Heves Megyei Hírlap, 2012. szeptember (23. évfolyam, 205-229. szám)
2012-09-03 / 206. szám
4 olvasóink írtak 2012. SZEPTEMBER 3„ HÉTFŐ Nyugvóponton a nyugdíj? vélemény Fenntartható nyugdíjrendszert teremthetett volna a kabinet Pénzt hoz a postás. Úgy tűnik, hiába várják a nyugdíjasok az igazságos, méltányos rendezést, marad az aránytalanság. Képünk illusztráció. Köszönet az odaadó, kitartó, és empatikus ápolásért NEMRÉGIBEN távozott az élők sorából szeretett édesanyánk, nagymamánk életének 96. évében. Ezúton szeretnénk a család nevében köszönetün- ket kifejezni a Markhot Ferenc Kórház Fertőző-, Kardiológiai- és I. sz. Belgyógyászati osztálya valamennyi dolgozójának, akik Majoros Istvánnét (Majoros nénit) az utolsó pillanatig odaadóan és kitartóan ápolták. Megnyugtató érzés volt számunkra, s gyászunkat is enyhítette a tudat, hogy mindvégig hozzáértő, empatikus ápolók és orvosok gondoskodtak róla. Kívánunk valamennyi gyógyítónak jó egészséget, a jelenleginél nagyobb megbecsülést! (Név és cím a szerk.-ben) Kertbarátok barangoltak a Balatonnál az egri Kertbarátok Egyesülete balatoni kirándulást szervezett tagjai részére. A kora reggeli indulás után első állomásunk Dunaföldvár volt, ahol egy ottani kertbarátunk bemutatta kis mintagazdaságát, szőlőültetvényét, majd egy helyi borlovag díjazott borait kóstolgathattuk hangulatos pincéjében. Innen egy halásztanyára vitt utunk, ahol finom halászlével vártak bennünket. Balatonalmádin egy kellemes kis panzióban szálltunk meg, és másnap Siófokot vettük célba. Itt múzeumlátogatáson, majd hajókiránduláson vehetett részt a társaság. Innen Balatonszabadiba mentünk, ahol egy faiskolában jártunk. Ezután egy kedves baráti házaspár finom bogrács- gulyással vendégelt meg bennünket, amit zamatos almádi és egri borral öblítettünk le. Másnap reggel Balatonfüred- re vitt buszunk. Körbejártuk a híres szívkórházat, és az azt körülölelő Művészetek Kertjét. A Nobel-díjasok ligetében sétálva megtekintettük az emlékükre ültetett fákat. A szép, élménydús, tartalms kirándulásért köszönet jár Erdélyi Lajosnak, az egyesület vezetőjének és valamennyi szervezőnek. (Név és cím a szerkőben) A 2010-es kormányváltást követően esély volt arra, hogy a meglévő nyugdíjaránytalanságok rendeződjenek, és megszűnjön Magyarországon a világ legigazságtalanabb és legaránytalanabb nyugdíjrendszere, ám mindez csak álom maradt. A kormány történelmi lehetőséget szalaszt(ott) el. Amennyiben 2010-ben, a kormányváltás idején a nyugdíjmódosítást a MANYUP (magánnyugdíjpénztár) lenyúlás helyett azzal kezdte volna, hogy a 2/3-os parlamenti diktatúrával törvényesítette volna az egyéni számlavezetést, illetve azt, hogy a nyugdíjat mindenki a befizetett járulék és a ledolgozott évek arányában kapja Biszku Bélától Boros Péteren keresztül XY ezredesig, és az ország teherbíró képességét figyelembe véve alakít ki egy kiszámítható, fenntartható nyugdíjrendszert, figyelembe véve a mindenkori nettó bért, és ahhoz igazítja a tárgyévben megállapított öregségi nyugdíjat. 2002-ben az előző Orbán-kor- mány öregségi nyugdíj/nettó átlagbér aránya közelített a 60 százalékos világátlaghoz, majd a következő kormányok a felelőtlen pénzszórás következtében 2007-re feltornázták ezt 80 százalékra, hogy aztán 2008■ Az ésszerű nyugdíjrendezés helyett tehát a MANYUP lenyúlását választották. ban a saját felelőtlenségüket némileg korrigálják. A jelenlegi kormánynak egyszerű bizonyítani a kialakult anarchiát. Készíteni kellene 2000-rel kezdődően egy olyan évenkénti nyugdíjstatisztikát, ahol 45 éves munkaviszonyt feltételezve, három jövedelmi kategóriában összehasonlításra kerülnének a jelenlegi indexált nyugdíjak. 1. kategória minimálbéres, 2. kategória átlagbéres, 3. kategória átlagbér négyszeresét keresők kategóriája. És jogosan tenné fel a kérdést, hogy miért van az, hogy a 2002. évi minimál nyugdíj 10 év alatt havi 8300 Ft-tal, míg a 3. kategóriában 2011-ben megállapított nyugdíj havi 120 000-140 000 forinttal emelkedett. Az ország lakossága egyetértene egy kiszámítható és fenntartható nyugdíjrendszer kialakításával és az arányos teherviseléssel, mert épeszű ember nem vitatja, hogy két, átlagnyugdíjat kapó ember házaspár - lényegesen jobban él, mint két átlagkeresettel bíró kétgyermekes család, ami nagy hiba. A 2011. évi öregségi nyugdíj átlaga 104 011 forint volt, míg a nettó átlagbér 136 000 forint, a nyugdíjarány több mint 76 százalék. Indokolatlanul sok luxus-nyugdíjat fizet ki az ország, miközben évi 500 milliárd forint körüli külföldi hitellel egészíti ki a nyugdíjkasszát, vagyis még az unokáink is nyögik majd az indokolatlan nyugdíjak terheit. A 2004 előtt megállapított indexált nyugdíjak 1 százaléka éri el a 200 000 forintot, míg a 2004 utániak 10 százaléka, igaz, ebbe tartoznak a politikai nyugdíjak is. Orbán Miniszter- elnök Úr 2009 őszén már látta a nyugdíjproblémát, és kijelentette: „Visszatérünk a 2002-es nyugdíjmegállapításhoz”. Erre rögtön mintegy 20 százalékkal csökkent a népszerűsége. Az ésszerű nyugdíjrendezés helyett tehát a MANYUP lenyúlását választották, ami érthető, mert itthon a nyugdíj a kiro- vó-felosztó rendszerre épült, és ezt megváltoztatni nagyon erős gazdasági rendszernek is megterhelő lenne, hiszen külföldi hitelből kell pótolni a kiesést. Miért a hallgatás az öngyilkosok számának emelkedéséről? gondolkodás A minap olvastam egy tanulmányt arról, hogy megdöbbentő ütemben növekszik Európa-szerte az öngyilkosok száma a pénzügyi válság kirobbanása óta. Az öngyilkossági szándékot előidézni képes kilátástalanság ott jelentkezik a legjellemzőbben, ahol az állam folyamatosan leépíti a szociális juttatásokat, újabb és újabb adókkal kívánja sarcolni a fizetésképtelenné váló polgárokat. Míg 2003 és 2007 között egész Európában csökkenő tendenciát mutattak az öngyilkossági adatok, addig a válság kirobbanása óta szinte már járványszerűen terjed. Térségünkre, a Baltikumra és Dél-Európára különösen jellemző, hogy a kormányok nem foglalkoznak a válság emberi tragédiáinak kezelésével és azok megelőzésével. Írországban 2007 és 2009 között - főként a késői harmincas, egyébként egészséges és kenyerét jellemzően vállalkozóként kereső férfiak körében - 16 százalékkal, Olaszországban 2005 és 2010 között 52 százalékkal emelkedett az öngyilkosságok száma. Mindkét országban folyamatosan és egyre intenzívebben szaporították az adónemeket, miközben drámai gyorsasággal gyengült a szociális háló. 2010-re növekedésbe fordult az évek óta csökkenő statisztika hazánkban is. Ám azt nem tudjuk, valójában hányán vetettek véget az életüknek például a munkanélküliség miatt. Tény: 2009-ig évről évre egyre kevesebb volt az öngyilkosság Magyarországon, majd 2010- ben ismét emelkedni kezdett (2009-ben 2461-en, a következő évben 31 emberrel többen). Napi adatok nincsenek az ön- gyilkosságot kiváltó okokról, de az tény, hogy gazdasági krízishelyzetben a sérülékenyebb emberek könnyebben választják a halált, mint a megoldást. A napi hírekben egy-egy tragikus esetről tesznek említést, de én kíváncsi lennék arra, hogy kormányzati szinten foglalkoznak-e ezzel a szomorú tendenciával, s hogy készülnek-e például elemzések a megelőzésről. (Név és cím a szerk.