Heves Megyei Hírlap, 2011. október (22. évfolyam, 230-255. szám)
2011-10-22 / 248. szám
2011. OKTÓBER 22., SZOMBAT - HEVES MEGYEI HlRLAP 5 MEGYEI KÖRKÉP Gyerekrajzért börtön járt '56-ban forradalom „Ez a haza magyar haza, minden ruszki menjen haza!” Megyeszerte tisztelegnek az ötvenhatos hősök előtt Az '56-os forradalom köz- j kedvelt jelképe a „Pesti srác”. Budapesten a Corvin közt több mint nyolcvan százalékban húsz évnél fiatalabbak védték. A fiatalok Heves megyében részt vettek az eseményekben. Bocsi Rita A forradalom első napjainak főszereplői a fiatalok voltak. Az október 23-i tüntetés, amely elindította az eseményeket, a budapesti egyetemekről indult ki. Később az utcai harcokba bekapcsolódtak más fiatalkorúak, szakmunkás-, ipari tanulók és gimnazisták is. Heves megyében a leglátványosabb ellenzéki mozgolódások az Egri Pedagógiai Főiskolán voltak. Még a forradalom előtt, október 21-én reform-értelmiségiek létrehozták a Kossuth-kört, és megalakult a független, demokratikusan választott Magyar Egyetemisták és Főiskolások Szövetségének helyi szervezete is. Az első utcai demonstrációt is fiatalok kezdeményezték Eger belvárosában október 24-én. Kos- suth-nótákat énekelve, forradalmi jelszavakat skandálva vonultak végig a Széchenyi úton. Az október 25-i esti felvonuláson is a Dobó gimnázium és a főiskola tanárai, diákjai jártak az élen. Sapkájukra nemzetiszínű szalagot tűztek ki. Gyöngyösre 26-án Budapestről, Miskolcról és Váraszón két 14 éves fiú 1957 februárjában egy letépett régi plakát hátoldalára három akasztott embert rajzolt, s melléjük a következő neveket írta: Kádár, Gerő, Rákosi. Két hónap felfüggesztett börtönt kaptak.Bűnjelként a vízfestéket is lefoglalták. Egerből érkeztek diákok, hogy néma tüntetést szervezzenek. Szilvásváradra viszont ózdi munkásfiatalok mentek azzal a szándékkal, hogy a tanácsháza hangosbemondóján keresztül egy röplap szövegét közzétegyék. Sok fiatal emigrált a megtorlások elől, például Nagy Pál, Sklánicz Vince is, a MEFESZ elnökségi tagjai. Az itthon maradottakra börtönbüntetés várt. Balogh László főiskolai hallgatót, aki Eger Város Forradalmi Nemzeti Tanácsának is az A dossziékból minden kiderül, de számos dokumentumot megsemmisítettek- a legmegdöbbentőbb dokumentumokra az ügynökdossziék tanulmányozása közben bukkantam - mondja cseh Zita, a Heves Megyei Levéltár főlevéltárosa, a téma szakértője (képünkön). - A Dobó István Gimnázium egyik tanára Bóta Olivér fedőnéven nem csupán kollégáiról, hanem diákjairól is jelentett. Hortobágyi Márta IV/B osztályos tanulót például az ő terhelő vallomása alapján zárták ki az iskolából. Néhány dobós 1956 novemberében és decemberében gúnyverseket írt, és majd' hatszáz röplapot is készített. A röplapokat Eger belvárosában a házak falára ragasztották fel. Az olyan mondatokért, mint „Kádár úgy táncol, ahogy az oroszok ßtyülnek!”, „Ne engedjétek, hogy az oroszok gyilkoljanak!”, „Le Kádárral, Nagy Imrét vissza a kormányba!”, „Az oroszok menjenek haza!”, később három év próbaidőre felßg- gesztett börtönt és javítóintézeti nevelést kaptak. A Bóta Olivér fedőnevű ügynök számolt be arról is, hogy a forradalom első évfordulója előtt, 1957 szeptemberében néhány káli lakóház kapuján és kerítésén lázi- tó röpcédulák jelentek meg a következő feliratokkal: „Lesz még csillaghullás!”, „Lehull a vörös csillag!", „Reszkessetek, kommunisták!" Rémhírek is terjedtek egy közelgő háborúról, illetve egy újabb forradalomról, ami miatt a faluban felvásárlási láz tört ki. A káli gimnázium diákjaitól írásmintát vettek, s a rendőrség gyanúja állítólag beigazolódott, mert nyomára akadtak a tetteseknek. További sorsukról nem tudni, a föltárt levéltári iratokból egyelőre ennyi demlt ki. elnöke volt, háromévi börtönbüntetésre ítélték. Fiatalkorúakat, tehát 18 év alattiakat is bíróság elé citáltak. Hevesen tizenöt-húsz éves fiúk 1956 decemberében tintával zsírpapírra írt röplapokat terjesztettek. „Ez a haza magyar haza, minden ruszki menjen haza!”. Tíz hónapnyi felfüggesztett börtön volt a büntetésük. A szovjet megszállás utáni utóvédharc külön fejezetét képezik a kamaszok naiv, életkoruknál fogva átgondolatlan cselekedetei. Ők ugyan nem voltak tudatos forradalmárok, akcióik mégis többet jelentettek egy- egy gyermekcsínynél: környezetük gondolat- és érzelmi világát mutatták meg. Többükön 18. születésnapjukat követően halálos ítéletet hajtottak végre. 1957. július 15-én lépett hatályba a 34. számú törvényerejű rendelet, ami lehetővé tette a 16. életévüket betöltött fiatalkorúak halálbüntetését is. Ez a legtávolabb állt a világ más államaiban elismert büntető eljárásjogtól. 229 a kivégzettek száma, az elítélteké húszezer körüli. Ők az 1963-as általános amnesztiáig börtönben maradtak. A srácok vicceket is gyártottak- Miért támadnak a szovjetek mindig hajnalban?- Mert a gyerekek akkor még alszanak. * * *- Mikor volt a legsportosabb Pest?- 1956-ban, amikor minden sarkon állt egy puskás öcsi. A dobós gimnazisták gúnyirata Kádár könyörgése Magyar testvéreim! Barátom! Könyörgöm nektek, kezdjetek hozzá dolgozni, mert különben végem van. Először vagyok miniszterelnök és hazaárulással tengetem az életem. Hagyjatok meg továbbra is, tekintettel az ősz fejemre és 20 hadosztályomra. Kádár János önkéntes miniszterelnök Megyénk legtöbb településén ünnepi műsorokkal emlékeznek október 23-ára. Nagyvárosaink közül a megyeszékhelyen vasárnap délelőtt 10 órakor a Bazilikában ünnepi szentmisével kezdődik a megemlékezés. Ezt követően a Hatvanasezred-emlékműnél az Egri Obsitos Fúvószenekar zenél, majd 11 óra 20 perctől a Gárdonyi Géza Színházban folytatódik a megemlékezés. Itt többek között beszédet mond Habis László polgármester és dr. Csank István, az 56-os Szövetség elnökségi tagja. A hivatalos program az '56-os emlékműnél koszorúzással ér véget. ■ Koszorúzás, köszöntők és ünnepi műsorok vasárnap. Délelőtt 9-től Gyöngyösön is ünnepi misével indul a vasárnapi programsorozat, majd 10 órától és 10.45-től emlékműveket koszorúznak. 11-től a Gyöngyök Mátra Művelődési Központ színháztermében helyi középiskolások műsorát követően beszédet mond Vanek Béla, az 1956-os Alapítvány elnöke, '56-os elítélt. Hatvanban vasárnap 4 órától Szabó Zsolt polgármester szólal fel a Mártírok terén. A megemlékezés során közreműködik a Musical Club 60 és többek között a Csillag születik győztese, László Attila is. Délután indul a műsor Füzesabonyban is. Fél öttől az '56-os kopjafánál koszorúznak, míg 5 órától a művelődési házban Gulyás László szónoklatával folytatódik a program. Ezen a napon adják át a Pro Űrbe emlékérmeket és a Füzesabony Város Díszpolgára címeket is. Hevesen reggel kilenckor istentisztelettel indul a vasárnap. Délután 3 órától az '56-os emlékműnél Bencsik András újságíró is felszólal majd. A fáklyás felvonulás után pedig a Helytörténeti Múzeum falán elhelyezett '56- os emléktáblánál koszorúznak. Tiszanánán vasárnap 14.30- kor tartják az ünnepi megemlékezést az '56-os emlékműnél. Ezután a nyugdíjasklubban ünnepi beszédet mond