Heves Megyei Hírlap, 2013. február (24. évfolyam, 27-50. szám)

2013-02-09 / 34. szám

5 2013. FEBRUÁR 9., SZOMBAT MEGYEI KORKÉP 1 PERCES INTERJÚ Igen kemény év elé néznek Mátraballán költségvetés Az észak-he- vesi településen is készül az idei év költségvetése. Az már most látható, hogy szigorú gazdálkodásra lesz szükség. A részletekről Forgó János polgármestert kérdeztük.- Mire számíthatnak a bailai lakosok idén?- Az előzetes számítása­ink szerint nagyon kemény év elé nézünk. A kötelező feladatokra kapott állami normatíva csupán részben fedezi a kiadásainkat. A két­millió forintba kerülő közvi­lágításra például mindössze 1,2 millió forintot fordítha­tunk. Nem tudjuk, a hiányt miből pótoljuk.- Egyetlen önkormányzati in­tézményük az óvoda. Itt milyen változtatásra lesz szükség?- Egyelőre megoldhatatlan feladatnak látszik a nyugodt működtetés. A normatí­va szerint csak egy óvónő bérére van fedezet, pedig szeptembertől már 18 gyer­mek jár ide, tehát a törvény szerint szükség lenne a két szakemberre. A működte­tésre (dologi kiadás) is csak 800 ezer forintot költhetünk, márpedig a fenntartás en­nek közel a duplájába kerül.- Milyen költségekből tudnak lefaragni?- Döntöttünk arról, hogy a szociális étkeztetést bizto­sító konyhánkat márciustól bezárjuk, s a szomszédos Mátraderecskéről szállítjuk az ételt. Az eddig hat órában dolgozó egyik óvodai dadát is el kellett küldenünk. Saj­nos, az a helyzet, akárhogy számolunk is, ilyen finan­szírozással egyszerűen lehe­tetlen „nullás” költségvetést összeállítanunk. Márpedig a törvény erre kötelezne ben­nünket. ■ B. K. Forgó János: Nem lesz könnyű év Amikor teheti, a természetet jáija útkezelő Az igazgató szerint a szükségesnél kevesebb pénz jut, azt muszáj beosztani Több mint tíz éve áll a Heves megyei közútkezelő élén Szerencsi Gábor. Az állami cég területi irányítási szer­kezete, neve többször is vál­tozott, ám a szoba, a szék, no meg az úthálózat ugyanaz maradt. Sike Sándor „Jóllehet a fényképezés a hobbim, pontosabban inkább a szenvedélyem, az nagyon-nagyon gyakran a szakmai munkámat is segítette...- Amikor időpontot kértem a be­szélgetéshez, azt mondta, az on­line változatban sok hozzászólás­ra számít, mert az utak állapotá­hoz többeknek lesz megjegyzé­se. Sok kritikát kell elviselnie?- Igen, hiszen a közlekedők könnyen jelölik meg a bajok forrásának a közútkezelőt, mert az út melletti üzemelte­tést és karbantartást mi vé­gezzük. A közúthálózat állami vagyon, tulajdonosa az állam, emellett még vagyonkezelője is van. A tevékenység jogsza­bályokkal erősen körbehatá­rolt. Mi gyakorlatilag vállal­kozók vagyunk, a tulajdonos megrendelő megmondja, hogy mit kell csinálni. Úgy értendő ez, mint amikor megkérdezik, hogy a vasárnapi ebédre mi- | lyen összegre van szükséged. % No, dehát hány főre? Négy sze- f mélyre. Mondasz egy összeget, s amire szükség lenne, de ennek csak a töredékét kapod meg, abból aztán azt csinálsz, amit akarsz. Persze, ez picit túlzás, mert legyen leves, legyen má­sodik fogás és desszert is. Az ebédelőknek azonban hiány­érzetük támad, és jön­nek a kritikák. Ugyanez van a közlekedők­nél. „Keveset kaszálunk, keveset kátyúzunk, kevés sót szórunk ki, rosszak az utak...”, stb., stb. Joggal érzi a közlekedő, hogy az utak állapota rom­lott, a szolgáltatás színvonalát azonban több helyen ma már csak teljes felújítással lehet or­vosolni, amelynek mértéke a forrásoktól függ.- Sokan tudják, hogy szenvedé­lye a fotózás. Milyen indíttatásból vette kezébe a kamerát?- A fényképezőgéppel 1989- ben, az első fiam születésekor kerültem kapcsolatba. Később a szakmai munkámat segítette a fényképezés. Annak idején szerkezetépítő mérnökként a tervező vállalatnál tevékeny­kedtem. Mivel körülmé­nyesnek véltem le­rajzolni a hibákat, sokkal egysze­rűbbnek tartot­tam a falakat lefényképezni. Oda lehet tenni egy colostokot, egy mérő­szalagot, netán egy tollat, és akkor látni, hogy mondjuk milyen a repedés mértéke. Ha mindezt nem dokumentálom ilyen hitelesen, akkor kezd­hetem írni, hogy az épület észak-keleti sarkában egy félig lefutó repedés...- Őrzök egy hidakról szóló köny­vet. Úgy tudom, ehhez igencsak sok köze van.- A tervezővállalatnál és há­rom önkormányzatnál végzett építésügyi hatósági munkát követően már a cégünknél voltam hidász, amikor 1998- ban Heves megyében rendez­hettük meg a hidakról szóló konferenciát. A kiadványban sok munkám fekszik. Anya­gai nagy részét levéltárakban kellett összebújni, illetve jó néhány fejezetét magam írtam. Szerkesztés, nyomda, és így tovább... Nagyon izgalmas volt. S ha már a hidaknál tartunk, ebből a témából készítettem a szakmérnöki diplomámat. Névjegy: NÉV: Szerencsi Gábor, Magyar Közút Nonprofit Zrt. Heves Me­gyei Igazgatóság, igazgató SZÜLETETT: 1963 család: nős, három gyermek édesapja iskolái: Novaji Általános Isko­la, Gárdonyi Géza Gimnázium, Budapesti Műszaki Egyetem, Építészmérnöki Kar- Hogyan lett „természetfotós”?- Szerencsés helyen lakom, lévén Eger mind a Tisza-tóhoz, mind a Bükkhöz és a Mátrához közel van. Egyszer, amikor a Tisza-tóhoz elvetődtem, rácso­dálkoztam, hogy ott az ember teljesen más faunát lát, mint mondjuk a Bükkben. Nem azok a madarak, nem azok a növények... Nem véletlen, hogy szabadidőm jelentős részét a természetben töltöm, a olykor a családtagok is velem tartanak. munkahelyei: Tanácsi Építő­ipari Vállalat; Állami Tervező Vállalat; Kerecsend, Demjén, Egerszalók építésügyi hatósági munka; Állami Közútkezelő - 2002-től megyei igazgató TÁRSADALMI MEGBÍZATÁSAI: közlekedéstudományi egyesület megyei elnöke; Heves Megyei Mérnökkamara elnökségi tagja- A családban a „mérnökök” vagya „bölcsészek”vannak többségben?- Három gyermek van, közü­lük a nagyfiam építőmérnökire jár. Ő ezen a szakterületen vé­gez, ám hogy hol dolgik majd, azt még nem lehet tudni. A feleségem szintén szakma­beli. Saját mérnöki irodában dolgozik. Gyermekeim közül ketten egyetemisták, a lányom Budapesten, a nagy fiam most éppen külföldön tanul, a legki­sebb pedig általános iskolás.- A család, a munka, a fotózás és a természetjárás mellett jut-e még másra ideje?- Sportolásra természetesen. Általános iskolás koromban megszerettem a mozgást, rend­szeresen sportoltam. Ebből maradt a foci heti két-három alkalommal és időnként a te­nisz. Ezt a munkát valamilyen fizikai tevékenységgel ellen­súlyozni kell. éHét ljmb£re PILLANATKÉPEK A GÁRDONYI GÉZA SZÍNHÁZ ÉLETÉBŐL <gÖÍD,> Szent Johanna és a feltétel nélküli hit Március 1-jén mutatja be a Gár­donyi Géza Színház G. B. Shaw Szent Johanna című szatirikus tragédiáját Blaskó Balázs rende­zésében. A címszerepben Mar­jai Virágot láthatja a publikum.- A darabban kulcsfontos­ságú a hit, még ha nem is fel­tétlenül vallásos értelemben - mondja a színésznő. - Manap­ság nem jellemző a hitnek ez a formája, olyan világ ez, amely­ben sokan perspektíva nélkül élnek. Kevesen tudnak igazán feltétel nélkül hinni. Persze, nemcsak a korunk problémája az, hogy nem tudunk mit kez­deni az újjal, a korát megelőző A címszerepben Marjai Virág jelenségekkel. Úgy mondanám, ha a kockák közéi begurul egy gömb, az mindig egyfajta ká­oszt, értetlenséget eredményez, s szeretjük kitaszítani azt, ami nem illik a képbe. Marjai Virág elárulta: komo­lyan készült a feladatra, sokat olvasott a korról, amiben a da­rab játszódik, hogy minél job­ban megismerhesse Johannát.- A színpadon nem játszha­tunk eszméket, ideológiákat vagy filozófiát, mert azt nem is érdemes - emeli ki. - A színész alapvető feladata, hogy hús-vér emberi figurákat ragadjon meg. Szent Johanna - ha úgy tetszik- dillemmája számomra is va­lós, hiszen, mint a legtöbb em­ber, én is szeretnék feltétel nél­kül hinn^ am* f°ntos kapaszko­dót, mentsvárat is jelent az élet­ben. Ezért nem esik nehezemre az ő szavait mondani. A darab szerves része a szatí­ra, a többi között az az alapvető ellentmondás, hogy Johannát szentté avatják, bár korábban kivetették, és máglyán égették el. A színésznő úgy fogalma­zott: számos példát sorolhat­nánk arról, hogy saját kora nem becsüli meg nagyjait, s csak esztendőkkel később is­merik fel értékeiket ■ a márciusban színpadra ke­rülő Szent Johannát, valamint két alternatív bemutatóját, Oriana Faliad Levél egy meg nem született gyermekhez cí­mű darabját és Visky András Megöltem az anyámat című identitásjátékát nevezi az egri Gárdonyi Géza Színház a Pé- * esi Országos Színház Találko­zó idei versenyprogramjába. Utóbbi művet Sata Árpád ren­dezte, aki elmondta: bár a cím elsőre erősnek hangzik, nem egy Kékfény-esetről van szó.- A darab igaz történeten alapszik. \z árva Bernadett­ről, aki egyebek között arra keresi a választ, ki is ő való­jában, miért hagyta el anyja, miért alakult így a sorsa. Társ­ra talál Csipeszben, aki segít megmutatni a módját, hogyan szabadulhat meg a nyomasztó érzésektől, hogy tovább juthas­son az életben - tette hozzá. A Levél egy meg nem szü­letett gyermekhez című műbe Nánási Ágnes szeretett bele, ő javasolta a dramatizálását és a színpadra állítását. A Ven- czel Valentin rendezte előadás nemcsak azzal foglalkozik, hogy mit jelent egy nő életében egy meg nem született gyer­mek, hanem azzal is, hogyan hordozza egy életen át ennek fájdalmát és hiányát. ■ Faliad, Visky és Shaw

Next

/
Thumbnails
Contents