Heves Megyei Hírlap, 2011. október (22. évfolyam, 230-255. szám)
2011-10-01 / 230. szám
vmw.eger.egyhazmegye.hu info@eger.egyhazmegye.hu EGYHÁZMEGYEI Megjelenik minden hónap első szombatján HÍREK II. évfolyam, 10. szám 2011. október OKTÓBER HÓNAP ÜZENETE: „Szent Fiadat, Boldogasszony, kérd e népért!” (Október 8., Magyarok Nagyasszonya ünnepe) Lehet-e magasztosabb az üdvösség szolgálatánál? Beszélgetés Veres András püspökkel Szeptember 25-én az Egri Bazilika Szent Mihály-napi búcsújának ünnepi szentmiséjét Veres András szombathelyi püspök tartotta, aki sok szállal kötődik egyházmegyénkhöz. A mozgalmas pályát bejárt főpap a közelmúltban tartotta ezüstmiséjét. Ebből az alkalomból beszélgettünk vele.- A 25 éves, ezüstmisés papi jubileumán hogyan tekint vissza indulására?- Legtöbben erre valamilyen váratlan elhatározásról szóló beszámolót várnak. Az én elindulásomnál ilyen nem történt. Vallásos családban nőttem fel, gyermekkoromtól vallásosan éltem, folyamatosan tisztult le bennem, hogy pap szeretnék lenni. Bár, A szombathelyi megyéspüspök az Egri Főegyházmegyéből indult miközben ezt kimondtam, rá kellett döbbennem, hogy mégiscsak van rendkívüli abban, hogy a papi hivatás útján indultam el. Hiszen a hetvenes években egyáltalán nem volt ez általános. Hiszen voltak is, akik próbáltak eltéríteni, és a társadalmi körülmények sem erősítették az ilyen elhatározást. Hogy mégis el tudtam indulni ezen az úton, azt szüléimén kívül plébánosaimnak és a győri bencés atyáknak köszönhetem.- Sokszor szól a család fontosságáról. Mit jelent az Ön számára a család?- Mindnyájunk életében a család a minden. Ott válunk azzá, akik felnőttként vagyunk. Egyes pszichológusok véleménye szerint személyiségünk fő vonásai életünk első hat évében kialakulnak. Lehet benne valami. Falusi családban nőttem fel, ahol a kétkezi munka biztosította a megélhetést. Szüleim sokat dolgoztak, hiszen a háború utáni nemzedékhez tartoztak, akiknek a nulláról kellett indulni. így nővérem és az én számomra is természetes volt, hogy gyermekként, amennyire erőnkből futotta, mi is részt vettünk a felnőttek munkájában. De ez nem kényszer volt, hiszen akkor éreztem jól magam, ha a felnőttek között lehettem, ha én is azt tehettem, amit ők. Ezek a közös munkák tovább erősítették az érzelmi kapcsolatot nemcsak a szüleimmel, hanem azokkal a rokonokkal is, akikkel sokszor együtt dolgoztunk. A munkában való áldozatos helytállást ott tanultam meg.- Tanult és tanított Egerben, Budapesten és Rómában, káplán volt Mezőkövesden, rektor a Pápai Magyar Intézetben, vezette a Püspöki Konferencia titkárságát, öt éve a Szombat- helyi Egyházmegye püspöke. Az életútján mennyiben segítette, amit az Egri Főegyházmegye adott?- Miután szülőfalum, Pócspetri annak idején az Egri Egyházmegyéhez tartozott, ide jelentkeztem. Csak a katonai szolgálat után kezdhettem meg tanulmányaimat. Akkor csupán két évet töltöttem itt, de milyen két évet! Túlzás nélkül állíthatom, hogy az a két esztendő határozta meg egész kispapi készületemet, de még ma is sokat jelent nekem az Egri Szemináriumban eltöltött idő. Az imádság, az elmélkedés és a lelkiélet kialakításának az iskolája volt számomra. Ráadásul azt tanulhattam - filozófiát, teológiát -, ami nagyon érdekelt már korábban is. Kispaptársa- immal nagyon jó, egyesekkel baráti kapcsolatot sikerült kialakítani, amelyek ma is sokat jelentenek számomra. Majd tanárként és elöljáróként kerültem vissza. Egykori tanáraim szeretettel, barátként fogadtak, ami rendkívül megtisztelő volt, és sok erőt adott. Később az egyházmegye segédpüspöke lettem, ami egyértelműen Seregély érsek úr bizalmát és szeretetét jelezte. Mindez együttesen - érthető módon - azt jelenti, hogy sokat, nagyon sokat köszönhetek az Egri Főegyházmegyének.- Mivel biztatja a fiatalokat, akiket vonz a papi hivatás?- Meggyőződésem, hogy Isten ma is sok fiút hív a papi szolgálatra, de csak kevesen merik meghallani, s még kevesebben merik követni a hívást. Jó lenne, ha a családjuk és legalább a templomi közösség segítené őket, hogy bátor szívvel merjenek elindulni azon az úton, amelyre Isten hívja őket. Ugyanakkor szeretném biztosítani őket, hogy ennél magasztosabb hivatást nem tudnak találni. Hiszen lehet-e szebb dolog annál, mint az emberek üdvösségének szolgálata?!- Köszönjük a beszélgetést! ■ Gábor László Erdő Péter bíboros: „Erősödik szívünkben a remény” Fájdalmas Anya-búcsú A Fájdalmas Szűzanya szobra. A szerviták bécsi rendtársaiktól 1689-ben kapták meg. A Fájdalmas Anya-kegy- kép 1689-ben került az egri Szervita-templomba, melyhez azóta is zarándokolnak a hívek. Minden esztendőben kiemelt esemény a Fájdalmas Anya-, ahogy a helyiek mondják: „Servita búcsú”, melyre idén már 421. alkalommal került sor. Ez egész Kelet-Magyarország legrégebbi búcsúja. A szeptember 18-ai ünnepi szentmise főcelebránsa Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia és az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsának elnöke volt. A búcsúi szentmisén Habis László, Eger város polgármestere, Lukács Tamás országgyűlési képviselő, valamint a város társadalmi és kulturális életének képviselői, fertálymesterek, népviseletbe öltözött Mária-szobor-hordozók voltak jelen a mintegy 1500 zarándok mellett. Szentbeszédében Erdő Péter bíboros visszatekintett a búcsú történetére. Elmondta, hogy amikor a város a török uralom alól 1687- ben felszabadult, itt is pusztulás fogadta a visszatérő keresztényeket. A szerviták bécsi rendtársaiktól 1689-ben kapták meg a Fájdalmas Szűzanya szobrát. Mikor pedig a Fájdalmas Szűz közbenjárására gyógyulások is történtek, zarándokolni kezdett a hívők sokasága. Nemsokára kialakult a nagybúcsú rendje is, megszilárdult az ünnepi körmenet szokása. Ha ma ennek a búcsúnak az újraéledését látjuk, erősödik szívünkben a remény, hogy sokan újra otthon érzik magukat hazánkban. Szólt arról is, hogy a Fájdalmas Szűzanya tisztelete már a középkorban összekapcsolódott a Szent Szűz hét fájdalmáról szóló elmélkedéssel. Ezekben beteljesedik az, amit Szent Lukács evangéliumában az agg Simeon jövendölt, amikor Szűz Mária bemutatta az újszülött Jézust a jeruzsálemi templomban. „A te lelkedet is tőr A búcsúi program szeptember 16-án kezdődött. A házastársak a családok miséjén újíthatták meg házassági fogadalmukat. Szombaton a betegek és idősek miséjét az esti szentmise követte, mely után a városban szentségi körmenetre került sor. Lengyel Gyula plébános elmondta, hogy a zarándokok száma egyre nő, érkeztek most Felvidékről, Kárpátaljáról, Szabolcsból, Hajdú-Biharból, Csongrád megyéből és a Dunántúlról is. járja át” (Lk 2,35) - halljuk a prófétai szavakat. Krisztus szenvedése és kereszthalála az egyeüen és örök érvényű megváltó áldozat. Szűz Mária fájdalma éppen ezért kapcsolódik szent fia személyéhez: Jézus szenvedése miatt állja ki édesanyja a legnagyobb kínokat., A bíboros felhívta a figyelmet arra: a Fájdalmas Szűzanya minden szomorúságunkban közbenjárónk. Az egyház közössége nevében népünkért is kérhetjük és kérjük pártfogó támogatását. A világ sok országában ma is külső veszélyek és üldözések fenyegetik a keresztény embert, viszont számunkra a nyugati világban az elszürkülés, a hit és az érdeklődés elvesztése a legnagyobb kísértés. Ezért meg kell teremtenünk magunkban a csendet, hogy gondolkodni, értékelni, imádkozni tudjunk. Hatékonyak akkor lehetünk, ha bölcsen élünk. Ha kutatjuk az élet mélyebb jelentését, ha minden erőnket Isten akaratának keresésére fordítjuk. Ha teljes szívünkből szeretjük Őt, embertársainkat pedig az Ő kedvéért ugyanúgy szeretjük, mint önmagunkat. A szentmise körmenettel zárult, amelynek keretében Erdő Péter bíboros megáldotta a Mar- khot Ferenc Kórház betegeit és az ott szolgáló egészségügyi dolgozókat. ■ Homa János EGYHÁZMEGYEI HÍREK Hitoktatók AZ EGRI FŐEGYHÁZMEGYE hitoktatói és lelkipásztorai szeptember elején gyűltek össze az Egri Szeminárium kápolnájába tanévnyitójukra. A szentmisét Palánki Ferenc segédpüspök tartotta. Az ünnepség végén került sor a Család éve rajz- és irodalmi pályázatának ünnepélyes eredményhirdetésére. Elindult a tévé ternyák csaba egri érsek beköszöntőjével indult el az egyházmegye új médiuma, a Szent István Televízió. Mint a neve is tükrözi, a több mint tízéves Szent István Rádióval szoros együttműködésben tevékenykedik. Az egyházmegye jelentősebb eseményeiről szóló tudósításokat aww.szentistvantv.hu internetes címen láthatják az érdeklődők. Hangverseny A MAGYAR KATOLIKUS KULTÚRA Napjai alkalmából szeptember 29-én jótékonysági hangversenyt rendeztek a Szent István Rádió javára az Egri Bazilikában. Liszt Ferenc nagyszabású művének, a Krisztus Oratóriumának Király Csaba Liszt-díjas orgonaművész által átdolgozott részleteit hallhatta a közönség. Közreműködött a Cantus Agriensis és a Cardinal Mindszenty Kórus, vezényelt Gergely Péter Pál. Sajtóapostolok Egerben találkoztak szeptember 30-án az ország egyházközségi lapjainak és honlapjainak szerkesztői, hogy továbbképzésen vegyenek részt. A rendezvény résztvevőivel találkozott Ternyák Csaba egri érsek és Szikora József, a MAKUSZ elnöke is. A magyarság sokszor megtapasztalta „zivataros századaiban” a Boldogsá- gos Szűz különleges oltalmát. Ezért is szövi át a magyar múltat a Magyarok Nagyasszonyának tisztelete. Mária nemcsak azért kapta meg ezt a nevet, mert halála előtt Szent István királyunk felajánlotta számára az országot, hanem a magyar kereszténység hitbeli tapasztalatai miatt is. Egyházunkban sokat beszélünk a hitbeli tapasztalás fontosságáról. A „száraz és elvont” hitigazságok megtanítása mellett fontos, hogy saját meggyőződésünket is meg- valljuk. Nyugodtan mondhatjuk a Biblia alapján, hogy nemcsak az egyes embernek, hanem a népeknek, nemzeteknek is megvannak hitbeli jellegzetességei. A legismertebb, ami a „választott nép” Egyiptomból való kivonulásához kötődik. A zsidók boldogan adták át nemzedékről nemzedékre a fogságból való szabadulás élményét, és a Sza- badítóba vetett hitüket és reményüket. A magyar népnek a Mária-tisztelettel kapcsolatban vannak szép hagyományai, amelyek konkrét személyekhez, helyekhez és JEGYZET meghatározott történelmi eseményekhez kötődnek. Ismerjük meg ezeket, hogy mi is megerősödjünk a Magyarok Nagyasszonyának tiszteletében. Nemcsak első, szent kiráA Magyarok Nagyasszonya lyunk, hanem nemzetünk későbbi vezetői és főpapjai is többször kegyelmébe ajánlották az országot. Talán a legszebb Eszterházy Pál nádor könyörgése, amit imakönyveinkben is megtalálunk. Már Szent László királyunk „nagyasszonynak” nevezte a Szűzanyát, és elrendelte, hogy az eskümintába be kell venni az „Isten engem úgy segéljen, és Nagyasszonyunk, a Boldogságos Szűz Mária" formulát. A Corpus Iurisba, az első magyar törvénykönyv bevezető cikkelyébe is bekerült, hogy „Magyar- ország Szűz Mária országa, és ő hazánk Nagyasszonya.” Ezért is hívjuk és valljuk Mária országának hazánkat. Évszázadokon keresztül az ő képe volt zászlóinkon vagy éppen pénzeinken, „máriással” fizettek országunkban. A római Szent Péter-bazilika altemplomában található magyar kápolnát is a Magyarok Nagyasszonya tiszteletére szentelték fel 1980. október 8-án, az ünnepnapján. Mi a helyzet ma? S ík Sándor verssora fejezi ki legtömörebben: „Szűz Máriás magyaroknak kopott unokái” lettünk. Nemcsak a hit, hanem Mária tisztelete is megfogyatkozott. Nehezen tudjuk továbbadni őseink mélyen gyökerező hitbeli örökségét. Nem elégedhetünk meg azzal, hogy manapság is szívesen énekeljük Mária-énekünket: „Boldogasz- szony anyánk, régi nagy pátrónánk, Magyar- országról, édes hazánkról, ne feledkezzél meg szegény magyarokról”. Ha ezt kérjük, mi sem feledkezhetünk meg arról, hogy a magyarságunknak, a magyar katolikus vallásosságnak mindig is szerves része volt, és ezután is az marad Máriának, mint Nagyasz- szonyunknak a tisztelete. ■ Dolhai Lajos * t t 4
