Heves Megyei Hírlap, 2012. október (23. évfolyam, 230-255. szám)
2012-10-18 / 245. szám
2012. OKTÓBER 18., CSÜTÖRTÖK SETA 5 Micykével jártuk Európa országait Idén végre eljött a mi időnk, hogy két hétig világjárók lehessünk. Fő úticélunk Anglia volt, de olyan országokba is ellátogattunk, mint Ausztria, Németország, Belgium és Franciaország. Egy pénteki délutánon indultunk útra Micykével (a busz- szal), 42 izgatott diákkal és tanárainkkal. A buszon töltött első éjszakánk nem az alvásról és a kényelemről szólt. A fáradságot felváltó izgatottság lett úrrá rajtunk, amikor 'elértük első állomásunkat, Brüsszelt. Miután megnéztük a város főbb nevezetességeit (a városházát, a pisilő kisfiút, az Ato- miumot, stb.) kaptunk pár szabad órát. Kifosztottuk a híres csoki- és csipkeboltokat, elcsodálkoztunk a csigapörköltön, és - dobpergés - megkóstoltuk a mennyei brüsszeli gofrit is. Másnap a francia szállásunkról indultunk, hogy elérjük a kompot, amely a La Manche-csatornán közlekedett. A gyönyörű időnek köszönhetően a híres doveri sziklákat már a hajóról is láthattuk, majd egy kellemes sétát tettünk. Ezután Dealbe mentünk, és mindnyájunk örömére pancsolhattunk a tengerben, aztán pedig őrült kavicsgyűjtésbe kezdtünk. Még aznap megérkeztünk Broadstairsbe, és megismerkedtünk vendéglátó családjainkkal. Délelőttönként iskolába jártunk, ám ez teljesen mást jelentett, mint itthon, ugyanis az órák játékkal, vidámsággal és beszélgetéssel teltek. „Osztálytársaink” németek, olaszok és spanyolok voltak, akikkel nagyon-nagyon jól összebarátkoztunk. Napjaink második felében különböző programokon vettünk részt: így bowlingoztunk, röp- labdáztunk a beachen, várost néztünk, moziztunk, karaokiz- tunk, diszkóztunk, sétáltunk éjszaka az apályban, sőt, lehetőséget kaptunk arra is, hogy megnézzük Dickens-házát. Aztán eljött a várva várt hétvége, amikor elmentünk Londonba. Bementünk a Towerbe, megcsodáltuk a koronaékszereket, majd megérkezett a hajónk is, amelyről láthattuk a Big Bent, a London-eye-t, a Globe Színházat. Megnéztük a Westmins- ter-apátságot, és végigcsörtettünk London utcáin. Vasárnap vásároltunk Canterburyben, mise után belevetettük magunkat a szuvenír-üzletek rengetegébe, és csak pár fityinget hagytunk utolsó napjainkra. Szerdán eljött a búcsú ideje. Szomorúan és kicsit kimerülve, de az új élményektől feltöltődve szálltunk buszra, és izgatottan vártuk az új úticélt, Párizst. Az Eiffel-toronyból a tiszta és fehér Párizs tárult elénk, ellentettje annak, amit a külvárosi dugóban láttunk. Másnap az Or- say-ba, a Saint-Chapelle-be és a Notre Dame-ba látogattunk el. Bár az utazás után kicsit fáradtan érkeztünk meg, tudtuk: sosem fogjuk elfelejteni az út során szerzett élményeket, a vidám perceket, az új barátokat. Horváth Fanni, Uzelmann Emese, Dsupin Kata Gárdonyi Géza Gimnázium A Dickens-házában tett látogatás is felejthetetlen élmény marad... Ezért (is) jó franciát tanulni nyeremény Maconban jártak az országismereti verseny győztesei Felejthetetlennek bizonyultak a Maconban töltött napok, hiszen a francia vendéglátók rengeteg izgalmas programot szerveztek a gárdonyis diákoknak Miért érdemes franciát tanulni? Idén nyáron megtudhattam, ugyanis Mezei Annával és Császár Anettel egy teljes hetet tölthettem Eger testvérvárosában, a burgundiai Maconban. Hogyan? Részt vettünk a „Ki tud többet Maconról?” elnevezésű francia országismereti versenyen, amelynek főnyereménye ez az utazás volt. Mondanom sem kell, már mindhárman alig vártuk, hogy a repülőnk végre fölszálljon Budapestről, hogy Lyon csodálatos városában érjünk földet. Érkezésünkkor a reptéren várt bennünket Sarah, a program francia főszervezője, aki - miután átadta nekünk a szobáinkat egy gimnázium kollégiumában - bemutatott a francia diákoknak: Angélique-nek, Charlie-nak, Shérazadénak, Sé- bastiennek, Cloe-nak és Aldui- ne-nek. Ők voltak azok, akik az összes programra elkísértek, akikkel beszélgetve igyekeztünk minél többet gyakorolni a francia nyelvet. Azt hiszem, nem is kell magyaráznom, miért sokkal egyszerűbb így csiszolni a nyelvtudásunkat. A Maconban töltött hét csodálatos programokkal telt. Rengeteget sétáltunk a gyönyörű kisváros hangulatos utcáin, amelyek a zsalugáteres ablakú házakkal, gótikus templomokkal, a Saone folyó fel-felbukkanó látványával, a virágokkal és az érdekes szobrocskákkal teli körforgalmakkal, a szépen gondozott parkocskákkal igazi, „franciás” hangulatot árasztottak. Ott lehettünk a Tour de France-on, a világ legnagyobb kerékpáros körversenyén, amiért minden francia rajong, pedig az út szélére kiálló nézők előtt egy perc alatt el is kerekeznek a versenyzők. Szintén különleges volt, hogy Maconban lehettünk július 14-én, a franciák nemzeti ünnepén, amikor a katonai parádék, a csendőrség bemutatója, a polgármesteri hivatal által szervetett díszünnepség, a színházi előadás és a tűzijáték mellett utcabál is várta az ünneplő franciákat és persze, minket, magyar diákokat. Rengeteg kulturális programot is szerveztek nekünk maconi vendéglátóink. Meglátogattuk Cormatin festői kastélyát, városnéző sétát tettünk a dél-franciaországi hangu■ Közelről tapasztaltuk meg, melyek is azok a dolgok, amelyek miatt valamely idegen nyelvet érdemes megtanulni. Nem hiába emlegetik őket konyhaművészekként A városháza dísztermében nem csupán a nemzeti ünnep, de a mi tiszteletünkre is meglehetősen elegáns fogadást rendeztek, ahol a vendégek megismerkedhettek a francia konyha klasszikus ínyencségeivel is. Ezekbe egyébként a hézközna- pok során is jócskán belekóstolhattunk, ugyanis az étkezéseink szinte mindig valamely étteremben zajlottak. Hosszasan sorolhatnánk a megannyi ínycsiklandó ételt, amit az egy hét alatt végigkóstoltunk, de inkább nem tesszük; egyrészt, mert reggelig kellene mesélnünk, másrészt, mert sok ételnél azt sem igazán tudtuk kitalálni, miből készült. Egy dolgot viszont nyugodtan kijelenthetünk: nem hiába emlegetik a franciákat világszerte a konyha művészet mestereiként. latú Tournus városában, ahol a középkori kórházban, a Ho- tel-Dieu-ben és a monumentális román stílusú templomban bepillantást nyerhettünk egy, a már középkorban is virágzó város hangulatába és történelmébe. Ezenkívül egy egész napot töltöttünk Lyonban, Franciaország második legnagyobb városában, ami - Párizshoz hasonló - széles sugárútjaival, egységes épületeivel, gazdag műemlékeivel, ugyanakkor pedig a legnevezetesebb francia divatmárkák boltjaival és kirakataival enged bepillantást a jellegzetesen „francia” életbe. E júliusi hét tehát csodálatosan telt mindhármunk számára. Azt hiszem, mérföldkövet jelent francia tanulmányainkban. Mert Maconban közelről tapasztaltuk meg, mi is az, amiért valamely idegen nyelvet érdemes tanulni, és hogy milyen hatalmas élmény, amikor egy idegen országban megérted az ottaniak anyanyelvét, és képes vagy annak segítségével kalandozni egy másik kultúrában. Franciaország pedig valóban olyan hely, ami érdemes arra, hogy megismerjük. Ballagó Júlia, Gárdonyi Géza Gimnázium Cserediákként a németországi Olpéban kapcsolata tanulók között szoros barátságok szövődtek a kirándulás folyamán Igazén emlékezetes volt az „Ev iskolája” vetélkedő A Gárdonyi Géza Ciszterci Gimnázium számos cseredi- ák-programot kínál diákjainak, amelyek közül az egyik a németországi Olpe városának St. Franziskus gimnáziumával ápolt 11 éves kapcsolat. Júniusban a német partnerek jöttek hozzánk, szeptemberben pedig mi utaztunk Németországba. Ebben az évben a 10 magyar cserediák egyike én voltam. Ezt a hetet minden magyar diák német cserepartnerével és annak családjával tölthette. Hajóztunk a Biggesee-n, jártunk Marburgban, de részt vettünk német tanórán is. Érdekes volt, hogy a cserediákom iskolájában két év óta egy tanítási óra $ $ Festői környezetben töltöttek egy hetet a cserediákok Olpe városában. 67 percből áll, hogy a németek a teát tejjel isszák (vagy ha tej nélkül, nem tesznek bele citromot), s hogy divatos elköszö- nésnek számít a „Ciao!". Ám a legérdekesebb egy olasz étteremben egy görög pincért hallani, amint németül beszél. A program fő célja az volt, hogy a diákok ne csak tudják, merjék is használni a nyelvet. Erre az egy hét alatt nagy szükség volt a városlátogatásokkor útbaigazítás kérésénél vagy egy kávézóban a rendelésnél. Német társainkkal barátságokat kötöttünk, és biztosan keressük majd egymást az iskolai kapcsolatokon kívül is. Balogh Eszter ll.D E hó elején újra megrendezték Egerben az Év Iskolája vetélkedőt, ahol a város diákjai mérkőztek meg egymással. Csapatunk tagjai lelkesen készültek az összecsapásra, és csakúgy, mint tavaly, most is elindultunk, hogy az EKF-et képviselve megmutassuk, milyenek is vagyunk mi, Eszterházysok! A Kedvenc feladatunk az volt, amikor iskolánként 5 főnek el kellett indulnia a városba, és annyi idegen anyanyelvű turistát kellett magukkal visszahozniuk, amennyit csak tudtak. Legnagyobb élményünk mégis az volt, amikor szintén 5 embernek idegen nyelven kellett egy dalt elénekelnie a színpadon. Lelkesedésünk és kitartásunk idén az Év Iskolája versenyen a 8. helyezésig juttatott el bennünket. Az első a Bornemissza Gergely Szakközépiskola lett, második helyen a “Közgé”, harmadikon pedig a Wigner Jenő Műszaki, Informatikai Középiskola végzett. Igaz, mi nem állhattunk fel a dobogóra, de nem szenvedtünk vereséget semmiben. Sokkal inkább nyertünk: megtanultunk csapatban dolgozni, új barátságok alakultak ki, tapasztalatokat szereztünk, és ami a legfontosabb: jól éreztük magunkat. Czoller Viktória és Varga Regina, Eszterházy Károly Gyakorló- iskola, Eger
