Heves Megyei Hírlap, 2012. április (23. évfolyam, 78-101. szám)
2012-04-19 / 92. szám
2012. ÁPRILIS 19., CSÜTÖRTÖK Bélyeggyűjtésl H eltűnőben,! de van, akinek | a legjobb hobbi mostanában a bélyeggyűjtés egyáltalán nem népszerű hobbi. Szerintem a legszebb. A fiatalok többsége elavultnak tartja, de én a bélyeggyűjtők közé tartozom, és erre nagyon büszke vagyok. Rengeteg értékes és gyönyörű bélyeg létezik. Sokat lehet belőlük tanulni, mint például a történelmi, híres eseményekről szóló vagy jubileumi sorozatokból. Egy bélyeg értékét meghatározza a kora, a származási helye és hogy hány példány van belőle. A ma ismert legértékesebb bélyeg a kék Mauritius. Amikor készült, állítólag zöld helyett néhány példányt kékre sikerült elkészíteni, így a bélyegek közt is a legritkább. Mauritius egy eldugott kis ország, így származását tekintve is nagyon ritka. Ha pedig az értékét nézzük, felbecsülhetetlen. Rengeteg amatőr gyűjtő van, aki aszerint választ bélyeget, hogy milyen szép. Sokszor utána se néznek az értékének, és így könnyen át lehet verni az illetőt Egy-két évtizeddel ezelőtt a bélyeggyűjtők hemzsegtek mindenfelé. Ma már ez nem mondható el a kortársainkról. A bélyeggyűjtők többsége már idős ember, ritka a húsz éven aluli gyűjtő. Aki örökölte a gyűjteményt és nem tudja az értékét, fillérekért eladja. Tízhúsz év múlva, ha ugyanígy romlik a helyzet, ki fogja életben tartani ezt a szenvedélyt? Mindenkinek csak ajánlani tudom ezt a kitűnő hobbit, és remélem, sokaknak kedvük is támadt a bélyeggyűjtéshez. m Tietze Bátor EKF Kisgimnázium Sok szép és értékes bélyeg van Az oldal az „Olvass a napilappal, és ismerd meg a körülötted élő világot!” program keretén belül jelenik meg a Repropress Magyar Lapkiadók Reprográfiai Egyesülete támogatásával. Erdély, ahogy mi láttuk kirándulás Nem csalódtunk sem a tájban, sem az emberekben Emlékek. Az erdélyi kirándulás rengeteg élménnyel gazdagította az egri diákokat, akik nagyon jól érezték magukat az utazás során. Erdélyt fedezték fel a tavaszi szünetben egy osztály tanulói, akiket a táj, az ott éló' emberek hagyományőrzése, vendégszeretete lenyűgözött. Az egyik diák a kirándulás első két napjának eseménydús programját meséli el olvasóinknak. 2012. április 5-én, 7 órakor vettük talpunk alá az utat, hogy a tavaszi szünetben átlépjük Magyarország és Erdély határát. Nevelőtanáraink, osztályfőnökünk, idegenvezető és buszsofőr kísért minket a hosszú úton. A határon ellenőrizték a személyi igazolványunkat, majd meg sem álltunk Nagyváradig, ahol az érsekség területére léptünk először. Nagyvárad Szent László királyunk előtt tiszteleg elsősorban. Templomában őrzik hermáját és egy ereklyéjét is. Továbbindulva a Királyhágón álltunk meg, ahol megebédeltünk, és első alkalommal tekinthettük meg Erdély kapujának panorámáját. Az igazat megvallva nem ez volt a legszebb része. A peremvidéken több rozsdaövezet helyezkedik el, a vidék szeméttel van meghintve, és mivel az eső sem esett még igazán, a fák és a mezők is sárga kopott színben álltak előttünk. Mégis ahogy egyre inkább eltávolodtunk a határtól, annál inkább szebbé vált a táj. Kalotaszentkirályon pogácsával, forró teával és pálinkakóstolóval vártak bennünket, mialatt a jellegzetes viseletét és annak díszeit, jelentését mutatták be számunkra! Mind a mai napig jeles ünnepnapokon minden ott lakó népviseletbe bújik, és úgy indul a templomba. A helyi református templom kertjében több mint ötszáz éves harangot őriznek. Torockóra kicsit már késve érkeztünk meg, de még láthattuk a