Heves Megyei Hírlap, 2011. augusztus (22. évfolyam, 204-229. szám)
2011-09-29 / 228. szám
12 ÉVGYŰRŰK HEVES MEGYEI HÍRLAP - 2011. SZEPTEMBER 29., CSÜTÖRTÖK Világnapi ünnepi eseményre várják a megyében élő szépkorúakat A megye lakosságának egyhar- mada a nyugdíjasok korosztályához tartozik. Az Idősek világnapja alkalmából, október 6-án őket köszöntik a Heves Megyei Idősügyi Tanács szervezésében tartandó egri ünnepségen. Az érsekkerti körcsarnokban délelőtt 10 órakor kezdődő eseményen Szabó Róbert, a megyei közgyűlés - egyben az idősügyi tanács - elnöke üdvözli a szépkorúakat, majd Habis László polgármester, az idősügyi tanács társelnöke, valamint dr. Ternyák Csaba egri érsek és dr. Kádár Zsolt református esperes mond köszöntő beszédet. Az ünnepségen plakettet és oklevelet adnak át az idősbarát polgármestereknek, illetve a nyugdíjasokért önzetlenül tevékenykedőknek. A továbbiakban Szabó Róbert virággal és emléktárggyal fejezi ki jókívánságait azoknak a házaspároknak, akik ötven évvel ezelőtt fogadtak örök hűséget egymásnak. A világnapi megemlékezés a tisztelgő diákok és a Gárdonyi Géza Színház művészeinek műsorával zárul. ■ Az az ezernél is több ingatag lépés hazáig Hajlott hátú idős asszony cipeke- dett hazafelé a lajosvárosi Bástya ABC-ből, a két megrakott szatyor a földig húzta a kezét. Szinte percenként megállt, s a levegőt kapkodva méregette a lakásáig tartó utat, hány ingatag lépés lehet még hátra odáig. Ezer..., ezerötszáz..., nagyon sok még. Újabb pihenőt tartott éppen, amikor megszólalt mögötte egy hang: „Hagyja csak, Vera néni, majd viszem én, úgyis magukhoz tartok...” A javakorban lévő nő felpillantott, s a körzet postását ismerte fel váratlan segítőjében. Nem tudni, munkaköri szabályt sértett-e ezzel Gyönki István, az egri 1-es posta dolgozója, azt viszont igen, hogy emberségből jelesre vizsgázott. ■ Sz. I. Oldalszerkesztö: Szilvás István Telefon: 06-20928-5521 Hirdetési ügyben: 06-36 513-633 Az „Évgyűrűk” oldalunk legközelebb október végén jelenik meg. Érző szív a masina fölött falvédők Alumíniumkanál segít a régi minták másolásában Kovács Lajosné nagy szorgalommal hímezi a már- már eltűnőben lévő falvédőket, csak az bántja, hogy manapság nem lehet jó minőségű fonalat kapni hozzá. A modern konyhába már nem illenek a hímzett fal- védők, a noszvaji vendégház udvari masinája fölött viszont jól mutatnak. Szilvás István Nem számít váratlan dolognak, hogy időről időre megcsörren a Noszvajon vendégházat üzemeltető Kovács Lajosné mobilja. Az viszont igen - mint nemrég történt -, hogy a Felsőtárkányból telefonáló ismerőse arra kérte, fogjon gyorsan papírt és ceruzát, mert le szeretne diktálni neki valamit. S már mondta is: „Szakácsnő, légy mindig ébren, hogy az étel oda ne égjen."- Egy ügyes kezű asszony hímezhette rá ezt a feliratot arra konyhai falvédőre, ami valamikor régen a masina fölötti falat díszítette - adta a szöveg magyarázatát Katalin asszony, akiről tudni kell, hogy szintén szépen bánik a tűvel és a hímzőfonallal. Ha ideje engedi - főként a hosz- szú téli estéken -, maga elé veszi a terítőnyi lepedővásznat, s szinte le sem teszi addig, amíg meg nem elevenedik a halványan rávitt minta. Egy-egy ilyen fali díszítő két- három hét alatt készül el, aztán a mintegy ötven darabból álló gyűjteménybe kerül. Gyermekkori emlékként maradt meg benne az első falvédő látványa, ami a nagymama tűzhelye fölött lógott. A virágokkal keretezett életképen egy nő látható, aki a hódolóját figyelmezteti: „Nékem olyan ember kell, ki korcsmába nem jár el, aki sok pénzt keressen, és csak engem szeressen!” Hosszú évtizedek után ez az emlék keltette fel benne az ilyen hímzések iránti érdeklődést. Először a családban és a rokonságban kutatott utánuk, majd a szülőfalujában kereste a még fellelhető darabokat. Amit nem tudott megszerezni, azt megpróbálta lemásolni, hogy így mentse meg az utókornak. Gyermekkori emlékként őrzi az első falvédő látványát.