Heves Megyei Hírlap, 2011. október (22. évfolyam, 230-255. szám)
2011-10-08 / 236. szám
2011. OKTÓBER 8., SZOMBAT - HEVES MEGYEI HÍRLAP 5 MEGYEI KORKÉP A zsoldosok vére áztatta Egert ostromállapot Négyszáztizenöt esztendeje, a tizenöt éves háborúban esett el a vár Október 17-én ünnepük az egriek a vár 1552-es győzelmének napját. Ám azt már kevesebben tudják, hogy 415 évvel ezelőtt, október 13-án esett el Dobó híres vára, s lett török vilajet. Szuromi Rita Október idusán szívesen emlékezünk az egri vár törökök felett aratott 1552. október 17-ei győzelmére, ám a történelmi valóság úgy kerek, ha megjegyezzük: 44 évvel később, ugyancsak október közepén esett el az erődítmény, s lett közel egy évszázadig a hódoltság része. Az okokról, valamint a következményekről dr. Csiffáry Gergely történész beszélt.- Az 1552-es várvédelem sikere közismert, habár az igazsághoz hozzátartozik, hogy ezen esztendő hadjáratának egyetlen magyar eredménye Eger győzelme volt, hiszen a hódoltság területét a törökök 40 ezer négyzet- kilométerrel növelték - jelezte a történész. - Negyvennégy évvel később, a 15 éves háború katonai hadműveletei aztán „meghozták” Eger elestét, amelyet gyakran tulajdonítanak annak, hogy a zsoldosok már nem voltak érdekeltek úgy a város védelmében, mint Dobó katonái. Az 1596-os fegyverletétel előzményei azonban összetettebbek. A török hadvezetésnek 1552 után „szálka maradt a szemében” Eger, hiszen nemcsak a birodalom hírnevén ejtett csorbát Dobóék diadala, hanem a vár elzárta az utat Fülekig. Az október 17-ei győzelmet követő 44 év alatt a királyi végváron elvégeztek néhány fontos építészeti munkát, megépült az északkeleti és délkeleti fülesbástya, de ezeknek nem voltak ágyútermei, s 1596-ra a védművek csak 35 százalékban készülAz utolsó, 1588-ban készült metszet, amely Egert még királyi végvárként ábrázolja. Nyolc év múlva a vár elesik, megkezdődik a keleties átalakulás. i* tek el. A környező dombok 15 lábbal magasodtak az egri vár fölé, vagyis kitűnő belövési lehetőséget kínáltak az ágyúkkal jól felszerelt törököknek. Eger szigetként létezett közel fél évszázadig a katonai összecsapásoktól hangos vidéken, miközben az erődítményen is sok volt a gyenge pont. A 15 éves háború katonai támadásai események láncolatát indították el. Hatvan várát 1596. szeptember 3-án elfoglalták a császáriak, akik ezután visszavonultak Vácra. A törökök szeptember 20- án válaszként megindultak a királyi végvár, Eger ellen. Az erődöt Nyáry Pál védte sziléziai, német, vallon, olasz, spanyol, lengyel, sőt svéd zsoldosokkal. Csiffáry Gergely: A fegyverletételről is illik megemlékezni Arculatváltás évtizedek alatt NÉHÁNY ÉVTIZEDDEL OZ 1596-os hódoltatás után egy útleírás már arról tanúskodik, hogy Dobó egykori vára kifejezetten keleties képet fest. Ám a közhiedelemmel ellentétben a ßrdökultilmt nem a törökök honosítják meg a városban. Korábban is léteztek fürdőházak, melyet egy korabeli metszet is bemutat, hiszen a magyarok - egykori keleti gyökereik révén is - előrébb jártak a higiénia terén, mint nyugati szomszédaink. A körülmények alapvetően megváltoztak 1552 óta. A katonák már nemcsak a várat, hanem a várost is védték. Nyáry nem volt olyan lelkesítő szónok, mint Dobó. Hatvan eleste után pedig csupán három hete volt a katonák és a vár felkészítésére, ez pedig rendkívül kevés idő a vegyes etnikai összetételű zsoldosok sereggé kovácsolására. Csupán 7 ágyújuk volt, a zsoldosokat mellvédek hiányában gyenge palánk védte az ostromtűz- től. A külső vár eleste után végül a fizetett katonák kényszerítették Nyáryt a vár feladására, aki enélkül is elvesztette volna pár napon belül az erődítményt. Magyarok és törökök beszélték egymás nyelvét hihetnénk, komoly megrázkódtatás volt Eger várának eleste. Korabeli források nem maradtak fent arról, vajon hogyan élte meg a város lakossága a fegyverletételt és a vár feladását, ám négy évtizedes együttélés alatt a két nép megszokta, sőt megismerte egymást, beszélték a másik nyelvét. A közel egy évszázados hódoltság alatt nemcsak a nyelvészet, hanem a kézműves ipar is átvette a török hatásokat, a ma népi motívumként ismert rózsa, szegfű, tulipán ebben a korszakban honosodott meg nálunk. A vallonokat eladták rabszolgáknak, a németeket pedig a korábbi hatvani vérengzés miatt lemészárolták. Azt, hogy a császári hadvezetés mennyire nem hibáztatta a vár feladásáért a kapitányt, mutatja, hogy bár Nyáry hadbíróság elé került, felmentették, s 1599-től már az egyik legfontosabb végvár, Várad védelmével bízták meg.- Eger október 13-ai fegyver- letétele után a törökök visszavették Hatvant, majd október 22-26. közt a mezőkeresztesi csatában még egyszer megütközött 20 ezer török és 12 ezer magyar katona egymással pozícióik megtartásáért, illetve Eger visszaszerzéséért, ám a keresztény hadak vereséget szenvedtek. Ezzel 91 évre megpecsételődött Eger sorsa, megkezdődött a vilajet kiépítése, a török köz- igazgatás megszervezése. Vagyis október közepén nem csak a dicsőséges 17-ei győzelemről, de a 44 évvel későbbi, 13-ai fegyverletételről is illik megemlékezni. így kerek a történelem - emlékeztetett rá dr. Csiffáry Gergely történész. EGYPERCES INTERJÚ Főiskolások és cégek találkoztak A minap rendezték meg a 26. Tech-day konferenciát. A találkozóról az Eszterházy Károly Főiskola Számítástudományi Tanszék vezetőjét, dr. Kusper Gábort kérdeztük.- Pontosan miről szólt az idei Tech-day?- Fő témája az egyik nagy számítástechnikai vállalat irányítási rendszere volt. A konferenciára közel tíz Eger környéki vállalkozó is eljött. így a hallgatóknak lehetőségük nyílt megismerni a korszerű technológiákat, a cégeknek pedig leendő munkavállalóikat. Az előadásokon nagy volt a részvétel, a diákok aktívak voltak.- Egyre több szakmát érint a munkaerőpiaci telítettség. Mi a helyzet a számítás- technikával?- Azt tapasztalom, hogy jelenleg szükség van a programozókra, programtervező szakembereket mindig keresni fognak. Felmérésünk alapján a hallgatók csaknem hatvan százaléka még a végzés előtt el tud helyezkedni.- A természettudományok népszerűsítéséről sokat hallottunk. Mit említene a tanszék eseményei közül?- Ott voltunk a tudományos sziesztákon. A középiskolákban rendhagyó órákat tartottunk, a közeljövőben pedig dr. Zrínyi Miklós tart majd előadást az intelligens anyagokról. A Természettudományi Kar idén alapította a Tenger- csepp Díjat, amelyet az a hölgy kapja meg, aki a tudományos munkában kimagasló színvonalon teljesít. F. A. Dr. Kusper Gábor: szükség van a programozókra BARTA KATALIN TARCAJA Á tlagos hétköznap délutánnak indult. Az egri Líceum nagy előadótermében bágyadtan üldögéltünk elsőéves, magyar szakos hallgatókként. Míg az előadót vártuk, vágyódva bámultunk ki a késő őszi napfénybe, a nyitott ablakokon. A Tanár úr pontosan érkezett, hóna alatt könyvekkel. A köteteket komótosan elrendezte az asztalon, majd szelíd mosollyal az arcán végignézett hallgatóságán.- Biztos vagyok abban, hogy Önök igencsak kedvelik az irodalmat, máskülönben nem lennének itt - szólt, majd derűsen tovább szemlélődött. Egy ideig fel s alá sétált, meg-megállt az ablaknál, elmélázott. Végül hozzánk fordult, s csak ennyit mondott: - Kedves Kollégák! Most arra kérem Önöket, hogy szedjék össze a holmijukat, hagyják el az épületet és sétáljanak egyet a napsütéses, őszi Egerben! Nézzék meg jól a színeket, a fényeket, az épületeket, az embereket és gondolkodjanak el azon, amit láttak! Mert ez kérem, maga az irodalom! Hittük is, meg nem is, hogy valóban ránk szakadt két óra nem várt szabadság, ám amikor tanárunk szépen csendtos területen fiatalok üldögéltek nevetgélve, a babakocsit tologató anyukák pedig a környékbeli padokon megpihenve gyümölcsevet kínálgattak kisbabájuknak. Később a belvárosban is bolyongtam egy keveset. Feltűnt, hogy hiKészülj a hosszú télre! ben kiballagott a teremből, és búcsúzásképpen intett egyet, felfogtuk: ez nem vicc, ki-ki mehet a kedvére, ahova akar, és nem lesz következménye a mulasztásnak. Hogy ki mit kezdett azzal a szabad két órával, nem tudhatom. Ám amikor kiléptem a hatalmas kapun, valahogy másképp kezdtem nézni a világot, pontosabban egy képzeletbeli szemüvegen keresztül látni kezdtem azt. Miközben belegázoltam a népkerti - ma Érsekkert - zörgő avarba, hosszan figyeltem a járókelőket. Köztük is egy iskolatáskás fiúcskát, aki bánatosan rugdosta maga előtt a fénylő gesztenyéket. Akkoriban még nem díszítette szökőkút a parkot, így az októberi napsütésben a közepén lévő hatalmas pázsiába a késő őszi ragyogás, valahogy sá- padtabbak a templomok falai. Már esteledett, s meg-megborzongtam a hirtelen lehűlő utcákon, így néhány baráttal ösz- szefutva lesétáltunk a Szépasszony- völgybe bort kóstolni. Megízleltük a friss must tömör édességét, belekortyoltunk az opálos murci fanyar levébe. Hosszú aranyló délután volt ez, amikor lelassult az idő, a kisváros zajai zenévé sűrűsödtek, s az estéhez közeledve a megnyúlt árnyak lassan kúsztak végig a köveken. Sokat köszönhetek ennek az emléknek, s a Tanár úrnak, akivel ma is gyakran összefutok a városban. Már nyugdíjas, de amikor köszönünk, a szemében ma is Ugyanaz a mosoly csillan, mint harminc évvel ezelőtt. Olyan emberek tekintetében látni ezt a fajta derűt, akik az átlagosnál többet tudnak a világról, a lélekről. Nemcsak azért, mert sokat tapasztaltak, hanem mert az irodalom szeretete fényesebbé, érzékenyebbé teszi az olvasó ember lelkét. Szép volt az ősz Egerben harminc évvel ezelőtt, s gyönyörű ma is. Az idei szeptember egyébként is elkényeztetett bennünket, hiszen mindennap tiszta égboltra, napsütésre ébredhettünk. Nap nap után melegítette a fény testünket, lelkünket, ami talán egy ideig energiát ad a közelgő borús napokra is. Miközben a sorokat pötyögöm a gépbe, egy régi Zorán-dal foszlányai kúsznak felém: „Készülj a hosszú télre, kedvesem! Mert hosszú lesz a tél, én azt hiszem...” K észüljünk tehát a télre, ám ha még kapunk ajándékba néhány napsütötte őszi napot, hallgassunk a Tanár úrra: sétáljunk egyet az őszi Egerben! Nézzük meg jól a színeket, a fényeket, az épületeket, az embereket és gondolkodjunk el azon, amit látunk. Mert ez kérem, maga az irodalom!