tordai hegyet az alkony fényében. Teljesen elkápráztatott bennünket, és nem is akartunk hinni a szemünknek. A kifáradt társaság számára a vacsora igen bőséges volt. Egy szavunk sem lehetett. Első, második, sőt harmadik fogás is várt bennünket. A kalács, amelyet desszert gyanánt kaptunk, helyi különlegesség. A finom fahéjas kalács - tetején lekvárral - megkoronázta az első napunkat. A fiúk a vacsoraadónk panziójában szálltak meg, míg mi, lányok fentebb sétáltunk. Nagyon szép szobák és rendkívül kényelmes ágyak fogadtak bennünket. Az első nap teljes erejében hatott ránk. Reggel háromnegyed kilenckor bepakoltunk a buszba, és csak utána indultunk reggelizni. Sonka, tojás, tarja, juhtúró, sajt, paprika és finom tea várt minket. Mind a panziótulajdonos keze munkáját dicsérte. Nem is győztünk köszönetét mondani a finom reggeliért. A helyi múzeum meglátogatása után a Tordai-hasadék felé vettük utunkat. A valamikori cseppkőbarlang teteje beszakadt, így a keletkezett hasadé- kon ma egy túraútvonal vág át, amely tájvédelmi körzet is. Rendkívül szép és lebilincselő látvány, amikor az ember felnéz a mélyből a fölé tornyosuló mészkőfalakra és csúcsokra. A patak helyenként folyóvá duzzadt, és meredek partfalak övezték, ahol csak kapaszkodóval tudtunk továbbhaladni. Másfél óra után átértünk a túloldalára, de már pólóra vetkőzve. Mínusz kilenc fokot jósoltak, és számítva a hidegre, rétegesén öltözködtünk. A túloldalon viszont a sziklákon ülve napoztunk egy kicsit, és elfogyasztottuk elemózsiánkat. Visszafelé jóval gyorsabban átjutottunk, ám a buszhoz vezető út felfelé sokkal nehezebb és tikkasztóbb volt. Még mielőtt elértük volna a második szállásunkat a Medve-tónál Szovátán, azt megelőzően megálltunk, és csak utána indultunk tovább Homoród- fürdőre. A panzióban nagyon finom vacsorával fogadtak bennünket, és elfoglalva a szobáinkat, itt sem csalódtunk. A csoport egyik fele és kísérőink néhány tagja kinn, faházakban aludt, míg mások benn a panzió épületében. A faházak mellett sípálya futott, míg a panzió mögött egy erős sodrású patak. ■ Pörögi Éva, Neumann János Középiskola A meglepetések tovább folytatódtak az ELSŐ KÉT NAP tapasztalatai alapján megállapíthatjuk, hogy az erdélyi emberek vendégszeretők, és rendkívül jól tudnak főzni. A táj csodás, vonulatai pedig egyre szebbekké és szebbekké váltak körülöttünk. A kellemes meglepetések pedig a kirándulás következő három napján is rendre felsorakoztak előttünk. Kicsik, de lelkesek és eredményesek ladik Sirokiak a Heves Megyei Hírlap médiavetélkedőjének döntőjében Az első randi: tippek, miről beszélgessetek Kezdjük ott, hogy Sírokban nagyon népszerű az újságírás. Huszonegy éve működik nálunk az iskolaújság, A Mi Újságunk. Ezt felsősök írják, szerkesztik. Mióta van médiavetélkedő, még jobban igyekszünk, hiszen elődeink nagyon szép eredményekkel büszkélkedhetnek: hét év alatt négy első és két második helyezés! A 8.-os csapat gond nélkül össze is állt. Sajnos egyedül voltam hetedikes. Akkor most nem fognak nevezni? Szerencsére a felkészítő tanárunk, Rajna- völgyi Vilmos kitalálta, hogy vegyünk be hatodikosokat. Ők igaz, hogy még kicsik, de nagyon ügyesek, lelkesek. így alakult meg a Béla és a csajok. Először nagyon furcsa volt nekem. Ők osztálytársak, barátok. Hiába voltam csapatkapitány, én lógtam ki közülük. Aztán a felkészülés összehozott minket. Híreket, képaláírásokat, interjúkat készítettünk. Részt vettünk plakáttervezési órán, ismerkedtünk a Heves Megyei Hírlappal. Aztán ott volt a bemutatkozó! Egy falugyűlést