Heves Megyei Hírlap, 2013. április (24. évfolyam, 76-100. szám)
2013-04-26 / 97. szám
4 SETA 2013. ÁPRILIS 26., PÉNTEK A fiatalok számára az internetezés nagyon komoly veszélyeket is rejt az internet veszélyei sokfélék, s komolyabbak, mint hinnénk. A tisztességes weboldalak mellett ugyanis találkozhatunk olyanokkal is, amelyek megtévesztő, hamis információkat, netán a fiatalok egészséges erkölcsi és szellemi fejlődésére káros tartalmakat közölnek. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a szülők ugyan megtanítják a gyermekeiknek, miként kezeljék, ha az utcán találkoznak egy rosszindulatú emberrel, ám az interneten zajló hasonló szituációk elkerülését nem. Az ilyen oldalakkal szembeni védekezés érdekében fontos, hogy a szülő irányítsa a gyerekek internetes tartalmakkal kapcsolatos érdeklődését. Legyen a segítségére azon hqnlapok felfedezésében, amelyek a számára érdekesek, szórakoztatóak lehetnek. Fontos az olyan, pozitív tartalmak elérhetővé tétele, amelyek jótékonyan befolyásolhatják a gyerekek internetezési szokásait. Lényeges az is, hogy a szülő mindig legyen érdeklődő akkor, ha a gyermek valamilyen általa felfedezett netes újdonságról számol be, vagy éppen valami olyasmiről, ami számára nem tetsző. Az ilyen beszélgetések nem csupán az igényes internetezés kialakulását segíthetik, de arra is alkalmasak lehetnek, hogy a gyermekekben tudatosuljon: bizonyos oldalakat egyszerűen el kell hagyni. Ezen tanácsok betartásával a gyerekek fokozatosan ránevelhetőek a tudatos internethasználata, nem különben a számukra káros tartalmak elkerülésére. Bujáki Kitti, Székely Daniela, Horváth Zsombor, Komóczi Máté, Eszterházy gyakorló gimnázium A .világháló" veszélyes is lehet... Táblák, avagy járt utat... siker Az egri Neumann diákja harmadik díjat nyert a novellapályázaton .De túlságosan félt: attól, hogy a toll nem működik majd, hogy a szokatlan érzéstől egyszerűen képtelen lesz bármit is írni a táblára..." Magyari Petra, az egri Neumann János Középiskola diákja harmadik helyezést ért el a Debreceni Egyetem Neveléstudományok Intézete, a CleverBoard Kft. és a Debreceni Nyelviskola Kft. támogatásával hirdetett esszé-/novellaíró pályázaton. A pályázat címe: Változó iskola. Az alábbiakban részletet közlünk a díjazott írásból, amely teljes terjedelmében a heol.hu-n olvasható. Magyari Petra ... Átlagos napnak indult. A metró reggel tömve volt groteszk alakokkal, mint a régi drámákban a szörnyeket megtestesítő álarcok. Félrelépett az autók kerekéről felcsapódó szemét elől, ahogy az aluljáró zebráján megtorpant a többi gimnáziumi tanulóval együtt. Azok csevegtek és nevetgélve átsétáltak a túloldalra, mint mindig... Eszter ilyenkor irigykedve nézte őket: nem is tudták, mennyi kockázatot vállalnak minden egyes reggel olyan könnyelműen. Neki kemény, bár az évekkel egyre inkább megszokott koncentrációt igényelt eljutni az iskoláig. Nem mondhatnám, hogy még mindig félt, csak tudta, mik az esélyei, ha átsétál egy csatorna- fedélen, vagy nem várja meg a zöld jelzést. Az első meglepetés az iskola kapujában érte: épp besuhant a hatalmas, íves kapun, amikor a jobb oldala felől valami elképesztő sebességgel majdnem beléütközött. A valami két karbantartó volt, olyasmi kék ruhában, amit a csatornaművek dolgozóin szokott látni. Az aula dicsőségfalához három hatalmas, keskeny kartondobozt állítottak, és láthatóan újabbakkal tervezték asszimetrikussá tenni Eszter kedd reggelét. A dobozokban táblák voltak; egy pályázaton nyerte őket az iskola, és a programban résztvevő tanárok szinte varázslatos képességeket tulajdonítottak az eszköznek. Eszter ajka lebiggyedt a gondolatra, aztán rögtön, az azt követőre: miért lenne jobb ez a tábla, mint a bevált módszerek? Aztán a másik gondolat szinte villámként sújtva csapott le az előzőre: mindig a jól beválthoz, a változatlanhoz vonzódsz. Ez utóbbi egy száraz hang volt, olyasféle, ami közli vele a vizsgák után, hogy sajnos, nem sikerült olyan jó eredményt elérnie, hogy bárhová is felvegyék. Efféle gondolatok sikoltottak az agyában szinte nap mint nap, ez azonban most megviselte Esztert. Az anyja így is fölösleges terhelésnek tartotta a külön középiskolába való jelentkezést, az orvos amolyan kitörési ösztönnek. Ő maga pedig egy esélynek... Egy esélynek,- hogy változhasson. A rákövetkező órák messzire nyúltak fölötte, ahogy ezerszer átrágott gondoláit újra meg újra bűntudattal csócsálta meg. A harmadik órára - magyar irodalom - a második emeleti előadóba tartott, de lassítani kellett, amikor észrevette a kék ruhás alakokat, a kezükben összetépett kartonok és egy szerszámosláda: épp távoztak. A teremben a megszokott, zöldmázas tábla helyett, amit még kisiskolás korában megszokott, egy széles, vakító fehér felület vigyorgott vissza rá csálén, szinte kihívóan. Eszter beharapta az ajkát, elhaladt mellette és leült. A közvetlen közelében érezte az apró elektromosságot, ami a bőrén pattogott. Az apja gyakran emlegette, mennyire keveset szánnak az iskola felújítására; az épület szép volt, de az eszközöket illetően nem naprakész, és Tóth Attila, mint a modernizáció támogatója - és lánya tökéletes ellentéte - kevesellte az erőfeszítést, amit az iskola a tanulói fejlődésére szánt. Eszter ilyenkor csak hallgatott: ő imádta a régi táblákat, a régi székeket, még a régi tanárokat is - viszont utálta a krétaport és a fóliás írásvetítőről való másolást, ami mind az „avult módszerekhez” tartozott. Az órán egyre zavartabb lett: ellenszenve nem a táblával szemben nőtt, hanem önmagával. Bárcsak olyan szilárdan állhatna, mint az a régi iskola. A tanár lelkesen magyarázott az asztalánál. Felajánlotta a diákoknak, hogy próbálják ki az új „kütyüt”, ahogy hívta. Egyszer Eszternek is odanyújtotta a tollat, és ő közel volt ahhoz, hogy elfogadja. De túlságosan félt: attól, hogy a toll nem mű- j ködik majd, hogy a szokatlan érzéstől egyszerűen képtelen lesz bármit is írni a táblára. Másodpercek múltán megértő mosolyt kapott. A magyartanára egyike volt azoknak, aki tudott a nehézségeiről, és nevén is tudta nevezni a betegségét. Obszesszív... Utazás, agresszió: tényleg az menő, ha valaki durva és faragatlan? FESZÜLTSÉG A hétköznapokban - sajnos - számtalanszor találkozhatunk a fiatalok megbotránkoztató viselkedésével. Sokszor a buszmegállóban várakozva vagy a tömegközlekedési eszközökön utazva láthatunk elszomorító eseteket. Beáll a busz, nyílik az ajtó, majd megkezdődik a „Lökjed! Nyomjad! Haladj már!“, nem is beszélve a durva, a másoknak fájdalmat okozó tolakodásról. Ki a felelős ezért, és mitől vált ilyenné az ifjúság? Mitől vélik egyesek, miszerint a szabályok azért vannak, hogy megszegjék őket, ezért a következményeket figyelmen kívül hagyva cselekszenek? Mitől van, hogy az a menő, ha valaki durva, faragatlan, udvariatlan? Egyáltalán: mit lehet tenni egy agresszív suhanccal? Nos, a többségben fel sem merül, hogy megpróbálja rendre- utasítani a szemtelenkedőket, ami nem is csoda, hiszen egy lobbanékony kamasz bármire képes lehet. Kiabál, sért, rosz- szabb esetben verekszik. Az emberek meg félnek, nem merik egymás pártját fogni. Persze, láttam már olyat is a buszon, amikor a felnőttek viselkedése hagyott kívánnivalót maga után. Ilyenkor felemerül a kérdés: vajon illik-e eligazítani egy idős embert? Jó modorra vall-e, ha egy idős nénivel szemben állunk ki a magunk igazáért? Mindenestere a konf■ Egy egészen bizonyos: az erőszakra erőszakkal válaszolni semmi esetre sem szül jó eredményt. liktusok annál könnyebben oldódnak meg a felek között, minnél higgadtabban igyekszünk rendezni a kérdést. Ezt kellene tudatosítani saját magunkban, mivel az egyes emberek viselkedése kihat a társadalom közérzetére, állapotára. Érdemes odafigyelni, mert a jövőt mi magunk formáljuk. Ha több türelem, önfegyelem vagy segítőkészség lenne bennünk a hétköznapokban, csök- kenthetnénk a konfliktusok számát. Egy biztos: nem lenne rossz békés, nyugodt emberek között utazni. Török Lilla, Neumann János Középiskola A világot jelentő deszkákon a legfontosabb a lélekjelenlét különdíj Az Eszterházy Károly Gyakorló Gimnázium Filter csoportja a diákszínjátszók országos versenyén is bizonyított Hárman játsszák, ketten közülük valóban nővérek is. Sorsfordító jelenetek, megható pillanatok a világirodalom drámáiból - erről szól a Nővérek, az Eszterházy Károly Gyakorló Gimnáziuma színjátszó csapatának előadása. A Filter csoport Szop- hoklész, Tennessee Williams és Szomory Dezső műveiből kiragadott jelenetek füzérével indult a XIII. Országos Diákszínjátszó Találkozó versenyen, amelynek észak-magyarországi döntőjén odaadó és színvonalas színészi munkájáért külön- dijban részesült. E csoport, vagyis a mi csoportunk története esztendőkkel ezelőtt kezdődött, amikor is Kalóné Gyenes Réka tanárnő Czoller Nikolettát, Forgács Fannit és engem a szárnyai alá vett. Nem véletlenül kezdem ezzel, hiszen amit idáig elértünk, azt neki és a Teaháznak köszönhetjük. A Teaháznak, ahol havonta egyszer összeülünk mi, „irodalmár-forradalmárok”, és egy meleg tea mellett beszélgetünk, zenélünk, alkotunk. Ám korán eljött az idő, hogy a tanárnő elengedje a kezünket, hiszen januárban egy kisfiúnak adott életet, s mi tudtuk, hogy csakis mellette a helye. Sokáig egyedül építkeztünk arra az alapra, amit vele együtt J raktunk le. Nehéz volt nélkü- e le. Szerencsére Kormos Kitti a Jelenet a darabból. A Filter csapata különdíjjal tért haza a találkozóról. véghajrában csatlakozott hozzánk, mint rendezőasszisztens. Az igazi premierre egy Irodalmi Teaházban került sor. Mint kiderült, a nézőknek tetszett a műsor, így aztán nyugodtabb szívvel és lélekkel vágtunk neki a miskolci döntőnek. Eltévedtünk a városban, így a verseny helyszínére csak 10 perccel a kezdés előtt érkeztünk meg. Mire észbe kaptam, már a függöny mögött álltam, arra várva, hogy színpadra lépjek. Csak arra tudtam gondolni, hogy jól akarom csinálni. Magamért és azokért, akik végig támogattak. Óvatosan széthúztam a függönyt, a helyemre sétáltam, és Fannival egyszerre kezdtük el kántálni Babits Mihály Két nővér című versét. Nikit nem láttam, pedig már rég előttem kellett volna állnia. Hosszú, nehéz pillanatok teltek el, míg végre megjelent - egy teljesen más irányban, mint amerre lennie kellett volna. Aztán megértettem: ő volt az egyedüli, aki észrevette, hogy az egyik kellék nem volt a helyén. Hiába, a színpadon a legfontosabb a lélekjelenlét. Szerencsére a kisebb malőröket észrevétlenül korrigáltuk, így a szakmai értékelés is pozitív kicsengésű volt. Czoller Viktória (12. C), Eszterházy Károly Gyakorló Gimnázium
