Heves Megyei Hírlap, 2011. október (22. évfolyam, 230-255. szám)
2011-10-03 / 231. szám
14 HORIZONT HEVES MEGYEI HÍRLAP - 2011. OKTÓBER 3., HÉTFŐ Mixnitz, a kalandturisták paradicsoma - 2900 lépcsőfok a célig - Avagy miért kell kétlábú embernek négykézláb törni a cél felé? - Brummogott-e valaha mackó a szorosban? MEDVEÖLŐ: A JÓPOFA SZURDOK A Medveölő szurdokban talán sosem pusztult el egyetlen medve sem. Ám a századik lépcsőn és az ezredik fokon túl a túrázó már képes mindenhol medvetetemet látni... Szuromi Rita Jópofa szurdok. így nevezik a hegymászás szerelmesei a Gratz melletti aprócska falu, Mixnitz hasadékát, amely a városból menekülők célpontja lett. Holott errefelé minden olyan jellegtelen: mondhatnánk, se hús, se hal e táj. Messze vannak még az égbe törő hegycsúcsok, szelíden lan- kásnak sem nevezhető a vidék, az alpesi erdőművelésnek pedig nyoma sincs. Az autópályán haladva hiába keresi a szem azt a félelmetes, erőt és kitartást próbáló szurdokot, a híresen hírhedt Medveölőt, elképzelni sem tudja, melyik lankás hegyoldalt dobta ennyire fel az osztrák marketing. Az autópályáról letérve pici kis falvakon át kanyargó út vezet el Mixnitzig. Szinte egyetlen utca az egész település, melynek vége zsákutca. Mogorva hegyek közt autóparkoló, ésszel szinte fel sem fogható, hogyan komo- rodott el ennyire a táj percek alatt. Valahol egy folyó félelmetesen dübörög, igaz a parkoló alatt csak egy picike patak fut-lo- hol tova. Ez lenne a híres Medveölő szurdok? A hely 189ó-ig ismeretlen volt. A Monarchia a magyar millennium évét ünnepelte, amikor hat fiatal hegymászó elhatározta, felfedezi a szurdokot. Ötüknek sikerült, a hatodik súlyosan megsérült. Öt év múlva az első kudarcok dacára a gratzi Alpin- klub tagjai megkezdték a felfedezők hódításának befejezését: lépcsőkkel és létrákkal látták el a járhatatlan szurdokot, ma is az Alpenverein mixnitzi szekciója tartja karban az egyetlen használható utat, magyarul a létraerdőt. A szurdokhoz vezető épített út a tengerszint fölött 492 méter magasan ér véget. Hogy miért is bömböl ez a kis patakocska eny- nyire, az itt még nem derül ki. Legfeljebb sejteni lehet az alpin- technikával felszerelkező túrázókat látva, a Medveölő tartogat még meglepetéseket. Kényelmes sétautat ígér az információs tábla. Csupán 45 perc gyaloglás a szurdok bejáratáig, ám azt sehol sem írják, hogy mindezt átlagosan 10, helyenként 14 százalékos emelkedőn kell megtenni. Pár perc séta után fény derül arra is, miért dübörög ez az aprócska patak? A táj pillanatok alatt haragos hegyvidékké változik, a vízfolyam hatalmas kövek közt tör magának Az elején izgalmas, a végén fárasztó. Lépcsőerdő vezet a Medve szoroson végig. A kijáratig 2900 lépcsőfokot és 163 lépcsőt kell megmászni a túrázóknak. Ez a szakasz nem a pihenő helye, de az élmény feledteti a fáradtságot utat. Elvesznek az emberi hangok és neszek, a szurdok felé igyekvők saját szuszogásuk társaságában küzdik fel magukat 752 méterre, a Barenschütz- klamm, vagyis a Medveölő szurdok bejáratáig. A pénztárnál aprócska pihenő. Jólesik szusszanni egyet, átgondolni eddigi életünket és hibáinkat, főként annak tükrében, hogy a pénztár mögött csendes helyen megbújva egy alpinista sírjára leszünk figyelmesek. Plank Siegfrid 1966-ban, mindössze 35 évesen halt meg a Medveölőben. Jó ezt tudni, mielőtt három euróért megváltjuk a gyilkos szorosba vezető jegyünket... A bejárattól pár percre megismerkedünk az első fekvőhíd-lép- csővel. Ez a bemelegítés, a következő egy órában 163 ilyennel találkozunk, különböző dőlésszögben, a vízszintestől, a függőlegesig. Ezek a létrák tették híressé a Medveölőt, és persze biztosították azt, hogy alpintechni- ka nélkül, az egyszerű turista számára is járható legyen a szurdok. Újabb tíz perces séta után feltárul a Barenschützklamm varázsa. Függőleges falak közt dühöngve rohan lefelé a parkolóban békésen folydogá- ló patakocska, melynek oldalához létrarengeteget rögzítettek. Innentől a szilárd és biztos talaj az emberi civilizáció része, nekünk pedig fokok, korlátok és kapaszkodók jelentik a továbbjutást. A létrák - a huszadik után - már csak sokaságukban és magasságukban tűnnek félelmetesnek. A rönkökre rögzített lépcsőfokokat úgy alakították ki, hogy csúszás esetén sem lehet kizuhanni köztük, de nem állítom, hogy az öngyilkosjelölteknek ez lehetetlen. Vagyis nem árt vigyázni, főképp azért sem, mert a vízátfolyásoktól a fakorlát és a falétra csúszik, az ördög, pardon, itt a medve pedig nem alszik. De nem is támad. Azt, hogy a Mixnitz feletti szurdokot éppen Medveölőnek nevezték el, semmi mást nem jelent, mint hogy régen éltek ezen a vidéken medvék, ám arról a helyiek sem tudnak, ölt-e meg valaha ez a szurdok egyetlen bundást is? A száztíz éve járhatóvá tett szurdok egyébként folyamatosan dacol az emberrel: telente a lépcsőfokok és korlátok meglazulnak, ezért a Medveölő májusig járhatatlan, s csak késő tavasszal kezdenek hozzá az elhasználódott kapaszkodók kicséré- léséhez. A látványlétrás középső szakasz mindössze 1,7 kilométer, a szintkülönbség pedig 350 méter. Vagyis a kijáratig - amely 1209 méte található - komolyabb fiz megterhelést csak a létrafok( való figyelés okozhat. A sz dik létra körül 990 méteren rátságos pihenőházat alakító ki, innentől egy darabig sz vízszintes létraúton lehet ha ni. A táj is megszelídül, lehc vezni a friss levegőt és őri hogy a létrázás nehezén már jutottunk. A kiépített ösvén; galmasan halad előre, hol a s Iák oldalának feszülve, hol a folyó felett, s már hihetnénk, nincs több fizikai erőpróba függőleges testtartásban, ha nem kellene kijutni a szorosból. Mert a Medveölő a végére tartogat még egy meglepetést. Az utolsó harminc létra a bejárathoz hasonlóan szintén majdhogynem függőlegesen visz felfelé, apróbb kiállókkal, miközben a Nap egyre erőteljesebben süt, s a létrarengetegben a korlátba kapaszkodva az utolsó erőgyűjtéskor mindenki befejezheti saját medveölő meséjének kigondolását. Mert hogy a 163 létra végén, 2900 lépcsőfokkal a talpunkban már elhisszük, biztos, hogy régen tele volt a szurdok medvetetemekkel, mert az ilyen helyek képesek megölni a medvét is! hatlan dobozban ott a füzet, amibe minden csúcshódítónak becsületbeli kötelessége egy mondatot írni. Stílusos lenne most remegő kézzel bevésni a madáchi idézetet,‘hogy a „cél megszűnte a dicső csatának, a cél halál”, de nekünk a cél a parkoló, s ez a Bakancs muskátlival. Hangulatkép a Gutten Hirten fogadóból. A környező települések szívesen használják a lépcsőket jelképként A szurdok kijárata után kellemes kis alpesi fogadó, a Gutten Hirten nyújt felfrissülést. Forró leves, egészséges saláták és erdei málnaszörp a kínálat, s hogy a sajgó lábunkról ne feledkezzünk el, stílusosan földdel kitömött bakancsban virágzanak a falon a muskátlik. A Medveölő legyőzése ad annyi bátorságot, hogy a következő távnak nekivágjunk. Ez pedig már a csúcsra, az 1720 méter magasan álló Hoch- lantschra vezet. Még 511 méter vár ránk, melynek első szakasza meredek, de kiépített hegyi út, az utolsó viszont már kőugrálás. A piros-fehér-piros jelzés mellett nincs út, fától fáig, kőről kőre tájékozódunk, s közben alaposan átgondoljuk az ember szerencsés anatómiai felépítését, amely még mindig nem engedte, hogy a térdünk kártyavárként hagyjon cserben minket. A csúcsra vezető finis az utolsó kitartáspróba: tükörsima sziklákon egyensúlyozunk és az ötödik órához közeledve már nem is reménykedünk abban, létezik az a hatalmas kereszt, melynek szárán, egy vízcsúcstól 1200 méter ereszkedés és négy óra járás. A visszafelé vezető út nehezebb, mint a cél elérése. Igaz, a Medveölő szurdokot egy oldalt vezető erdei úton kikerüljük - lefelé létrázni már a kötéltáncosok ügyességére lenne szükségünk -, de a Prügelweg irányába mutató 450 méteres szintkülönbséggel lefelé tartó ösvény sem sétaút, főként mert a térdekben rejlő erő a Hochlantschon maradt. Bal kéz felől valahol ott dübörög a szorosban a létrák közt a Medveölő vize, igaz most nem látjuk, csak időnként halljuk, miközben időátlagunkat percről percre rontja a fáradtság. A pénztártól a parkolóig vezető 14 százalékos lejtő kifejezetten keserves, reményt csak az nyújt, a fogadós megígérte, lesz hűtött sör. A fogadós egyébként becsületes ember. Tényleg hozta a behű- tött sört. Majd leült mellénk és megdicsért a teljesítményünkért. De kuncogva azt is elárulta, hogy a nyári roham után ő inkább majd egy wellnessbe megy pihenni.