dr. Nyitrai Zsolt miniszterelnöki biztos, majd kulturális műsorral zárul a program. ■ M. K. BARTA KATALIN TÁRCÁJA M unkám során sokféle emberrel találkozom. Különös helyet foglalnak el közöttük a 21. századi Don Quijoték, akik bátran dacolnak a világgal, ahol politikusok, jogászok, törvények, szabályok, iskolai tanórák szorítják vasabroncsok közé a szabad lelkeket. Azokat, akik még mernek álmodni, és egyáltalán nem értik, hogy miért kell mások életét élni. Szeretem a különcöket, akik hajót építenek évtizedeken át a kertjükben, távol a vizektől. Szeretem a titkos pincéket, garázsokat, sufnikat, ahol hasznavehetetlen gyűjtemények gyűlnek, titkos világok épülnek, látszólag értelmetlen feljegyzések készülnek. Szeretem a lovak feszülő izmát roham közben, s az elszánt tekintetet, mely elővillan a rozsdás sisakrostély mögül. És persze tudom: könyörtelen a szembenézés a vélt ellenséggel, a szélmalommal, amit óriásnak hitt hősünk... De vajon mi a varázsló gonoszsága az igaz bátorsághoz képest? A nagy lélek ezen is győzedelmeskedik. Az én derék, jó Don Quijotéim rendszerint akkor is talpra állnak, ha nap mint nap a szemükbe vágják: - Te őrült, a szélmalom az i igazság, s nem az általad látott óriás! Szerencsére sok mai Don Quijotét ismerek, amolyan csendes háborút vívó, szeretni való figurákat, akik napról napra, csüggedés nélkül küzdenek egy jobb világért. Itt van mindjárt az a nyílt tekintetű siroki fiatalember, aki gyerekkora óta szenvedélyesen gyűjti elődeink ereklyéit, használati tárgyait, s mára egy múzeumra való anyagot halmozott fel egy régi parasztházban. Vagy az a kerecsendi nyugdíjas helytörténész, aki hónapokon Keresztül egyedül építgette egy terepasztalon imádott szülőfalujának 1800-as évekbeli makettjét. De szeretem azt a figurát is, aki egy poros kisvárosban naponta kiül egy asztalkával és két székkel a forgalmas utcára, s maga által írt röplapokat osztogat. Egyszer a demokrácia védelméAz én Don Quijotéim ben emeli fel hangját, másszor egy kihalással fenyegető, ritka madárfaj megmentéséért küzd.- Ma mi ellen tiltakozunk? - kiált neki oda valaki barátságosan, s a válasz mindig ugyanaz: - Nem valami ellen, hanem valamiért. Az én szeretett hőseim soha nem lázadnak, csak úgy egyszerűen, szépen megváltják a világot, a maguk módján. S hogy miért írok én október 23-a előtt egy nappal éppen róluk? Mert az '56-osokat nem ismertem személyesen, s nem éltem abban az időben, amikor együtt, vállvetve az utcára vonultak egy gyönyörű ideáért, a szabadságért. Hogy a vérontásnak, az áldozatnak volt-e értelme? Hinni akarom, hogy igen. S hogy a mindannyiunk által annyira vágyott szép eszmény megvalósult-e mára? Hinni szeretném, hogy igen, de ha szétnézek az országban, kételkedem. A holnapi ünnepnapon ki-ki eltöprenghet életen, halálon, szabadságon vagy annak hiányán. Az otthoni meleg szobában fellapozhat régi fotóalbumokat, vagy feláshatja a kertet, netán sétálhat egyet a szabadban, emlékezve nagy időkre, nagy emberekre, sorsfordító napokra... Én a magam részéről megmaradok a saját hőseimnél, mert ha eszembe jutnak, önkéntelenül is szebbnek látom a világot. Ők azok, akik reményeim szerint nem adják fel soha, és azt üzenik mindenkinek: Don Quijote legyőzhetetlen, bár legyőzték. Halhatatlan, bár meghalt. Amíg ez az üzenet érvényes és igaz, addig mindig van miben reménykedni. ölük tanultam azt is: ha együtt az istennek sem akar sikerülni a világmegváltás, próbáljuk meg egyedül. Talán így is sikerülhet. Csak a hit és remény ne hagyjon el.
