Heves Megyei Hírlap, 2011. november (22. évfolyam, 256-280. szám)

2011-11-19 / 271. szám

2011. NOVEMBER 19., SZOMBAT - HEVES MEGYEI HÍRLAP 5 MEGYEI KORKÉP A kristály több, mint egy anyag az üvegcsiszoló A parádi mesterhez már negyven éve visszajárnak tisztelői A parádi Mata-műhely- ben egyedülálló kristály­kollekciók születnek. Ma már alig néhányan érte­nek ehhez a különleges mesterséghez. Barta Katalin Párádon Mata Pál üvegcsiszoló mester műhelyében nem is oly rég reggeltől estig zúgtak a speci­ális gépek. Az ólomkristály poha­rakon, kelyheken, dísztárgyakon az ügyes kezek alatt egymás után ragyogtak fel a különleges, egye­di motívumok. Manapság csen­des a műhely. Pál jobbára már csak egyedi megrendelésre ké­szít különböző tárgyakat. Az el­múlt években Amerikából, s Na­míbiából is kapott ajánlatot: cso­magoljon, és költözzön családos­tól, műhelyestől. Minden költsé­gét állják, minden kívánságát tel­jesítik, cserébe egyet kérnek: ad­ja át tudását néhány fiatalnak. Azt a tudást, ami jó ideje hazánk­ban sem szerezhető már meg. A mester azt meséli, eleven gyerek volt, s nem szeretett ta­nulni. Tizennégy éves korában szegődött el a szomszédos parád- sasvári üveggyárba, ahol hamar szembesült azzal, hogy a széria- gyártást nem neki találták ki. Másfél évi tanonckodás után, a vállára kanyarított málhazsákkal indult el a fővárosba, ahol egy nap múlva felvették Háber And­rás műhelyébe. Itt tanulta meg a szakma szinte valamennyi forté­lyát. A hetvenes évek elején dön­tött úgy, hazatér Párádra, és saját vállalkozásba kezd. Mestervizs­gája után hét évvel, 1975-ben or­szágos szakmai első díjat nyert, majd üvegipari diplomát kapott. A szakmai továbblépést egy bajor tanulmányút segítette, ezért az sem véletlen, hogy az alkotónak később germán területen - Nürn- bergben, Innsbruckban, Maas- trichtban, Grazban, Bad Brei- sigben még később az olaszor­szági Arezzóban nyílt kiállítása. A sasvári üveggyár néhány jó szakembere boldogan állt be a magán-manufaktúrába, ahová évekig özönlött a megrendelés. A parádi üvegkészítő birodalmat egyre többen személyesen is fel­keresték, főként külföldiek. A nyolcvanas évek közepén „sza­ladt a szekér”, így Pál a munka­társaival együtt eljutott minden olyan helyre, ahol az üveggyár­tásnak komoly múltja volt. A lá­tottakat beépítette saját alkotása­iba, s mindemellett kísérletezett új technikákkal, színezési eljá­rással, féldrágaköves díszítéssel. Minden darabon ott a mester keze nyoma A MATA KRISTÁLYOK Sajátja, hogy az alapanyag 24 száza­lékos -­ólomkris­tály, melyet aparádfürdői \|V r, itt kidolgozott eljárással szí­neznek. Minden darab egyedi, kézi munkával születnek a min­ták, minden szín felvitele egy adott hőfokon történő ége­tést igényel. Az ólom kristály alapanyag dönti el a díszí­tettséget. A dara- j Ve bök jól viselik az óarany ra­gyogását, a kék eleganciáját,--------- a bordó r y , ■ bársonyérze- “■ tét. A műhely­ben készült kol­lekciók - színe­zett, gravírozott ólomkristály vá­zák, ajándéktár­gyak - a magyar í üvegművészet leg­szebb, legkereset- iw tebb darabjai, ma ß mára világ számos pontján láthatóak, Las Vegastól Tokióig, köz- és magángyűjte­mények értékes ré- *Vt szeként. m Pál jól tudja: a csiszolt kristály több, mint anyag. Évszázadok tu­dását hordozzák a kézműves­technikákkal készült darabok, s féltve őrzött szakmai műhelytit­kok rejlenek készítésének folya­mata mögött. Nem véletlen, hogy a magyar üvegművészet egyik legkeresettebb, s legismertebb alkotója ő, akinek műhelyéből muzeális értékű és minőségű kristályok kerültek nyugat-euró­pai, amerikai, dél-afrikai, illetve japán piacokra, magán- vagy közgyűjteményekbe. Arra a kérdésre: elfogadja-e valamelyik ajánlatot, miszerint hátralévő éveiben külföldön él­jen és tanítson, nem tud egyér­telmű választ adni. Mondja, ő hatvanon túl is vállalná a kalan­dot, ám a felesége nélkül már nem mozdul sehová. Szellemes és különös freskó a házasságkötő teremben Az országban egyedülálló fres­kóra