Heves Megyei Hírlap, 2011. október (22. évfolyam, 230-255. szám)
2011-10-01 / 230. szám
2011, OKTÓBER 1„ SZOMBAT - HEVES MEGYEI HÍRLAP 5 MEGYEI KÖRKÉP Szlovák medvék a kertek alatt terjeszkedés Néhányan fél évig a Blikkben időznek, egyikük a kamerát is szereti Az elmúlt hónapokban a szlovák-magyar határnál, a szlovák oldalon barnamedvéket figyeltek meg. Néhány szakértő már pár éve jelezte a szlovákiai állomány terjeszkedését. Szuromi Rita Mit tegyünk, ha medvét látunk? mivel A medve látása nem igazán jó, így viselkedése sem mindig kiszámítható. A bocsát, táplálékát féltő medve jelenti a legnagyobb veszélyt. A faj emberi környezetben való megjelenése legtöbbször emberi gondatlanságra vezethető vissza, ezért a medvével kapcsolatos konfliktushelyzetek kialakulásának lehetőségét kell csökkenteni! A medve messze elkerüli az embert, ezért ha erdőben járunk, és úgy gondoljuk, bármikor felbukkanhat, csapjunk minél nagyobb zajt. Ha mégis medvével találkozunk, de az állat nem vett észre minket, lehetőleg feltűnés nélkül, halkan távozzunk a helyszínről. Kerüljük el a medvét, ne akarjunk a családi albumba való képeket készíteni róla. Ha a medve észrevesz, ne próbáljuk elzavarni kövekkel, ne provokáljuk és ne tegyünk hirtelen mozdulatokat. Ne nézzünk a medve szemébe, ez agresszivitást válthat ki, ugyanakkor ne fordítsunk hátat az állatnak. Ha a medve közeledni próbál, hagyjuk ott a magunkkal vitt élelmet, esetleg az üres táskánkat vagy sapkánkat, és lassan, figyelemmel kísérve az állatot, távolodjunk el a környékről. Ha a medve két lábra áll, őrizzük meg nyugalmunkat, ez még nem jelent kimondottan támadási jelet, lehet, hogy csupán a terepet fürkészi. Kerüljük a bo- csokkal történő találkozást, mivel a legtöbb támadás az anyamedvékhez kapcsolódik. Az erős illatú élelmiszereket pedig ne a sátorban tároljuk! A híradások zömében egyoldalú, indokolatlan pánikkeltést eredményeznek, jelezte a Hírlapnak Gombkötő Péter, a Bükki Nemzeti Park Igazgatósága zoológiái referense. A szlovák oldalon észlelt példányok is jelzik: északi szomszédunk barnamedve-állo- mányának néhány egyede a határokon áthúzódó élőhelyeket is betöltheti. A Bükki Nemzeti Park területén, a Nógrád-Heves megyei határon volt is hasonló megfigyelés, akkor egy anyaállat ballagott át bocsával az egyik főútvonalunkon.- 2008-ban egymástól független helyszíneken egyszerre több medvére is felfigyeltek - folytatta a szakember. - Akkor Borsod- Abaúj-Zemplén három pontján észleltek barnamedvékre utaló életnyomokat. Az Aggteleki- karszton és a Sajó-völgyben történt megfigyelésen kívül a Bükkben is láttak medvéket. A helyi vadgazdálkodók által is megfigyelt egyed nyomaiból tudjuk, hogy a bükki helyszíneken előforduló medve tavasztól télig a hegységben tartózkodott. Többször sikerült megfigyelni jellegzetes lábnyomait, majd magát az állatot is. A gyakran látogatott helyszínre dokumentációs céllal kameracsapdát helyeztünk ki. Ez már az első héten rögzítette egy fiatal példány fényképét. 1987 és 2007 között egyébként hat alkalmi megfigyelés történt, mindegyik az Északiközéphegység területén. Nem családi fotóalbumba való. Ne fényképezzük, ne etessük, és ne is nézzünk a szemébe. A barnamedve az európai erdők egyik természetes csúcsragadozója. Elsősorban összefüggő erdőségekhez kötődik, de alkalmazkodóképessége révén bizonyos fokú emberi zavarással szemben is toleráns. Mindenevő, táplálkozik erdei gyümölcsökkel, termésekkel, fűfélékkel, gyökerekkel, rovarokkal, kisemlősökkel, de a dögöt sem veti meg. Bármely napszakban aktív lehet, de leggyakrabban reggel és este táplálkozik, a nap fennmaradó részét vackában tölti. Téli nyugalmi időszaka során nem hibernálódik, gyakran felébred. A medvék jellemzően magányosan élő állatok. A nőstények élőhelyének nagysága néhány ezer hektár és pár száz négyzetkilométer között változik, míg a hímek ennek háromszorosát használják. Naponta több tíz kilométert is megtesznek. A bocsok elválasztás után Szeretnek kukázni A MEDVÉK ÉLŐHELYÉN nagyon fontos a kommunális hulladék megfelelő kezelése. Azt a medvék számára elérhetetlen módon, feltörhetetlenül rögzített és zárt hulladékgyűjtő edényben kell tárolni. A közterületi hulladéktárolókat rendszeresen, napi gyakorisággal javasolt üríteni. Mindenképpen meg kell akadályozni, hogy a medve az embert és a hulladékban található, számára ehető táplálék képét társítsa, mert az komoly konfliktusok forrása lehet. a következő tavaszig általában anyjukkal maradnak, a fiatal egyedek aztán fokozatosan leválnak anyjukról, és új, számukra alkalmas élőhelyet keresnek.- Az Unió kiemelten kezeli a faj és élőhelyeinek megőrzését - mondta Gombkötő Péter. - Kiemelt közösségi jelentőségű állatfajként szerepeltetik, védelme érdekében a tagállamoknak különleges természetmegőrzési területeket kell kijelölni. Az elmúlt évek észlelései alapján a barnamedve további felbukkanása várható. A faj megjelenése jelenleg nem igényel különleges óvintézkedéseket, de a szakembereknek várhatóan ki kell dolgozni a medvék tartós, esetleg állandó tartózkodása esetén érvényesítendő intézkedéseket. EGYPERCES INTERJÚ Minden követ megmozgat a Bazilikáért Megírtuk: a legutóbbi jótékonysági koncerten 412 ezer forint gyűlt össze az egri Bazilika felújítására. A koncert szervezőjét, dr. Bereczné dr. Huszár Évát kérdeztük.- A hangversenyen rengeteg voltak, de a felajánlás még mindig nem elég.- A nagylelkű adományozók - ZF Hungária, Rácz József, egri önkormányzat - segítsége nélkül a koncert sem jöhetett volna létre. De valóban: az adomány összege nem elég a toronyóra javítására, az oszlopok műmárványozására.- Hogyan segítenek most?- A legfontosabb az óra megjavítása, ez 2,5 millió forintba kerül. A pénzadományokat a Telekessy úti plébánián koordinálják.- Mi motiválja a jótékonysági akciók szervezésében?- A Kápolnai Egyházközség vezetőjeként a saját templomunkért eddig már három sikeres koncertet szerveztünk. Jól emlékszem rá, gyermekként mekkora élmény volt először belépni az egri Bazilikába. Szeretném, ha ezt minden fiatal megtapasztalhatná, és teljes pompájában láthatná az épületet. ■ B. K. SZUROMI RITA TARCAJA C sörgő pénzérméiből próbált kitartóan piramist kirakni, miközben lakonikus egyszerűséggel azt mondta: „Keress egy híres rokont, vagy egy gazdag külföldön élő nagybácsit.” Ujjai remegés nélkül építgették azt a soha fel nem növő alakzatot, mely az emberi vágyak aprócska és soha be nem fejeződő jelképei. „Nagybácsi kellene neki - morogtam magamban -, holott azt sem tudja, ki vagyok én valójában. Rögtön kisebb lenne a szája, ha tudná, nekem az Arafat a rokonom.” Annyira unalmas és nyugodt volt az az augusztusi délután, annyira belepte a por és a csend, hogy naptár nélkül is tudtuk, csakis vasárnap lehet. Álmos és kövér legyek döngicséltek a nyitott teraszon, a szőlőszemek gazdag termést ígértek. A Nap forrón perzselt és a vályogfalak a hűvös szobába hívogattak. De abban az órában senkinek sem jutott eszébe, hogy a házban keressen menedéket. A felnőttek olyan unalmas és semmitmondó beszélgetésbe kezdtek, amivel csupán a lassan járó idő üthető el, miközben látszott rajtuk, minden idegszáluk egyetlen hangra vár. Szemérmesen kerülték a témát, de a várakozás feszültsége átütött a csenden. Kopott, öreg Ikarus zavarta meg a percek álmos bandukolását. Rokonok léptek le agyonkoptatott lépcsőiről, duci, pirospozsgás arcú gyereket húzva maguk után. A társaság felélénkült, mintha a busz öreg kipufogója egy pillanat alatt elfújta volna az üres szavak mögé bújtatott éber szenderségüket. „Termetes rokonok” - gondoltam magamban, miközben jól megnéztem a belépőket, akik, mint három piros alma, gurultak és gurultak egyre közelebb felénk. Az izzadságcseppű puszik után a felnőttek újrakezdték semmitmondó csacsogásukat, miközben egyre fokozódó várakozással kémlelték az utcán zajló eseményeket. Ezt a végtelen unalmas és soha véget nem érő vidéki csendet aprócska mozzanat zavarta csupán. A legkisebb Alma begurult mellém az asztal alá.- Ez a babád? - emelte fel kedvencemet, melyről fogalma sem volt, még az otthoniaknak is tilos tisztátlan kézzel a szőkeséghez érni.- Te nem hoztad? - vágtam vissza, miközben remegve lestem a pillanatot, amikor a kedves babát kiragadhatom az Alma almaforma és feltehetően koszos kezéből.- Én nem játszom már ilyenekkel, tegnap is a konyhán segítettem - felelte büszkén, és láttam, hogy szeméből nem titkolt lenézés árad felém.- Itt is van konyha - próbáltam volna kitessékelni barlangomból, ám a mondat erőtlen kísérletnek hatott, hiszen egy percig sem gondoltam, hogy az a pufók kislány, akinek állítólag ugyanaz a vér csörgedezik ereiben, mint az enyémben, elhagyja biztonságos rejíekemet. Az Almát igazából nem érdekelte a játékom. A felnőtteket figyelte, és látszott rajta, ő valamit tud. Hát tudjon. Hát csak menjem. De az Alma várt. A hang váratlanul robbant be a délután csendjébe. Közel, közelebb, mint hittük volna, rezesbanda zendített rá valami kopott-poros, szívküldiből ismert dalra. Az Álma termetét megcáfoló sebességgel vágódott ki az asztal alól, s a felnőtteket megelőzve tapadt rá a léckerítésre. „Jön a lagzis menet” - kiabálta, s láthattam volna, hogy egy pillanat alatt eksztázisba kerül, ha akkor ismertem volna ennek a szónak a jelentését. Az asztal körül ülők méltósággal vonultak a kerítéshez. A hangok egyre közelebb jöttek, az Alma szinte már révületben ugrált. Az augusztusi utcán nagy, lomha porcsík araszolt, amely az éktelenül visongó zene hangjaiba burkolódzott. Színes volt, mint a majális, hangos, mint a szüreti felvonulás, és hosszú, mint a mesekönyvembe rajzolt óriáskígyó. A képzeletbeli kígyó szája helyén fehér folt. A folt a menyasszony volt, aki habos, fehér ruhában siklott a forró aszfalton, és láthatóan élvezte, hogy itt és most körülötte minden csak díszlet, nélkülözhetetlen kellék. A hangok egyre fájdalmasabbak lettek, az óriáskígyó egyre közelebb araszolt. Az Alma tudta, hogy a kígyóból kinövő karok hamarosan tálcán kínálnak majd illatos süteményeket, ezért a kiskapu előtt startállásba helyezkedett. Percekig tartott a zenebona, a nyüzsgés. Az Alma ugyanazzal a lendülettel vágta be magát az asztal alá, mellyel percekkel ezelőtt el- viharzott mellőlem.- Gyere, játsszunk menyasszonyos- dit! - kiabálta, s egyetlen rántással kihúzott az asztal alól. Pillanatok alatt a fejére húzta a fehér-piros kockás abroszt, és széles jókedvvel kinevezte magát a menyasszonynak. Irtózatos látvány volt. Combjainak hurkái kilátszottak a rövidnadrág alól, piros-fehér csíkos pólója még termetesebbnek mutatta őt. Fején kockás asztalkendő, szája fölött a hirtelen behabzsolt krémes sütemény fehér maradéka. „Jé, az Arafat!” - kiáltott fel a kaputól visszaszállingózó felnőttek közül valaki, s ízetlen tréfáját hangos röhögések kísérték. Szegény Alma önbizalma úgy hullott a porba, ahogy az utcán a távozó óriáskígyó alakja. L áttam Arafatot. Lefogyott, szemei körül szarkalábak. Sok kis apró porontyot' terelgetett maga előtt. Mondják, volt fátyla, valódi fátyol, amikor férjhez ment. Újra buszra várt. A buszra, mely elrobog vele az ismeretlenség homályába, a gyereksírástól hangos éjszakákba, a soha ki nem hűlő gáztűzhely magányába. Oda, ahonnan anyja, nagyanyja, sőt dédanyja is jött. Ahonnan nem volt, s már nem is lesz soha többé kitörés. Ahol néhány önfeledt pillanatot legfeljebb majd az hozhat, ha valamelyik gyermeke hozzá hasonlóan egy tébolyult pillanatban magára ölti hófehér álmát. És akkor még én keressek magamnak híres rokont! f\v Képeslap vidékről Dr. Huszár H Éva:- A toronyóra^ megjavítására gyűjtünk.
