Heves Megyei Hírlap, 2013. február (24. évfolyam, 27-50. szám)
2013-02-04 / 29. szám
4 SETA 2013. FEBRUÁR 4., HÉTFŐ Kötelező irodalom: ne mindig az egyszerűbb utat válasszuk A gyerekeknek jo játék a színház alakítás A muzsika hangja szereplői közül többen az EKF gyakorló iskolájába járnak A Trapp gyerekek megformálói kettős szereposztásban játszanak A muzsika hangja előadásain. A diákok - ahogyan azt mondják - nagyon-nagyon élvezik az előadásokat. alkotók Kosztolányi, Csehov, Bulgakov, Mikszáth, Shakespeare, Gárdonyi. Csak néhány név az irodalomtörténet legkiemelkedőbb alkotói közül, akik életük során generációk gondolkodását meghatározó műveket hoztak létre, avagy akiknek köszönhetően - már ha diákszemmel nézzük a dolgot - bosszantóan sok kötelező olvasmányt kell elolvasni. Legyen magyar, angol, vagy éppen orosz, az irodalomóra keretein belül bemutatott szerzők a legtöbbször nem nyerik el a tanulók szimpátiáját. Nehéz ugyanis e korosztály számára olyan alkotókat találni, akiknek munkássága nem csupán gondolatilag érdekes, de mély nyomot hagy az olvasóban, felhívva a figyelmet az emberi cselekedetek abszurditására vagy éppen a kapzsiság lelket torzító hatására. A „Tanuld meg, mert ebből érettségizel!”, netán az „Ezt tudnod kell, hiszen az alapműveltség része” mondatok hangoztatása nemcsak nem segít, de tévesen próbálja alátámasztani, miért kell tanulnunk irodalom- vagy történelemórán... Senkit nem érdekel ugyanis, mikor született Ady, vagy hogy miként élt József Attila. Nagyon sokszor hiábavaló a figyelemfelkeltő, a szokatlannak számító oktatás is. Jöhet a táblagép, a színházi előadás vetítése, a történetek eljátszása... Lehet persze, azt mondani, hogy a modern eszközöket használó gyerekek figyelmét nem köti le a tanulás, de én úgy vélem, akit a kíváncsiság nem késztet a világ megismerésére, aki nem akarja kutatni az emberi lét értelmét, azt semmiféle módaszer nem köti le. így tanáraink előállhatnak bármivel, hiszen aki megelégszik a hézköznapival, azt nem érdekli a mélyebb valóság. Lehet kritizálni, panaszkodni... Ám aki ezt teszi, egyúttal azt is megmutatja, nem érti a lényeget, s meg sem fordul a fejében a szűk keretek közül való kilépés. Hogy változtatunk-e a hozzáállásunkon, rajtunk áll. Legyünk hát nyitottak, gondolkodik, és ne mindig az egyszerűbb utat válasszuk. Becskei Dorottya, Neumann János Középiskola 2013. január 11-én mutatta be idén először a Gárdonyi Géza Színház A muzsika hangja című nagysikerű musicalt, amelyben iskolánk 7 tehetséges tanulója is szerepet kapott. A Von Trapp család gyerekeit Bisztriczki Sára (2.B), Szabó Anna (3.B), Koncsos Emese (3.D), Bertalan Flóra (4.A), Kovács Dániel (4.D), Csák Ádám (5.C) és Koncsos Levente (5.D) alakítják. Míg a többiek próbáltak, addig mi a Gretlt, Mártát és Kürtőt megformáló diákokkal, Sárával, Annával és Danival beszélgettünk.- Milyen A muzsika hangjában játszani? Melyik a kedvenc jelenetetek? Sára: - Én nagyon élvezem, a legjobb, hogy új barátokat találtam. A'kedvenc részem a bál, amikor mindenki énekel külön is. Anna: - Először nehéz volt belejönni, de most már nagyon jó. Ilyen műfajban még nem álltam színpadon, csak énekeltem. Nagyon tetszenek a dalok meg a koreográfia. Tetszik ez a sürgés-forgás, ez azért majd biztosan hiányozni fog. Dani: - Az estély a kedvenc részem, ott jó sok szöveget is mondok, táncolni is kell, meg énekelni. Nagyon vidám a hangulat, bár vannak kisebb hibák, de azon lehet nevetni.- A próbasorozatot meghallgatás előzte meg. Sokan jelentkeztek még rajtatok kívül? Egyáltalán: hogyan esett rátok a választás? Sára: - Igen, elég sokan voltak. Először több gyereket választottak be Gretl szerepére, de végül ketten maradtunk és váltott szereposztásban vagyunk. Dani: - Tavaly már játszottunk a Csíksomlyói Passióban, ahonnan az összes gyereket behívták a meghallgatásra. Von Trapp (Vókó János) és gyerekei Csüllög Judit, az éneket tanító tanár néni - akinek két gyereke, Koncsos Emese (3.D) és Koncsos Levente (5.D) is részt vesz a darabban - javasolt.- Elmesélnétek, milyen érzés profi színészekkel együtt dolgozni? Feszültek vagytok a társaságukban? Anna: - Egyáltalán nem, ugyanis nagyon kedvesek. Mindenben segítenek, és ha valamit nem értünk, azt szívesen elmagyarázzák, vagyis mindent megtesznek azért, hogy nekünk jó legyen. Jók a próbák, mindig nagyon várom. Szóval nem az van, hogy jaj, már megint ott leszünk késő estig, hanem örülök neki, mert a többi szereplővel is nagyon jóban vagyok. Dani: - Mindenkivel megismerkedtem, így mostanra valamennyien olyanok, mint a barátaim.- Volt valami probléma akár a próbákon, akár pedig az előadásokon? Kerültetek esetleg váratlan helyzetbe a színpadon, előadás közben? Anna: - Igen. Egyszer például a mikroportom kiesett a zsebemből. Szerencsére ebből nem történt komolyabb baj, mivel sikerült gyorsan felkapnom. Ráadául próba volt, nem pedig előadás. Sára: - Volt olyan, hogy a próbán kiesett a masni a hajamból és nem vettem észre, de az előadások előtt bementünk a fodrászhoz és akkor megcsinálták Dani: - Váltva vagyunk szereposztásban, és más méretűek a ruháink. A bemutatókor, az egyik gyorsöltözéskor, amikor csak egy percünk van jelmezt váltani, véletlenül a másik „Kurt“ nadrágját adták rám. Amikor észrevettem a cserét, már nem volt mit tenni, menni kellettt a színpadra, így aztán az egész jelenetben fognom kellett, merthogy nagy volt rám.- Milyen volt az első előadás? Nagyon izgultatok? Sára: - Először igen, de aztán már belejöttem, így sokkal könnyebb. Anna: - Azt hittem, rfettenete- sen izgulok majd, de mikor elkezdődött az előadás, akkor az izgalom elmúlt, mert teljesen másra figyeltem.- Mennyire volt nehéz az iskolára és a színházra egyaránt figyelni? Nem mentek a próbák a tanulás rovására? Dani: - Néha hiányoznom kellett a suliból, de mindent be tudtam pótolni. Anna: - Nem volt annyira nehéz mindkettőre figyelni, mert annyira sokszor azért nem hiányoztunk. A téli szünet nagyon jól jött, hiszen akkor elég sokat próbáltunk. Igazából összesen csak 4-5 napot voltam távol a sulitól, s tudtam pótolni a tanulni valókat, úgyhogy nem volt semmiféle baj. Olykor-olykor persze, eléggé fáradt voltam, deház ezt is ki lehetett bírni.- És vajon mit gondoltok a jövőtökről? Felnőttként esetleg szeretnétek a színházzal, a színészettel foglalkozni? Sára: - Én nagyon élvezem, hogy a Gretlt játszom. Még nem tudom, mi leszek, több dolog is érdekel, de szeretnék színésznő is lenni. Dani: - Nekem nagyon tetszik ez a munka! Óvodában kezdtem el énekelni, és tagja vagyok az EKF Gyakorló kicsinyek kórusának, ezért gondoltam már arra is, hogy musicalszínész legyek. Czoller Viktória, Czoller Nikoletta, EKF gyakorló iskola Az előadásokon rugalmasan kell alkalmazkodni a helyzetekhez zenekari árok A muzsika hangjában az Eszterházy Károly Főiskola Gyakorló Iskolájának egyik tanára is csellózik- Büszkeséggel tölt el, hogy az Eszterházy diákjai részt vesznek ebben a produkcióban, jó érzés látni, hogy ilyen kiváló tehetségek vannak az iskolánkban. Büszke vagyok az Eszter- házyra és a diákjaira is, mert ez nagyon nagy dolog - így nyilatkozott Németh Dóra tanárnő a Von Trapp gyerekeit alakító tanulókról. A tanárnő maga is a produkció részese, hiszen csellójátékával szolgálja a Gárdonyi Géza Színházban A muzsika hangja című előadás sikerét.- Honnan jött a felkérés, hogy közreműködjön a darabban?- Az Egri Szimfonikus Zenekar tagjaként ért a felkérés emgem, illetve társamat, Kardos Juditot. Mi vállaltuk annak a szólamnak a megtanulását, amit az előadásokon felváltva játszunk. És bár mi a zenekari árokban vagyunk, azaz semmit nem látunk a darabból, ám mindent hallunk és el is képzelünk... Egyébként fantasztikusan jó érzés e közös munka egyik láncszemének lenni.- Meséljen nekünk kicsit a kulisz- szatitkokról...- Az előadás alatt, sőt, még az első próbák során is is nagyon izgultam, hiszen újszerű volt a feladat. A színészek alakítása remek, a gyerekek pedig kifejezetten ügyesek, sőt, meghatóan elbűvölőek. Ennek az előadásnak az a nehézsége, hogy nagyon kell figyelni, illetve rugalmasan kell alkalmazkodni a változásokhoz. Az egyetlen kapocs a színpad és az „alvilág” között a karmester. Mindig őt kell figyelni.- Sokan nem tudják, hogy a történelem mellett ének-zenét tanít. Mióta foglalkozik zenéléssel?- A muzsika gyerekkori dolog. Apukám néptáncolt, s nagyon jó hangja van, kitűnő a zenei érzéke. Mivel másnak a családban nincs ilyen, bizonyára tőle örököltem a zene szeretetét. Gyerekkoromban természetes volt, hogy zenélni Németh Dóra is az előadás részese tanuljak. A csellót ugyan teljesen véletlenül kaptam hangszerként, ám nagyon szeretem, mivel úgy gondolom, hangzásban az énekhanghoz ez áll a legközelebb. A zene amúgy mindig ott volt az életemben. Idén januárban lesz húsz éve, hogy az Egri Szimfonikus Zenekar tagja vagyok, azaz szép kerek évfordulót ünnepiek a muzsika terén. Művészi előképzettségem a cselló kapcsán nincs, inkább tapasztalattal és gyakorlattal rendelkezem.- Hol és mikor találkozhatunk Önnel legközelebb a színpadon?- Február 11-én a Gárdonyi Géza Színházban lesz az Egri Szimfonikus Zenekar következő filharmóniai bérleti hangversenye, tavasszal pedig az 50 éves jubileumi koncert. Ezeken az előadásokon szeretnék közreműködő lenni, ha a körülmények lehetővé teszik. Egyébiránt csak biztatni tudok mindenkit, hogy jöjjön el és nézze meg az előadást, hiszen tartalmas kikapcsolódás, a ha- zafiság és a szeretet érzésének megragadó kifejezése, ráadásul a mi diákjaink közreműködésével. Úgy gondolom, az Esz- terházynak megint van mire büszkének lennie. Czoller Viktória (12.C), Czoller Nikoletta (12.C), EKF gyakorló iskola A r \ <