Heves Megyei Hírlap, 2012. április (23. évfolyam, 78-101. szám)

2012-04-19 / 92. szám

2012. ÁPRILIS 19., CSÜTÖRTÖK Bélyeggyűjtésl H eltűnőben,! de van, akinek | a legjobb hobbi mostanában a bélyeggyűjtés egyáltalán nem népszerű hob­bi. Szerintem a legszebb. A fia­talok többsége elavultnak tart­ja, de én a bélyeggyűjtők közé tartozom, és erre nagyon büsz­ke vagyok. Rengeteg értékes és gyönyörű bélyeg létezik. Sokat lehet belőlük tanulni, mint pél­dául a történelmi, híres esemé­nyekről szóló vagy jubileumi sorozatokból. Egy bélyeg érté­két meghatározza a kora, a származási helye és hogy hány példány van belőle. A ma ismert legértékesebb bélyeg a kék Mauritius. Ami­kor készült, állítólag zöld he­lyett néhány példányt kékre si­került elkészíteni, így a bélye­gek közt is a legritkább. Mauri­tius egy eldugott kis ország, így származását tekintve is nagyon ritka. Ha pedig az értékét néz­zük, felbecsülhetetlen. Renge­teg amatőr gyűjtő van, aki asze­rint választ bélyeget, hogy mi­lyen szép. Sokszor utána se néznek az értékének, és így könnyen át lehet verni az illetőt Egy-két évtizeddel ezelőtt a bélyeggyűjtők hemzsegtek mindenfelé. Ma már ez nem mondható el a kortársainkról. A bélyeggyűjtők többsége már idős ember, ritka a húsz éven aluli gyűjtő. Aki örökölte a gyűjteményt és nem tudja az értékét, fillérekért eladja. Tíz­húsz év múlva, ha ugyanígy romlik a helyzet, ki fogja élet­ben tartani ezt a szenvedélyt? Mindenkinek csak ajánlani tudom ezt a kitűnő hobbit, és remélem, sokaknak kedvük is támadt a bélyeggyűjtéshez. m Tietze Bátor EKF Kisgimnázium Sok szép és értékes bélyeg van Az oldal az „Olvass a napilappal, és ismerd meg a körülötted élő világot!” program keretén belül jelenik meg a Repropress Magyar Lapkiadók Reprográfiai Egyesülete támogatásával. Erdély, ahogy mi láttuk kirándulás Nem csalódtunk sem a tájban, sem az emberekben Emlékek. Az erdélyi kirándulás rengeteg élménnyel gazdagította az egri diákokat, akik nagyon jól érezték magukat az utazás során. Erdélyt fedezték fel a ta­vaszi szünetben egy osz­tály tanulói, akiket a táj, az ott éló' emberek hagyo­mányőrzése, vendégsze­retete lenyűgözött. Az egyik diák a kirándulás első két napjának ese­ménydús programját me­séli el olvasóinknak. 2012. április 5-én, 7 órakor vet­tük talpunk alá az utat, hogy a tavaszi szünetben átlépjük Ma­gyarország és Erdély határát. Nevelőtanáraink, osztályfőnö­künk, idegenvezető és buszso­főr kísért minket a hosszú úton. A határon ellenőrizték a szemé­lyi igazolványunkat, majd meg sem álltunk Nagyváradig, ahol az érsekség területére léptünk először. Nagyvárad Szent László királyunk előtt tiszteleg elsősor­ban. Templomában őrzik hermá­ját és egy ereklyéjét is. Tovább­indulva a Királyhágón álltunk meg, ahol megebédeltünk, és el­ső alkalommal tekinthettük meg Erdély kapujának panorámáját. Az igazat megvallva nem ez volt a legszebb része. A peremvidé­ken több rozsdaövezet helyezke­dik el, a vidék szeméttel van meghintve, és mivel az eső sem esett még igazán, a fák és a me­zők is sárga kopott színben áll­tak előttünk. Mégis ahogy egyre inkább eltávolodtunk a határtól, annál inkább szebbé vált a táj. Kalotaszentkirályon pogácsá­val, forró teával és pálinkakósto­lóval vártak bennünket, mialatt a jellegzetes viseletét és annak díszeit, jelentését mutatták be számunkra! Mind a mai napig jeles ünnepnapokon minden ott lakó népviseletbe bújik, és úgy indul a templomba. A helyi re­formátus templom kertjében több mint ötszáz éves harangot őriznek. Torockóra kicsit már késve ér­keztünk meg, de még láthattuk a tordai hegyet az alkony fényé­ben. Teljesen elkápráztatott ben­nünket, és nem is akartunk hin­ni a szemünknek. A kifáradt tár­saság számára a vacsora igen bőséges volt. Egy szavunk sem lehetett. Első, második, sőt har­madik fogás is várt bennünket. A kalács, amelyet desszert gya­nánt kaptunk, helyi különleges­ség. A finom fahéjas kalács - te­tején lekvárral - megkoronázta az első napunkat. A fiúk a vacso­raadónk panziójában szálltak meg, míg mi, lányok fentebb sé­táltunk. Nagyon szép szobák és rendkívül kényelmes ágyak fo­gadtak bennünket. Az első nap teljes erejében hatott ránk. Reggel háromnegyed kilenc­kor bepakoltunk a buszba, és csak utána indultunk reggelizni. Sonka, tojás, tarja, juhtúró, sajt, paprika és finom tea várt min­ket. Mind a panziótulajdonos ke­ze munkáját dicsérte. Nem is győztünk köszönetét mondani a finom reggeliért. A helyi múzeum meglátoga­tása után a Tordai-hasadék felé vettük utunkat. A valamikori cseppkőbarlang teteje besza­kadt, így a keletkezett hasadé- kon ma egy túraútvonal vág át, amely tájvédelmi körzet is. Rendkívül szép és lebilincselő látvány, amikor az ember felnéz a mélyből a fölé tornyosuló mészkőfalakra és csúcsokra. A patak helyenként folyóvá duz­zadt, és meredek partfalak övez­ték, ahol csak kapaszkodóval tudtunk továbbhaladni. Másfél óra után átértünk a túloldalára, de már pólóra vetkőzve. Mínusz kilenc fokot jósoltak, és számít­va a hidegre, rétegesén öltözköd­tünk. A túloldalon viszont a sziklákon ülve napoztunk egy kicsit, és elfogyasztottuk elemó­zsiánkat. Visszafelé jóval gyor­sabban átjutottunk, ám a busz­hoz vezető út felfelé sokkal nehe­zebb és tikkasztóbb volt. Még mielőtt elértük volna a második szállásunkat a Med­ve-tónál Szovátán, azt megelő­zően megálltunk, és csak utána indultunk tovább Homoród- fürdőre. A panzióban nagyon fi­nom vacsorával fogadtak ben­nünket, és elfoglalva a szobáin­kat, itt sem csalódtunk. A cso­port egyik fele és kísérőink né­hány tagja kinn, faházakban aludt, míg mások benn a panzió épületében. A faházak mellett sí­pálya futott, míg a panzió mö­gött egy erős sodrású patak. ■ Pörögi Éva, Neumann János Középiskola A meglepetések tovább folytatódtak az ELSŐ KÉT NAP tapasztala­tai alapján megállapíthat­juk, hogy az erdélyi emberek vendégszeretők, és rendkívül jól tudnak főzni. A táj cso­dás, vonulatai pedig egyre szebbekké és szebbekké vál­tak körülöttünk. A kellemes meglepetések pedig a kirán­dulás következő három nap­ján is rendre felsorakoztak előttünk. Kicsik, de lelkesek és eredményesek ladik Sirokiak a Heves Megyei Hírlap médiavetélkedőjének döntőjében Az első randi: tippek, miről beszélgessetek Kezdjük ott, hogy Sírokban na­gyon népszerű az újságírás. Hu­szonegy éve működik nálunk az iskolaújság, A Mi Újságunk. Ezt felsősök írják, szerkesztik. Mió­ta van médiavetélkedő, még job­ban igyekszünk, hiszen előde­ink nagyon szép eredmények­kel büszkélkedhetnek: hét év alatt négy első és két második helyezés! A 8.-os csapat gond nélkül össze is állt. Sajnos egyedül vol­tam hetedikes. Akkor most nem fognak nevezni? Szerencsére a felkészítő tanárunk, Rajna- völgyi Vilmos kitalálta, hogy ve­gyünk be hatodikosokat. Ők igaz, hogy még kicsik, de na­gyon ügyesek, lelkesek. így ala­kult meg a Béla és a csajok. Elő­ször nagyon furcsa volt nekem. Ők osztálytársak, barátok. Hiába voltam csapatkapitány, én lóg­tam ki közülük. Aztán a felké­szülés összehozott minket. Híre­ket, képaláírásokat, interjúkat készítettünk. Részt vettünk pla­káttervezési órán, ismerkedtünk a Heves Megyei Hírlappal. Aztán ott volt a bemutatkozó! Egy falugyűlést játszottunk el, ahol Gabi volt a polgármester, mi pedig a saját nagyanyáinkat ala­kítottuk. Ezt nagyon sokszor el­próbáltuk. (Érdemes volt, 10 pontot adott rá a zsűri.) Nagyon izgultunk, mert más nézőként ott ülni, vagy verse­nyezni. Csapaton belül voltak Varga Brigitta csapatkapitány közben kisebb viták - főleg az interjúnál -, de azért hallgattak rám. Érdekes feladatokat kap­tunk: apróhirdetés, képaláírás, plakáttervezés. Szerencsére nem volt köztük, amire ne ké­szültünk volna. Amikor kihirdették az ered­ményt, örültünk is meg nem is. Az első ötbe szerettünk volna be­kerülni, ez sikerült: harmadikok lettünk. A lelke mélyén azonban mindenki bízott a győzelemben. Vigasztal az a tudat, hogy leg­alább siroki csapat nyert, a Sajt(ó)kukacok. No, meg az, hogy jövőre is lesz médiavetélke­dő, ahol már esélyesként bizo­nyíthatunk. a Varga Brigitta, 7. osztály az első randin nehézkesen me­het a beszélgetés, főleg, ha za­varban vagytok, vannak azon­ban örökzöld témák, amelyek se­gítségével elkerülhető a kínos csend. Az aktuális dolgokat min­dig fel lehet vetni a sulival, hét­végi programokkal, a világban zajló eseményekkel kapcsolat­ban. Ha tudod, hogy a másik mi­lyen dolgok iránt érdeklődik, mi­lyen sportot, zenét szeret, ne hagyd ki a lehetőséget, hozd szó­ba! Rákérdezhetsz a jövőbeli ter­veire is, továbbtanulásra, mun­kára. Persze ne csupán faggasd, hanem mesélj magadról is, így gördülékeny lesz a társalgás, és észre sem veszitek, hogy közben feloldódtok. ■ Egyé válni amikor az erdőben járok, min­den sokkal nyugodtabbnak tű­nik. Nincs szmog, nem idegesít fel semmi, wte.eggyá válók a természettel. Ha körbenézek, mindenhol csak a zöldülő növé­nyeket látom, az ég kékben pompázik, néhol fel-felbukkan egy nyúl, és a társam lesz egy kép erejéig. Egy ismerősömnek sem sikerült elmagyarázni,- hogy miért jó a természetben sé­tálni. Aki nem sportol ott sem­mit, vagy nem is szokott kirán­dulni, annak nem sok kötődése lehet hozzá. Szinte mindenki •csak a túra utáni fáradtságot lát­ja maga előtt, ezért már teljesen elmegy a kedve az egésztől. f%" dig néha jó leülni a tisztásra, él­vezni a napfényt, vagy céltata.-, nul bolyongani az erdőben. -.Csak.a. jó.oldalát kell nézni mindennek. Nem kell megijéÜ- ni egy kis sártól, mert nem mo­dellként kell az erdőben jároj. Megéri egy héten egyszer bók­lászni a Bükkben, akár a család­dal, barátokkal, vagy egyedül. t ■ Boros Kitti EKF Kisgimnázium túracsapatunk néhány új tag­gal bővülve ismét útnak indult, most a célpont Cserépfalu és kör­nyéke volt. Ézsiás Attila tanár úr hangos felkiáltása jelezte, hogy megérkeztünk, és a buszról le- szállva neki is indulhattunk az útnak. Az első célállomás a cse­répfalvi kilátó volt, ahol gyönyör­ködhettünk a fantasztikus pano­rámában. A kis pihenő után to­vábbindultunk, és lassacskán el­jutottunk a cserépváraljai Felső­szoroshoz. Szinte észre sem vettük, hogy megérkeztünk a Hór-völgyhöz, ahol ismét tartottunk egy pihe­nőt. Minden erőfeszítésre szük­ség volt, hogy felmásszunk az Ördög-torony szikláinak tetejé­re, de nagy élményt jelentett az is, mikor elértünk a Suba-lyuk barlanghoz, és kisebb-nagyobb sikerrel sziklamászókká válhat­tunk. Betekintést nyerhettünk az ősemberek mindennapi életé­be, amit Gólya Tamás és Ézsiás Attila tanár úr beszámolója tett még érdekesebbé. A túra hamar elszaladt. Sok új élménnyel gazdagodtunk, az ér­zések csak úgy kavarogtak ben­nünk. Reméljük, hogy sok ilyen kalandban lehet még részünk! ■ Orosz Eszter 10/c EKF Gyakorló Iskola a természettel, avagy közelegi aF5Ídnápja| Hamar véget ért a túrázás

Next

/
Thumbnails
Contents