Heves Megyei Hírlap, 2012. november (23. évfolyam, 256-280. szám)

2012-11-28 / 278. szám

4 HORGÁSZAT - VADÁSZAT 2012. NOVEMBER 28., SZERDA Oldalszerkesztő: Damf Anna Telefon: 06-36/513-600 Hirdetési ügyekben: 06-36/513-600 Horgász-vadász oldalunk legközelebb december 12-én jelenik meg. Téli élmény: a madáretetés természetvédelem Bepillanthatunk az állatok hétköznapi világába is Kezdődhet a téli etetés: fontos, hogy a táplálékot nyújtó etető biztonságos legyen, s hogy a hidegben fázó állatok félelem nélkül kereshessék azt fel Télen sokan elveszítik termé­szetjárás kedvüket a hideg miatt. Pedig általában a téli hónapokban is megadatnak a kirándulásra alkalmas enyhébb napok. Damf Anna A természetkedvelő emberek­nek a tél nem csak számos cso­dát ad, hanem feladatot is. Ha jövőre is szeretnénk élvezni a madarak csiripelését, akkor bizony etetni is kell őket. Azoknak, akik az állatokat szeretnék megfigyelni vagy fényképezni, a téli erdő ideá­lis környezet. Hiányzik az er­dő zöldje, nincs aljnövényzet, és a cserje szint sem zavarja az áttekinthetőségét. Ilyenkor az állatok nehezebben tudnak elrejtőzni, így talán könnyebb lencsevégre kapni őket. A ter­mészetfotósok tudják, hogy a hideg évszakban más az is­mert táj, megváltoznak a fény­viszonyok. Ha szerencsénk van, és hófödte a környezet, szebbnél szebb képeket készíthetünk. A gyermekek kedvelt időtöl­tése a hóban követni az állatok lábnyomát, kitalálni, vajon me­lyek jártak ott, merre mentek, mit csináltak? Emlőseink kö­zül leginkább vaddisznót, őzet és dámvadat láthatunk, esetleg még róka vagy nyúl nyomaira bukkanhatunk. A rókák ilyen­kor már felöltötték téli bundá­jukat és párt keresnek maguk­nak, mert hamarosan kezdődik a nászidőszak. A költő madarak többsége vo­nuló, ősszel elköltözik, de azért télen is megfigyelhetünk jó né­hány fajt. Ilyenek a már messzi­ről hallható fakopácsok, a csa­patokban járó őszapók és a hoz­zájuk csatlakozó cinegék, az északról hozzánk érkező süvöl­tők és a vetési varjak. Találkoz­hatunk a hegyvidékről télire az Alföldre költöző léprigókkal, akik a fagyöngy sárga bogyóját szemezgetik, s hallhatjuk a hol­lók hangját, ahogy táplálékot keresve egy-egy elhullott állat tetemére bukkannak. Enyhébb teleken a fenyőrigó is áttelel ná­lunk. Télen, kiváltképp, ha hosz- szabb időszakokra hó fedi a tá­jat, nagyon fontos a madarak etetése. Ez nem csak az erdő­■ Nagyon fontos az állatok helyes és szakszerű táplálása a téli hónapok folyamán is. ben igaz, hanem otthon, a ker­tünkben, utcáinkban is. Ha kiteszünk etetőket, nagyon fi­gyeljünk arra, hogy egész télen folyamatosan, sőt, ha módunk­ban áll, minden évben ugyan­ott etessük a madarakat. Könnyen megszokják és szá­mítanak az eleségre, s akár év­ről évre messziről is visszatér­nek. A kisebb testű madarak, ha nem találnak elegendő táp­lálékot napközben, nem biztos, hogy át tudják vészelni a hideg téli éjszakát. Csak télen etes­sünk, a költési időszak kezdeté­vel fejezzük be! A legfontosabb táplálék a nem pirított, nem sózott ma­gas olajtartalmú fekete napra­forgó. Ebbe keverhetünk ap­róbb szemű magvakat is, mint például a köles. A barkácsbolt- ban, vagy kisállat kereskedés­ben kapható pinty és hullá­mos papagáj magkeverék vagy a cinkegolyó is kitűnő eleség. Emellett fontos a madaraknak az állati zsiradék bevitele is: te­hetünk az etetőkbe lágy sajtot és nem sós, vagy kifőzött sza­lonnadarabkákat. Gyümölcsöt is tálaljunk! Ha almát adunk, ami az egyik kedvencük, akkor egy ágra, vagy egy facsonkra szúrjuk fel, így könnyebben és hosszabb ideig hozzáférnek. Örülnek még a főtt rizsnek, a főtt tésztának és a levesben főtt zöldségeknek is. Fontos, hogy a közhiedelem­mel ellentétben a madaraknak nem jó a száraz kenyér és a kenyérmorzsa, mert ezek gyo­mor- és bélgyulladást okozhat­nak, és akár el is pusztulhat­nak tőle a kis szárnyasok. Milyen a hidegben jól használható madáretető? madáretetőt könnyen készít­hetünk házilag, de megvehet- jük készen is. A legegyszerűbb, ha a levelektől megtisztított ta­lajra szórunk ki magokat, és a hó elleni védelem érdekében az etetőhely fölé egy féltetőt épí­tünk. Az is jó, ha akár az erké­lyünkre etetőtálcát teszünk ki. Fúrjunk rá néhány milliméter átmérőjű lyukat, hogy az esővíz ne gyűljön össze benne. Az ete­tőket rendszeresen ellenőrizni és újratölteni kell! Ügyeljünk arra, hogy ha lógatjuk, macska­biztos magasságban legyen! Süllőzés télen: előkerülhet a természetes gumihalas csali is eredményesség November és december a mártogatás-tapoga- tás szezonja a vizeken, hiszen ilyenkor a süllők még az aka- dókban vannak. A művelethez szükség van egy erős, de az akadások miatt kihajtható sül- lőző horogra, gerinces botra, megbízható orsóra és jó minő­ségű fonott zsinórra. A gumihalazásnál fontos, hogy a víz sebességéhez és a gumihal méretéhez illő ólom­fejet válasszunk. Az ideális az, ha a gumihal szép lassan, de érezhetően koppan a talajon. A gyakorlott horgász tudja csak a legjobb módszert meg­választani. Ha a téli időjárás nem túl zord vagy váratlanul megenyhül, a halak partszéli akadok és medertörések kör­nyékére húzódnak. Ha ilyen helyen egy jó csapat süllőt sej­tünk, elsőként megmártogat- juk. Az akadó mögé dobunk, aztán azon átemelve és vissza­engedve szinte megborzon­gunk az éles rávágások során. A bot spicce bólogatva jelzi a csali beforgatását, aztán a hú­zásba már be is vághatunk. Ám azzal sem árt tisztában lenni, hogy e módszereket nem lehet könyvből megtanulni, ehhez a mínuszokban napokat kell végighorgászni. ■ A megfelelő módszer eredményes Minden évben mérhetetlen károkat okoznak az orvvadászok etikátlanság Hazánkban és az Európai Unióban is minden ragadozó madár védett. Fácán­telepen sem lőhető semmilyen ragadozó madár, legfeljebb - külön engedéllyel - kizáró­lag a héja csapdázható, melyet megfogása után máshol szaba­don kell engedni. A ragadozókat más, vadász­ható fajjal nem lehet összeté­veszteni, így elejtésük mindig szándékos és törvénytelen. Aki ilyet tesz, az orvvadász akkor is, ha a területen vadászatra jogosult. Bár a törvény szigo­rúan bünteti, mégis évről évre felbukkannak megsörétezett ölyvek, héják, sőt, fokozot­tan védett sasok, sólymok is. A puska elsütése a pillanat tört része, a gyógyítás hónapokig tart, és sokba kerül. A sörét- lövés a testfelületen történő sörétszemek becsapódása által kiváltott sokk miatt azonnal öl. Életben úgy marad a madár, ha túl kevés sörét éri, avagy a lőtávolon túl már kisebb ener­giájú sörétszemek találják el. A még életben kézre került lőtt ragadozók közepes vagy nagytestűek, általában szár- nyazottak, sokszor több napja, hete szenvednek. Főleg vadász- területen, fácánnevelő telepek környékén lelhetők fel. ■ Fagyban monofii zsinórt ajánlatos használni a vízben praktika Télen a vermelő ha­lak védelme érdekében tilalom van pontyra és harcsára, ám ha az őszi esők vagy egy me­legfront nem okoz áradást, a balin és a süllő egész télen jól fogható a Tiszán. Az első keményebb fagyok a csónakos horgászatot már megakadályozzák, a lékhor­gászathoz viszont még nem elég vastag a jég. Hidegben gyakran fagy a zsinór, ilyenkor célszerű a fonott zsinórt mono- filra cserélni. Mire beköszönt a karácsony, csak a legkitar­tóbbak horgásznak, ők is a léki horgászatot választják. Szép csukákat lehet fogni ilyenkor, s egyre többen próbálnak ke- szegezni a jég alatt. ■ Fuss gyorsan, ha az erdőben veled szembejön egy vaddisznó! veszélyek Egyáltalán nem maradt természetes ellenségük, éppen ezért valójában csak a fegyveres vadásztól kell félniük Mivel már nincs természetes ellenségük, az utóbbi években jelentősen elszaporodtak er- deinkben a vaddisznók. De mi a teendő, ha összetalálkozunk velük egy erdei túra során? Általában kicsi az esélye annak, hogy vaddisznóval ta­lálkozzunk, ugyanis félnek az embertől, és ha hallják, hogy közeledik, akkor messzire elke­rülik. Ezért nyugodtan lehet be­szélgetni, fütyörészni, nem kell settenkedni az erdőben. A na­gyon sűrű részeket azonban érdemes elkerülni, mert azokat előnyben részesítik a vadak. Miután Magyarországon már évtizedekkel ezelőtt ki­irtották a nagyragadozókat, mint a medve, a farkas, a hi- úz, a vaddisznóknak nem ma­radt természetes ellenségük. A szomszédos országokból ha­zánkba tévedő ragadozóknak nincs populációszabályozó sze­repük. Külföldi vizsgálatokból kiderült, hogy egy masszív, nagy létszámú, stabil nagyra- gadozó-állomány tudná csak kordában tartani a nagy testű vadfajok állományát. A vaddisznó elterjedését az ember is nagymértékben elő­segíti, például az erdősítési kampányokkal. Trianon után Magyarország erdősültsége 11-12 százalék volt, most 21,5 százalék, de európai uniós tá­mogatásokból, a rossz mező­Az emberek is súlyosan felelősek azért, hogy elszaporodtak a vaddisznók. gazdasági területek erdősítésé­vel ez az elkövetkező években 27 százalékra növekszik majd. A vaddisznó pedig erdei faj, ha új élőhelyeket kap, akkor ott előbb-utóbb megjelenik. Az állomány növekedés má­sik oka, hogy a vaddisznó rend­kívül szapora. Egy koca általá­ban 2-4, de akár 6-7 utódot is fel tud nevelni. A fiatalok gyor­san ivarérettek lesznek, a nős­tények ideális esetben 10 hóna­pos korukban már szaporodni képesek. Egész Európában megfigyelhető jelenségről van szó. Tehát nem lehet azt monda­ni, hogy a vadászok etetik őket, és ezért lett belőlük ilyen sok. Ha mégis szembe jön velünk az erdőben velünk a vaddisz­nó, egy lehetőség van, a futás. Megijeszteni nem lehet, és fára mászni sem érdemes, mert - okos állatok lévén - kivárják, amíg az ember leesik. Ha nem támadólag közelít, csak az irá­nyunkba menekül, megoldás, ha beállunk egy fa mögé, hogy ne taposson el minket. Ráadásul a veszély nekünk, embereknek köszönhető: eze­ket az állatokat ugyanis mi vonzottuk a városokba a szét­szórt szeméttel. Az elhanya­golt területekkel olyan élőhe­lyek jöttek létre, ahol a vad­disznók meg tudnak teleped­ni, így nem csoda, ha meg is jelennek. ■

Next

/
Thumbnails
Contents