Heves Megyei Hírlap, 2013. április (24. évfolyam, 76-100. szám)
2013-04-25 / 96. szám
4 olvasóink írjak 2013. ÁPRILIS 25., CSÜTÖRTÖK Hiába mert nagyot álmodni nyílt levél orbán Viktorhoz Szertefoszlottak egy tehetséges fiatal tervei Nem kevéssé rögös és nagyon-nagyon hosszú az út a diplomáig. Sok magyar fiatal azonban kénytelen feladni álmait a növekvő költségek miatt. A tél elmúltával még tragikusabb állapotban vannak megyénk közútjai nem újdonság, hogy közútjaink állapota kritikán aluli. Én például nap mint nap vezetek, ezért aztán ki vagyok téve mindannak a bosszúságnak, amit a járhatatlan utak okoznak. Kiemelném elsősorban az Erdőtelek és Kál közötti szakaszt, ahol jó ideje nem lehet akadálymentesen végigmenni úgy, hogy közben ne attól reszkessen az ember, mikor szenved nagyobb balesetet. Szerintem tovább rontja a helyzetet, hogy a közútkezelő cégek alkalmanként kártérítést is fizetnek a bizonyítottan felelős kátyúk okán ahelyett, hogy az utak haladéktalan javításába fektetnék a pénzt. Úgy gondolom, hogy a felkínált összeg valószínűleg a károsultat sem tudja képes igazán vigasztalni, hogy az idegeket, időt és pénzt emésztő hivatalos procedúráról már ne is beszéljünk... Boldogabb lenne mindenki, ha mihamarabb járható úton közlekedhetne. Nem vonom kétségbe azt a tényt, miszerint ez országos probléma, de hogy ennél rosz- szabb már aligha lehet a helyzet, abban is biztos vagyok. A megengedett 90km/h-s sebesség helyett már ott tartunk, hogy jó, ha 20-30-nál ki tudjuk kerülgetni a kátyúkat. Érdekes számomra az is, hogy az előbb említett útszakaszt például „terv szerint” az autópályától Erdőtelekig készülnek aszfaltozni, ám hogy mindez ténylegesen megvalósul-e (vagyis, hogy az elképzelés és a gyakorlat fedi-e majd egymást), afelől komoly kétségeim vannak. Említhetnék több megyei példát is a legrosszabb utakra, de tisztában vagyok vele, az is csodával határos, ha a közutasokhoz is elküldött jelen levelem nem olvasatlanul kerül a szemétbe. Körülbelül ahhoz hasonlít ez a helyzet, mintha egy égő házhoz vagy erdőhöz a tűzoltók nem mennének ki. Nem kívánok semmi rosszat annak, aki ezért felelős (mert nyilván akad valaki), viszont próbáljon meg olyan helyen közlekedni, ahol a kétsávos útból már egy fél sincs, ezért két autó közül legalább az egyik jobban teszi, ha megáll... Kovács Anita, Kál Nyílt levelemet első felindulásomban írtam akkor, amikor lányom álmai egyik pillanatról a másikra szertefoszlottak. Kérem, ha módjukban áll, tegyék közzé a Hírlapban, már csak azért is, hogy a hasonló kudarcot átélt fiatalok és szüleik tudják: nincsenek egyedül csalódásukkal. Tisztelt Miniszterelnök Úr! Míg mások január 1-jén az előző napi szilvesztert pihenték, nálunk sírással kezdődött 2013 első napja! S hogy miért? Mert előtte pár órával került fel a net- re az aktuális felsőoktatási felvételi tájékoztató, ahol megdöbbenve olvastuk az alábbiakat: Nyíregyházi Főiskola: közlekedésmérnök - légiközlekedési - hajózó - szakirány 650 000 Ft/év-költségtérítés, illetve az alábbi: „A közlekedésmérnöki (lé- giközlekedési-hajózó) alapképzési szakon megjelenített önköltség összege a IV-VII. félévekben kiegészül a gyakorlati képzés költségével, összesen körülbelül 10 millió forinttal.” Államilag támogatott képzés nem indul!!! Ekkor levelet írtunk Önnek, aki egykor azt mondta, „merjünk nagyot álmodni!” Levelet írtunk, hogy megtudjuk, valóban közel 13 millió forintot kellene-e fizetnünk, hogy tanulhasson a gyerekmekünk, vagy csak véletlenül maradt benne ez az összeg a tájékoztatóban. A minap megérkezett a válasz is, miszerint Miniszterelnök Úr „örömére szolgál, hogy a ciklus felén túl, a választások közeledtével egyre többen osztják meg velünk egyértelműen jobbító szándékú, a kormányfői munka segítésére irányuló javaslataikat”..., majd arról tájékoztat, hogy az illetékes szakpolitikusnak továbbította a levelünket. Miniszterelnök Úr! Tudja Ön azt, hogy a felsőoktatásra való jelentkezések határideje lezárult? így az Önök válasza - lenem lévén más választásunk, kénytelenek voltunk olyan felső- oktatási intézményt megjelölni, ami reálisan szóba jöhet számunkra. Sovány vigasz, de any- nyit talán-talán mégis sikerül elérni, hogy - jelentős kitérővel ugyan, de - olyan diplomához jusson a gyermekünk, amely közelebb viszi dédelgetett álmai megvalósításához. Természetegyen bármi - okafogyottá vált! Az Ön miniszterének a sorait idézném: „mindenki tanulhat, aki elér egy bizonyos szintet. Cserébe annyi az elvárásunk, hogy szerezzenek diplomát, és nyilvánítsák ki azt a szándékukat, hogy Magyarországon kívánnak dolgozni”. Majd pedig Ön következett: „Aki a felvételin eléri a bekerüléshez szükséges minőségi követelményt, ami jelenleg 240 pont, és utána Magyarországon szeretne dolgozni, az mindenfajta eladósodás nélkül, ingyenesen tanulhat főiskolán vagy egyetemen...” Tudja Ön azt, hogy egy olyan gyermeknek vette el egy szempillantás alatt az álmait, aki végzős gimnazistaként minden esztendőben sen a család részéről ez is meglehetősen komoly anyagi áldozatot kíván, de bármit megteszünk annak érdekében, hogy az elmúlt évek energiája, szorgalma, kitartása ne vesszen kárba. Tesszük mindezt azért is, mert tartani szeretnénk szavaink hitelét, miszerint szorgalommal, hittel, becsülettel bármi elérhető. kitűnő bizonyítványt hozott haza, aki felsőfokon beszél angolul, aki a kolontári iszapkatasztrófa után elsőként kereste meg igazgatóját, hogy gyűjtést szervezzen diáktársaival...? Aki a Musica Man- sueta fuvolazenekar tagjaként sok szép órát szerzett játékával hallgatóságának...? Akinek nem volt igazolatlan órája, aki nem tüntetett, hanem komolyan vette az iskolát...? Aki azt hallotta nap mint nap, ha jól tanulsz, bármit elérhetsz, felvesznek, oda ahová szeretnéd...? Miniszterelnök Úr! Ön ebben a helyzetben mit mondana egy gyermeknek? Mert én nem tudom, mivel vigasztalhatnám meg! Elfogytak a szavak, az észérvek. Önt idézném, Önnek: „Senki sem lépheti át a saját árnyékát. Ha egy politikus nem tartja magát korábban kimondott gondolataihoz, s mindig csak a pillanatnyi népszerűségre gondol, eltávolodik egykori önmagától, akkor előbb-utóbb erkölcsileg megsemmisül...” Végezetül, egy dolgot kérnék Öntől! Részemre sem kormánya, sem pártja részéről semmiféle küldeményt ne juttasson el a választások közeledtével. Kidobott pénz lenne!” Tóth józsefné, Gyöngyös Természetismeret: ötödik alkalommal vetélkedtek a negyedikesek A Tiszáról A kiskörei Vásárhelyi Pál Általános Iskola és a Tarnaszentmiklósi Tagiskola vezetése és alsós munkaközössége a 2012/2013-as tanévben is meghirdette Heves megye negyedik osztályos tanulói részére a háromfordulós levelezés megyei természetismereti versenyt. A felhívásra közel 40 csapat jelentkezett. A háromfordulós megmérettetés témája volt a Tisza folyó, a Tisza-tó, valamint Vásárhelyi Pál élete és munkássága. A fordulók során a csapatok egyenletesen jó teljesítményt nyújtottak, magas pontszámokat értek el, gyönyörű rajzokat és szebbnél-szebb albumokat készítettek. A döntőbe azok a gárdák jutottak be, akiknek a legtöbb pontot sikerült összegyűjteniük a három forduló során. A verseny döntőjét 2013. március 27-én a KÖTIVIZIG kiskörei szakaszmérnöksége épületének panoráma-termében, Vásárhelyi Pál születésének évfordulója tiszteletére rendeztük meg. Igyekeztünk változatos feladatokat összeállítani, amelyek érdekesek, izgalmasak voltak, s helyenként kutatómunkát igényeltek. A három fős csapatok a bemutatkozást követően mérték össze tudásukat, ügyességüket a növények felismerése, a képkirakás, az állatok ismertetése, a madárhangok felismerése terén. De próbára tettük a figyelmüket, a memóriájukat, sőt, az énektudásukat is. Mindezeken túl a jelenlévők megismerkedhettek Vásárhelyi Pál életével és munkásságával is. A verseny döntőjének eredményei a következőképpen alakultak: első helyen végeztek a besenyőtelki „Tiszai halászok”, második lett a boldogi „Tiszavirág", míg a képzeletbeli dobogó harmadik fokára a „Csányi aranyhalak” léphettek fel. A zsűri tagjai a következők voltak: dr. Zay Andrea, a Közép-Dunántúli KTV Felügyelőségének igazgatója, Lovas Attila, a KÖTIVIZIG igazgatója, Grónásné Miklovics Magdolna biológia-technika szakos tanár. A rendezvény végén a meghívott vendégek koszorút helyeztek el a Vásárhelyi-emlékműnél. Kovács Márton, Kisköre Kényszermegoldást választottunk Főhajtás tanítónk emléke előtt méltatás Kálmán bácsi mindig is hitt az iskola megújulásában Összefogásból kitűnőre vizsgázott Magyarország Csak névvel és címmel érkező leveleket közlünk felhívjuk levelezőink figyelmét, hogy gondolataikat lehetőleg röviden, maximum egy gépelt oldal terjedelemben fogalmazzák meg. Az írásokat szükség esetén rövidítve, szerkesztett formában tesszük közzé. A közölt levelek tartalmával szerkesztőségünk nem feltétlenül ért egyet, azokért felelősséget nem vállal. Csak névvel, címmel ellátott írásokat jelentetünk meg. Továbbra is várjuk írásaikat szerkesztőségünk címére: Eger, Trnitárius út 1. Á borítékra írják rá: Pf. 23. Ha lehetőségük van rá, használják a drótpostát is! E-mail cím: hmhirlap@axels.hu Az emberi elmúlás híre lehangoló tény. Különösen akkor, ha magunkfajtáról szól. Egy fáklyás fénye örökre ellobbant a pedagógus nemzedék körében. Nagy Kálmán nyugdíjas iskolaigazgató immár az égi tanoda katedráján szervezi az angyalok kórusát. Megteheti, hiszen értett hozzá. Egész élete a közösségről szólt. Azt mondják, a jó tanító „csak úgy” terem. Ő ilyen jó tanító volt. Mindenki tanítója. Amíg a Nap körbejárt, tette ő is a dolgát: tanított. Délelőtt a legkisebbeket ok- tatta-nevelte, délután a sihede- rek jellemét pallérozta, este a felnőttekkel járta a népművelés akkor még kitaposatlan mezsgyéjét. A ma már őszbe hajló hajú átányiak tudnának mesélni gyermekkoruk élményeiről, egyéniségük alakulásáról, igazgatójuk gondoskodásáról. De szívesen idéznék emlékezetükbe kórusvezetőjüket az országosan minősített, népszerű átányi felnőttkórus tagjai is. Mint ahogyan tanult mestersége, az éneklés dallamsorainak a végét szünet jelzi, nála ez a kis pauza a hajdani hevesi járás közoktatási intézmények vezetői munkaközösségének szakmai, módszertani dolgaival telt el. Mint munkájára általában, igényes volt a kollégái felkészültségét illetően is. Vallotta: „frissíteni kell az elmét, hogy erőnk legyen az újhoz”. Rendszeres alkalmakat teremtett a pedagógia kortárs megújítóival való találkozásra, s rendületlenül hitt az iskola megújulásában. Arra is volt ereje, hogy néhány napra „főnökmentessé" tegye az iskolákat, s hogy a közös kirándulások a derű és a móka örömforrásai lehessenek. Tanítványai őrzik, erősítik bölcsességét. Halálhírére elcsendesedtünk, sírjánál fejet hajtottunk a tanár, az igazgató, a népművelő, a helytörténész, no, és persze, a szerető családapa előtt. A volt hevesi járás igazgatói munkaközösség nevében: Cseh Béla ny. igazgató TÖBBEKKEL EGYÜTT magam ÍS figyelemmel kísértem a bajba jutott embertársaimért folytatott küzdelmet március 15-én a tévében. Néha elsírtam magam a hallottakon-látottakon. Hiába volt sok a természet okozta káosz miatti kritika, számomra megható volt a helytállás mind az irányítók, mind a végrehajtók munkája láttán. A felületes szemlélő azt kérdezhette, vajon a hó fogságában rekedtek miért indultak el ilyen ádáz időben, amikor előre jelezték a veszélyt. Sajnos, egy temetés kapcsán a családomnak is el kellett utazni, de szerencsére csak a vihar kezdete érintett bennünket. E napon az iskolások, a családtagok később jutottak el távoli otthonukba a többnapos ünnepre. Este megszólalt a mo- bilom. A Belügyminisztérium értesített: maradjak az autóban a segítség megérkezéséig. Ismét könnybe lábadt a szemem. Utólag már tudjuk: ha nehezen is, de valamennyi útonlévő célba ért, méghozzá nagyobb baj nélkül. Ha késve is, de az ünnepi koszorúk is a helyükre kerültek a forradalom hőseinek méltó megünneplésére. Ez a rendkívüli nap számomra elsősorban azért volt annyira különleges, mert magam is megtapasztalhattam az összefogás erejét. U. Jánosáé, Eger f I
