyből éljenek. Ami persze - ahogy mondani szokás - barokkos túlzás. De mindegy, túlzás, nem túlzás, erről kell beszélni, nem pedig tartalom nélküli jelszavakat kreálni, amelyeket aztán politikai mamelukok addig szajkóznak, míg a végén el is hiszik, amit mondanak. Tigris a kádban, porond a nappaliban abszurd Egy Mrozek-darabot mutattak be a főiskolai Szuszogó Színház fiataljai Megyénkből Bujpál Donén lesz ott az országos döntőn Slawomir Mrozek Piotr Ohey mártíromsága című abszurd darabját mutatta be a napok­ban az egri Eszterházy Károly Főiskola színjátszó csoportja, a Szuszogó Színház. A Szegvári Menyhért és Nádasy Erika inst­ruálta fiatalok az Egészségház úti B épület nagy előadóját töl­tötték meg játékkal, publikum­mal no, meg - bár egy abszurd­nál ez furcsának tűnhet - egy csipetnyi valósággal. Piotr Ohey (magyarul talán: Minden rendben Péter) nem nagyratörő ember, csak egy családapa, aki szeret olvasni. A bürokrácia je­les képviselője aztán egy nap közli vele: egy tigris költözött a fürdőszobájába, s innentől fi­zethet adót a jószág után, meg mosakodhat a lavórban. Egy „kutató” beköltözik a család lányának szobájába, a cirkusz­igazgató pedig valóságshow-t álmodik meg a nappaliba. A külügy egy maharadzsa va­dászmezejének nevezi ki a la­kást, Piotr pedig élő csali lesz, s bár ellene van a történteknek, valójában mégsem tesz sem­mit, sodródik a hivatalnokok­kal, az adminisztrációval és lehajtott fejjel követi a hatalom által diktált irányt, amelynek puskacső van a végén. Groteszk J világ ez, hangjátékkal, hivatá- 5 sós őrültekkel és egy kiszolgál- í tatott férfival - a kulcslyukon I keresztül. ■ P. A. Hivatalos irat arról, hogy a vadállat megkapja a fürdőt. Képgaléria: heol.hu verseny Huszonegyedik alka­lommal rendezték meg a Kaán Károly Országos Természet- és Környezetismereti Versenyt az 5-6. osztályos tanulók részére. A verseny Heves megyei dön­tője - a Tűzliliom Környezet- védelmi Oktatóközpont Egye­sület és az Eszterházy Károly Főiskola Környezettudományi Tanszék közös szervezésében - a Főiskolai Környezetvédelmi Napok keretében zajlott. Á versenyen megyénk tíz is­kolájából tizenkét ötödikes és tíz hatodikos tanuló mérte ösz- sze tudását. Az 5. osztályosok kategóriájában Bujpál Dorián (Berze Nagy János Általános Iskola, Besenyőtelek; felkészítő tanára Bozsik Mária) bizonyult a legjobbnak. A 6. osztályosok versenyét Kernács Bence (III. András Általános Iskola, Do- moszló; felkészítő tanára Seres- né Dely Mónika) nyerte. A szabályok változásai miatt az idei évtől megyénként csak egy tanuló vehet részt az orszá­gos döntőn. A két első helyezett ezért helyosztó versenyt vívott, amelyet - kis különbséggel - Bujpál Dorián nyert meg, így a besenyőtelki iskola tanulója képviseli Heves megyét a május 24-26. között Mezőtúron sorra kerülő országos megméretteté­sen - tudatta dr. Kárász Imre tanszékvezető egyetemi tanár, megyei szervező. ■ S. B. S.

Next

/
Thumbnails
Contents