Heves Megyei Hírlap, 2011. október (22. évfolyam, 230-255. szám)
2011-10-10 / 237. szám
14 UTINAPLO HEVES MEGYEI HÍRLAP - 2011. OKTÓBER 10., HÉTFŐ koszos túra, négykézláb - A XX. század elejéig járhatatlan volt - Csak fizikailag és lelkileg erős embereknek ajánlják - Tálcalépkedés enyhe tériszonnyal- Több emelet magasság, de hová is tűnt a drótkötél? IGAZI TÚLÉLŐ SHOW: HERNÁD ÁTTÖRÉS Útközben elhullni ciki, a végén dicsőség. így tornászta fel az adrenalint egy magyar csoport vezetője a podlesoki kempingben, a szlovák turistaparadicsom kiindulópontjánál. Szuromi Rita Csípős, párás a kora reggel, a lehelet novemberi reggelt idéz. Az autóparkolóban máris tucatnyi jármű, mellettük túrázók készülődnek. Botok, bakancsok, tömött hátizsákok. A podlesoki kemping parkolójába érkezők nehéz napra számítanak. S igazuk van. Bármelyik túraútvonalat is választják, mindegyik túlélő show a maga nemében. A hegyre igyekvők tenyere a vaslétrákon csúszik majd, a Hernád áttörés irányába indulók vélt vagy valós tériszonyukkal birkóznak majd. Forró kávék és sült krumplik gőzölögnek az aprócska presszóban, amely a civilizáció utolsó állomása. Feltűnően sok a magyar szó, ami nem véletlen. A szlovák turistaparadicsom a magyar természetbarátoknak épp olyan kultuszhelye, mint Torockó, egyszer itt mászni becsületbeli ügy. Pedig a Hernád völgye a XX. század elejéig járhatatlan volt. Felfedezése ki másnak, mint egy magyar embernek, Hajts Bélának az érdeme, aki testvérével 1906 telén végigment a befagyott folyón, majd útjukat nyáron egy kezdetleges tutajon megismételték. A túraútvonal kiépítésére azonban még háromnegyed évszázadot kellett várni: csak 1974- ben helyezték el a fémtálcákat a sziklák oldalfalán, amely végül megalapozta a Hernád-völgy hírnevét. A16 kilométeres folyószakasz legkedveltebb 9,2 kilométeres részét épp ezek miatt a fémtálcák miatt keresik fel évente turisták tízezrei. Szerencsére azonban a Hernád áttörés mégsem lett a tömeg- turizmus célpontja. Mert hiába hirdetik az útikönyvek a népszerű szakaszt, a nevetgélő iskolai és nyugdíjas csoportok láttán ki hinné, hogy az első felfedezőknek milyen megpróbáltatásokat kellett átélni? Azt azért szögezzük le: nincs itt egyetlen nyugdíjas csoport sem vagy nevetgélő osztály. Az idősebb generáció sokat próbált túrázó, a fiatalok többségének arcán pedig a mosoly igencsak fagyott. A podlesoki kemping bejáratától kényelmes sétaút indul a Hernád völgyébe. Utunk úttörőtáborok hangulatát idéző pihenőházak mellett vezet, ám a környezetviharvert. Fakidőlések tucatjait látjuk, egy fenyő épp a szabadtéri színpad fémből készült tetőszerkezetét szakította be. Erdőkitermelés nyomain lépdelünk a kék jelzést szem előtt tartva, s jó tíz perc után halljuk csak meg valahonnan a mélyből a Hernád zúgását. A bejáratnál jegyellenőrzés, a hirtelen összefutok mintha szavak nélkül is értenék egymást, jó pár percnyi távolságot hagyva indulnak el egymás után. Még egyszer felidézzük Firon András klasszikus útleírását, mi szerint „olyan hátizsák legyen nálunk, mely szabaddá teszi mindkét kezünket, mert időnként szükségünk lehet rá. Ha úgy adódik, ne szégyelljünk négykézláb mászni. A cipőnk legyen kényelmes.” Pár perc séta után máris megértjük a Hernád áttörés lényegét. íme az első. fémtálcák a sziklafalban! Ráadásul máris az út egyik legbrutálisabb tálcasorozatával találkozunk! A felfelé emelkedő lépcsősor megkerüli a kiugró sziklát, mégpedig úgy, hogy tovább haladni egyenes testtartásban