Heves Megyei Hírlap, 2012. július (23. évfolyam, 153-178. szám)

2012-07-28 / 176. szám

2012. JÚLIUS 28., SZOMBAT 5 MEGYEI TÜKÖR 1 PERCES INTERJÚ Fejleszthetik a könyvtárat eszközfejlesztésre nyert nyolcmillió forintot pályá­zaton a recski nagyközségi könyvtár. Az összeg fel- használásáról és a jövőbeni tervekről kérdeztük Nemes Mariannát, az intézmény ve­zetőjét.- Milyen pályázaton sikerült ilyen eredményt elérniük?- Egy TIOP-os (Társadal­mi Infrastruktúra Operatív Program) projektre pályáz­tunk sikeresen, ahol sikerült elnyernünk a maximális nyolcmillió forintos összeget a könyvtár informatikai fej­lesztésére. Óriási segítséget jelent ez nekünk.- Milyen eszközök megvásár­lására fordítják a pénzt?- Már évek óta tervezzük, hogy korszerűbb számító­gépeket szerzünk majd be, ami most megvalósulhat. Továbbá szeretnénk egy új fénymásolót, szkennert, nyomtatót, projektort, fax­készüléket és minden olyan eszközt, amire egy központi könyvtárnak szüksége lehet, valamint riasztóberendezést is felszereltetünk az új gé­peink védelme érdekében.- Mennyire népszerű a könyv­tár a lakosság körében?- Mindig vannak látoga­tóink, gyerekek és felnőttek egyaránt. Nincs okunk pa­naszra. Sokan használják a számítógépeinket internete­zésre, de minden problémá­ra igyekszünk megoldást ta­lálni. A diákok is bármikor fordulhatnak hozzánk, ha segítségre van szükségük a tanuláshoz. Az utóbbi év­ben bővíthettük ki a épüle­tet két pluszhelyiséggel: az egyikben kézműves-foglal­kozásokat lehet szervezni, a másikat pedig raktárnak használjuk. ■ SZ. E. Nemes Marianna: fejlődik a könyvtár. Csak egyetlen esélyt adott az élet budai gyula A tanár úr a nyolcvanhoz közelítve aktívabb, mint volt bármikor Tanulnod kell, más lehető­séged nem lesz az életben - mondta Budai Gyulának édesapja, miután az akkor kilencéves fiú kezében fel­robbant egy gyutacs. A te­hetséges gyerek megfogadta a tanácsot, s az azóta eltelt majd' hét évtized bizonyí­totta: semmi nem történik hiába. Tari Ottó- Nagyon nehezen éltem meg a fizikai fájdalmat is, de még inkább a lelkit - idézi fel an­nak a bizonyos 1945. január 6-ának a következményeit a Zagyvaszántón élő nyugdíjas pedagógus. - Vízkereszt volt, déli fél 12, amikor felrobbant a gyutacs, és a bal kezemen oda­lett az összes ujjam. Édesapám azzal vigasztalt, hogy háború van, és én vagyok az ő kis hadisebesült katonája. A tör­téntek után többször elmondta: most már nincs más választá­som, tanulnom kell, mert csak így boldogulhatok.- Ez még Szurdokpüspökiben volt?- Igen, a szülőfalumban. A balesetem miatt kilenc év alatt végeztem el a nyolc osztályt, végig kitűnő eredménnyel; ki­alakult bennem a bizonyítási vágy, hogy mindig a legjobban kell teljesítenem. Örültem, ha dicséretet kaptam az iskolá­ban, annál is inkább, mivel az említettek nyomán visszahú­zódóvá váltam. Borzasztó volt újra és újra megélni, hogy a lányok szinte megijedtek, ami­kor meglátták a kezemet.- Miért éppen a humán terület felé fordult?