Heves Megyei Hírlap, 2012. szeptember (23. évfolyam, 205-229. szám)

2012-09-19 / 220. szám

4 HIRDETÉS 3300 Eger, Makiári út 82. Telefon: 70/362-7941; 36/322-705 E-mail: gabor(ít) horgaszparadicsom.com 20.000 Ft felett ingyenes házhoz szállítás! Nem egyszerű, ám megtanulható a rakózás A rakós rendszerű botok abban különböznek a hagyo­mányos teleszkópos botoktól, hogy a tagok nem egymásból csúsznak ki, hanem a tagokat egymásra húzzuk rá. Ebből következik e botok legfőbb tulajdonsága, azaz, hogy bár­mely tagnál szétválaszthatok egymástól, míg a teleszkópos botoknál ez elképzelhetetlen. A rakósbotos horgászatot is tanulni kell. A szakemberek a begumizott végű bottal javasolják a horgászatot. Ez azt jelenti, hogy a bot utolsó 1-2-3 üreges részébe nagy nyúlású vékony gumit rak­nak, aminek kilógó végére a zsinórt rögzítik, míg másik végénél fogva előfeszítik. Utóbbinak az a lényege, hogy bevágáskor a gumi még ne ugorjon ki a botból, így a hor­got bele tudjuk ütni a hal szá­jába, de utána már fárasszon. A jó rakózáshoz elengedhetet­len a horgászláda és a hosszú nyelű merítőszák. Első alkalommal ajánlott egy már gyakorlott rakós segítségét kérni, mert a moz­dulatsor könnyűnek látszik, de a tökéletes végrehajtáshoz sok gyakorlás kell. ■ Oldalszerkesztő: DamfAnna Telefon: 06-36/513-600 Hirdetési ügyekben: 06-36/513-600 Horgász-vadász oldalunk legközelebb október 17-én jelenik meg. HORGÁSZ AT-VADÁSZ AT illUMT'iir 'IWIMWIT' Hím lrIT"rrIB> 2012. SZEPTEMBER 19., SZERDA i liill I Mlili1 iliilllllilllH^MMMWffiBIBB Korzikáról jött a muflon vadászat Szeptembertől lehet cserkelni erre a kedvelt erdei vadra Körültekintően kell eljárni, ha vaddal ütközik a gépkocsivezető m A muflon jellegzetes életterei a középhegységek. A vadászok által meglehetősen kedvelt zsákmány elejtése csak cserkeléssel lehetséges. A muflont egykor Korzika és Szardínia szigetéről telepí­tették be Európába. A legré­gebbi honosítási kísérleteket Ausztriában végezték, ahol 1840-ben 19 muflont enged­tek szabadon. DamfAnna A muflon honosítása hazánk­ban is jól sikerült, hiszen Nyit- ra megyében, a gimesi urada­lomban 1882-ben gróf Forgách Károly 14 darabot bocsátott szabadon. Gömör megyében pe­dig erősebb szarvú példányok fordultak elő, mint amilyeneket eredeti hazájukban ismernek. Ma az ország középhegységi területein gyakorlatilag minde­nütt előfordul, általában sziget­szerű elhelyezkedésben. Megtelepedését az éghajlat, a tengerszint feletti magas­ság, a domborzat, a talaj és a növényzet határozza meg. Meghatározó a csapadék, azon belül a hóviszonyok alakulá­sa is. A középhegységeink ma­gassága optimális az állatok számára. Kedvelik a kötött, köves talajokat, az idősebb er­dőállományt, ahol legeléskor megfelelően kilátnak a növény­zetből. Leginkább a lombos és tűlevelű erdőket szeretik, de fontos, hogy a csülök kopta­tására mindig találjon száraz és köves talajt. Mozgáskörzete azonban csak 3-5 kilométer, s ezzel gyakran terheli környeze­tét. Mivel hegyvidéken él, vadá­szatához igen jó állóképességre van szükség. A muflonra leginkább alkal­mazott vadászati forma a cser­kelés. A vadász egyedül vagy társával, valamint egy kísérő­vadásszal gyalogosan próbál az elejteni kívánt vad közelébe jutni, miközben számos egyéb vadat is megcsodálhat. A cser­kelés apró megállások sorozata, vagyis állandó készenlétben fi­gyeli a vadász a vad vélt helyét. Magaslesről történő vadásza­ta bizonytalan, mivel váltóját ritkán tartja, a vadföldekre és mezőkre pedig meglehetősen rendszertelenül jár ki. Vadásza­ti szezonja szeptember elsejé­vel kezdődött. Erre az időszakfa tehető az üzekedés is. A kosok hevesen küzdenek. Húsz méteres neki­futással rohannak egymásra, és távolról is hallható szarvaik összecsattanása. Ezt a küz­delmet mindaddig folytatják, amíg a vetélytársak közül az egyik elmenekül, vagy elpusz­tul. A kos egy és fél éves korá­ban üzekedik, de csak két és fél éves korában tenyészképes. A juh másfél éves korában már ivarérett, 5 hónapi terhesség után márciusban, áprilisban, vagy május elején egy bárányt ellik. Ha a kissé idősebb bárány elpusztul, ügy az anya az előző évi bárányát veszi ismét magá­A szarv növekedését a hormon szabályozza A kosok fejét díszítő, folyamato­san növekvő tülkös szarv, a csi­ga, amely a negyedik hónapban kezd nőni, és a görbület után mérve hossza akár a 100 centi hosszúságot, körfogata nagyon ritkán a 24 centit, illetve az 5 kilogramm súlyt. A szarv elő­ször kétélű, később a tövén há­romélű lesz, az oldallapjával előrefelé néz, és csak a hegye tartja mega kétélű fiatalkori alakot. A szarvak hegyei az el­ső években egymás felé állnak, mintha a nyakba akarnának benőni, az 5-6. évben egymás­tól elhajolnak, a nyakkal pár­huzamosan haladnak, s ekkor vagy felfelé és kifelé vagy pedig befelé, a nyak felé hajolnak. Heves megyében is sikerült ha­talmas muflonkos-trófeákra szert tenni. íme két kapitális zsákmány: tarnalelesz (1991) 97,00cm KISNÁNA (1971) 93,75 cm hoz. Ha azonban a kicsi nem sokkal születése után pusztul el, úgy a juh 2 hét után vagy ké­sőbb ismét felkeresi a kost, és akkor azután gyakran augusz­tusban vagy szeptemberben ismét ellik. A bárány a szüle­tése után azonnal talpra áll, és néhány óra múlva anyját már mindenhová követi. Az anya aggodalmasan óvja és minden ellenséggel szemben bátran védelmezi kicsinyét. Mivel két bárányt nem ellenek, ha a juh mégis két báránnyal látható, azok közül az egyik az elő­ző évi. A kicsinyek igen élénk állatok, és mint minden faj­rokonuk, vidáman játszanak, kölcsönösen öklelik egymást, pajkosan ugrándoznak. Mint általában minden nyáj­beli állatnál, a terhes nősté­nyek az ellés előtt a nyájtól el­válnak, vagyis a nyáj tavasszal elszéled. Ősszel azután ismét összeverődnek. Ekkor kezdő­dik meg a kosok harca a nyá­jért, amelynél azután a győztes csak egészen fiatal, körülbelül másféléves kost tűr meg. A ve­zetést azonban állandóan egy juh irányítja. Mialatt a nyáj le­gel vagy pihen, az őrszolgálatot egy idősebb kos látja el, amely veszély esetén egy „fix”-szó hangzásához hasonló hanggal figyelmezteti társait az azon­nali menekülésre. az őszi idény kezdetével gyak­rabban fordulnak elő vaddal történő ütközés során bekö­vetkezett gépjárműkárok. De hogyan kell eljárni ilyenkor? A vaddal történő ütközés az esetek zömében hirtelen követ­kezik be. Ősszel megfigyelhető, hogy a párzási időszak kezdeté­vel az állatok olyan területeken is megjelennek, ahol nem jel­lemző a jelenlétük. A vadakért való felelősség a területileg il­letékes vadásztársaság terhére róható. Ám a felelősség megál­lapítása nem mindig egyértel­mű. A bizonyítási kötelezettség a károsultat terheli. Ezért utób­binak az első pillanattól meg kell tenni a szükséges lépése­ket, rögzíteni kell a bizonyíté­kokat, melyekkel a kárigénye igazolható. Ütközés után fon­tos, hogy értesíteni kell a rend­őrséget, hogy a történteket le­hetőleg elfogulatlan személy is rögzítse. A rendőrség jogosult a baleset helyszínéről, a gép­jármű sérüléseiről, az elhullott vadról is fényképeket készíte­ni. A hatóságok nyilatkoznak továbbá arról, hogy az útsza­kasz melyik vadásztársaság területére esik. Ha a hatóság a jegyzőkönyvet felvette, és az esetről fotókat is készített, úgy a későbbiekben az iratokat cél­szerű a rendőrségtől kikérni. A bizonyíthatóság szempont­jából fontos, van-e szemtanú, ezért az ő nevüket, adataikat is rögzíteni szükséges. Ha a vad a balesetben elhul­lott, azt jelezni kell a vadász- társaságnak. Ez azért lényeges, mivel a vadak értéket képvisel­nek, így ha valaki jogosulatla­nul elviszi az elhullott állatot, az komoly következményekkel számolhat. ■ M nr r p r J f Az úttesten kóborló állat veszélyes A folyami kagyló nagyszerű harcsacsali étrend A ragadozó életciklusát jelentősen befolyásolja ősszel a víz hőmérséklete Amikor csak fácánok jártak Nagytálya földjén Egy, a halászok közt elterjedt szólás szerint a harcsa akácvi­rágzáskor ébred és szilvaérés­kor fekszik. Vagyis halaink közül a harcsa az első, amely­nek fogása az ősz beálltával gyérül. A valóság viszont az, hogy a harcsa életciklusai a víz hőmérsékletéhez igazodnak. A halak étvágyát és kapó­kedvét semmi sem befolyásolja annyira, mint a víz hőmérsék­lete. Különösen nagy figyelmet érdemel ez ősszel, amikor a le­vegő hőmérsékletét már hűvös­nek érezhetjük, de a víz még meleg. Ilyenkor érdemes gilisz­tával, lóbogárral vagy nadály- lyal csalizni. A mocsári giliszta kimondottan lomha, a harcsa csak közvetlen közelről fedezi fel, az ízek hatósugara a vízben kisebb a mozgásénál. Sokkal több kapás éri azokat a hor­gokat, amelyek kettétépett zöldgiliszta-csokrát egyetlen mozgékony dúrbák fűszerezi. Tovább növeli a kapások szá­mát, amikor terítékre kerül a folyami kagyló. E puhatestű mászótalpa ugyanis nagyszerű harcsacsali. Ilyenkor rendkívül fontos, hogy ne a kagylóházat megtörve, hanem az összetar­tó izmot elvágva nyissuk fel. A másik nagyon fontos részlet, hogy ezt a kitűnő falatot is moz­gékony - nadályos, lóbogaras vagy erdei gilisztás - körítéssel jó tálalni. ■ 3 Ö c Amennyiben nem harap a harcsa, oda kell figyelnünk az étrendjére kevesen tudják, hogy Eger el­este után Nagytálya elnéptele­nedett és csak 1771-ben népe­sítik újra német telepesekkel. Addig azonban csak az egri püspökség fácánkertje volt a fa­lu helyén. A nagytályai fácános alapításának időpontjáról csak annyit tudni, hogy 1728 előtt történhetett, Erdődy Gábor püs­pöksége idején. A bekerített fácánost egy XVIII. század de­rekán készült térkép is jól mu­tatja. E helyen 1744-ben már fából készült erdészlak és egy sövényfalú kis kocsma is állt. 1764-ben a Maklárról készült uradalmi összeírásban Nagy- tályán nyolc családot tüntettek fel, minden családfő uradalmi alkalmazott volt. Az összeírás­ban szerepel Kégl lános va­dász, aki a fácánost felügyelte. Az itteni fácános bőséges lako­mát biztosított a püspöki kony­hának: 1790-ben Kerecsend, Pusztaszikszó és Nagytálya fácánosaiból 431 tenyésztett fácánt szolgáltattak be a vadá­szok az egri püspökség részé­re. Nagytályáról 1797-ben 186, 1798-ban 250, 1799-ben 150 fácánt szállítottak a klérusnak. Eszterházy Károly püspök­ségének idején nagy szerepet játszott a fácános az egri főegy­házmegye ellátásában, bár az ekkor már megtelepedő Mocsá­riak időnként megdézsmálták az egyházi tulajdont. ■

Next

/
Thumbnails
Contents