bukkantak a restaurátorok a gyöngyösi házasságkötő terem felújításakor. A vélhetően a XVIII. században készült díszí­tő párkánymotívum azért szá­mít ritkaságnak, mert nemcsak különös elemekből, hanem iga­zán szellemesen festették meg. Dörgő Erzsébet, a megye mű­emlék-felügyelője elmondta: a kutatók az első nyomok alapján arra gondoltak, hogy a falkép ugyanannak a festőnek a mun­kája lehet, aki az Orczy- -kastélyban feltárt freskókat ké­szítette, ám ezt a feltételezést az­tán kizárták. A szakember szerint a funk­cióbővítő városrehabilitáció so­rán előkerült freskót érdemes lenne megmenteni az utókor­nak. Éppen ezért újratervezték az épület fűtés- és villamossági felújítását, hogy az értékes fes­tés ne sérüljön. A teljes helyre- állítása több millió forintba ke­rülne, ám ehhez újabb források­ra lenne szükség. Addig is a ku­tatási nyomokat úgy takarják el, hogy azok a teljes rekonstrukci­óig ne sérüljenek. ■ Több millió forintba is kerülhet a feltárt falkép helyreállítása. A több évszázados freskó meg­találása miatt módosítani kellett a Fő téri épület felújításának be­fejezését. A funkcióbővítő város­rehabilitáció más Fő téri beru­házásai azonban az elképzelé­seknek megfelelően, jó ütemben haladnak. A tervek szerint még az idén elkészül a Szent Berta- lan-templomtól északra lévő ré­gészeti feltárást védő épület köz- beszerzési ajánlatára vonatkozó dokumentum is. ■ J. M. E lloptam a nagynénémet! Birkatü­relmemet és kötélidegzetemet megszégyenítve, a kórház baleseti osztályán reflexből, nagy felindultsá- gomban ragadtam magamhoz néniké­met. Vesszőfutásunk ott kezdődött. Egye­dül élő, idős rokonom nem engedett se- . gítséget maga mellé költözni, szeretet­otthonba se vonult, mert mindig úgy volt a legjobb, ahogy magának gondolta.- Most nyaltam fel az egész házat, ta­lán nincs jól feltakarítva? - szegezte ne­kem a kérdést. Veretes önbizalmával a szobájában felbukott a szőnyeg szélé­ben. Összetörte magát, úgy találtunk rá. Félelmetes látvány, tehetetlenül feküdt a parketten. Lobonchaj, véres arc. Fáj­dalmában a csillagokat is lekáromkod- ta az égről, mégsem tudott felállni. Az ügyeletes orvos combnyaktörésre gya­nakodott, hívta a mentőt. A gyógyintézet hosszú folyosója du­gig telve. Ki tudja, a várakozók mióta vesztegelnek itt, mégis béketűrőnek tűntek. Dormándnál közúti baleset tör­tént, ide várták a sérülteket. Nagynéné­met a sor végére tolták. Itt minden eset sürgős, de legsürgősebb mégis a néni­kém lett. Pisilnie kellett. Szorongatott helyzete miatt bekopogtattam a vizsgá­lóba. Pelenkát nyomtak a kezembe, ilyen esetekben ez a gyakorlat a felnőt­teknél is.- Mit gondoltok? Nem!! - tiltakozott fennhangon a pelus ellen, legalább ágy­tálat remélve. - Az nincs, csak pelenka, így szokták! Már minden szempár fe­lénk fordult. - Siess! - üvöltötte ellent­mondást nem tűrve nénikém. A tartha­tatlan helyzetben UTAT! felkiáltással ámokfutóként megiramodtam a guruló ágyon fekvő beteggel. Egyik oldalból a másikba cikázva, szembejövő orvosok ugrottak félre előlünk... Akadály nélkül értünk a folyosó végére, onnan dolgunk után végre a vizsgálóba. Nénikém mindig rettegett a kórház­tól, különösen az egri kórházháború óta. Ritka eset az ő korában, igazán örül­hettünk, nem volt csonttörés, nem lett komoly baj! Este tízre értünk haza a mentő­vel. Hiába az örömhír, újra itthon, a sok izgalom után mégsem akart ágyba kerülni, beszédes kedve lett. Újra végigpörgette életét. Túrkeve. Ötéves volt, amikor az apját járvány vitte el. Any­ja nehéz fizikai munkával nevelte árváját. A kis Juliska orvosnak készült, de a tün­dérmesébe a háború évei be­leszóltak. Édesanyja nem tudta egyedül tovább fizetni taníttatását. Kitartó igyeke­zetével is védőnő képesítést szerzett. Tiszaderzsre, majd a füzesabonyi járásba he­lyezték. Besenyőtelekről költöztek Eger­be, megyei védőnőnek nevezték ki. A sors kegyetlen fintora, hogy aki min­den energiáját a bölcsődék érdekében áldozta, éppen neki nem születhetett gyermeke.