Heves Megyei Hírlap, 2011. november (22. évfolyam, 256-280. szám)

2011-11-16 / 268. szám

2011. NOVEMBER 16., SZERDA - HEVES MEGYEI HÍRLAP 5 MEGYEI KÖRKÉP Jöjjön fel hát egy négykezesre! gyertyafény-keringő Kis operett is operett, mert van nő, van szerelem és van a dal EGYPERCES INTERJÚ Barátságos bál; segítő szándékkal Hahota tölti meg az egri Gárdonyi Géza Színházat, hisz zenés vígjátékot, a Gyertyafény-keringőt hir­detik a plakátok. És hogy tévedés ne eshessen, vagy fél tucatszor elhangzik a jól ismert címadó dallam is. Egres Béla Valamikor a boldog békeidőkben járunk, amikor a nemesség s a polgárság igazán nagyvonalúan élt, kaszinók, az Opera, nagy pezsgős vacsorák, pezsgő társa­dalmi élet és persze elegáns vagy kopottabb piros lámpás házak szegélyezték a mindennapokat. Meg inasok, szobalányok, akik ugyan jobb-rosszabb életet éltek az úri házaknál, s viszonylag biz­tos megélhetésük mellett áhítoz­tak afféle nagyvilági életre, ami­lyen gazdáiknak jutott. Minden­ki tudta jól a helyét, s ennek meg­felelően is viselkedett, a kisördög azonban mindig ott motoszkált a lakájban, hogy egyszer kipróbál­hassa mindazt, amit teszem azt a báró úr nap nap után megélt. A kis szobalány pedig megveszett azért, hogy egyszer magára ölt- hesse a nagyságos asszony esté­lyi ruháját, s prémstólával a vál­lán urak gyűrűjében libbenhes­sen föl selyemcipőben az Opera lépcsőjén. Sőt, tán az urak, úrnők is eljátszadoztak a gondolattal, hogy kipróbálják a cselédség sza­badosabb, egyszerűbb, alakosko­dástól talán mentesebb életét. RACZJÁNOSÉ Gaston, az inas szerepében Rácz János a hátára veszi nem csak ura házának, de az egész darabnak a sorsát is. Rajta, aki gyakorlatilag mind­végig színen van, áll vagy bukik az előadás sorsa. És nem bukik, sőt Rácz ötletességével, kedves, alázatos és mélyről nevettető alakításával képes rá, hogy igazi színházi élményben ré­szesüljön a közönség. Eddig is tudtuk: amellett, hogy drámai szerepekben is képes nagyot alkotni, kiváló komikusi véná­val bír, amit most maradékta­lanul ki is használ. Ebbe a világba repít el Mora- vetz Levente rendező, aki saját bevallása szerint a vázolt szitu­áció ellenére sem akart semmi­féle mély társadalmi mondani­valót felmutatni a színpadon. Ezt a célt pedig sikerült maradékta­lanul teljesítenie. Megmaradt a legprimérebb olvasatnál, elan- dalodva a Gyertyafény-keringő unásig jól ismert melódiáján. Amikor a vagabond skót költő, Robert Burns 1788-ban e dallam­ra írta meg az Auld Lang Syine cí­mű versét, ezt a dalt már rég éne­kelték vörös hajú lányok és szok­nyás férfiak a skót felföld hegyei közt. S hogy e fülbemászó dallam ne menjen feledésbe, arról gon­doskodott a bécsi zeneszerző, Robert Kätscher, vállvetve a né­met Siegfried Geyer íróval, mi­dőn megírták, s világsikert csi­náltak a Gyertyafény-keringővei. El is hangzik vagy fél tucatszor, hol a bárót formázó Csengeri At­tila, hol Gastont, az inast alakító Rácz János előadásában, pianínó előtt ülve. No de ez a szerencsét­len, kopott hangszer egyetlenegy­szer szólal meg őszintén, amikor is Rácz rákönyököl a billentyűk­re. Nem elég, hogy a darab szerint csak elzongorázott dallam meg­hangszerelve szólal meg, olyan jelenet is akad, hogy a szereplő zongorázás közben fölpattan a kerek székről és táncra perdül. Ha ezt poénnak szánta a rendező, akkor sem ül ebben a formában. Kár, mert ilyen bakik nem iga­zán engedhetőek meg bármilyen színházi - főleg nem zenés - elő­adásban, hisz semmiképpen sem az átgondoltságot és az odafigye­lést bizonyítják. Pedig minden be van dobva, hogy a lelkes nézőse­Nem csak egy, de két csapat is van A gyertyafény-keringőt kettős szereposztásban játssza a színház, s kíváncsian várjuk, milyen lesz más szereplőkkel az előadás: báró: Csengeri Attila, Ozsgyáni Mihály gaston: Rácz János, Endrédy Gábor MÁRIA: Zám Andrea, Kascsák Dóra vau: Dér Gabriella, Sata-Bánfi Ágota tölgyfalusy TÖLGYESY titusz: Vókó János, Sata Árpád pipi: Szilágyi Olga, Sas Éva PÉTER: Tóth Levente, Lisztóczki Péter reg rekeszizmait megeddzék. Nem elég, hogy a darab tele van tréfás szituációkkal, jobb-rosz- szabb szóviccekkel, de van itt da­dogás, pöszeség, affektálás, cset- lés-boüás meg minden, ami kell - vagy éppen nem kell. Mert ezek nélkül még erősebb, profibb le­hetne a végeredmény. Mert itt ké­rem minden el van játszva, sőt túlságosan is oda van téve. A ke­vesebb gyakorta sokkal többet ér­ne, mert nem bohózatra, hanem vígjátékra ült be a nagyérdemű. Ennek ellenére öröm újra ezen a színpadon látni és hallani Zám Andreát, aki igencsak ügyesen oldja meg hálás szerepét, amikor a szobalány bő szőrmebundá­ban próbálja elhitetni, hogy iga­zi dáma, s azt is, amikor vissza- vedlik „Moáriából” Marissá. Hasonlóan élményszámba megy Szilágyi Olga újbóli egri debütálása. Dér Ga­bi Vali szerepében A igencsak meggyőző, s Vókó Jánost sem kell „Tituszkolni” a színpadról, bár mu­tathatná félelmete­sebbnek és súlyosabb­nak a féltékeny férjet, Tölgyfalusi Töl­gyesi Tituszt Furcsa pár. A nagyasszony, aki szobalány, és az inas, aki báró. Zám Andrea és Csengeri Attila. Képgaléria a HEOLhll hírportálon Lisztóczki Péternek ez alkalom­mal nem sok babér terem, meg kell maradjon annál, hogy da-da- dadogással operál. Kamaradarab ez, nem nagy­operett, s talán mint zenés da­rab, nem is a rengeti meg a vilá­got csak hellyel-közzel jelentő deszkákat, de sugároz egyfajta miliőt, ami adhat okot nosztalgi­ára, de el is borzaszthat. Ebben az egri előadásban persze semmi elborzasztó nincs, csupán felkel­ti a vágyat, hogy odaüljünk egy kis pianínóhoz, s hogy ne csak borongósan a fekete billentyű­kön játsszunk, hívjunk magunk mellé egy fruskát vagy egy nagy­asszonyt, hogy kipróbáljuk ma­gunkat egy négykezesben is... Jótékonysági bált rendez szombaton délután 5 órától a Forrás - Fogyatékkal Élő Fia­talok Alapítvány az egri For­rás Gyermek- és Ifjúsági Ház­ban. Az eseményről Balogh Szabolcs kuratóriumi elnök beszélt a Hírlapnak.- Mióta működik hivatalo­san az alapítvány?- Eredetileg 2007 novem­berében szerveztünk rend­szeres klubfoglalkozásokat. Akkor még nem volt olyan hely Egerben, ahol sérült fia­talok gyűlhettek volna össze beszélgetni, szórakozni. Idén májusban Bolyki János bo­rász segítségével bejegyeztet­tük az alapítványt, 37 taggal.- Mi a célja a szombati prog­ramnak?- Szeretnénk, ha az egriek jobban megis­mernének minket, amel- •lett, hogy mi is jól szórako­zunk. A befolyt összegből pedig kirándulást szervez­hetünk. Zenél és táncházat tart a Tekergő zenekar, szín­padra lépnek az Egri Autista Alapítvány tagjai, valamint Szél Anikó színész és Szta- niszláv László előadóművész, valamint egy zenés program­mal Sandra és Attila. Termé­szetesen mi is műsorral ké­szülünk, de hogy pontosan mivel, az legyen meglepetés...- Mi várható a jövőben?- Decemberben Mikulás­partit szervezünk, januártól pedig drogellenes előadáso­kat szeretnénk tartani, hogy megismerjük a hatóság mun­káját Készülünk farsangi és Valentin-napi bálra is. ■ P. A. Balogh Szabolcsék meglepetés­műsorral ké­szülnek szom­batra Mese arról, hogy téged magadat fogadjanak el mások interjú Nagy sikerrel mutatták be az egri Harlekin Bábszínházban A huszárból lett király című bábjátékot Bal József rendezővel beszélget­tünk a Benedek Elek meséje alapján készült darabról, mely­nek középpontjában az elveszett boldogság megtalálása áll.- Adott volt a marionett-tech­nika, vagy Ön választotta?- Sok technikát nem ismerek, nem is vagyok bábrendező, ez volt szimpatikus.- Milyen volt most bábokkal dolgozni? Mi volt benne új?- Teljesen mások a lehetősé­gek. Bábokkal sokkal több cso­dás dolgot lehet megcsinálni, ugyanakkor nagyon sűrítetten tudnak valamit jelenteni. Míg ha emberekkel dolgozom, akkor ott az emberekből kell kiindulni. S mivel azok létező személyek, kö­réjük kell pakolni az egé­szet. Ennek más a mátrixa, a nyelveze­te, a koordinációja.- Mert ott a színé­szek személyisége is hangsúlyosabban jelen van?- Ha bábbal dolgo­zom, és az annyira örül, hogy meg­pörög és fejre áll, akkor minden­ki pon­tosan érti, Bal József: Nem az is­meretlentől félek, ha­nem az ismertet ott­hagyni. miről van szó. Míg egy színész­szel ezt nem tudom megcsinálni. Vele az örömnek azokat a formáit kell létrehozni, melyek ugyanúgy tudnak többet jelen­teni önmaguknál, de I nem tud fejre állni.- Akkor nincs itt a képzelet­nek határa? Illetve csak a fa, a textil, a fém?- Pontosan.- A színpadkép végtelenségig lecsupaszított, szinte küzdő­térszerű.- Ez a tervezővel történt hosz- szú együttgondolkodás eredmé­nye. Próbálgattunk így-úgy- amúgy megfogalmazni külön­böző tereket, amelyek önma­guknál többet is tudnak jelente­ni. Nem konkrét terek, nem konkrét díszlettel.- A boszorkányok, a démo­nok itt magában a ki­rálylányban vannak?- Ez magától értetődő, mivel a nőben benne van a boszorkány is. Mindannyiunknak vannak démonai. Most az, hogy egy lány a férjhezmeneteltől, a férfitól vagy a kötöttségtől fél, mindegy. Ugyanolyan démonok vannak bennünk is, amikor egy nem is­mert dologgal találkozunk, és la­tolgatjuk, hogy ezt kéne csinál­ni vagy nem.- Mondhatjuk azt, hogy ez fé­lelem az ismeretlentől?- Talán inkább elengedni az ismertet. Nem az ismeretlentől félek, hanem az ismertet ott­hagyni. Van az apám, akit isme­rek, és őt lecserélni egy idegen­re, egy ismeretlen férfira.- Amikor elszakadnak egy­mástól a szerelmesek, a ki­rálylány nem konkrét utat jár be, hiszen ott van a tér másik, láthatatlan oldalán. Ezek az utak, amiken távolodunk egy­mástól, visszafelé is bejárható- ak? Vissza lehet találni?- Nem gondolom, hogy távolo­dunk. Vannak útjaink. S a feladat az, hogy észrevedd a melletted lé­vő embert. Ha egészen közel va­gyunk, akkor is távol lehetünk egymástól, és ha elmész Batto- nyára, akkor is közel lehetünk egymáshoz. Ezek itt az egymásra figyelés, az egymás elfogadásá­nak a szimbólumai. Hogy ne a sa­ját vágyaimat vetítsem beléd, ha­nem téged fogadjalak el. ■ B. R. I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents