Heves Megyei Hírlap, 2011. október (22. évfolyam, 230-255. szám)
2011-10-08 / 236. szám
MESE III [ I j GYERMEKVILÁG A nyulacska harangocskája EGYSZER VOLT, HOL NEM VOLT, volt egyszer egy nyulacska. Ennek a nyulacskának volt egy szépen szóló harangocskája. Egyszer a nyulacska elment az erdő szélére, lefeküdt egy bokor tövébe, és a bokorra felakasztotta a harangocskáját. Reggel, mikor felébredt, a bokrot sehol sem látta, hanem egy nagyfát látott helyette. Felnézett reá, és látta, hogy a harangocskája áfán van. Kérte áfát, hogy adja vissza a harangocskáját, de a fa nem adta vissza. ekkor a nyulacska elment a fejszéhez, és kérte, hogy a fát vágja ki, hogy a fa adja vissza a szépen szóló harangocskát. De a fejsze nem vágta ki a fát. most a nyulacska elment a köszörűkőhöz, hogy fenje meg a fejszét, hogy a fejsze vágja ki a fát, hogy a fa adja vissza a harangocskát. De a köszörűkő nem fente meg a fejszét. ekkor a nyulacska elment a vízhez, hogy hajtsa a köszörűt, hogy a köszörű fenje meg a fejszét, a fejsze vágja ki a fát, a fa adja vissza a harangocskát. De a víz nem hajtotta a köszörűt. ekkor A nyulacska elment a bikához, hogy igya meg a vizet, á víz hajtsa a köszörűt, a köszörű fenje meg a fejszét, a fejsze vágja ki áfát, a fa adja vissza a harangocskát. De a bika nem itta meg a vizet. ekkor a nyulacska elment az egérhez, hogy csípje meg a bikát, a bika igya meg a vizet, a víz hajtsa a köszö rűt, a köszörű fenje meg a fejszét, a fejsze vágja ki a fát, a fa adja vissza a harangocskát. De az egér nem csípte meg a bikát. ekkor a nyulacska elment a macskához, hogy fogja meg az egeret, az egér csípje meg a bikát, a bika igya meg a vizet, a víz hajtsa a köszö rűt, a köszörű fenje meg a fejszét, a fejsze vágja ki áfát, a fa adja vissza a harangocskát. A macska azt mondta, hogy ő megfogja, de előbb adjon neki tejecskét. a nyulacska elment a tehénhez, kért tőle tejecskét. A TEHÉN AZT MONDJA, hogy Ő ad tejecskét, csak vigyen neki füvecskét. A nyulacska elment a kaszáshoz, hogy adjon neki füvecskét. A KASZÁS ADOTT IS füvecskét, s a nyulacska vitte a tehénnek. A tehén adott neki tejecskét, s a nyulacska vitte a macskának. A macska megfogta az egeret, az egér megcsípte a bikát, a bika megitta a vizet, a víz hajtotta a köszörűkövet, a köszö rűkő megfente a fejszét, a fejsze kivágta a fát, a fa visszaadta a szépen szóló harangocskát. A NYULACSKA MEGÖRVENDETT, a szépen szóló harangocskát visszaakasztotta a nyakába, és mindig ott tartotta. Közel 100 000 forintos nyeremény! Vezúv erdeibe vették be magukat. Amikor a rómaiak elzárták a hegyről levezető utat, Spartacus emberei kötelet fontak a vadszőlő indáiból, leereszkedtek a meredek hegyoldalon, és az ellenség hátába kerültek. A leleményes rabszolgák így ismét fölényes győzelmet arattak. Spartacus az óriásira nőtt seregével az Alpok felé vette az irányt, azzal a szándékkal, hogy visszatér Trákiába. Valamiért azonban meggondolta magát - katonáit feltehetőleg elvakították a kezdeti sikerek, és úgy döntöttek, végigfosztogatják Itáliát. Annyi bizonyos, hogy a rabszolgacsapatok dél felé fordultak. A rettegő Róma Marcus Licinius Crassust bízta meg a zendülés elfojtásával, aki először is kemény kézzel megregu- lázta a lezüllött légiókat. A végső összecsapásra i. e. 71-ben, Apuliában került sor, ahol megsemmisítő vereséget mért a felkelőkre. Maga Spartacus is elesett az ütközetben. A lázadók mindössze 6000 főnyi csoportjának sikerült elmenekülnie, ők azonban a Hispániából visszahívott Pompeius csapataival találták szemben magukat. lemvilágában fontos szerepet játszott a holtakért bemutatott emberáldozat. Ez a szertartás idővel átalakult. A közvetlenül a papok által végrehajtott vérontást a „harc a ravatal előtt" rítusa váltotta fel. Ennek keretében hadifoglyokat kényszerítettek halálos küzdelemre, hogy kiontott vérük árán nyerjék el az istenek jóindulatát az elhunyt számára. Az összecsapás az egyik fél elestéig tartott. A jelenlévők ezt egyfajta istenítéletként fogták fel, hiszen nem tudhatták előre, ki áldozza majd életét a megboldogult túlvilág! nyugalmáért. A gladiátorviadalok 700 éves történetének kezdete a múlt homályába vész. Az első római párharcra valószínűleg i. e. 264-ben került sor. Egy előkelő hivatalnok, Decimus Junius Brutus apjának temetését követően hat rabszolga vívott meg az elhunyt tiszteletére. Párviadalokat eleinte politikusok, arisztokraták temetésekor tartottak. Elnevezésük, a munus, azaz „halotti áldozat” is erre utal. Ezeket az emlékjátékokat többnyire a megboldogult hozzátartozói szervezték, de előfordult, hogy gazdag rómaiak végakaratukban előre „megrendelték”. Minden idők leghíresebb gladiátorának kétségtelenül Sparta- cust tekinthetjük. A korabeli feljegyzések szerint kivételes testi erővel rendelkezett, intelligens, bátor és leleményes volt, de a neve nem ezért kapott kiemelt helyet a történelemkönyvek oldalain. Ő állt az élére annak a felkelésnek, amelynek következtében Róma „megtanult félni”. A lázadás i. e. 73-ban robbant ki Capuában; Spartacus maroknyi csapata ekkor mindössze 70 gladiátort számlált. Ám miután sorra diadalra vezette embereit, özönleni kezdtek hozzá a szökött rabszolgák, és serege hamarosan 60 000 fősre duzzadt. Spartacus Trákiából került a capuai gladiátoriskolába. Korábban zsoldosként szolgált a római hadseregben, de nem volt ínyére a légiósélet, ezért szökni próbált. Rövid időn belül elfogták, s az egykor szabad embert büntetésből eladták rabszolgának. Katonai múltjának köszönhetően egy csapásra az arénában találta magát. Tehetségével messze kitűnt társai közül, s idővel ő lett a vívómesterük. A felkelők nyársakkal, konyhakésekkel felszerelkezve törtek ki a ludusból. Az ellenük küldött alakulatokat megfutamítva rövidesen valódi fegyverekhez jutottak. Ezt követően a Nem fogod elhinni! Az első gladiátorok jellemzően idős rabszolgák, illetve hadifoglyok és elítéltek közül kerültek ki, őket ugyanis nem sajnálták föláldozni. ÍOO állomás, 100 kaland A Gulliver kiadó szenzációs ismeretterjesztő könyv- sorozata az iskolások számára. Kapható a könyvesboltokban. HOGYAN JÖTTEK LE SPARTACUS EMBEREI A VEZÚVRÓL? A) Korabeli sárkányrepülőkkel B) Vizesárkot ástak, és azt használták csúszdaként c) A vadszőlő indáiból fonott köteleken Válaszolj a kérdésünkre és nyerd meg a 100 állomás, 100 kaland teljes könyvsorozatot és az 50 000 Ft értékű Sodexo vásárlási utalványt. MIT KELL TENNED? 1. Töltsd ki a lenti nyeremény- szelvényt 2. Vágd ki a jelzett vonal mellett 3. Gyújts össze 6 különböző sorszámú nyereményszelvényt 4. Tedd be egy borítékba, és add fel a következő címre: AS-M Kft. Ügyfélszolgálat 1122 Budapest, Városmajor utca 11. A római gazdagok bizarr szórakozása volt életre-ha- lálra menő párviadalokat szervezni az arénákban. Nem csoda, hogy végül a rabszolgák fellázadtak sorsuk ellen. „A nyereményszelvények beküldésével hozzájárulok, hogy az itt megadott adataimat az Axel Springer magyarországi érdekeltségi körébe tartozó társaságok korlátlan időtartamra nyilvántartásba vegyék, tárolják, feldolgozzák és kezeljék, részemre előfizetési akcióról, promóciókról és direktmarketing céllal tájékoztatót küldjenek.” A játék szervezője az Axel Springer Magyarország Kft. A játék időtartama: 2011. szeptember 19.-2011. október 8. A nyereményszelvények beküldési határideje: 2011. október 14. Sorsolás 2011. október 18-án 10 órakor, közjegyző jelenlétében, a Szervező székhelyén (1122 Budapest, Városmajor u. 11.). A sorsoláson minden határidőig beérkezett szabályos pályázat részt vesz. Szabályos pályázatnak minősül ó db különböző napon megjelent, a napilapban feltett kérdésre vonatkozó helyes válasz beküldése összegyűjtve. A hivatalos játékszabály megtalálható a megyei lap online elérhetőségén, a Gyermekvilág aloldalon, kérdés esetén kérjük, hívja ügyfélszolgálatunkat a 06/40-510- 510es telefonszámon. A sorsoláson 10 tartalék nyertest húzunk. A nyerteseket telefonon értesítjük. A nyereményadót a Kiadó fizeti. A személyes adatok nyilvántartásba vétele és kezelése a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény és a kutatás és a közvetlen üzlet- szerzés célját szolgáló név- és lakcímadatok kezeléséről szóló 1995. évi CXIX. törvény alapján történik. A résztvevők adataik kezeléséről bármikor ingyenesen tájékoztatást kérhetnek, valamint kérhetik adataik helyesbítését vagy törlését az adatkezelo@axelspringer.hu vagy az Axel Springer Budapest Kiadói Kft., 1122 Budapest, Városmajor u. 11., marketingosztály címen. Az adatok megadása önkéntes. 14 éven aluli személy esetén az adattároláshoz a gondviselő hozzájárulása szükséges. Ha Róma, akkor gladiátorjáté- kok. A kissé megtévesztő elnevezés valójában véres és embertelen élethalálharcot takar, hiszen ami az arénában zajlott, azt a legnagyobb jóindulattal sem nevezhetjük „játéknak”! A szemben álló felek elszánt küzdelmet folytattak egymással az amfiteátrumban tolongó tömeg lelkes kiabálása közepette. A gladiátoroknak rendelkezniük kellett a legnemesebb római erényekkel, azaz bátorsággal, kitartással, önfegyelemmel és dicsvággyal. Ez nem pusztán magára a bajvívásra vonatkozott, hanem elvárták tőlük azt is, hogy - ha eljött az idő - méltósággal fogadják végzetüket. Éppen ezért a közönség arcul csapásának tekintették, ha a legyőzött kimutatta félelmét, vagy nem uralkodott az érzelmein az utolsó percig. A leglátványosabb viadaloknak többnyire Róma városa adott otthont, de más települések polgárai szintén rendszeresen hódoltak ennek a kegyetlen időtöltésnek szerte a birodalomban. A gladiátorok közötti összecsapáson kívül sokszor szerepelt a játékok műsorán vadállathajsza, mesterséges tavakon vagy az aréna vízzel elárasztott porondján megrendezett tengeri csata, sőt elítéltek kivégzése is. A gyakran hetekig, hónapokig tartó rendezvények állandó és elmaradhatatlan „kelléke” volt a zenekar, s hogy a nagyérdemű egy percig se unatkozzon, az előadások szüneteiben egzotikus táncosok és a gladiátorokat parodizáló komikusok léptek fel. Noha Róma neve mindörökre összeforrott a gladiátorjátékokkal, a kegyetlen viadalok eredete máshol keresendő. Az Észak- Itáliában élő etruszkok hiedeBajvívás életre-halálra gladiátorok Spartacus hetven gladiátorral kezdte sikeres felkelését n w BBUrafe igp| MB 3» JeSty n If I m MB SK WUm raf jfm IH im. nE Hj| ■&_ /TTs IrIB
