Heves Megyei Hírlap, 2013. február (24. évfolyam, 27-50. szám)
2013-02-18 / 41. szám
4 olvasóink írjak 2013. FEBRUÁR 18., HÉTFŐ Hiába szidják sokan a vasutat, nem vitás, hogy rengeteg ember mind a mai napig a vonatközlekedéshez ragaszkodik. Képünk illusztráció. Mindenkinek jár a méltó búcsú, ha egyszer véget ér az élet olyan valakire emlékezem e pár sorban, aki kiérdemelte az emberek szeretetét. Bánfai Miklósra, aki sokakon és sokszor segített. Nos, ez az ember Egerben, a Kertész úti hajléktalanszállón élt. Pár napja barátoktól értesültünk haláláról. Hívtuk a kórházat, hogy közelebbit megtudjunk, de azt sem sikerült kideríteni, mikor halt meg, mikor és hová temetik. Ami ezután következett, az egy embertelen világra jellemző eseménysorozat. Sok intézményt hívtunk fel, több napig nyomozva, de nem jártunk eredménnyel. Csak annyit tudtunk meg, hogy több hivatal és intézmény kezeli az ügyet, hiszen köztemetésró'l van szó. Végigtelefonáltuk a háziorvosi rendelőt, a kórházat, a polgármesteri hivatalt, a temetkezési cégeket, hiába... ■ Manapság a kutyák sorsát jobban nyomon követik az emberénél, hiszen az állatokat chipelni kell, így aztán szinte mindent lehet róluk tudni. Elszomorító, hogy egy embert úgy el lehet temetni, hogy senki nem tud semmit. Manapság a kutyák sorsát jobban nyomon követik, hiszen őket chipelni kell, így mindent lehet róluk tudni. Kérdem én: egy hajléktalan - függetlenül attól, hogy ki az illető - nem érdemel meg annyit, hogy aki szerette őt, ott legyen a temetésén és egy szál virágot helyezhessen a sírjára? Amikor e sorokat papírra vetettem, sikerült megtudnunk a Fekete Rózsa temetkezési cégtől, hogy Bánfai Miklós 2013. január 2-án hunyt el, január 9-én hamvasztották el, majd a temetkezés képviselője megkereste a rokonait. A hamvait a testvére vitte el, hogy a közelében helyezzék örök nyugalomra. Köszönet a Fekete Rózsa Temetkezési társaságnak a gyors tájékoztatásért, illetve azért, hogy pontosan kezelik az elhunytak adatait. Miklóstól pedig ezzel a pár sorral szeretnénk búcsúzni azokkal együtt, akik szerették őt. Nyugodjon békében! B. Lászlóné, Eger Az elmúlt hetekben több utaspanaszt is olvastam lapjukban és honlapjukon az új vasúti menetrenddel kapcsolatban, s most erre szeretnék reagálni a saját véleményemet megfogalmazva. Nyolc és fél éve ingázom Budapest és Eger között először heti, majd három heti rendszerességgel. Az első néhány hónap nagyon jó volt, mert vasárnaponként két mentesítő IC is rendelkezésünkre állt, ezeket azonban decembertől megszüntették. Az okokat azóta is csak találgatni tudom, a kihasználtságukkal ugyanis nem volt gond (többször fültanúja voltam a pénztárnál, hogy vasárnap már nem tudtak rá jegyet adni). Ezután csak a „belassított”gyorsvonatok és az átszállás maradt nekünk, viszont utóbbival legalább két óra alatt haza lehetett jutni a fővárosból. Majd 2007-ben jött az ütemes menetrend kiterjesztése Kelet-Magyarországra, aminek következtében ugyan 8 pár „gyorsvonatunk” lett, viszont ezek menetideje 2 óra 20 perc körül volt a füzesabonyi csatlakozásokra várások miatt. Rendszeresen előfordult, hogy péntek esténként a gyorsok 10-15 perc késéssel érkeztek meg a Keletiből, a szintén késő IC-re való várakozás miatt két és fél órás menetidőt produkálva. Szélsőséges példája ennek, amikor az ellenkező irányba, a Keletibe menő utolsó gyorsvonat (5501) alkalmanként fél-egy órát várt erre az IC-re - esetleges nagyúti és ludasi átszállók reményében -, a rajta ülő, fővárosba tartó egri diákoknak, dolgozóknak nem kis kellemetlenséget okoztak ezzel. Bár a közvetlen vonatokat ha akarnék, én is hozhatnék szélsőséges példákat arra, mennyi időt töltöttem el feleslegesen Füzesabonyban azIC-kre való várakozással, a nulla átszálló miatt. De nem teszem, mert örülök annak, hogy végre újra kulturáltan utazhatok, s hogy ezáltal a családomat is a debreceni ingák egyik irányban Fehérgyarmatig, másikban Egerig való meghosszabbításával valamelyest begyorsították, visszafele megmaradt a csatlakozásra várás és az említett szélsőséges eset is. Tehát, ha az ember kényelmi vagy egészségügyi okok miatt nem akart 1 óra 50 percet buszozni, maradt neki a várakozás, az idegeskedés a késések miatt, vagy pedig a miskolci IC-kre való átszállás Füzesabonyban. Én magam az utóbbi lehetőséggel éltem, viszont ennek menetideje a 2006-os 1 óra 49 percről az évek folyamán két órára hízott. Tehát azért kellett plusz pénzt fizetnem, amiért 5 éve még nem. gyakrabban láthatom. Tudomásul kell venni, hogy mindenki számára tökéletes megoldás nincs, ám a jó szándékú kísérletet sem lehet szó nélkül hagyni. Én mindenesetre - sok utazóval együtt - nyertem a mostani változtatással, s azt szeretném, ha ez az állapot tartós lenne. Gondolom, ezek alapján érthető, hogy ez volt az az időszak, amikor én is elhatároztam, hogy csak három hetente járok majd haza. Ezért a mostani menetrend az előző 6 év után az én szememben jelentős előrelépés. Ugyanis a menetidő újra két óra alá került, átszállás nélkül, valamint az esetlegesen késő IC-k is csak minimális hatást gyakorolnak az egri IC-kre. Ezen felül a kulturált utazás lehetősége is adott, ugyanis mindegyik vonatban van inter- city-kocsi is, amelyet egy minimális felár megfizetése ellenében lehet igénybe venni. Természetesen a nagyútiak és a ludasiak baját is megértem, hiszen míg nekünk menetidő szempontjából visszalépés, nekik teljes mértékben előrelépés volt az ütemes menetrend bevezetése. Úgy gondolom, hogy az egri IC-ken az utasokat nem most, az újraindításukkor kellene számolni, hanem inkább egy fél év múlva, amikor az utasok már megszokták és rendszeresen használják a kényelmes járatot. Havasi Zsolt, Eger Sok utas nyert időt az egri IC-k indításával Ha bedőltünk a csalóknak, mindig próbáljunk gyorsan cselekedni olvastam cikküket az átverős termékbemutatókról, amiknek főként idősek esnek áldozatul. Mivel a családunkban is előfordult hasonló eset, szabályos kálváriát jártunk, amíg megmenekültünk a csalóktól. A történet azzal kezdődött hogy telefonon folyamatosan bombázták idős szüléimét, regisztráljanak egy ingyenes állapotfelmérő vizsgálatra, ahol hőkamerás módszerrel megvizsgálnák őket. Kértem, ne menjenek el, de hiába. Itt kezdődött a baj, ami körülbelül 1 hónapig borzolta az idegeinket. A bemutatóról apám lelkesen hívott fel, hogy nyert 600.000 forintot, és levásárolta ajándékokra. Több porszívó és egyéb víztisztító berendezés várt ránk, némely már kicsomagolva, beüzemelve. A papírok közt egy szerződést találtunk amely szerint 970.000 forint értékben vásárolt termékeket a cégtől, persze, 600.000 forintos akciós kedvezménnyel. A maradék részt egy áruhitel-szerződés megköttetésével akarták kifizettetni. Szerencsére volt megoldás, amiről a fogyasztóvédelemnél dolgozó ismerősöm és pár kedves ügyvéd barátom világosított fel. A jogszabályok lehetőséget biztosítanak arra, hogy az üzleten kívül megkötött áruvásárlásoknál a szerződéstől bárki 8 munkanapon belül mindenféle indoklás nélkül elálljon, és ebbe a szerződés- kötés napja nem tartozik bele. Az elállás postai úton is elküldhető, ilyenkor ajánlott tér- tivevénnyel feladva a feladás napja a mérvadó. Fontos hogy az elállás közlése után 5 napon belül vissza kell szállítani a termékeket is a cégnek, különben érvényét veszti az elállás. Ha kapcsolt hitelszerződés is köttetett a vásárláskor, úgy automatikusan az is megszűnik. A hitelintézetet az eladónak kell értesítenie az elállás kézhezvételétől a lehető leghamarabb. Tanulság: ha valakinek a hozzátartozói ilyen meghívást kapnak, beszélje le őket a részvételről. Számunkra némi tanulópénz kifizetése árán megoldódott az ügy, de olvastam olyanokról, akik évekig nyögték a részleteket a semmiért. Nagy József, Eger Elment Lütyike, aki az egész család kedvence volt állatbarát Szeretett cicánk húsz esztendei, nem kevéssé küzdelmes élet után szenderült öröklétre Van, aki szereti, van, aki gyűlöli, a mi családunk mindenesetre megkedvelte a cicát. Kislányunk éppen érettségire készült, amikor egy kíváncsi cirmos felugrott a földszinti balkonunkra. Kapott egy kiflivéget. így történt ez másnap is. Hamarosan pedig mi kaptunk tőle valamit... Szájában egy „gombócot” tartva ugrott be hozzánk... Újszülött kőikét lerakta az újságra, aztán máris fordult a következőért... Népes család, vegyes alom több kandúrtól. A hívatlan vendég jó anya módjára táplálta kicsinyeit, mindaddig, míg nyoma veszett. A garázssoron találtuk meg a kimúlt macskalányt. Valaki mérget szórt ki a gazdátlan állatoknak. Nem kis szervezés árán minden árva cica jó gazdára talált. Maradt nekünk Lütyike. Gyermekeink az akkori filmsiker, Louis de Funés őrmesterétől kölcsönözték a nem éppen szokványos nevet. Lütyikének kijutott. Sokszor megzavarták a póráz nélkül randalírozó kutyák, egy gazdátlan eb pedig a combjába mart. Az állatkórházban előttem kötötte össze Suszták doktor úr a megroncsolt idegszálat. Egy másik ütközetnél, amikor az ellenség elkapta a grabancát, megroppant a gerince. A gazdi jót nevetett csahosa szórakozásán. Kéthetes ketreczárka után a kezelőorvos megdicsérte áldozatunkat, hiszen szépen forrt a cicánk csigolyája. Az ember ősi társa a ma- csek..., van, akit vonz, van, akit taszít. Szakértők állítják, a macskasimogatás idegnyugtató, egyben a magas vérnyomás kezelésének kiegészítő terápiája is lehet. Nagyhangú szomszédunk feljelentett. Névtelenül. Vádjaira a lakóközösségének címezve küldtem el válaszomat. Azóta nem ismer meg. (Stramm lurkói hangosan köszönnek, sőt, rajonganak a cicákért). Egy másik nagy tudású lakótárs macskatartásból oktatott ki, méghozzá a nyilvánosság előtt. Lütyike velünk vénült. Őszszel, mint egy jóságos öreg szüle, kuporogva sütkérezett, télen egész nap dorombolt. Olykor ráfújt Mancika lányára, majd békésen mosdatták egymást. Amikor felnézett az emberre, szelídség, ártatlanság áradt belőle. Szilveszter éjjel a szabadba kívánkozott. Ölben vittem. A deres füvön aztán imbolyogva megindult, majd hirtelen nekiiramodott. Mintha csak a föld nyelte volna el, nem is értettem, hová tűnt el alig egy-két szem- villanás alatt. Alattunk árok. Még láttam, ahogyan a száraz falevekkel befújt vízelvezető vascsőben eltűnik! A szűk vezetékben éppen csak előre lehetett haladni. Minden lépés a túlvilághoz közelebb... Feleségemmel hiába hívtuk, hiába kerestük... Kora reggel, amikor már nem durrogtak a petárdák, előtűnt a család kedvence. Fényes fekete és vakítóan fehér bundája csu- pa-csupa kosz, por. Bajuszára avartörmelék tapadt. A parkoló betonjáról felugrani készült a lakásunk felé. Visszazuhant. Nem, nem vétette el az ugrást, ahogy máskor sem. „Csupán” annyi történt, hogy a macskakor felső határán, életének huszadik évében jobb létre szenderült.. Ablakunk alatt, a kertben, rózsák közé temettük el. Simon Imre, Eger Csak névvel és címmel érkező írásokat várunk örvendetes, hogy az utóbbi időben ismét gyakran kapunk olvasói leveleket a lapunkban megjelent írásokkal és más közéleti kérdésekkel kapcsolatosan. Felhívjuk levelezőink figyelmét, hogy lehetőleg röviden, maximum 1 gépelt oldal terjedelemben fogalmazzák meg gondolataikat. A közölt levelek tartalmával szerkesztőségünk nem feltétlenül ért egyet, azokért felelősséget nem vállal. Csak a teljes névvel, címmel ellátott írásokat jelentetjük meg. Továbbra is várjuk írásaikat szerkesztőségünk címére (3300 Eger, Trinitárius út 1.), illetve a hmhirlap@axels. hu e-mail címre. ■ $ A f I f Nekem jó az új menetrend vélemény Végre megint csak kulturáltan utazhatnak vasúttal az egriek