lehetetlen, kissé meggörbülve, izzadó tenyérrel kapaszkodunk a fémkötélbe. Az első tíz percben átesünk a tűzkeresztségen. Haladunk fémhí- don, fémlépcsőn, fémtálcán - egyes helyeken a sziklafalba rögzített rácsos lépcső kifejezetten kellemes, máshol viszont félelmetes -, mászunk falétrát, utóbbi állapota itt még kifogástalan. Most érezzük igazán át a hely hangulatát! Egy pihentető szakaszon a völgybe ereszkedünk és kezet mosunk. Még nem tudjuk, teljesen fölöslegesen, hamarosan úgyis ráizzad a tenyerünk a következő fémkötélre, amely rozsdával festi meg ujjainkat. Átmegyünk az első vashídon, amelynek rögzítése stabil. Most egy kis jobb parti séta következik, csupán gyökereket kerülgetünk, s a szintkülönbség sem terhel. A második vashíd már nagyobb élmény. Hídfő nélkül lengedezünk a folyó felett, igaz a védőkorlát magas, kiesni lehetetlen, viszont visszatér az indiánfilmekből ismert kötéllétrák hintázásának emléke. Összesen nyolc hídon A sziklák falába rögzített tálcákon lépkedés fokozott figyelmet igényel, fontos a lassú ütemben való haladás, és közben a láncokba kapaszkodás haladunk majd át, az utolsó már masszív kőhíd lesz, melynek lábainál még megpillantható a második világháborúban a németek által berobbantott betonúid maradványa. De ez most messze van. Útközben még van lehetőségünk visz- szatérni a civilizáMit kap a turista a pénzéért? az osztrák vagy szlovén túraútvonalakhoz szokott természetbarátok meglepően olcsón jutnak itt belépőjegyhez. Mindössze másfél euróért lehet jegyet váltani a túlélő show-ra, igaz, ezért körülbelül annyit is kap. A természet szépsége nem mérhető pénzben, ám az ember által épített környezet igen. A 9,2 kilométeres szakaszon egyetlen szemeteszsákot nem helyeztek el, egyetlen pihenőpadot sem alakítottak ki. A tálcák helyenként meglazultak, a kapaszkodást szolgáló lánc elszakadt, épp egy tálca mellett a magasban. A kidőlt fákat sem takarítják el az útból, a folyómederben helyeként a civilizáció szemete. Használt papírzsebkendőből kilométerenként egy százas köteg, de pillepalack is fellelhető a természet lágy ölén. A falétrák hiányosak, néhány esetben már kifejezetten biztonságot veszélyeztető módon. A Hernád átt& rés izgalmát és szépségét látva egyetlen természetjáró sem sajnálna mélyebben a zsebébe nyúlni, ha ez az ember által fenntartott környezetben kamatozna... cióba is, hiszen a Hernád áttörés középső szakaszán nyaralóházak sorakoznak, a presszó körül mozgalmas élet zajlik. Két és fél óra tempós séta után már hihetnénk, a megpróbáltatásoknak hamarosan vége, ám a táj ismét vadabb lesz, újra megindulunk a folyómeder oldalába vágott természetes sétaúton. Ahogy a bevezető szakasz első fémtálcái feltornászták az adrenalint, úgy utunk második szakaszán, kifelé haladva búcsúzóul még egyszer átélhetjük ugyanezt az élményt. A hetedik kilométernél a folyó szintjétől indulnak a tálcák. Áz elsőre már kötéllel húzzuk fel magunkat, s jöhet a túlélőtúra, amit ezúttal szó szerint kell érteni. Az egyik fémtálca kilazult, a folyó fölé domboruló szikla legnagyobb kiszögellésénél a kötéllánc elszakadt, vagyis csak egyensúlyérzékünkben és lélekjelenlétünkben bízhatunk. Ez a fémtálcás szakasz ráadásul több emelet magasan halad a folyó fölött, lábunk kissé már fáradt, cipőnk pedig csúszik a nedves erdei talajon megtett kilométerektől. Kívánságunk tárháza most kifogyhatatlan: csak ne jöjjenek szembe velünk, csak bírja ki még a kötél és a tálca pár percig, s most ne dőljön ki egyetlen fa se. Mert ennek a pszichés hadviselésre alapozó túrának egyik legmegdöbbentőbb jelensége az a több köbméternyi fa, amely a folyóba zuhanva zárja el annak szabad áramlását, s amely lépten-nyomon bújócskává vagy mászókává teszi az erdei utat. A gyökerestől kidőlt több ezer köbméter fenyőt nem takarítják el, az utat elzáró részeit sem vágják ki, legfeljebb egy lépcsőt metszenek a törzsébe, szinte feleslegesen, hiszen átbújni vagy átmászni könnyebb, mint egy lépcsőzést beiktatni. Ettől koszolódik ám rendesen a ruha, meg persze a hiányos létráktól, amelyek - ahogy egyre messzebb haladunk a bejárattól -, sokasodnak, helyenként akár négy-öt fok is hiányzik róluk. Lecsúszni a dorongon könnyebb, mint lépkedni, mivel nincs hová. Lehetne azon vitatkozni, hogy egyszerű elhanyagoltságról és kezeletlenségről van-e szó, vagy így akarják a völgyet természetes szépségében meghagyni? Utóbbira kevesen szavaznak akkor, amikor megpillantják a folyó völgyébe bedőlt fatörzseken gyülekező babakocsikereket vagy gumiabroncsot. Na, hát ez is a Hernád áttörés... Az utolsó izgalom a kifelé vezető úton a gyalogút és a kék jelzés eltűnése. Kénytelenek vagyunk a Lesnica-patakba gázolni - tutibiztos cipőmosás. Az utolsó negyedórás út ehhez képest már kifejezetten unalmas. Kényelmes erdei ösvényen hala- J dunk, velünk szem- „ ben megszaporodnak 0 a babakocsit toló fiatal párok, feltűnnek az első pihenőházak. A négy és fél órás, 9,2 kilométeres út végállomása a cinganovi autóparkoló, ahol buszra várunk. És várunk. És várhatnánk reggelig, ha rá nem jönnénk, vasárnap délután nem indulnak buszok, marad hát a A Hernád áttörés meghódítója, Hajts Béla hajts Béla 1872-ben született Iglón. 1893-ban lépett tanügyi pályára, s 1894-től az iglói fiúiskola tanítója volt. A Magyar- országi Kárpátegyesület Iglói Osztályának vezetését dr. Róth Márton halála után, 1918-ban vette át, s úgy e szervezet, mint a szepesi turistaélet irányítása alatt élte fénykorát. Igló környéke, a Hernád-szoros, a Menedékkő és a Glac szurdokvölgyek voltak legkedveltebb területei. Igló környékét illetően ő honosította meg a „Paradicsom” nevet, innen ered a mai név, „Slovensky raj”, ami egyébként eredeti ßldrajzi nevén Ká- posztafalvi-mészhegység. írói álneve „Propagátor” volt, és valóban propagátora volt az ügynek, amelynek egész életét szentelte; minél több hívet szerezni a turistaságnak, s mindenek fölött hőn szeretett „Paradi- csom”-ának. Hírlapi cikkei, fényképei, kirándulásai mindmind ennek a nemes ügynek a szolgálatában álltak. Tanári állását elvesztette, mert nem tette le a hűségesküt az új csehszlovák államra. 1926. szeptember 11-én Iglón hunyt el. gyalogszer az aszfalton és egy végtelenbe vezető földúton a Hernád áttörést rejtő dombokkal párhuzamosan. Az utolsó 10 kilométeren van időnk elgondolkodni azon, miért írták a völgy korai meghódítói, hogy nem árt magunkat „beregisztrálni a túrakönyvbe”, vinni csomagunkban meleg gyapjúalsót és zseblámpát, ha az éjszakát mégis egy sziklazugban kényszerülünk tölteni, kibírjuk a hajnalt fagyás nélkül. Sem a hegyimentők számát nem írtuk fel, sem meleg gyapjúalsónk nem volt. Szerencse? Lélekjelenlét? Ez is, az is. Húsz kilométer után a kempingbe érve egyetlen jelenet maradt meg az emlékezetemben: egy fiatal túrázó magába roskad- va ült a földön és olyan élettelenül bámulta vizesflakonját, mint egy most megtért Buddha... Kinézete ellenére ez a híd az egyik legbiztonságosabb átkelési hely