-ben) Felnőttként kellene kezelni a lakosságot! reálisan nem várható el egy olyan kormánytól a rendteremtés, aki a felső tízezer érdekeit szolgáló egykulcsos adó miatti mintegy 500 milliárd forintnyi bevételkiesést áfa és egyéb, soha nem látott adók formájában terhelte a népre. Emellett a kabinet memóriagondokkal küzd, mert míg ellenzékben követelte az üzemanyagban lévő jövedéki adó csökkentését, addig kormányon megemelte azt az áfával együtt. Szerencsés lenne felnőttként kezelni a lakosságot, főleg a nyugdíjasokat, mert a közöttünk lévő 70 év felettiek párhuzamot tudnak vonni a különböző diktatúrák és a nem létező demokrácia között. Omlik a mocsok Eger utcáin szagos Becsukott szemmel is érzékeljük, hogy bűzlik a város Két esztendeje tartó kálvária vakítás Megoldás helyett kifogások érkeznek a hivatalból Egerben ezer más hibát említhetnék a most következőn kívül, de sajnos ezt becsukott szemmel is érzékeli az ember, mert szemétszállításkor a város bűzlik a gyűjtőkocsiból kicsurgó förmedvénytől. Nincs kegyelem senkinek. Minden háznál, ahol megáll, az ürítendő kukáknál, folyik a kocsikból a trutymó, a Felsővárosi városrésztől Lajosvárosig. Mivel jó régi lakója vagyok a városnak, még emlékszem olyan túlzó megnyilvánulásokra, hogy az egykori köztisztasági vállalat mosta az utcákat. Mindig akadt kettő, vagy három tartálykocsi, amely alkalmas volt arra, hogy a város utcáin végighaladva, tisztára mosta az aszfaltot. Lám-lám, ez az egyszerű megoldás még a lószartól is megszabadította az utcákat. Aztán jött egy „rettentő okos” bürokrata, aki határozatot hozott: az utcákat az Eger-patak vagy a strand túlfolyó vizével nem lehet mosni, mert az nem ivóvíz minőségű, és szennyezné a környezetet. Kérdem én, vajon a szemétszállító kocsikból kifolyó és az egész városon szétterülő mocsoklé nem szennyez semmit?! Gyerekek, öregek csoszognak a lében, de lábuk alá nem néző divatleányok és kevély urak is tipród- nak a tocsban, majd viszik be a koszt a szobáikba, teszik fel a lábukat a foteljeikbe, iroda asztalaikra, vagy ülnek a városi padokra a szennyes cipőikkel, hogy utánuk gyanútlan emberek..., de nem folytatom. Vajon rajtam kívül senkinek sem tűnt fel ez? Sokat beszélnek az allergiáról. Nekik ez a levegő talán használ? Mert ez a kosz csak egy darabig lé, aztán ha megszárad, por lesz belőle. És nemcsak a gyalogos pofájába száll, hanem betódul a luxuskocsik klímaberendezésén át az ötletgazdák képébe is. Boldog lennék, ha valaki a városvezetők közül valaki felkarolná ezt az ügyet, és elfogadható megoldást találna! (Név és cím a szerk.-ben) Egerben a Malomárok úti tízemeletes társasház néhány tulajdonosa a közös képviselethez fordultunk, hogy a velünk szemben működő Balassi Bálint Iskola tetején lévő bádogtetőről a napfény erősen verődik az erkélyre és a lakásokba, ami már-már elviselhetetlen. Nyáron olyan erős a fény, hogy ha kinézünk, szinte vakít, az erkélyen pedig kiégeti a virágokat. Á közös képviselő levelet küldött a Városi Önkormányzat illetékes osztályára 2010. november 16-án, amire azóta sem jött válasz. Érdeklődtem a város- fejlesztési osztályon. Magyarázkodni kezdtek, hogy nincs pénz, és egyébként sem tudnak a dologgal mit csinálni. Tavaly áprilisban a jegyzőasszonnyal is beszéltem, ahol jelen voltak az érintett ügyintézők is. Kiderült: a közös képviselő nem jól írta meg a levelet és félreértés miatt a fiókban landolt. A jelenlévő egyik ügyintéző kerek perec azt is kijelentette: nem is lesz megcsinálva. Ezután a jegyző átszignálta a levelet egy másik ügyintézőnek. Tavaly május végén helyszíni szemlét tartottak, ahol jegyzőkönyv is készült. Az ügyintéző megértette a panaszunkat, majd csatolta a többi tulajdonos által aláírt levelet. Kérte, legyünk türelemmel, mert a 2010. évi költségvetés, ami 2011-re szólt, nem tartalmazta ezt a tételt. Vártunk tehát a 2011. őszi költségvetésre. Ismét tollat ragadtam elmúlt év novemberében, hogy figyelmeztessem az illetékeseket, vegyék végre figyelembe a problémánkat. Választ azóta sem kaptunk. Telefonon érdeklődtem, lesz-e keret a megoldásra, de válasz helyett azon tanakodtak, mit csináljanak: tetőt cseréljenek vagy lefessék. Jöttek sorra a különféle kifogások: nem megfelelő az időjárás, vagy meleg, vagy hideg van, vagy esik az eső, stb., stb. Szeretnénk már mi is látni vagy érzékelni valamit az ügyben! (Név és cím a szerkőben)
