Heves Megyei Hírlap, 2012. október (23. évfolyam, 230-255. szám)

2012-10-13 / 241. szám

2012. OKTÓBER 13., SZOMBAT MEGYEI KÖRKÉP 3 Ha boldogtalan, jöjjön... premier A Csókos asszonnyal indult az egri színház új szezonja A józsefvárosi lakók hiába várnak a „meglepődésre", a vőlegény elmenekül a felelősség elől. A végén persze minden jóra fordul. Képgaléria: HEOL.HU HÍRSÁV Kórushangverseny a templomban ANDORNAKTÁLYA A muzsika szerelmesei a római katoli­kus templomban délelőtt 9 órától a Törökbálinti Kama­rakórus koncertjét hallgat­hatják meg. ■ G. R. Részlegesen lezárva a Kossuth tér hatvan Az e hét végén zajló sörfesztivál miatt korlátozzák a forgalmat a városháza kör­nyékén. Van, ahová vasárnap estig, máshová keddig nem hajthatnak be az autósok. A lezárás a Kossuth Lajos Általános Iskola felőli kis parkolót nem érinti. A polgár- mesteri hivatalba érkezők a városháza udvarán tárolhat­ják autóikat. ■ T. 0. Csak a háztartási lomot szállítják el nagykökényes Az idei lomta­lanításra 18-án, csütörtökön kerül sor. A lakosság reggel 6-tól teheti ki a fölösleges­sé vált holmikat a porta elé. A gumiabroncsokat, elektro­nikai hulladékokat, a veszé­lyes anyagokat, építési tör­meléket most nem szállítják el, de tavasszal megszervezik ezek összegyűjtését. ■ T. 0. Hatvanban gyógyít a volt bajnok hatvan Az Albert Schweitzer Kórház sebész főorvosa, az egykori úszó, dr. Verrasztó Zoltán volt a vendége a Hat­vani Galéria Orvosok a kép­tárban című rendezvény- sorozatának. Az olimpiai ér­mes, világ- és Európa-bajnok gyógyító sok érdekességet mesélt élsportolói és gyógyí­tói pályafutásáról. ■ T. 0. Los Angelesbe ő se mehetett... Aki eddig azzal érvelt, hogy kizárólag szórakozni szeret­ne a színházban, most már nem mondhatja e kifogást. Az évadnyitó Csókos asszony ugyanis neki(k) szól. Pócsik Attila Ritka dolog, hogy egy színház zenés előadással, mit több, ope­rettel nyissa meg az évadot. Per­sze, az sem mindennapi, hogy egy teátrumnak telt házak kel­lenek a túléléshez. Nos, Egerre mindkét állítás igaz, így a Gár­donyi Géza Színház 2012/13-as szezonjának első bemutatója, a Csókos asszony című operett lett. Szilágyi László és Zerko- vitz Béla először 1926-ban be­mutatott műve garancia lehet a sikerre, ugyanakkor vékony jég is: csak jól érdemes csinál­ni. Persze, ímmel-ámmal is le­het, de akkor minek. A történet pofonegyszerű. Pünkösdi Kató (Kascsák Dóra) színinövendék. Van neki sike­re, szerető családja, barátai, meg vőlegénye is. Utóbbi, Do- rozsmay Pista (Ozsgyáni Mi­hály) azonban link alak, dor­bézolás közben zálogba adja a jegygyűrűket, s megszökik a felelősség és a leendő feleség elől. Kató dacos dühében igent mond a nála jóval korosabb s gazdagabb Tarpataky báró (Kelemen Csaba) ajánlatára, és a Bajza utca sarki palotába köl­tözik. Ott aztán pezsgő és kavi­ár várja, de boldogság annál ke­vesebb. E dráma, ember- vagy társadalomkritika kevés hang­súlyt kap Egerben, a lényeg itt inkább a civódáson és a szerel­mesek végső egymásra találá­sán van. No, meg a komédián, abban ugyanis jóval erősebb az előadás. Igaz, az alapanyag kimeríthetetlenül kínálja a po­énokat, de ezeket most sikerül tovább vinni, kijátszani. Szívós Győző nevelőanyja, Horvtáh Ferenc kimért ina­sa vagy Dér Gabriella koránt­sem visszafogott dívája segítik a mulattatást amelynek igazi aduja mégis a Rácz János ál­vitathatatlanul lubickol Ku- banek Tóbiás hentes szerepé­ben Rácz János. A színész jó né­hány alkalommal bizonyította már kiváló humorát, amelyet ezúttal remekül segít, hogy a német akcentusból számos po­énszármazhat, melyek zömét nagy valószínűséggel ő maga találta ki. Persze, ettől sokkal több van e sváb figurában, aki tál megformált Kubanek nevű hentes. S ehhez jön még a két henteslegény (Endrédy Gábor és Balogh András), valamint a tizenkétszeres özvegy Hunya- diné (Zám Andrea), akik a fent ■ A lényeg itt inkább a civódáson és a szerelmesek végső egymásra találásán van. említett virsligyáros poénhal­mazát erősítik, de felejthetet­len Tóth Levente rendőrének negyedórája is, amikor egy szó nélkül rezzenéstelenül bárgyú arccal bámul előre. Mondom: erősebb a móka a szerelemnél. A primadonna és a bonviván kevésbé érdekesek, ha a néző­tér egy harsány röhögés után próbál épp’ levegőt venni. A fő­szerei/ szemmel tartani szeret­teit és az árakat. A kastélyban pedig képes egyedül kitöltetni a színpadot, pusztán azzal, hogy szeretne leülni. Egy pillanatig sem billen el mér­lege a túlzás felé, jóllehet a helyzet mindezt kínálná, ám nem téveszt ütemet. A nyílt színi taps mindenképpen kijár neki. Többször is. szereplőknél kedvesebbek a né­ző számára az egyszerű halan­dók, így a Rica-Maca és Ibolya Ede páros, akiket ezúttal Eger­ben Nánási Ágnes és Lisztóczki Péter játszik. Áz ő boldogságke­resésük izgalmasabb, mint Ka­tóé vagy Pistáé, emberibbek, esendőbbek e szerelmes törté­netben. A Moravetz Levente rendezte előadás kimondottan szórakoz­tatni akar, s ehhez egyenesen a fővárosból kapott kölcsön díszletet. A dalok jól szólnak, s még jól is mutatnak. Szerepe van ebben a tánctagozat művé­szeinek is, akik meg-megjelen- ve teszik teljessé a képet. Kár, hogy a tapssal nem honorálhat­ja a közönség a munkájukat, az előadás végén ugyanis már nem találkozunk velük. A kez­déskor elindított bakelitlemez a régi korok muzsikájával invi­tál időutazásra, ám a gramofon ott marad az előadás végéig, céltalanul. Ennél izgalmasabb a szereplők bemutatása, s a nyi­tókép, több ilyen megoldással, színesebb lett volna a produk­ció. Ám a célját eléri: három felvonásnyi mesét, zenét, vi­dámságot kínálva az arra éhes publikumnak, akik tenyerük ütemes összecsapása mellett a „bravó” és a „hurrá” szavakat is gyakran emlegetik. JEGYZET Zajhfv *RP*SI Mm ZOLTÁN A tanárok és a konyak a pedagógusok elmaradt béremeléséről a kormány- szóvivő azt mondta, „amikor nagy vihar van a tengeren, akkor azt is tudni kell ér­tékelni, hogyha valaki ki­kötőbe vezet minket, nem biztos, hogy éppen konyakot kell rendelni”. Nem tudom, hogy vannak vele, de gyaní­tom, a béremeléstől elesett pedagógusok másként látják a dolgot: „a Nagy Kormá­nyos vezesse nyugodtan a kikötőbe a viharon hányko­lódó bárkát, mert ez a dolga (pláne, ha elhitette velünk, hogy ért hozzá), nekünk pe­dig hozzák csak azt a k..va konyakot”. Különösen, hogy nincs összefüggés a biztos révbe érés (legfeljebb a vi­har erőssége) és a rendelt konyak mennyisége között. (Volt szerencsém olyan repü­lőgépen utazni, ahol a vihar­ban „liftező” gép utasaiba csak úgy döntötték a konya­kot a stewardesek, mégis biztonságosan landoltunk - ennyit az összefüggésekről.) de hagyjuk a kormányszó- vivőt, hisz a kérdés nem arról szól, illő-e konyakot rendelni, hanem hogy jut-e pénzük a pedagógusoknak néhanapján egy-egy kupica konyakra. Szögezzük le: egy részük­nek ma már kenyérre is alig jut, nemhogy konyakra. Az évekkel ezelőtt befagyasztott pedagógusi bérek miatt - kü­lönösen a gyerekesek - meg­élhetési gondokkal küszköd­nek. Ilyen helyzetben előállni a fenti kijelentéssel, enyhén szólva cinikus. Amiként ci­nikus az is, hogy miközben nincs pénz a pedagógusok béremelésére, az államilag támogatott közgazdász- és jogászképzésre, a kormány tízmilliárdokat tol a határain­kon kívüli magyar egyete­meknek. Épp most, amikor bizonytalan a gazdaság hely­zete, s amikor csak türelem­re és megértésre számíthat a kormány. tényleg nagy a vihar, de leg­alább lenne egy kis konyak! A Heves Megyei Hírlap tapsa ezúttal Rácz Jánosé Mert a kis fűszálak sose csorbulnak ki tárlat Does Diána képei és tűzzománcai láthatók a Bródy Sándor Könyvtárban Minden önkormányzat megkapja a víziközműveket Szorosan hozzátartozik éle­tünkhöz minden fűszál, ami az utunkba akad: minden gondo­latunk, vágyunk, törekvésünk, emlékünk, indulatunk; egész­ségünk, pénzünk, munkánk, hitünk; a szívünkben bujkáló titkos várakozások és a pillana­tok látható, érzékelhető jelensé­gei; s persze, még sok minden - idézte Ottlik Géza szavait Saárossy Kinga alpolgármes­ter azon kiállítás megnyitóján, amit Dócs Diána egri képző­művész, tanár alkotásaiból ren­deztek a megyei könyvtárban. Az idézet megválasztása nem véletlen, a természet sze- retetéről tanúskodó, harsány zölddel festett képeket, illetve a szemet gyönyörködtető tűz­zománc-alkotásokat bemutató tárlat ugyanis a „Tisztelet a fű­szálnak” címet viseli. A mű­vésznő mintegy önvallomása­ként, miután úgy jellemzi ma­gát, hogy „olyan vagyok, mint a fűszál, amit senki sem vesz észre.” Az egri főiskolán, vala­mint a Magyar Iparművészeti Egyetemen végzett Dócs Diána alkotói pályafutását tekintve az utóbbi nem tekinthető érvé­nyesnek, hiszen kiállítások tu­catjain érezhette és tapasztal­hatta a képzőművészet szerel­meseinek kitartó érdeklődését. A mostani tárlat október 20- áig tekinthető meg a bibliotéka galériájában. ■ SZ. I. Dócs Diána (balról) tárlatát Saárossy Kinga alpolgármester nyitotta meg. ÁTADÁS Az új, víziközmű-szol- gáltatásról szóló törvény alap­ján a lakosság egészséges ivóvízzel történő ellátása, a szennyvízelvezetés, -ártal­matlanítás és -tisztítás a tele­pülési önkormányzatok köte­lezően ellátandó feladatai közé tartozik. Megkerestük a Heves Megyei Vízmű Zrt.-t, ahol el­mondták: a feladat ellátásához kapcsolódóan a víziközművek csakis állami, önkormány­zati tulajdonban lehetnek. A jogszabály rendelkezik arról is, hogy a víziközművagyon (kutak, vezetékek, stb.) tulaj­donjoga 2013. január elsejétől automatikusan átszáll az ellá­tásért felelős helyi önkormány­zatokra. Erre térítésmentesen kerül sor, s a tulajdonjoghoz kötődő jogok, kötelezettségek is átkerülnek. A rendszerfügget­len közműelemek (szennyvízát- emelő-szivattyú, irányítástech­nikai berendezések) a szolgál­tató tulajdonában maradnak. A Heves Megyei Vízmű Zrt.-nél hónapok óta dolgoznak azon, hogy leltár szerint, írásban adják át a vagyont minden ön- kormányzatnak. Ez azért kell, mert a tulajdonjog változását az ingatlannyilvántartásban is át kell vezetni. A vagyon átadása nem érinti az önkormányzat­nak a Heves Megyei Vízmű Zrt.-vel fennálló üzemeltetési jogviszonyát. ■ T. B.

Next

/
Thumbnails
Contents