Heves Megyei Hírlap, 2011. december (22. évfolyam, 281-306. szám)

2011-12-24 / 301. szám

2011. DECEMBER 24., SZOMBAT 3 KARÁCSONY 2011 Különdíjjal jutalmazták munkáját lakatos györgyi Magyar vagyok, európai polgár és roma értelmiségi nő- Az önkénteskedés a gya­korlatban mit jelent?- Az Uccu Alapítvány fel­adata a romák és nem ro­mák közötti dialógus erő­sítése, a romaellenes at­Azt mondja, az önkéntes­ség a társadalmi tőke egyik legfontosabb építő ereje. Együttműködést fejleszt, segít küzdeni a szegénység és a kirekesz­tettség ellen. Györgyi a közelmúltban vette át az Önkéntesség Központ Alapítvány különdíját. Bocsi Rita- Mit lehet Önről tudni?- Egri származású vagyok, a Dobó István Gimnáziumba jár­tam. A középiskola után ösztöndí­jas cserediákként egy évet Thai- fóldön töltöttem. Más kultúrába, más életfelfogásba csöppentem. Ez ösztönzött arra, hogy utána ön­kéntesként én is segítsem itthon azokat a diákokat, akik hátrányos helyzetben nőnek fel. 2006-ban, amikor hazajöttem, az AFS Nem­zetközi Csereprogram Alapítvány önkéntes csapatához csatlakoz­tam. Később elvégeztem az ELTE Társadalmi Tanulmányok Szakát, majd mesterképzésen a kisebb­ségpolitikai szakot. Egyetemi éve­im alatt több alapítványnál is önkénteskedtem, és folyamato­san dolgoztam is. A 2009-2010- es évben, Egerben a Szegényeket Támogató Egri Alapítvány önkén­teseként, Farkas Zsuzsa felkéré­sére részt vettem a Kárpátok Ala­pítvány által szervezett RomaNet programsorozatban. Ennek célja a Kárpátok-régióban élő roma kö­zösségek által megfogalmazott égető problémák megoldása, a hátrányok csökkentéseés a roma kulturális értékek megőrzése, je­lenleg Budapesten élek, egy ackutató cégnél dolgozom, rész- munkaidőben pedig az Uccu Ro­ma Informális Alapítványnál asszisztens vagyok, s egyben önkéntes is. titűdök csökkentése, valamint a tolerancia fokozása a párbeszé­den keresztül. Kiindulópontunk, hogy talán a tizenéves fiatalok vannak legkevésbé megfertőzve előítéletekkel. Ők azok, akiket já­tékos beszélgetésekkel mélyebb gondolkodásra késztethetünk a kisebbségi létről, valamint magá­ról a roma identi­tásról. Cigány­nak lenni - Be­szélgetések az osztályteremben címmel kilenc- venperces isko­lai foglalkozást dolgoztunk ki. Ezeket két ön­kéntes roma mo­derátor vezeti. Igyekszünk segíteni az előítéle­tek lerombolásában, és teret adni a másság megismerésének. Az eddigi tapasztalatok alapján az informális oktatási módszer haté­kony eszköz arra, hogy a diákok romákról kialakított diszkrimina­tív véleménye megváltozzon, vagy legalábbis elkezdődjön minderről az együttgondolkodás.- Önnek mit jelent a roma identitása? Miért fontos erről beszélni?- Ez nagyon összetett dolog. Magyar vagyok, európai polgár és roma értelmiségi nő. családból származom, nálunk so­sem volt titok, hogy mi romák va­gyunk. Kiskoromban egy roma telep szomszédságában nőttem fel. A nyelvet, a kultúrát a szüle­im már nem tartották meg, de a nagyszüleimnél hallgattam ci­gányzenét, a nagymamám ci­gánytáncra tanított. Az általános iskolában értek LAKATOS GYÖRGYI SZÜLETETT: Eger, 1985. TANULMÁNYAI: ELTE, KÍSebth ségpolitikai mesterképzés család: párommal élek KEDVENC KÖNYV: Mihail Bulgakov: A Mester és Margarita atrocitások a származásom miatt. Akkor szégyelltem, hogy cigány va­gyok. Erről nem volt kivel be­szélni. A taná­rok képtelenek voltak valamit is tenni az elő­ítéletek ellen. Amikor Budapest­re kerültem, elsősorban a cso­porttársaimból alakult ki egy olyan társaság, ahol nyíltan és őszintén tudtam beszél­getni erről. Majd két roma származású társammal je­lentkeztünk az Uccu Ala­pítványhoz, ahol már egy olyan közösség tagjai le­hettünk, ami nagyon sok roma fiatalt vonz magá­hoz. Manapság is azt lát­juk, hogy a pedagógusok nagy része eszköztelen a nemtelen meg­nyilvánulá­sokkal szemben. Nem tudják vál­lalni az előítéletek lebontásának súlyos feladatát. Nem meglepő, hogy a tizenévesekben ennyire erősen jelen van a cigányellenes­ség, hiszen soha senki nem ma­gyarázta el nekik, hogy miben té­vedhetnek. Továbbá nem rendel­keznek azokkal a készségekkel, gondolkodási sémákkal, amelyek megkérdőjelezik az általánosítás veszélyeit, s elősegíthetnék a problémák komplex megértését. Úgy vélem, az otthoni és az isko­lai beszélgetések kulcsfontossá­gúak. Nagyon fontos beszélni a cigányságról. Arról, mit gondol­nak a fiatalok, milyen cigánynak lenni. S arról is, hogy ki, hogyan éli meg saját roma identitását.- Miben látja az önkéntes munka jelentőségét?- Úgy vélem, az önkéntesség a társadalmi tőke legfontosabb épí­tő ereje. Fejleszti az egyének kö­zötti együttműködést, a közössé­gek hálózatát, javulhatnak a gaz­dasági mutatók, a foglalkoztatás számai, s csökken a kiilleszkedés veszélye is. Fia lehetővé tesszük a szervezetek, egyének együttes önkéntes tevékenységét, akkor küzdünk a negatív társadalmi fo­lyamatok, a szegénység és a kire­kesztés ellen. Az önkéntesség a személyes fejlődés élményét adja. Lehetőséget teremt új kapcsola­tok építésére, készségfejlesztés­re, segít szembenézni az új ki­hívásokkal, és barátokat is ta­lálhatunk.- Hogyan tölti a karácso­nyi ünnepeket?- A karácsonyt itthon, Egerben, a szüleimmel töltöm. A napokban már készültünk mézeska­lács házikóval, különfé­le apróságokkal. A ka­rácsony nálunk min­dig nagy főzés-sütés közepette, kará­csonyfa-díszítéssel, nagyon jó hangulat­ban telik. A századfordulón elegáns ajándék volt egy vasaló múltidéző A böjt után társadalmi helyzetüknek megfelelően bálokon mulattak az egri polgárok Száz évvel ezelőtt a Magyar Táv­irati Szolgálat és a Posta külön hirdetésekben hívta fel a polgá­rok figyelmét a pontos címzésre és a helyes csomagolásra. A dobo­zokban akkor is ajándékok „utaz­tak” a távoli rokonokhoz... A dualizmus korában a kará­csony családi körben megtartott egyházi ünnep volt. Társadalmi szerepe csak a XX. század fordu­lóján erősödött fel.- A XIX. század második felé­ben a karácsonyok megünneplé­sében az egyházi jelleg és a csa­ládi összetartozás dominált-me­séli Dani Gabriella segédlevéltá­ros. - A századfordulón követke­zett be jelentős változás, amely Eger társadalmán jól lemérhető: a városi polgárhölgyek adomá­nyokat gyűjtöttek a szegények­nek, az árvaházaknak és a siket­némáknak. Teadélutánokat, mű­vészeti bemutatókat szerveztek, melyeknek célja az adomány- gyűjtés volt. Különösen jelesked­tek a karitatív munkában az Eg­ri Polgár Nők Egyesülete és az Iz­raelita Nőegylet tagjai. A század- forduló után az adományozottak közt pedig megjelentek a Boszni­ában állomásozó katonák is, akik­hez pénzt, élelmiszer, ruhát és ta­karókat igyekeztek eljuttatni. A gyűjtésből kivették a részü­ket az iparoskor tagjai, de jeleskedtek az egyházi méltó­ságok is. Kér­ni sem volt szé­gyen, így pél­dául az Egri Újságban egy gyermekintézmény igazgatónője hirdetést adott fel, melyben ado­mányt kért neveltjei számá­ra. A gyűjtés tárgya azóta nem sokat változott: tartós élelmisze­reket, ruhákat adtak és kaptak, habár sok esetben maga a kará­csonyfa is ajándéknak számított.- A város lakosai az ünnep előtt háromnapos böjtöt tartottak - folytatja a segédlevéltáros. - Csak az éjféli mise után kezdtek hozzá a gazdag ünnepi lakomához. A szegényebb családok körében a karácsonyfa és a megszokottól gazdagabb vacsora volt az aján­dék. Elterjedt volt, hogy decem­ber 25-én 26­zenes bálokat, összejövete­leket tartottak, melyeket min­denki saját társadalmi köré­ben ünnepelt. Ismert volt az aján­dékozás szokása is. Korabeli hirdeté­sekből kitűnik, az ízlés nem sokat válto­zott: könyv, ékszer, óra, tubákos szelence, gravírozott ezüst név- jegytartó, Biblia volt az egriek kedvelt ajándéka, de a századfor­dulón a villamosítással együtt ter­jedni kezdtek az elektromos ház­tartási cikkek, a vasalók, a teafő­zők és a gramofonok.- Karácsony előtt gyakran di­vatbemutatókkal csalogatták a hölgyeket - jelzi Dani Gabriella -, ilyenkor ismertették az aktu­ális bécsi, párizsi, sőt japán di­Az egriek legszívesebben tK V Bibliát ajándékoztak. A tubá- 1 kos szelence és a vasaló a villamc? sítás után került a fa alá. ■ vatot. A magyar iparosok védel­mében még cikket is jelentettek meg: a vásárlókat arra buzdítot­ták, inkább hazai termékeket vá­sároljanak, mint drága külhonia­kat. Az iparosok hirdetéseket is feladtak, hogy az időben történő vásárlásra buzdítsanak, túl sok egyedi megrendelés esetén ők ugyanis még az ünnep előtti utol­só éjszakákat is végigdolgozták. Az egriek 1910-ben fogyasztot­tak tengeri halat karácsonykor, sőt ebben az időben már közis­mert volt az intézményi karácsonyi ünneplés is. Az első óvodákban rendezett közös kará­csonyról 1900-ban emlékezik meg *■ az Egri Újság, a szokást átvették az Angolkisasz- szonyok, akik már növendékeiknek rendeztek ajándé­kozással közös áhí­tatot. ■ Sz. R. TERNYÁK CSABA EGRI ÉRSEK Karácsonyi iránytű a négy fal között, vagy a hétköznapokban nem kerü­lünk olyan élethelyzetbe, amikor iránytűre lenne szükségünk. Sivatagban, pusztaságban, tengeren azonban nagy szolgálatot te­het. Eltévedni persze más­képp is lehet. Van, aki az élet forgatagában nem talál­ja a helyes utat. az ünnepek jó lehetőséget kínálnak, hogy az ember összeszedje magát, közelebb kerüljön azokhoz, akiket szeret, számba vegye útjelzőtábláit, sarokpontjait, elgondolkodjon döntéseiről: irányt adjon életének. a számvetésre mi lehet al­kalmasabb hely a templom­nál, ahol csend van, ahol a tompa fények, az ihatok, a za­vartalan környezet segít, hogy az ember lenyugodjon, megfeledkezzen a külvilág nyüzsgéséről. A betlehemi já­szol előtt elmélkedve, vagy csak elmélázva, eszünkbe juthat a csillag, amely ide ve­zette a napkeleti bölcseket. Miért is indultak úrnak? Ke­resték a célt, életük értelmét. Ehhez pedig iránytűre volt szükségük. Egy csillag vezet­te őket a Gyermek nyomára, akiben megtalálták az ártat­lanságot, a hátsó gondolatok nélküli világra csodálkozást, amit csak egy kisded képes hitelesen képviselni. Csalá­dot is találtak, a Gyermek mellett ott állt Mária és Jó­zsef. A bölcseknek eszébe juthatott, hogy a család sze- retete jóra és tisztaságra ve­zet, a családért hozott áldozat a jövőbe vetett töretlen hit je­le és a boldogság forrása is. A pásztorokat látva megcso­dálhatták az egyszerű mun­ka értékét, a megváltó érke­zése feletti örömet. Az álla­tokban a természet hódolatát, a szegényes környezetben pe­dig azt, hogy a boldogságot nem csak az anyagi javak ha­tározzák meg. A napkeleti bölcsek maguk előtt látták az egész világot. Olyannak lát­ták, amilyennek a Teremtő megálmodta, amilyennek ma is lennie kellene. Úgy érez­ték, megérte eljönni ide, nem volt kár a fáradságért. A mai ember számára is sok minden válhat iránytűvé Is­ten felé, ha nem keménye- dik meg a szíve. A megkér- gesedett szív ugyanis olyan, mint egy fémdarab, amely képes eltéríteni az iránytűt. jézus születése irányt adott az emberiség történelmé­nek, és sok-sok embernek az elmúlt századok során, függetlenül attól, hogy mi mit gondolunk erről. Ma is képes irányt, értelmet adni életünknek, küzdelmeink­nek, amennyiben megismer­jük, befogadjuk, magunkévá tesszük üzenetét. Bárcsak a szeretet, a jóakarat, a család és egymás segítése lenné­nek azok a mozgatórugók, amelyek meghatározzák hétköznap]' ainkat!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents