Heves Megyei Hírlap, 2012. április (23. évfolyam, 78-101. szám)

2012-04-05 / 81. szám

2012. ÁPRILIS 5.. CSÜTÖRTÖK Szívszorító családi történet. A mentők vitték el az édesanyát a lányával kirobbant esti veszekedést kővetően. Haragomban bevágtam az ajtót, és kirohantam. Nem érdekelt, hogy bőven nulla fok alatt volt, és csak egy hosszú ujjú felsőt vi­seltem. Elborult elmével, zihál­va rohantam a fagyos járdán. Késő volt, majdnem fél tíz. Csak két utcával kellett lejjebb men­nem, egy kétszintes családi ház hátsó bejáratához. Az itt lakó nénit már kiskorom óta ismer­tem. Mindig megengedte, hogy átjöjjek hozzá gyakorolni. A ka­pu nyikorogva kinyílt, a kerten átvágva felmentem a padlásra. Levágtam magam a kényelmet­len zongorabakra, lesöpörtem a billentyűket ellepő port, pókhá­lót és elkezdtem játszani. Hagy­tam, hogy az érzéseim vezesse­nek. Hangulatomból fakadólag mohosabb dallamok váltották egymást. Egyszer-egyszer elön­tött a düh, akkor direkt kierő­szakoltam a harmóniákból a fáj­dalmas súrlódást, aztán gondol­kozóba esve nyugodtabb össz- hangzatokra váltottam. Elég volt csak egy pillanatra az anyámmal való veszekedésem­re gondolnom, és fellobbant bennem az indulat. Kis bűntu­datot éreztem, hogy nem ha­gyom Marcsi nénit pihenni, de a bennem levő óriási késztetés, hogy levezessem az idegessége­met, kioltotta a lelkifurdalást. Egy órán át adhattam ki ma­gamból a feszültséget, aztán úgy döntöttem, hazamegyek. Lassan bandukoltam, és az anyámmal való veszekedésen tépelődtem. Visszapörgettem a neki címzett mondataimat, és elborzadtam magamtól. Sok­kolt, hogy milyen dolgokat vág­tam a fejéhez, mennyire tiszte­letlen voltam vele. Elszégyell­tem magam. Tudtam, akár­mennyire dühös is voltam rá, akkor sem lett volna szabad úgy beszélnem vele. Utáltam ma­gam, amiért így viselkedtem sa­ját anyámmal. A mardosó bűn­tudat gyorsabb léptekre bírta a lábaimat. Az utcánkban vakító piros­fehér villogás fogadott. Valaki már megint házibulit tart - mo­rogtam magamban. Kiderült, hogy a fények mentőautótól származnak. Biztos megint le­esett a szomszéd a lépcsőről - gondoltam és átpréseltem ma­gam a kerítésünk és a mentő­autó közti kis helyen. Bejárati ajtónk nyitva volt. Az meg hogy lehet? En éppen becsaptam, nem kinyitottam. Csak nem ki­raboltak minket? De akkor eh­hez miért jött ki a mentő? A nappaliba rohantam.- Anya! Négy idegen férfit találtam a nappaliban.- Kik maguk?! - ordítottam ingerültem. Válasz hiányában előrementem és megláttam az anyámat elterülve a kana­pénkon. Eszméletlenül feküdt, feje természetellenesen hátra- csuklott.- M-mi történt vele?! - kér­deztem, és a szemem egyre ho­mályosabb lett. Egy ötödik férfi berohant egy hordággyal. Akkor tűnt fel, hogy mindegyikükön vörös mellény volt. A képkockák ösz- szekapcsolódtak, ijesztően élethű történet állt belőlük ösz- sze. Dermedten álltam a fal mellett, miközben az öt férfi az anyám életéért küzdött. Nem tudtam hinni a saját szemem­nek. De nagyon is valóságos volt a rettegett Valóság. Azon kaptam magam, hogy miután a mentősök szélsebesen kivitték Anyát az autóhoz, én a kocsi­ban állok életadóm magatehe­tetlen teste mellett. A jármű ne­kiindult. Éreztem, hogy csak útban vagyok az életmentők számára, de ott akartam lenni, amikor végre visszanyeri esz­méletét, és bocsánatot kérhe­tek tőle, megölelhetem őt. Mert lesz ilyen, ugye?... Életemben nem féltem még ennyire. Sosem voltam még annyira zaklatott és feldúlt, mint akkor. Nem akartam, hogy elmenjem. El akartam neki mondani, hogy mindennél job­ban szeretem őt. Mindent meg akartam neki köszönni kezdve a majdnem kilenc hónapot, amikor a szíve alatt hordozott, azokat az éveket, amikor kisba­ba voltam. Csak magamhoz akartam ölelni és megmondani neki... Nem is, inkább csak érezni a szíve dobogását a mell­kasomon, és tudni, hogy még létezik, még él. Megtörve gon­doltam bele: lehet, hogy már nincs több esélyem megtenni ezeket. De nem, ez nem történ­het meg. Erős nő. Annyi minde­nen átment már, ezt is végigvi­szi. Kövér könnycseppek hulla- tása közben megszorítottam a kezét, és csak remélni tudtam, van még annyi lélekjelenléte, hogy hallja, amit remegő, el-el- csukló hangon mondok neki: Sajnálom, Anyu, sajnálom! Révész Rebeka Szilágyi Erzsébet Gimnázium Sajnálom, Anyu, sajnálom! bűntudat Remélem, hogy még nincs késő bocsánatot kérni Miskolci élmény Biológiaverseny, városnézés, új barátságok döcögősen indult a reggel a Dr. Árokszállásy Zoltán bioló­gia emlékversenyre (...a vo­naton). Már reggel mutatkoz­tak bizonyos előjelek, misze­rint hosszú nap áll még előt­tünk. De Fortuna ránk mo­solygott, hiszen Dósa Norbert barátommal a pénteki fordu­ló záró résztvevői voltunk, az­az a megpróbáltatások szá­munkra véget értek. A szóbe­li okozta stresszt a miskolci belváros megtekintésével ve­zettük le (na és persze egy jó kis kürtös kaláccsal). Az estét egy zárt szemhé­jon át történő filmnézéssel koronáztuk meg. Azóta sem aludtam olyan jól. Szombaton folytattuk a városnézést Ek­kor megismertük a drága Zsuzsi nénit, aki bemutatta az ortodox vallás alapjait. Zsuzsi néninek vélemé­nyünk szerint szemüvegre lenne szüksége, mivel Juhász Tamás tanár urat „kollégánk­nak” nézte. Mindent össze­vetve ez a verseny is új barát­ságokkal, új ismeretekkel gazdagított minket. Bár n§m szereztük meg a kupát (csak az országos 11-12. hely egyi­két pontversenyben, és az or­szágos 23. helyet), de így van miért jövőre küzdeni. ■ Illés Ferenc Szilágyi Erzsébet Gimnázium Jelek, melyekből llciderüíTnenTte I vagy az egyetlen • Nem randiztok nyilvános helyen, vagy csak az ottho­nától, iskolájától távoli vá­rosrészen. • Csak előre eltervezett programjaitok vannak, spontán semmi nem jöhet. • Nem használja a tőled ka- J pott ajándékokat. • Nem hív el magukhoz, vagy csak olyankor, ha senki sincs otthon. • Hosszabb idő után sem mutat be a szüleinek. • Gyakran nem veszi fel a te­lefont, ha keresed, és csak sokára hív vagy ír vissza. • Amikor veled van, lehalkít­ja, de folyamatosan figyeli a telefonját. Diákvers Molnár Zsanett: Tavaszébredés Mikor ébred a természet mély álmából Jön a tavasz Tündérország mesés honából. Előbújnak a színek a szürkeség homályából, Virágba borulnak a fák a szerelmes násztól. Eldalolják a madarak idei első éneküket A tél után végre eljön a várva várt kikelet. Megunták már a fárasztó tollasbált Mindenki a meleg napfényre várva várt. Mikor a szerelemnek parancsolni nem lehet Vakon lobogó olthatatlan tűzzel éget A tavasz nem csak a természetről szól Az emberek érzelmeinek viharáról Tombolnak az érzések vagy sírás, vagy öröm Nem mindegy, hogy melyiket választod a Földön Hisz élni jobb vidáman, mint borúsan Válaszd a szebb utat, de csak okosan Hisz a szív gyarló és romlásba dönthet Ne hagyd, hogy így legyen és pörgesd Fel az életed, a szabadságod ne feledd Szárnyalj szabadon az élet égszín egén Ne égj el a vágyak csalfa, izzó tiizén. Ne adj fel semmit, amíg nem késő Harcolj, és lásd, eljön a jobb idő! M. Zs. Eszterházy Károly Főiskola Gyakorló Iskolája Az oldal az „Olvass a napilappal és ismerd meg a körülötted élő világot!” program keretén belül jelenik meg a Repropress Ma­gyar Lapkiadók Reprográfiai Egyesülete támogatásával. Székelyföldi szövegek, népi dallamok a Csíksomlyói passióban színdarab Meghatotta a nézőket az egri Gárdonyi Géza Színház társulatának nem mindennapi előadása Az egri Gárdonyi Géza Színház bemutatta Dér András Csíksom­lyói passió című darabját. Az elő­adás nem mindennapi. Amellett hogy megmutatja a jól ismert szenvedéstörténetet, ízelítőt ka­punk Székelyföld „könnyezve vi­gadó” hangulatából is. A közön­ség nagy örömmel fogadta. De milyen érzés lehetett játszani benne? Erről kérdeztem az egyik szereplőt, Káli Gergelyt.- Különleges darab a Csík­somlyói passió. Könnyen rá tudtál hangolódni?- Igen, elég sajátos a nyelveze­te. Nem először találkoztam ha­sonlóval, mivel az egyik vizsga­darab, amiben játszottam, a „Pa­raszt Dekameron” volt, ami népi-“ es komédia, szintén erdélyi gyö­kerekkel.- A történet ismert, ám ez tel­jesen más megközelítés. Ho­gyan készültél a szerepre?- A passiótörténettel felszíne­sen tisztában vagyok, de a szere­peimet érintő részleteknek utá­nanéztem, így könnyebben fel tudtam építeni a karaktereimet. Fontos a darabra lelkileg felké­szülni, így teljes a munka.- Mennyiben volt nehezebb úgy dolgozni, hogy nemcsak színészek, hanem gyerekek, § idős asszonyok, zenészek is R színpadra álltak? |- Ez is az előadás egyéni jel- I legét adja. A Gajdos zenekar je- Az előadásban gyerekek, asszonykórus, zenekar is játszott a színpadon lenléte nagyon fontos a darab sikere szempontjából, sokszor ők teremtik meg a szükséges atmoszférát. Az asszonykórus­sal és a gyerekekkel pedig tel­jes a kép.- A darabban arkangyalt, apostolt és római katonát is alakítasz. Melyik karaktert kedveled leginkább?- Mindig is arról álmodtam, hogy tudjak repülni, most végre lehetőségem nyílt erre Mihály arkangyalként.- A nézőket nagyon megérin­tette a történet. Milyen érzés volt ilyen mély mondanivalójú darabban létezni?- Örülök, ha a nézőket megha­totta, és eljutott hozzájuk az üze­net. Ez nagyon fontos, akármi­lyen darabról legyen is szó. En­nek a darabnak a mélységén kí­vül létezik egyfajta játékossága is. Rám együttesen hatott mind­kettő.- Jézus szenvedéstörténete a rendező szerint „élő miszti­kus probléma”. Mit gondolsz, ilyen régi legenda mit üzenhet a mai kor emberének?- Amíg élnek emberek a föl­dön, ez aktuális. Gyarlók va­gyunk mind, és mindennap megküzdünk önmagunkkal, a csábítással. És persze cipeljük a keresztünket a vállunkon. ■ Kolman Réka 12/b Eszterházy Károly Főiskola Gyakorló Gimnázium

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents