Heves Megyei Hírlap, 2012. március (23. évfolyam, 52-77. szám)
2012-03-08 / 58. szám
2012. MÁRCIUS 8., CSÜTÖRTÖK Kvantum Fantum [csapdája: zenés "fizij(aHmesejáték| I iskolai előadása az eszterházy károly gyakorló- iskola néhány diákja régótai<&- szül egy színdarab, a híres Muszty-Dobay-páros által h;t Kvantum Fantum előadására. Kedvenc tanárunk, Kalóné Gy^- nes Réka volt a rendező, aki éjszakánként megálmodta nekünk a fantasztikus díszletet, ruhákat és a személyre szabott szerepeketSok munkánkba kék rült, mire a díszletet megvalósítottuk, amit kis csapatunk szorgosan “készített. Ä' számun]«» megálmodott ruha megszerzése is nagy feladatot jelentett. . A tornateremben megreng zett eseményt leginkább az alsó tagozatosoknak tartották,*!* az érdeklődő gimnazisták és tanárok is megnézték. Nagyon izgultunk az előadás előtt, de5 -színpadon” mindenki megpróbálta izgatottságát leple»» saját magát nyújtani. A hangos -tapsvihar jelezte számunkra, hogy az előadás tetszett a jeíeh lévő embereknek, és a visszajelzések is pozitívak voltak. Sok kisgyerek megtanulta a darabban lévő „varázsdalt’’, ami a.legjübban megragadt, bennük. ■ 0. E., EKF Gyakorló "V Megyénk diákjai la szövegértési! döntő fordulójához érkezqti^ "(Tr.l-ízáBő Miklós Országos Szövegértési Verseny, amit március 23-án tartanak KiskunháE^ son, a Bíbó István Gimnáziumban. A megmérettetésen Heve^ megyei diákok is részt vesz-1 nek, Bauer Emese és Sütő Eszter, mindketten az egri Eszfeb* házy Károly Főiskola Gyakorló Általános-fskota tanulói: A döntő három fordulóból fog állni. Kiállítás is látható majd, Berki Viola-képeit csodálhatják rfíeg- a versenyre látogatók. ■ Sz. K. Az oldal az „Olvass a napilappal, és ismerd meg a körülötted élő világot!" program keretén belül jelenik meg a Repropress Magyar Lapkiadók Reprográfiai Egyesülete támögatásával. Megemlékezés. Zászlókkal, kokárdákkal ünnepiünk, de fontos, hogy a lelkűnkben is átérezzük március 15. jelentőségét. Képünk illusztráció. Nemzeti ünnepünk számos hagyományról szól. Minden ember, a legkisebbektől a legnagyobba- kig szavalja, énekli a már szimbólumértékű Nemzeti dalt: „Talpra magyar, hí a haza!” Petőfi nem egy embert, az egész népet szólította cselekvésre. Együtt küzdöttek, ugyanaz a cél vezérelte őket. Erre emlékezünk március 15-én. Örökséget kaptunk őseinktől, az egyenlőség eszméjét. A történelemben sajnos sosem tudtuk igazán megvalósítani. Ma is nagy különbség van ember és ember között, mára már ezt természetesnek vesszük. Pedig nem az, tehetnénk ellene! Be kell látnunk, hogy bár felelősségteljes felnőtteknek tartjuk magunkat, cselekvésképtelenek vagyunk. Vakon tapogatózunk, ám ott a legegyszerűbb lehetőség: ki kellene nyitni a szemünket! Egyes kultúrákban úgy gondolják, az egyénben benne foglaltatik az erő, ami jobbá teheti a világot. Ez az erő pedig nem más, mint a pozitív gondolkodás és az összetartás. Mássá tehetjük a világot! Ha elképzeljük, hogy béke van, szeretnek minket, képesek leszünk rámosolyogni a velünk szembejövőkre. Ki ne szeretné a mosolygós, vidám embereket? Előbb-utóbb észrevesszük, hogy egyre többen visszamosolyognak, több barátunk lesz, kedves emberek vesznek minket körül. Elindul az egységesedés. Fiatalok között, akár a középiskolában is, nagy a széthúzás. Kisebb csoportokba tömörülnek, de az őket összetartó erő csak nagyon ritkán a barátság. Sokkal jellemzőbb, hogy azért csoportosulnak a diákok, mert hasonló az ízlésük, egy helyen Nemzeti szalagokkal, kokárdával laknak, vagy egy másik személy ellen fognak össze. Köztük sincs egység, egymásnak is ártanak. Gyakran hallunk továbbá a kiközösítésekről. Igazságtalanul megkülönböztetjük azokat, akik mások, mint mi. Hogyan is beszélhetünk őszintén március 15-ről és a szabadságról, ha köztünk, fiatalok között sincs összetartás? Hogyan is várhatjuk el, hogy igazságosak legyenek velünk, ha mi sem vagyunk azok másokkal szemben? Aggasztó, ha már a diákok között - ahol kis konfliktusok vannak - ekkora az elidegenedés, akkor a felnőttek világában ez csak megtöbbszöröződik. Döntenünk kell, milyen világban, milyen értékek szerint szeretnénk élni. Ha eldöntöttünk, tennünk kell érte! Először is próbáljunk meg társainkkal békét kötni. Segítsünk nekik, ha bajban vannak. Mindezzel önmagunknak is jót teszünk. Szeretni fognak minket, és egyre épül az egység. Először egy csoport fog össze egy jó cél érdekében, majd egy osztály, később talán az egész iskola. Nem lesz különbség az emberek között. Az egyén tud tenni a közösségért, s a közösség felkarolhatja az egyént. „Egy mindenkiért, mindenki egyért!” Észre kell vennünk a mellettünk élők problémáit. Most nincs háború, de rengeteg gond gyötri az embereket. Vannak azonban szerencsések; akiknek nem kell szembenézni súlyos problémákkal. Segítsünk a rászorulóknak! Ez az igazi hazafiság! Nemsokára itt van a várva várt nemzeti ünnepünk. Választhatunk, hogy úgy éljük meg ezt a napot, mint eddig, felszínesen, ünneplőruhába öltözve vagy új szellemben, azzal a megnyugtató érzéssel, hogy tettem az országomért, a népemért. Akkor büszkén viselhetem a kokárdát. Azt a nemzeti színű szalagot, amit Petőfi és a forradalmárok tűztek a mellükre. A piros az erőt, a fehér a hűséget, a zöld a reményt jelképezi. Bennünk az erő, tegyük jobbá a világot! Együtt, mi mindannyian. S akkor végre tiszta szívvel kimondhatjuk: magyar vagyok. Hűségesek vagyunk a népünkhöz: szeretünk mindenkit, segítünk az elesetteken, közösségbe tartozunk. Reméljük, hogy egy jobb világ vár ránk: nem csüggedünk. Erő, hűség, remény. Ez vagyunk mi. Büszkék lehetünk arra, hogy magyarok vagyunk. Nem látszatból, nem külsőségek alapján, hanem szívből és igazán. ■ Kolman Réka EKF gyakorlóiskola, 12.b ff 1 Ét ■ ■Jtm. 1MTÓ tt TANUtiS Szívünkben ünnepeljünk! ÖSSZEFOGÁS Március 15. üzenete, hogy tegyünk egymásért! Diákvers Változás Oly nehéz a változás Mint telet követi forróság Kezében nem hoz mást Újjászületést vagy változást Emberek arcára mosolyt vagy fájdalmat De ezt mindenki magának Eta fáj a szél beszél veled Ha csend honol én akkor is értelek. Ha eső esik én tudom Távol tőlem zokogsz nagyon De ha a nap ragyog Szikrázik a Te mosolyod. ■ Tóth Eszter EKF gyakorló- gimnázium lO.c Még nem késő: I jlepdünegTakit Í edvelszaJH mai nőnapon! szerény véleményem, hogy a nők megérdemlik, hogy minden figyelem rájuk szegeződ- jön, hisz évszázadokon át kitartóan harcoltak, hogy a társadalomban egyenlő jogokkal, lehetőségekkel élhessenek a férfiak mellett. Ilyenkor illik annak a lánynak, aki iránt érzéseket táplálunk finomságot venni vagy egy szál virágot, ezzel kifejezve tiszteletünket és szeretetünket. Persze nemcsak ezen a napon lehetne így viselkednünk nekünk, férfiaknak, hanem akár mindennap, hisz egy kis kedveskedés mindenkinek jólesik. De anélkül, hogy megnéznénk a naptárt, tudjuk-e, mikor van nőnap? Segítek, március 8- án. Ha nem vettél semmit, itt az ideje, még nem késő, ne feledd, ennyit megérdemelnek a NŐK. ■ Garancz Géza EKF, 12.b A virágnak minden nő örül Egy nap internet nélkül - Tudunk-e a modem világban így élni? csatlakozás Egy netfüggő tini felismerése arról, hogyan változtatta meg számára a világháló az egész világot Az internet ma már mindenhol ott van. Egy „normális” ember, ha belép egy épületbe, rögtön csekkolja a legújabb hiperszu- per okostelefonját, hogy van-e wifi. Ha nincs, vagy ha kódolt, a pesszimista felkiált fájdalmában, míg az optimista elkezdi fel- törögetni a kódot, vagy a hálózatra csatlakozik. Kérdezem én: normális ez? Tudunk internet nélkül élni? A probléma az, hogy én is tagja vagyok a fent említett csoportnak (megjegyzem: az optimisták csoportját erősítem). Tegyük fel, eltűnt az internet. Mielőtt kétségbeesve a fejedhez kapnál, kedves olvasó, ne aggódj, csak egy napra! Reggel én még az ágyban Facebook-csekkolással kezdem a napot. Ki mit posztolt, ki kivel jött össze az alatt a 8 óra alatt, amíg aludtam. "Mivel ma nincs internet, rémülve tapasztalom, hogy nem tudok csatlakozni az életemet megédesítő honlaphoz. Próbálgatok netet „lopni” a szomszédból is, természetesen sikertelenül. Már rosszul kezdődik a reggelem, nem tudhatom meg, hogy ki mennyit aludt, mit álmodott, vagy éppen mit reggelizik. Micsoda tragédia! A durcásan elfogyasztott reggeli után | még próbálkozók kapcsolódni, | hasztalanul. Az iskolába érve is rögtön ki- § sérletet teszek a wifihez való XXI. századi netfüggőség. Képünk illusztráció. csatlakozásra, természetesen mindhiába. Osztálytársaim, sőt még a tanárok is hőbörögnek, hiszen nem tudják beírni az e-nap- lóba a szaktanárit, amit azért kapok, mert egész órán a telefonommal „játszottam”. Ez a nap a suliban bolondokháza. Csak matekon tanulunk, mert tanárunk a múlt századból való, nincs internetre szüksége a tanításhoz. Amint hazaérek, itthon is apokalipszis fogad: apukám nem tudja ellenőrizni, hogy áll az eladandó tárgy a Vaterán. Anya hívogatja a szolgáltatót, és kétpercenként felkiált: van már net? Természetesen nincs. Az este folyamán már nincs gond. Vagyis a „gond” még ott van, de már beletörődtünk. Apa manuálisan gyártja a számlákat, anya könyvet olvas, a tesóm és jómagam tanulunk. A tévéhíradó elég hiányos, hiszen nincs internet az információszerzéshez sem. Végül reménykedve alszom el, hogy ez a nap csak egy rossz álom, és ha felébredek, megtudhatom, kivel mi történt... Körvonalazódott bennem, hogy a mai ember az internet nélkül életképtelen. Tehát a válasz a kérdésre, hogy tudunk-e internet nélkül élni, magától értetődően: nem. De miért is ne használjuk ki azt, ami adott, és nem mellesleg megkönnyíti mindennapjainkat. ■ Dobi Csenge Szilágyi Erzsébet Gimnázium