játszottunk el, ahol Gabi volt a polgármester, mi pedig a saját nagyanyáinkat alakítottuk. Ezt nagyon sokszor elpróbáltuk. (Érdemes volt, 10 pontot adott rá a zsűri.) Nagyon izgultunk, mert más nézőként ott ülni, vagy versenyezni. Csapaton belül voltak Varga Brigitta csapatkapitány közben kisebb viták - főleg az interjúnál -, de azért hallgattak rám. Érdekes feladatokat kaptunk: apróhirdetés, képaláírás, plakáttervezés. Szerencsére nem volt köztük, amire ne készültünk volna. Amikor kihirdették az eredményt, örültünk is meg nem is. Az első ötbe szerettünk volna bekerülni, ez sikerült: harmadikok lettünk. A lelke mélyén azonban mindenki bízott a győzelemben. Vigasztal az a tudat, hogy legalább siroki csapat nyert, a Sajt(ó)kukacok. No, meg az, hogy jövőre is lesz médiavetélkedő, ahol már esélyesként bizonyíthatunk. a Varga Brigitta, 7. osztály az első randin nehézkesen mehet a beszélgetés, főleg, ha zavarban vagytok, vannak azonban örökzöld témák, amelyek segítségével elkerülhető a kínos csend. Az aktuális dolgokat mindig fel lehet vetni a sulival, hétvégi programokkal, a világban zajló eseményekkel kapcsolatban. Ha tudod, hogy a másik milyen dolgok iránt érdeklődik, milyen sportot, zenét szeret, ne hagyd ki a lehetőséget, hozd szóba! Rákérdezhetsz a jövőbeli terveire is, továbbtanulásra, munkára. Persze ne csupán faggasd, hanem mesélj magadról is, így gördülékeny lesz a társalgás, és észre sem veszitek, hogy közben feloldódtok. ■ Egyé válni amikor az erdőben járok, minden sokkal nyugodtabbnak tűnik. Nincs szmog, nem idegesít fel semmi, wte.eggyá válók a természettel. Ha körbenézek, mindenhol csak a zöldülő növényeket látom, az ég kékben pompázik, néhol fel-felbukkan egy nyúl, és a társam lesz egy kép erejéig. Egy ismerősömnek sem sikerült elmagyarázni,- hogy miért jó a természetben sétálni. Aki nem sportol ott semmit, vagy nem is szokott kirándulni, annak nem sok kötődése lehet hozzá. Szinte mindenki •csak a túra utáni fáradtságot látja maga előtt, ezért már teljesen elmegy a kedve az egésztől. f%" dig néha jó leülni a tisztásra, élvezni a napfényt, vagy céltata.-, nul bolyongani az erdőben. -.Csak.a. jó.oldalát kell nézni mindennek. Nem kell megijéÜ- ni egy kis sártól, mert nem modellként kell az erdőben jároj. Megéri egy héten egyszer bóklászni a Bükkben, akár a családdal, barátokkal, vagy egyedül. t ■ Boros Kitti EKF Kisgimnázium túracsapatunk néhány új taggal bővülve ismét útnak indult, most a célpont Cserépfalu és környéke volt. Ézsiás Attila tanár úr hangos felkiáltása jelezte, hogy megérkeztünk, és a buszról le- szállva neki is indulhattunk az útnak. Az első célállomás a cserépfalvi kilátó volt, ahol gyönyörködhettünk a fantasztikus panorámában. A kis pihenő után továbbindultunk, és lassacskán eljutottunk a cserépváraljai Felsőszoroshoz. Szinte észre sem vettük, hogy megérkeztünk a Hór-völgyhöz, ahol ismét tartottunk egy pihenőt. Minden erőfeszítésre szükség volt, hogy felmásszunk az Ördög-torony szikláinak tetejére, de nagy élményt jelentett az is, mikor elértünk a Suba-lyuk barlanghoz, és kisebb-nagyobb sikerrel sziklamászókká válhattunk. Betekintést nyerhettünk az ősemberek mindennapi életébe, amit Gólya Tamás és Ézsiás Attila tanár úr beszámolója tett még érdekesebbé. A túra hamar elszaladt. Sok új élménnyel gazdagodtunk, az érzések csak úgy kavarogtak bennünk. Reméljük, hogy sok ilyen kalandban lehet még részünk! ■ Orosz Eszter 10/c EKF Gyakorló Iskola a természettel, avagy közelegi aF5Ídnápja| Hamar véget ért a túrázás
