Heves Megyei Hírlap, 2012. november (23. évfolyam, 256-280. szám)

2012-11-06 / 259. szám

2012. NOVEMBER 6., KEDD HORGÁSZAT - VADÁSZAT 5 Oldalszerkesztő: DamfAnna Telefon: 06-36/513-600 Hirdetési ügyekben: 06-36/513-600 Horgász-vadász oldalunk legközelebb november 14-én jelenik meg. Javában tart a réce idénye vízivad E madarak rendkívül toleránsak az emberi jelenléttel szemben a villantom A tőkésréce az egyik legismertebb és legelterjedtebb vízivadfajta hazánkban. Az elejtése ugyanakkor korlátozott a vadászati idényben. A tőkésréce vadászati idénye január 31-éig tart. Tőkés-, csörgő-, barát- és kerceré­céből, szárcsából naponta, személyenként és fajonként összesen legfeljebb nyolc ejt­hető el. Damf Anna Vízivad fajaink közül a legna­gyobb jelentőségű a tőkésréce, gazdasági fontossága sem el­hanyagolható, de korlátozott te­rítéke miatt a természetes elő­fordulási helyein extra bevételt nem szolgáltat. A tőkésréce nászruhás példá­nyainál a hímek és a tojók tolla­zata eltér, míg nyáron mindkét ivar és a fiatalok egyformán rozsdabarna színűek sötétebb rajzolatokkal. A nászruhás gá­csér feje a nyakközépig fémes fényű zöld, amelyet vékony fehér gyűrű választ el a begy és a mell gesztenyebarna szí­nétől. Háta szürkésbarna, ha­sa szürkésfehér. A farokfedők és a farktollak feketék, ezen utóbbiak felfelé kunkorodnak. A szürkésbarna szárnytükre ibolyakék, kétoldalt vékony fe­kete és fehér szegéllyel. Csőre zöldessárga, lába narancssár­ga, szeme barna. A tojó csőre barnás-fekete, a szegélyeken ugyancsak narancs árnyalat­tal. Jellegzetes nyomai a beszál­lóhelyek melletti partszakaszo­kon fedezhetők fel. A házi réce őse révén na­gyon nagy hasonlóságot mutat a tőkésrécével. Hangutánzó megnevezése, a „hápogás” pon­tosan fedi a tőkésréce által ki­adott hangokat. Hazánkban minden vizes élettérben, mocsárban, tavak­nál, mesterséges halastavak­nál, víztározóknál, folyók ár­tereiben és holtágaiban, rizs­földeken és egyéb árasztásokon is előfordul. Nem igényes a víz minőségére, mélységére, de el­kerüli a gyorsfolyású vizeket. Sokszor a víztől távol is megje­lenik. Toleráns az emberi jelen­léttel szemben. A gácsér és a tojó is az első életévében válik ivaréretté. A nász már ősszel megkezdő­dik. A fiatal madarak először a tőkésrécék napnyugtakor kihúznak a vízről táplálkozni, majd napkeltével térnek vissza a pihenőhelyeikre. A kihúzás távolsága a táplálkozó helyek elhelyezkedésének függvényé­ben elérheti a 30 kilométer is. A tőkésréce táplálékában a do­megismerkednek, eljegyzik egymást, azt követi a párba állás, de még nem megtermé­kenyítés céljából. Az idősebb madarak eközben már szep­tembertől leginkább a tojó kez­deményezésére folyamatosan párzanak. A jelentősége ennek az őszi, illetve téli párzásnak ■ Magyarországon a becslések szerint jelenleg 100-150 ezer tőkésréce pár él. nem teljesen tisztázott, ugyan­is ebben az időszakban a ma­darak ivarmirigyei nyugalmi állapotban vannak. Tavasszal jön létre a tényleges szaporo­dási párkapcsolat. A tojó nem foglalkozik idegen gácsérral, azon fáradozik, hogy a saját gácsérját párzásra bírja. Már­cius elején kezdenek a fész- keléshez. A fészek helyének mináns összetevők a gyommag­vak, a rovarok és lárváik, a csi­gák, az apró halak és a békák. A nagyüzemi kukorica- és gabo­natermesztés térhódításával táplálékában nyár végén a bú­za, ősz végén, tél elején a kuko­rica vált uralkodóvá. megválasztása nagyon válto­zatos. Fészkel nádszegélyek­ben, a vizek növényzettel bo­rított partszegélyeiben, erdős szigeteken, ártereken öreg bo­toló füzek odvaiban, ágak kö­zött, szárazabb erdők talaján, nagyobb madarak elhagyott fészkeiben, nedves réteken, gabonaföldeken, sőt épülete- | ken is. A fészek helyét a gácsér választja ki, a fészket kizáró­lag a tojó építi. Minden olyan száraz növényi anyagot fel­használ, amit a fészek környé- J kén talál. A tojásokat a kottás j megkezdéséig pehelytollakkal takarja be. A tojásokat napon­ta rakja a tojó. Évente egyszer költ, de a fészek vagy a pely­hesek elvesztése esetén sarjú- fészek előfordulhat. Fészekalja általában 7-11 tojásból áll. A tőkésréce északnyugat-eu­rópai állománya helyben ma­rad, nem vonul. A kelet-európai tőkésrécék vagy a Földközi-ten­ger keleti medencéjéhez vo­nulnak, vagy a Fekete-tenger­hez, míg a nyugat-szibériaiak a Kaszpi-tengert keresik fel télire. Az elvonulás egyébiránt az időjárástól függ, a nálunk fészkelő példányok - amelyek tőlünk északabbról érkez­nek hazánkba - enyhe teleken rendszerint nálunk át is telel­hetnek. csali A mormiskázás a műcsa­lival való horgászatnak egyik, speciális változata. A skandi­náv országokban meglehetősen nagy tömegek űzik, főképpen a téli hónapokban, a befagyott tavak jegén, az aprócska lékek szélén üldögélve. A mormiska valójában parányi, 5-12 milli­méteres csepp- vagy kerék alakú, 12-15-ös számú, egyágú horoggal szerelt, ólomtestű mű- ! csali, amellyel a vízben mozgó apró haltáplálék-szervezetek, főképpen a parányi rákfélék mozgását utánozzák. Mindehhez sszokatlanul rö­vid, csupán 400 milliméteres hosszú, hajlékony műanyag botot használnak 0,10-0,15-ös zsinórral. A műcsalit állan­dó rezgő mozgásban tartva, végigkutatják a víz különböző rétegeit. Mélyen kezdik, majd ezt követően felfelé haladnak egészen addig, amíg el nem érik azt a vízréteget, amelyben a halak az apró testű táplálék­ra vadásznak. A csali helyes vezetése, a fo­lyamatos rezgő mozgás elsajá­títása egyáltalán nem könnyű feladat. Már csak azért sem az, mert a téli hónapokban másodpercenként 3-4, a nyári hónapokban 5-6 rezgést kell a csalival előidézni. ■ Hogyan kell a vízben helyesen twiszterezni? w süllőzés A műcsalitípusnál a horogszár vége ólomfejjel egé­szül ki. A twiszterek tartozéka az elasztikus műanyagfarok, ami lehet egy- vagy kétágú. A hallegyeik halivadékra emlé­keztető, speciális légykötésben folytatódnak. A műcsalinak életet kell adni, hogy fogós legyen. A be­dobásakor várjunk, amíg fene­ket ér, lassan emeljük, majd várjuk ki, amíg újra fenéket nem ér. Ezt ismételjük, amíg a műcsali elénk nem érkezik. Törekedni kell a lassú, de fo­lyamatos emelésre a süllyedé­sig. A kapást ne reflexszerűen húzzzuk, mert a műanyag a süllő szájába beleszakad, de a horog kívül marad. ■ Napnyugtától napkeltéig táplálkoznak Az állomány kellő fenntartása csak vadgazdálkodással élhető el erdőben elvek A vadgazdálkodás a vad­állomány és az élőhelyének védelmével, a vadállomány szabályozásával kapcsolatos tevékenység. A vadon élő álla­tok elterjedését, az állomány nagyságát és minőségét egy­aránt befolyásolja. Csökkenés vagy alacsony létszám esetén a cél, hogy a csökkenést okozó negatív hatást megszüntessék, a kedvezőtlen helyzetű állo­mányt védelmezzék. Stabil, rendszeres növekedésre képes állomány esetén a cél a hasz­nosítás, a rendszeres meny- nyiségi és minőségi hozamok elérése. Túl nagy növekedési erejű vagy túl nagy populációk esetében fontos az állománylét­szám csökkentése, a stabil és alacsony létszám beállítása. A vadgazdálkodás során a szakember befolyásolhatja a populációkat, a környezetet vagy mindkettőt. Ennek fő esz­köze a vadászat. Ám az nem megalapozatlan öldöklés, ko­moly felmérő munka kell, hogy megelőzze, amely során meg­határozzák a vad létszámát, szaporulatát, az elhullást, az ivararányt, a minőségi jellem­zőket és környezeti hatásokat. A vadállomány és élőhelye védelmének hosszú távú bizto­sítása gazdálkodói érdek. ■ Vadászattal szabályozott populáció A köd, a sötétség veszélyei horgászatkor felkészülés Nem árt, ha úgy szállunk vízre, hogy van nálunk feltöltött mobiltelefon Amikor Edward herceg Kétútközben vadászott Igazi horgászélményeket tarto­gat még a késő ősz, de a vízre szállás komoly veszélyeket is rejt. A korai sötétedés és a hir­telen leereszkedő köd a hor­gászvizek jó ismerőit is próbá­ra teszi, veszélyes helyzetbe sodorja. Ekkor megnő a ragadozó ha­lak fogási esélye, mert a kis­halak bandákba verődve kere­sik vermelési helyüket. Éppen ezért a ragadozó halakat is in­kább bent, a mély vizekben kell keresni. A nyáron biztonságot adó viharjelzés megszűnt, de az őszbe, majd a télbe való át­fordulás néha jelentős szélvi­harokkal jár együtt. A csóna­kosok ezért feltétlenül tájéko­zódjanak az időjárásról, mielőtt kimennek a vízre. Ajánlják a régi módszert, miszerint a horgászok vigyenek magukkal rádiót, és hallgassák az előre­jelzést. Tartsák be a vízen tar­tózkodás szabályait, és este 10- kor fejezzék be a horgászatot. Szeszes itallal ne fűtsék ma­gukat, mert az alkohol rontja a reflexeket. Hirtelen mozdulatot tesz az italos horgász és vízbe esik. Aki egyedül ül a csónak­ban, annak ez a biztos halált jelenti. Több réteg ruhába öl­tözve, nehéz lábbelikben szinte lehetetlen visszakapaszkodni a csónakba segítség nélkül. Az 5-10 fokos vízben az emberi test gyorsan kihűl. Az őszi horgászat nem veszélytelen Ajánlatos az is, hogy a hor­gásznál legyen legalább két lámpa és iránytű, a ködben ugyanis a fények eltűnnek. A hang alapján való tájékozó­dás pedig félrevezető, ilyen­kor csakis az iránytű segít. Ha valakit mégis kint ér a rossz időjárás, fordítsa a csónakot a hullámokkal szembe, így ta­lán elkerülheti, hogy nagyobb mennyiségű víz kerüljön a jár­műbe. Ha elveszik, esetleg el­törik az egyik evezője, ki kell dobni az orrhorgonyt, és hosz- szú kötélen kihúzni addig, míg segítség érkezik. A vízhatlan anyagba csomagolt mobilt se felejtsék otthon, mert így köny- nyebb segítséget kérni. ■ látogatás A Heves és Borsod megyék közt elterülő síkság egykori vadgazdagságát mi sem jellemzi jobban, mint hogy Edward windsori herceg és fe­lesége 1937 szeptemberében nászútjukon Kétútközben is megálltak vadászni. A korabeli MTI híradásai szerint a főrangú vendégek a menetrendszerű miskolci gyorsvonattal érkeztek Mező­kövesdre, ahol dr. Szentiványi Béla főszolgabíró és Hadffy Ra­ymond csendőr százados fogad­ta őket. Jelen volt még Bedaux mérnök, a vendéglátó házigaz­da és felesége, aki mély meg­hajlással üdvözölte a herceget, a hercegnével megölelték egy­mást. A herceg meleg hangon érdeklődött az uraknál a ma­gyarországi viszonyok után, s elmondta, Budapestet már jól ismeri, most a vidéket akarja látni a népszokásokkal együtt. A hercegi pár Mezőkövesd­ről gépkocsin folytatta útját a borsodivánkai Prónay-kas- télyba, ahol négy legény ősré­gi hajdú viseletben látta el az ajtónállói szolgálatot. A kastély kapujában árvalányhajas legé­nyek álltak díszőrséget. A hercegi pár megérkezése után visszavonult, délután két óra körül kocsin elhagyták a kastélyt, Bedaux mérnökkel a kétútközi vadászterületre haj­tottak, kisvadra vadásztak. ■

Next

/
Thumbnails
Contents