- Úgy nézett ki, mint az aszalt szilva! - ölelte magához a hadifogságból haza­tért férjét. Párja elvesztése után nyugdí­jasként tovább dolgozhatott és ápolta be­teg édesanyját. Huszonöt év szállt el az­óta, hogy egy szál magában maradt. A SIMON IMRE TARCAJA GYŐRFI ANDRÁS FESTŐMŰVÉSZ RAJZA WWW.GYORFIANDRAS.HU neknek ha mást nem lehetett, legalább jó szót csempésztek be. Úgy várták őket mindig, mint a Messiást. Örök traumá­ja maradt a lebontott Szmrecsányi téren - később a Domus épült a helyén - ki­sajátított és ledózerolt családi házuk. Be­járatukon az értékes faragott kapudíszt a korabeli Népújság fotósorozata örökí­tette meg. Kedves nénikémnek mint annyiszor, ezúttal is igaza lett: a tőszom­szédságban rossz helyen épített autó­busz-pályaudvart már régen kinőtte a város. Mára csúcsforgalomban minden­nap életveszélyes lett itt a közlekedés. Nénikém aztán a megyeházán vezető­ként kinevezve is végig huszárosán áll­ta a sarat. Mikor végképp búcsút intett a hiva­talnak, otthon sem tagadta meg főnöki mentalitását. Találkozásainkkor a kony­hában is vezéregyéni­ség maradt, igaz, be­osztottak nélkül. Szü­letésem óta ismert. A negyedszázadnyi kor­különbséget olykor bizonyá­ra azért tudatta velem, hogy ne felejtsem, hozzá képest én mindig taknyos gyerek maradok... Szigorú (ön)törvényei alól senkinek sem adott felmentést. Sosem zavarta a kétkezi munka, ez ivódott bele kiskorától. Erre kényszerült az őszidőben is, mindent saját maga oldott meg. - Reflexeim már las­súbbak, de hülye még nem vagyok! - érvelt. Látása meggyengült, de szellemileg friss maradt. Úgy tudott tele­fonálni, hogy rajzlapra a számokat nagy méretben kellett felírni. Irányított, sür­getett, ha kellett, számon kért. (Kicsit, mint régen a munkahelyén.) Hívta a szerelőt, tárgyalt a biztosítóügynökkel, megrendelte a javítást a tetőfedővel, és szívesen társalgód a háziorvossal. Me­sélt, érvelt. Aki hallgatta, csodálkozott virtuóz eszmefuttatásain, de agyvilla­násai olykor szikráztak. - Nem csoda, hogy idegeim megkoptak - ismerte be ilyenkor rossz tulajdonságait, de eze­ken már nem tudott változtatni. Ha va­lakit megbántott, ezért bocsánatot kért. - Nem vagyok beteg, csak öreg. Fáj a ke­zem, meg a lábam. A jó Isten elvette, biz­tosan odaadta a komcsiknak - csillan­totta meg fullánkosan humorát. Indula­tosan politizált. Választás nem múlha­tott el nélküle. Szavazáskor a mozgóur­nát mindig visszautasította, legutóbb is a szomszéd vitte, el gépkocsival. Vezető nők közül három példaképet választott: Indira Gandhi, Thatcher asszony és Merkel kancellár. Akiről azt hittem, talán könnye sincs, csak a kőkemény akarata, ez a szikla­erős akaratú asszony átmenet nélkül zokogásban tört ki. Életében először lát­tam ilyen kiszolgáltatottnak. Hová tűnt az a hajdani derék nő? Amikor kaca­gott, maga volt az élet. A gyermek őszin­teségével bugyogott belőle fájdalma. Le­het, eddig még a sírást is megtiltotta ön­magának? Aki mindig tudta, mit kell tennie, most a tanácstalanság lett úrrá rajta. Hangosan sírt, mint a lánc. Keser­vesen zokogta: - Nem tudom, mi legyen a három csésze teával? A rról a három csésze teáról be­szélt, amit kiszáradás ellen az or­vosa javasolt. Évek óta minden­nap, a saját rituáléja szerint készítette el. Nem tudok dönteni! - szembesült hüppögve önmagával. Szörnyű megráz­kódtatásként élte meg, nem tudta, nem akarta megérteni: nem tudott dönteni! Este 8 óra 10 perckor meghalt. Igazáért mindig pörös szája végleg elnémult. Ki­abálásától sokszor hangos házára döb­bent csönd omlott. Vállán kilencvenhá- rom esztendő súlyával lelke visszaszállt Teremtőjéhez. v t ó szomszédok segítségéért hálálkodott, le így is szívós kitartás kellett a alponmaradáshoz. Az ötvenes évek negrázó élményeiből gyűjtött erőt. ígészségügyi ellátás alkalmával több- ;zör megfordulhatott a Hortobágyon, a jolitikai elítéltek táborában. A kutyák- cal és géppisztollyal őrzött szerencsédé­Három csésze tea

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents