Heves Megyei Hírlap, 2011. november (22. évfolyam, 256-280. szám)
2011-11-23 / 274. szám
HEVES MEGYEI HÍRLAP - 2011. NOVEMBER 23., SZERDA 4 HORGÁSZ-VADÁSZ HIRDETÉS AicsQSL 3300 Eger, Makiári út 82. Telefon: 70/362-7941; 36/322-705 E-mail: gabor(a) horgas/, paradicsom, com 20.000 Ft felett ingyenes házhoz szállítás! Kiváló társai a vadásznak a kotorékebek A föld alatti járatokban és üregekben élő ragadozók vadászatára használt fajták összefoglaló neve: kotorékeb. A négylábú kotorékában keresi fel és fojtja vagy ugratja felszínre ellenfelét, de a sebesült nagyvad csapását is jól követi. Kiváló példa erre a foxterrier. Eredeti angol fajta. Az 1800-as években kitenyésztett „foxi” feladata a segédkezés volt a róka és borz vadászatában. A foxi kicsi, de kíváncsi, élénk, éber, jó jelzőkutya. A terrierek tipikus képviselője, azok jellegzetes makacsságával együtt. Mozgásigényét nem csak hosszú sétákkal, hanem sok-sok játékkal kell csillapítani. Gazdája sohasem fog unatkozni, mindig képes megnevettetni kétlábú falka- vezérét. De bármilyen kicsi is egy foxi, következetes nevelést igényel. Megfelelő motivációval gyorsan tanulnak, hiszen rendkívül intelligensek. Nem szabad azonban lebecsülni a foxterrier veleszületett vadászszenvedélyét, és nagy hangsúlyt kell fektetni a behívás tanítására, hogy bármilyen szituációban magunkhoz hívhassuk kutyánkat. ■ Oldalszerkesztő: Szuromi Rita Telefon: 06-30 55-65-072 Hirdetési ügyben: 06-36 513-633 Horgász-vadász oldalunk legközelebb 2011. december 14-én jelenik meg. visszaemlékezés Az i(Ms ladásf eJirzékenyült a zsákmány láttán ékenyült a zsákmány láttán Id. Kalo László gyermekkora óta vadászik. Élményeit évtizedek óta közre adja. Most utolsó őzbakjának történetét osztja meg lapunk olvasóival. Szuromi Rita Az idei közgyűlés után még egy fontos feladatunk volt: az őzbak elejtése, A sorsolás nekem kedvezett, én voltam az első, aki őzbakra vadászhattam. Megörülhettem, de örömem lanyhulni kezdett, mert eszembe jutott: fegyvertartási engedélyem érvényessége május 5-én lejár. Sajnos a két hét alatt - ennyi időm volt a bak elejtésére - az engedély nem jött meg. Ám megtudtam, vadásztársaim sem tudnak élni a lehetőséggel. A remény újra előttem állt. Hétfőn délelőtt egy vadásztársam közölte, a bakot még nem lőtték ki, ezért újra enyém az elsőbbség. A szükséges klotália és vadszállító jegy átvétele után mehettem vadászni. Számomra a legkedvesebb hely Pusztafalu, Kakas-völgy. Elsőre a Kakas-völgybe mentem. Fiam kint maradt a pusztafalusi részen megfigyelni, van-e arra délutáni vagy esti vadmozgás. A Kakas-völgyben, a fát szállító gépkocsikkal tönkretett úton lassan ballagtam. Őzek, szarvasok nyomait több helyen láttam, arra következtettem, van itt őz, csak kérdés, merre járnak? Már a tervezett helyemen ültem, mikor kezdett az ég borulni, sőt nem sokkal később már dörgést is hallottam. Visszaindultam. Esős, vihartól zúgó erdőben a vad nem mozdul, én pedig bőrig ázhatok. A völgy felénél járva az esőcseppek kopogását már nemcsak a leveleken, hanem a kalapom karimáján is hallottam. Fiam gépkocsijával a völgy bejáratáig jött elém. Mire a műútra kiértünk, az eső már sűrű cseppekben hullott. Legközelebb a pusztafalui magaslesbe mentem. Már az is örömmel töltött el, hogy e lesben ülhetek. E zárt magaslesből több évtizeden át számos vadat hoztam terítékre. Jó volt a régi emlékeket visszaidézni. Hét óra után öt perccel a bokrok közül suta jött ki, és megállt a bokorsor és a termőföld közötti gyepes részen. RöVadászvágy. Az őzbak elejtése a legszebb vadászélmények egyikének számít. Szeme sarkából vette észre, hogy az erdőből őzbak lépett ki. vid figyelés után elindult a vetésbe, miközben fejét lehajtva csipkedte a neki ízletes fűszálakat. Már a magasles előtt is elhaladt, mikor jobb szemem sarkából észrevettem, hogy a bokorsortól valamivel följebb, az erdő fái közül őzbak lépett ki. A kereső távcsövet szememhez emelve néztem, bíráltam. A gyepes részen az is megállt, valószínű a suta felé figyelt. A távcsővel jól láttam: rövid szárakat és rövid ágakat növesztett, alul a vastag szára sűrűn gyöngyözött volt. Lő- hetőnek ítéltem. Most is, mint minden alkalommal lövés előtt, elkapott a vadászláz, amit soha nem szégyelltem bevallani. A távcsövet letéve, a puskát a magasles oldalsó ablakán kidugva, a céltávcső tüskéjének hegyével követtem a bakot. A vetésben 20-30 métert tett meg, mikor ismét megállt. Abban a másodpercben a 9 grammos ólomhegyű lövedék elhagyta fegyverem csövét, és a testén áthaladva azonnali elmúlását eredményezte. A rövid távolság miatt becsapódást nem hallottam. Megnyugodtam. Tudtam, hogy találatom halálos volt, a bak mozdulatlanul fekszik. A suta nem tudta, hogy körülötte mi történt, ezért lassan visszakocogott az erdő irányába. A magaslesről egyenesen a bak fekhelyéhez mentem. Fölötte állva a kilőtt töltényhüvelybe háromszor fújva adtam meg neki a végtiszteletet, és tudattam az erdő népével egyik lakójuk elmúlását. Agancsának közeli látása fokozta az örömömet, de el is érzékenyültem. Most, 84 éves koromban, életem utolsó bakját sikerült elejtenem. E fölött állok. Az utolsót, mert az elkövetkezendő 8-9 évben, míg a többi brigádtag a maga bakját meg nem lőtte, a nevemet még ki sem sorsolhatják. Én pedig akkor már biztos nem fogok vadászni. A pillanat csak ritkán adatik meg. A várakozás izgalma „szerdán és csütörtökön másik területre mentem. Az első este magányos szarvastehenet láttam. A második este a bátori vízmű hátánál, a fenyves szélénél ültem le. Nem sokkal később már bántam, hogy ide, és nem Pusztafaluba mentem. Már ott elhatároztam, ha nem lövöm meg a bakot, legközelebb Pusztafaluba, kedvelt leshelyemre megyek, már csak azért is, hogy a hetvenes évek végén társadalmi munkában épített zárt magaslesbe újra beülhessek. Azért nem keseredtem el. Később a fenyvesből előbb egy magányos suta, később egy szarvasünő és egy szarvastehén jött ki. A kerítésig terjedő füves, bokros területen legelésük közben figyelhettem azokat. De a bak, amire vártam, nem jött. ” Vadásztrófeák tárlata nyílt a szlovákiai Bramer-kúriában Január 8-ig még látható a Szlovák Nemzeti Múzeum és a Betléri Múzeum közös szervezésében rendezett „Az Andrássyak vadászterületeiről” címmel a pozsonyi Brámer-kúriában megrendezett trófeakiállítás. A vadászati bemutató azért is lehet érdekes a Heves megyei természetkedvelőknek, mivel az Andrássyak kiterjedt birtokokkal rendelkeztek Párádon és környékén. A tárlaton bemutatnak vadászterítéket, vadásztrófeákat és családi fotódokumentációkat is. Látható a betléri kastély és annak történelmi parkja. A betléri vadászatok hagyománnyá és társasági eseménnyé váltak, ennek köszönhetően a hazai és külföldi vadászatok trófeái is a beüéri gyűjtemény kincseit gyarapítják. ■ Könyvsarok: A tábortűz meleg fényében „Lelki szemeim előtt gyakran felfénylik egy kedves, idilli kép a tovatűnt, időtlen múltból. Egy erdőben vagyunk, hatalmas fákkal övezett tisztáson, melynek közepén máglya lángja lobog. A tüzet sokaság üli körül. Az első körben idős, méltóságteljes emberek, az ő hátuk mögött feszülten figyelő gyerekek, fiatalok. A varázsló már megköszönte az égieknek a sikert. Vadászéletem legszebb emlékei a vadászházi esték. Amikor a vadászat után a tábortűz meleg fényében órákig beszélgettünk, meséltünk egymásnak, már-már családias hangulatban és közelségben - rangra és korra való tekintet nélkül. De sajnos egyre ritkábbak az ilyen alkalmak. Sokszor már a teríték elkészítésére se jut idő. Az élmények megosztása, a meghitt hangulatú beszélgetések helyett egyre gyakrabban és egyre több helyen az autók motorjának türelmetlen berregése zárja a vadászatokat.” Bozóki László A tábortűz meleg fényében... című, most megjelent könyvének lapozgatása közben az olvasó úgy érzi, a vadászat nem ér véget az elsütő billentyű megérintésével. Egy sokat tapasztalt ember mesél, egyszerű szavakkal. ■ » Egyre népszerűbb a könnyűpergetés horgásztechnika Itt a bot dobósúly-tartománya a leglényegesebb szempont Manapság egyre inkább elterjedőben van a haladó gondolkodás a halakról és a horgászatról. Egyre többen vallják, hogy a halfogásnak nem a megszerzendő hús a célja, hanem az magáért az élményért való. Néhány halunk épp ilyen, kifejezetten élményt adó, igazi sporthal, noha eddig méltánytalanul a háttérbe szorult. Pedig ezek a halak, mint a domolykó, a sügér vagy a jász, rendkívül jól foghatók könnyű szerelékkel, apró villantókkal, wobblerekkel. A vékony zsinóron harcoló, olykor kilón felüli halak fogásának izgalma a nemes ragadozókéhoz mérhető. Szaporaságuk okán csapatokA domolykó vagy a sügér jól fogható könnyű módszerekkel ban találhatunk rájuk, ilyenkor csak az ügyességünkön múlik, hogy felejthetetlen horgászélményben legyen részünk. Egy bot a dobósúly-tartományától lesz alkalmas pergetésre. Ezek a botok nem minőségi, hanem típusbeli, így szerkezetbeli és karakterisztikái különbségeket mutatnak. A matchbot „küldetése”, hogy rugalmasságával nagy távolságokra juttasson el akár 15-20 grammnyi terhet, azonban a bevágáskor csak egy vékony húsú, egyágú horog behúzása a feladata. A picker erős gerince miatt még nagyobb tömeg eldobására képes, ugyanakkor a legóvatosabb kapást is közvetíti. ■ VADÁSZTÖRTÉNELMI PERCEK Vadaskertekkel védték a vadállományt Levéltári adatok bizonyítják, hogy Hyppolit, Beatrix unokaöccse az esztergomi érseki széket felcserélte az egrivel, mert az egri érsekség birtokain gazdag sólyomfészkelő helyek voltak. A gyöngyöspüspöki számtartó feljegyzése szerint az érsek számos alkalommal vett részt mátrai vadászatokon. A lőfegyverek elterjedésével a solymászat hanyatlásnak indult, igaz, kedvtelésből vadásztak még sólyommal, de ez már csak árnyéka volt a középkor hangulatos, nagyszerű vadászati módjának, a lovas, a kutyás és a madaras vadászatnak. Heves megye szinte keresztmetszetét képezi az ország vadászati lehetőségeinek. Mindezt nagyban elősegíti a Mátra és a Bükk gazdag nagyvadfaunája, de a dombos, lan- kás tájak, a Tisza környéki árterek, a nádasok, a mezőgazdasági területe, amik mind megfelelő lehetőséget biztosítanak a természetes szaporodáshoz. Ezt a kialakított vadaskertek is biztosították, lehetőséget adva nem csak az apróvad, hanem a nagyvad tenyésztésére is. Országszerte, így Heves megyében - a Mátrában és a Bükkben - is megkezdődött a vad védelme, óvása, gondozása, telepítése, s ebben nagy szerepük volt a vadaskerteknek is. (Folytatjuk) % Az utolsó tőzt ak története
