Heves Megyei Hírlap, 2012. március (23. évfolyam, 52-77. szám)
2012-03-29 / 75. szám
2012. MÁRCIUS 29., CSÜTÖRTÖK <? Kritika ■ $A7TÓ V) TANutÁ$ Túrázókból baráti társaság kirándulás Aki csatlakozik a csapathoz, nem fog csalódni r Kirándulás. Nemcsak a táj szép, hanem a társaság is jó, így aki belekóstol a túrázás örömeibe, megszereti a természetjárást. Képünk illusztráció. Ez kabaré! Avagy megőrült a színház? vidáman Sokszor érezzük magunkat fáradtnak, nem szeretünk kimozdulni otthonról. Leülünk a tévé elé, mondván: kikapcsolódunk. Ennél sokkal szórakoztatóbb lehetőséget tár elénk Mora- vetz Levente rendező által a Gárdonyi Géza Színház: az Agria Kabarét. A sziporkázó, mindenkit megnevettető igazi humor mindig a magyaroké volt. Gondoljunk csak a Markos-Nádas-párosra, Alfonzéra, Kellér Dezsőre, Kabos Gyulára vagy a máig legnagyobbnak tartott Hofl Gézára. A mai fiatalok közül kevesen ismerik a neveiket, pedig a kabaré örök érvényű. A műfaj felelevenítésében segít a Gárdonyi Géza Színház páraüan társulata. Konfe- ranszként a méltán elismert ■ A kabarét eleveníti fel az egri színház. színész-humoristát, Beleznay Endrét láthatjuk. Dévényi Ildikó - többek között - cigányasszony, Nánási Ágnes őrült, rocker eladónő, Rácz János ukrán parafenomén. Káli Gergely és Tóth Levente megtestesíti a viccekből ismert, „igazán kulturált és intelligens” rendőröket, az „egymás iránt teljes szívből érdeklődő” házaspárt pedig Zám Andrea és Vókó János tárja elénk. A pikáns humor kedvelői is találnak számukra megfelelőt a Kabaré jelenetei között: Kascsák Dóra által belepillanthatunk aggódó őrangyalaink életébe. Aki a zenét szereti, annak is megfelelő a darab. Vendégművészként fellép az Egri Szőlőszem-gömbö- lyítő Énekkar, akik az Apu, hogy megy be az a nagy elefánt című slágert adják elő. A fellépőkből is sejthetjük, hogy az Agria Kabaré nem mindennapi előadás. Mindenkinek ajánlom, aki szeretne kikapcsolódni, nevetni, ráismerni önmagára. mKolman Réka 12/b EKF Gyakorló Gimnázium Az oldal az „Olvass a napilappal, és ismerd meg a körülötted élő világot!” program keretén belül jelenik meg a Repropress Magyar Lapkiadók Reprográfiai Egyesülete támogatásával. Az iskolánkban működik egy túrakör. Tagja vagyok a csapatnak, elmentem velük egy „könnyed” túrára. Nagyon jól éreztem magam. Megkérdeztem pár dologról a szervező- ket, Ézsiás Attila és Gólya Tamás tanár urakat.- Honnan jött az ötlet a túrakor megalapításához? G. t.: Ézsiás tanár úrral mind a ketten nagyon szeretünk kirándulni. Gondoltuk, mi lenne, ha pár tanítványt is vinnénk magunkkal, s megmutatnánk nekik, milyen jó időtöltés ez. Az első túránk nagyon tanulságos volt. Egy szombati tanítási napot váltott ki, s akadt, aki válltáskával érkezett, ami épp akkor el is szakadt (azóta van nálam tű, cérna), volt, aki magas sarkúban próbálkozott, és a kedvenc szállóigénk is innen származik: az erdő közepén megszólalt a leányzó, úgy 10 km-re a lakott településektől, hogy „12:35 van, kicsengettek, hazamegyek!!”. Aztán körbenézett, és mégsem volt kedve elindulni. Azóta köny- nyen ki tudjuk szűrni, ki a csapatba való. Mindenki elfogadja a másikat, nincsenek klikkek, igyekszünk szebbnél szebb helyeket kiválasztani. É. A.: Az a célunk, hogy megmutassuk és bebizonyítsuk a diákságnak, hogy nem kell a világ másik végére elutazni, ha szépet akar látni az ember. Azt is fontosnak tartjuk, hogy olyan kikapcsolódási formát ismertessünk meg velük, ami építi az embert.- Mennyire szereti a túrázást a mai ifjúság? É. a.: Sajnos semennyire. Vannak, akik alapvetően szeretik a természetet és a természetjárást, de a rengeteg negatív behatás, ami a diákokat éri, abban is megmutatkozik, hogy „unalmasként” van megbélyegezve egy túra, mivel a valóságshow-k és az eszement sorozatok más dolgokra ösztönzik az embereket. A célunk, hogy erős, egészséges, nagy kitartással rendelkező felnőttekké váljanak a túrakör tagjai. G. T.: A gimnáziumba több mint 900-an járnak. Plakátokkal, aktív virtuális kampányolással s gerillamarketinggel (minden osztályba benyitva, személyesen rábeszélve) is 15 fő körül volt a legnépesebb túránk. A többség el van lustulva, arra panaszkodtak, hogy a buszmegállóban is sok a lépcső, lift kellene. A másik nagy tényező a virtuális világ, pedig az erdőnek élőben sokkal jobb a grafikája, nem is beszélve a közös nevetésekről. Sokaknak, mihelyt meghallják, hogy tanórán kívül kellene valamit tenniük, ami még testmozgással is jár, inukba száll a bátorságuk. Inkább kevés bátor oroszlán legyen, mint egy olyan népes banda, ahol noszogatni kell a másikat, konfliktusokat kibékíteni.- Milyen tervek vannak még kilátásban? g. t.: Felmérjük a csapat visz- szajelzését, ötleteit, és ezt is belekalkuláljuk a tervekbe. Az évszaktól is sok függ, más részét érdemesebb ősszel megnézni a Bükknek, a Mátrának, mint tavasszal. Egyelőre csak a „környékre” tervezünk. De egyre inkább foglalkoztat a gondolat, hogyan lehet kétnapos túrákat megszervezni. Kerékpár- és vízitúrát is forgatunk a fejünkben a tanév vége felé. Mindig vannak új tagok, de lassan beáll egy „csapat”, akikkel nyitnánk a vetélkedőkre, könnyebb tájékozódási és teljesítménytúrákra is. Ha pedig kapcsolatba lépünk természetvédelmi társaságokkal, testvériskolákkal, még nagyobb kapuk nyílnak ki előttünk. É. a.: Eddig jobbára egynapos kirándulásokat szerveztünk, két alkalommal voltunk kétnapos túrán. Bejártuk a Mátra és a Bükk számos részét, úgy 8 út van mögöttünk, és a tanév végéig további 4-5 van tervbe véve. Rendkívül vidám, felszabadult hangulat jellemzi a kirándulásokat, és már mostanra érezni fejlődést a résztvevők személyiségében. Erősödnek fizikailag, szellemileg, új barátságok szövődnek.- Lehet a túrakörrel hírnevet szerezni iskolánknak? É. a.: Mindenképp jó lenne az iskola hírnevét növelni ezzel. Szeretnénk a vállalkozó szellemű diákjainknak kedvezni ezekkel az utakkal, valamint egy vonzó tényezőt is kialakítani azok számára, akik még nem hozzánk járnak, de kacérkodnak a gondolattal. G. T.: A hírnevet a diákok véleménye határozza meg. Ha megkérdezik, milyen volt a túra, és ő mosolyogva tart egy élménybeszámolót, már hozzájárultunk, hogy az iskolánkat is jobban megszeresse. A jó élményeket örömmel adják tovább a diákok. a Pap Andrea EKF Gyakorló Gimnázium, 10/d 13 Diákvélemény Az én városom: így látom, ezért szeretem Egert HA bárkinek azt mondjuk: Eger, a vár jut az eszébe. És az Egri csillagok. Viszont én, mióta az eszemet tudom, itt élek, és másképp látom a várost. Könnyű belefásulni a városi életbe. Mindennap ugyanaz a monotonitás. Fel sem tűnnek a meseszép barokk épületek, legfeljebb, ha egy eltűnik közülük. Azon szerencsések közé tartozom, akiknek kinyitották a szemét a város szépségeire. Emeljük fel a szemünket a magasba! Csodás dolgokat láthatunk. Gyönyörű ablakokat, boltíveket, virágmotívumokat, szobrokat. Kár lenne nem megismerkedni a történetükkel. Mind mesél nekünk. Mennyi mindent „láthattak” az évszázadok alatt! A városban sétálva bármikor felbukkanhatnak vitéz- vagy török ruhás emberek. Ilyenkor csap meg a történelem szele, hogy előttem hány hős, nagy történelmi alak, író, költő koptatta ezeket a macskaköveket. Hát- borzongató érzés őket ilyen közel érezni magamhoz, mégis egyfajta büszkeséggel tölt el, hogy a „nyomukban” járhatok. Számomra ez nem az unalom városa. Nyáron rengeteg rendezvény teszi színessé a forró hétköznapokat, szeretek a vásárok forgatagában elveszni, a szabad ég alatt ■ A belváros lenyűgöző látványt nyújt. előadást nézni a várban, ami festői hátteret ad a történelmi musicalekhez. Ha testi felfrissülésre vágyom, biciklire pattanok, végigkerekezek a patakpart mellett, a barátaimmal frizbizem az Érsekkert fáinak árnyékában, strandolunk. Szeretem ezt a várost az ódon hangulatával, szűk utcáival, bájos belső udvarokkal. A belváros mindig lenyűgöző látványt nyújt, gondoljunk csak a Kis-Dobó tér kellemes hangulatára, főleg nyáron, mikor lágy zeneszó mellett üldögélhetünk a vár lábánál egy kávézóban, nézve a színes forgatagot. a Kürthy Kitti Dalma Neumann János Középiskola U/h Mindennapos konfliktusok a kamaszok és szüleik között viták Minden anya és apa félti a gyermekét, de emiatt azért nem lenne szabad túlzásba vinni a tiltásokat Nap mint nap találkozunk vitákkal, melyek szülő és gyerek között zajlanak. Ezek kis dolgok, a gyermekek lelkét mégis megviselik. Sokan úgy gondolkoznak, hogy kölcsönkenyér visszajár. Ha valaki megbánt, igyekszel te is megbántani őt. Helyes ez? Nem. Számtalan kamasztól hallom a következőt: „Ha anyu ilyen gonosz velem, majd én is ilyen leszek a gyerekemmel, nem engedem el sehová...” Ez olyan, mintha bosszú lenne, de miért adnánk tovább ezt a felfogást? Nem azt szeretnénk, hogy a gyerekünk ne szeressen minket, és tudnunk kell, hogy a szüléink a legjobbat akarják nekünk. A féltés olyan dolog, amit senki és semmi nem tud befolyásolni, az édesanyákban különösen erős ez az érzés. Nem akarják, hogy bajod essen, rossz társaságba keveredj. Ha ez mégis megtörténne, téged szidnak le, amiért nem hallgattál rájuk. A szívük mélyén azonban magukat hibáztatják... A legtöbb gyerek nem gondol bele, hogy a szüleik mit miért tiltanak. Ezt fogja tenni ő is a gyerekével, mert ezt tapasztalta, amikor még kisgyermek volt. Nemzedékeken át öröklődik ez a negatív hozzáállás. De van ennek értelme? A válasz megint nem. A legjobb az lenne, ha az ember belegondolna, hogy szerinte mi a helyes. Nem Buli. A diákok nehezményezik, ha a szüleik nem engedik el őket. azt cselekedné, amit fapasztalt, és rossznak talált, hanem az ellenkezőjét tenné. Nem a féltést kell kiiktatni az életből, hanem a végletességeket. Amikor már olyan szintű a tiltás, hogy az a gyerek életére káros hatással van. Lehet, hogy nem kell elengedni minden héten bulizni, de nem szabad bezárni, és eltiltani mindentől. A tiltás sokszor pont az ellenkezőjét váltja ki a fiatalokból. Csak azért is megteszik, amit nem lenne szabad, és mindent eltitkolnak a szülők elől. Ahelyett, hogy leülnének, és megbeszélnék az egészet. Olyan is van, hogy a gyerek már lebukott, és kapott is érte szidást, ami úgy megviselte, hogy legközelebb már nem is meri elmondani a szüleinek, ha valami rossz történt vele. A szülőnek látnia kell, ha a gyerek titkolózik, szorong. A felnőttnek kell tudnia a mértéket, és nem annak a tinédzsernek, aki még csak most kezd ismerkedni a valódi élettel. A felnőttek sokszor úgy gondolják, az idősebbnek mindig igaza van. Ez pedig egy nagy tévedés. Miért ne lehetne egy feleannyi idős embernek is igaza vagy jó gondolata? Érdemes lenne néhány érettebb fiatalember gon dolatait, véleményét is meghp gatni, figyelembe venni. alpacsHer Szilágyi Erzsébet Gimr