- Emlékeztem rá, hogy a régiek az eredeti falvédőre ráterítették a tiszta lepedővásznat, amit a kanál vékonyan bezsírozott domború részével végigsimítgat- tak, mire halványan kirajzolódott rajta a minta. Sokáig nem értette, hogy neki ez miért nem sikerül. Később jött rá, hogy a kanál volt az oka, mert ehhez a művelethez csak az alumíniumból készült evőeszköz volt használható. Ettől kedve egymás után másolta őket, majd pedig szaporáz- ta a száröltéseket. Életre keltek az epedő szívek, a fiatal szerelmes párok, az egymásba kapaszkodó betűk: „Hogyha mindig tavasz lenne, Minden kislány férj- hez menne.” Vagy: „Eresz alatt azt csicsergi a fecske, hogy száz leánytól többet ér egy menyecske.” Unikum mind, egytől egyig.- A modern konyhába már nem illenek bele, a kamra meg az udvari grillező sarkában álló masina fölött viszont jól mutatnak. Csodájára is járnak a portán megszálló vendégei. Közülük nem egy szó szerint is veszi a ház asszonya számára leginkább tetsző falvédő feliratát, miszerint: „A vendég nem is rossz, ha a konyhára hasznot hoz.” S a haszon...?- Debrecenből, Abádszalókról is küldtek már mintákat. Többet is kaptam például Tyúkodról, az egyikre ezt írták: „Édes kincsem, tedd le azt a kiscsibét, Mert min-'' den anya szereti a gyermekét.” A hölgy, aki elhozta őket, már szinte hazajár Noszvajra. Az egyik falvédő szerint erre is van magyarázat: „Bármerre visz sorsom útja, Visszavágyom csendes kis falumba.” v--_.OTT.< t äLDls.OTTJ 1 HOL.ÍSTEH OTT y sztrksÉfö MM CSEH-fr Állandó kiállítóhelyet szeretnének a településen 1 a népi kerámiák és a falvédők lelkes gyűjtőiéként tartják számon a településen hegedűsné majnár Mártát is. Értékes kollekciójának többségét a régi korsók és tányérok teszik ki, de ! több százra tehető az általa őrzött, zömmel a múlt század 30- I as, '40-es éveiből származó eredeti falvédők száma is. Kovács Lajosnéval együtt azt szeretnék elérni, hogy egy közös tárlaton } bemutathassák a gyűjteményüket, a későbbiek során pedig állandó tárlaton tehessék közszemlére a birtokukban lévő legszebb kerámiákat és hímzéseket. Verset, prózát mondtak ízes, szép szóval az otthonlakók Örömünnepre jöttek össze nemrég a megyei önkormányzathoz tartozó idősotthonok irodalom- kedvelő lakói Csányban. A vers- és prózamondók részvételével kilencedik alkalommal rendezték meg ugyanis ott az „Ékes szó” című találkozót.- Tizenegy intézményből harminchármán jöttek el, hogy együtt élvezzék a szép szó ízét - mondta Farkasné Horváth Magdolna igazgatónő. - Az előadókat nem zsűriztük, a település díszpolgára, Cető lózsefné vezette „értékelő bizottság” úgy vélekedett, hogy itt mindenki nyert. S valóban, mert valamennyi előadó, s az őket felkészítő kolléga oklevelet és jutalmat kapott, a vendég intézményeket pedig egy faliórával lepték meg.