- A beállítottságomon túl az egyéb körülmények is erre ösztönöztek. Suri József tanító úr, aki, miután hazatért a hadi­fogságból, és Apcról biciklivel járt át a falunkba tanítani, a küldetésének tekintette, hogy a háború alatt és után felcse­peredő korosztályt megtanítsa a betű szeretetére. Tudta, hogy ezek a gyerekek más módon aligha jutnának könyvekhez- sokuknak igénye sem lenne rá -, ezért felolvasta nekünk a még azt követően is. Az egye­temi forradalmi bizottság megbízólevelével röplapokat osztogattam, s feljelentettek. Sok évfolyamtársam disszidált, de nekem ez meg sem fordult a fejemben. Az ezt követő idő­szakban annyi jutalmat sem kaptam, mint egy takarítónő, s hiába dolgoztam éjjel-nappal társadalmi munkában, hiába írtam tanulmányokat, egy kéz­fogás sem járt ezekért.- Pedig volt olyan iskola, amely­ben évtizedeken át tanított...- Diplomával a kezemben Zircen, majd Budapesten helyezkedtem el, aztán haza­költöztem Szurdokpüspökibe, ahol kilenc évet töltöttem el a katedrán. Innen kerültem- a jobb anyagiak reményé­ben - Selypre, a szakképző intézetbe, ahonnan 27 év után mentem nyugdíjba. Közben Zagyvaszántón építkeztünk, de legbelül sosem váltunk szántóiakká...- Nyugdíjas évei sem tétlenke­déssel telnek, talán többet alkot, mint valaha...- Három évbe telt, mire rendszereztem a szülőfalum krónikáját. Hét vaskos kötet, aprólékosan dokumentálva Püspöki története, élete, min­dennapjai. írtam négy köny­vet, tizenkét pályázatomból kilenc díjnyertes lett, s tele vagyok tervekkel. Sose unatko­zom, inkább az a baj, hogy alig tudom utolérni magam. Névjegy: NÉV: Budai Gyula. foglalkozása: nyugdíjas kö­zépiskolai tanár. lakóhely: Zagyvaszántó. SZÜLETÉSI ÉVE: 1935. iskolák: Szurdokpüspökiben járt általános iskolába, a tanító­képzőt Sárospatakon végezte el, majd az ELTE bölcsészkarán szerzett magyar-történelem sza­kos diplomát. család: nős, két felnőtt gyerme­ke és négy unokája van. hobbi: az irodalom és a kertész­kedés. elismerések: tavaly aranydip­lomát vehetett át, s bekerült a Príma Primissima-díj Heves me­gyei jelöltjei közé is. legjelentősebb irodalmi alkotá­sokat. Emellett igen szépen he­gedült. Mind a muzsika, mind a könyv meghatározta a későbbi élete­met. A tanító úr a nyarakra nem kötele­ző feladatként azt is kiadta, hogy vessük papírra az élmé­nyeinket. Jómagam meg­fogadtam a tanácsát: miközben tehenet őriztem a hegyoldal­ban, figyeltem a természetet, s szorgosan jegyzeteltem.- És mint a későbbi tanítványai­nak elmesélte, furulyázott is, amely szenvedélye szintén akko­riban alakult ki...- Tizenkét esztendős vol­tam, amikor vettem egy vásári hatlyukú pléhfurulyát, és ön­magámtól elkezdtem templo­mi énekeket tanulni, mert a maradék öt ujjammal ez tűnt a legegyszerűbbnek. Később hasonló módon tanultam meg szájharmonikázni is.- Aztán Sárospatak következett, a tanítóképző...- Ott is ki­tűnő diáknak bizonyultam, így az otthoniaknak nem ke­rült pénzbe a taníttatásom. Hét tantárgyból érettségiztem, de az ottani képzés magas színvonalára jellemző volt, hogy ezeken túl hét másik tan­tárgy is az elsajátítandók közé tartozott. Ekkoriban történt, hogy levelezni kezdtem egy lánnyal, s amikor a válaszában rózsákat rajzolt, tettem neki egy bátortalan vallomást. Erre nem reagált; később az unoka­húgom, aki a barátnője volt, elmesélte, hogy meghallotta egy beszélgetésüket, amikor a szülei azt mondták a lánynak: csak nem állnál szóba ezzel a csonka kezűvel...?- Mégis megtalálta a társát!- Igaz, de nem ment köny- nyen. Akkor összetört a lel­kem, s még jó ideig, ha talál­koztam egy lánnyal, előre fi­gyelmeztettem, hogy ne ijedjen meg. Már egyetemre jártam Budapesten, amikor az első fe­leségemmel megismerkedtem. Ez a házasság nem sikerült. A második feleségemmel ötven éve élünk együtt boldogan. Két fiunk összesen hat diplomát szerzett, s unokáink is ezen az úton haladnak.- Köztudomású, hogy a szocialis­ta rendszerben ön '56-osnak szá­mított, s e bélyeggel legfeljebb megtűrt eleme lehetett a társa­dalomnak. Meddig tartott ez az időszak?- A rendszerváltozásig, de néhány kollégám szemében ÁHét ijmbere : Budai Gyulát az '56-os múlt a nyugdíjazásáig elkísérte Ennek ellenére úgy í érzi, bőven van még dolga. Uj csarnokot avatott a Delta tenk A falunak is jó, ha egy cég tényleg hisz a fejlődésben Elvétve már Hevesben is nő a vargánya Az elmúlt negyedévben is apadt megyénk lakossága Több mint kétszázmillió forin­tos beruházással bővítette üze­mét a kecskeméti székhelyű Delta Kft. A 45 embernek mun­kát biztosító nyílászáró-készítő üzemet egy gyártásra, raktáro­zásra is alkalmas, háromezer négyzetméteres csarnokkal bővítették tenki származású tulajdonosai. Ifjabb Bakos Jó­zsef ügyvezető a műsorral és szenteléssel tarkított avatási ünnepségen elmondta, új ter­mékekkel szeretnének jelent­kezni a piacon, ezért környék­beli szakemberekkel tervezik | bővíteni dolgozói létszámukat. | Az új csarnoknak és gépeknek | köszönhetően jelentősen nő I majd termelésük. ■ T. B. Soós Tamás plébános meg is áldotta az új üzemcsarnokot gomba Ha lehet hinni a szó­beszédnek, az erdőjárók már találnak nyári vargányát, igaz csak néhány darabot a Bükk- ben és a Mátrában. Nógrádban már árusítják az ott csak „iga- zi”-ként emlegetett gombafaj­tát, az egri piac árusai viszont nagyobb mennyiségben még mindig távolabbi vidékekről szerzik be ezt a csemegét, főleg Aggtelek környékéről, hiszen a mi környékünkön nem esett elegendő csapadék. Az ára most horribilisnek mondható, lévén háromezer forintért vesz­tegetik kilóját, ahogy a róka­gombának is. Reményeik sze­rint az őszi fajta elterjedtebb lehet vidékünkön. ■ SZ. E. népesedés Tovább csökkent megyénk lakossága. A KSH el­ső negyedéves adatai szerint idén március végén hatszázzal voltunk kevesebben, mint egy évvel korábban. Az idei első há­rom hónapban 674 élveszüle- tést és 1275 halálesetet regiszt­ráltak a hatóságok. Bár a szüle­tések száma 30-cal nőtt egy év alatt, a halálozásoké nyolcvan­nal gyarapodott, így a termé­szetes fogyás ötven emberrel gyorsult. Mindeközben húsz- szal kevesebb pár, 116 esküdött egymásnak örök hűséget. A régióban hasonló a tendencia, mint Hevesben, 2683 születés­re 4691 halálozás jutott, azaz a három megye lakossága két­ezerrel fogyott. A házasodási kedv is csökkent, 426 helyett 403 pár döntött úgy, hogy fon­tos neki a papír is. Igaz, Borsod­ban nőtt az egybekelők száma. Országosan sem volt más a helyzet, mint szűkebb pátri­ánkban: hazánk lakossága 13,5 ezerrel fogyott, miután 22 ezer gyerek látta meg a napvilágot, s 35,5 ezren hunytak el az év első három hónapjában. A fo­gyás üteme némileg csökkent, hiszen a két adat közötti kü­lönbség tavaly még 350-nel na­gyobb volt. Januártól március végéig idehaza az előző év azo­nos időszakához képest százzal kevesebb, 4064 pár kötötte egy­be életét. ■ T. B.

Next

/
Thumbnails
Contents