- Jó érzés találkozni egy-egy ilyen rendezvényen a régi barátokkal és ismerősökkel, akik ezúttal neves költők, írók versét és prózáját tolmácsolták, s adtak ízelítőt a régmúlt korok nyelvemlékeiből. Hol a választott mű hangulata, hol a kortársak előadásmódja vívta ki a hallgatóság elismerését - számolt be az élményteli napról dr. Kovács Zoltán, az egri Petőfi utcai idősek otthona lakója. A házigazdák színeiben fellépő Csertyaszki János előadását nagy tetszéssel fogadta a hallgatóság A csányi otthonban az októberi idősek hónapja alkalmából hetente új programmal várják a lakókat. Elsőként a gyöngyöshalászi népdalkor látogat hozzájuk, majd Ki Mit Tud?-ot rendeznek a hatvaniakkal és a vámosgyörki- ekkel együtt, ezt szüreti bál követi az Atkári Nyugdíjas Hagyományőrző Egyesület énekkarával. A hónap zárásaként az otthon húsz lakója látogat el a Fővárosi Nagycirkuszba. ■ A z idén is, mint minden évben, megjött a gyümölcsérlelő szeptember, s újra megszólaltak az iskolacsengők. Újságban, televízióban hirdetnek, beszélnek az új tankönyvcsomagokról, melyeknek az ára ma már tízezrekre rúg. Bizonyára sok többgyermekes családban jelent komoly gondot a beiskolázás, hiszen a könyveken kívül még számtalan kelléket kell megvásárolni a nebulóknak. Kisgyermekkoromban sem voltak tehetősebbek a szülők, de az iskolakezdés nem okozott ekkora sokkot. Elképzelhető volt ugyan, hogy a gyerkőc kinőtte a tornacipőt, meg persze füzeteket is kellett venni, de a tankönyvek senkinek nem okoztak fejtörést. Ugyanis az első tanítási napon MÚLTIDÉZŐ megjegyzését, hogy „De papa, ma már más világ van...”. Bizony igaz, más világ van, és nyögjük is a terheit. A videós, plazmatévés, internetes, blogos, okostelefonos világnak meg kell fizetni mesélt. Még nem sikerült amerikaivá válnom - mesélte -, otthon az íróasztalom tele van m í n denki teljes iskolai könyvkészletével megjelent az őszBecsengettek tályában. És elindult a vándorlás. Az alattupk járók megjelentek, és megegyeztünk, ki kinek adja a magasabb osztálybeli könyveket. Viszont mi is megy kerestük a fölöttünk járókat, és velük egyezkedtünk. Ennek a csereberének az eredményeként mindenki hozzájutott az állott f/J évben szükséges tankönyvekhez. Nem került egy fillérbe sem. Már hallom is unokám rosszalló az árát. És azt hiszem, túlfizetjük ezt a mi mai, modern világunkat. Mert jóllehet, azok a régi, cserébe kapott tankönyvek itt-ott szamárfülesek voltak, és Kossuth arcképére szemüveget rajzolt a könyv régi tulajdonosa, de az írott szó megmaradt, a versek változatlan fényben ragyogtak a lapokon, és a matekpélda is használható volt. Takarékosabb, átláthatóbb világ volt az. Egy régi amerikai úti élménybeszámolóban olvastam hajdanán idegenbe szakadt hazánkfiáról, aki a munkájáról a munkahelyemről hozott írószerekkel, vonalzókkal. Merthogy minden hónap elején új ceruzákat, filctollakat, vonalzókat kaptak az alkalmazottak. Az amerikaiak ilyenkor a régit a szemétkosárba dobják - mesélt tovább kissé dicsekvőn -, én viszont hazahozom a félig kifogyott filctollakat, s a többit. Micsoda gazdagság, képedtem el akkor, mindezt olvasva, és eszembe sem jutott, hogy ez bizony pocsékolás. Ma már ml sem javíttatjuk, talpaltatjuk a cipőt, mint hajdanán, a cipész szakma kihalt. És zoknit sem stoppolnak a mai mamák, nagymamák. Vagy ki emlékezik az egri hóstyákon egykor bandukoló fazekas tótra, akinek hetenként felhangzott az utcán artikulált kiáltozása: „Házi tót fótoz!” Lyukas fazekat, lábast, vödröt foltozott fillérekért. Mindezek egy hajdan volt világ sokszor lesajnált kellékei. a már más világ van, fogyasztói társadalommal, világ- útlevéllel, mobiltelefonnal, bankkártyával, McDonalds- hálózattal. De nem vagyok biztos abban, hogy az emberek ettől boldogabbak, mint azok a régiek, a maguk sajnálatra ítélt életvitelével. ■ Gyenge István Mi
