Heves Megyei Hírlap, 2011. augusztus (22. évfolyam, 204-229. szám)
2011-09-28 / 227. szám
14 PF. 2 3 HEVES MEGYEI HÍRLAP - 2011. SZEPTEMBER 28., SZERDA- OLVASÓINK ÍRTÁK Igazságosabb, arányosabb nyugdíjrendszert érdemelnénk A jelenlegi kormány is rájött arra, hogy Magyarországon van a világ legigazságtalanabb, legaránytalanabb nyugdíjrendszere. Már rég el kellett volna fogadtatni a parlamenttel, hogy mindenki a ledolgozott évek és a befizetett járulék alapján kapja a nyugdíját. Ez biztosan széles körű egyetértésre talált volna. Érdemes lenne az 1998 után évenként megállapított nyugdíjakat összehasonlítani indexált értékben, három jövedelmi kategóriában: minimálbéres, átlagbéres, maximális járulékfizetők nyugdíja. Kiderülne, hogy az utóbbi 6-7 évben megállapított indexált nyugdíjak mennyivel magasabbak az előző Orbán-kormány idején megállapítottaktól. Abszurd, hogy a politikusi nyugdíjak 65, a rendvédelmi nyugdíjak 77 százalékkal magasabbak az áüag öregségi nyugdíjnál. Épeszű ember nem hoz olyan törvényt, hogy egy vájárnak 55 éves korára 35 év föld alatti munkaviszonyra jár 7 év korkedvezmény, míg egy polgármesternek 55 éves korában 12 év polgármesteri tevékenység után szintén ennyi. Igazságtalan az is, hogy az a nyugdíjas, aki 2001-ben az Orbán-kormány idején ment nyugdíjba, és 30 százalékkal magasabb volt a nyugdíja az akkori átlagtól, annak most az emelt nyugdíja nem éri el az öregségi nyugdíj átlagát. Elkeserítő, hogy a nyugdíjasokat a mindenkori politika eszköznek tekintette, ahelyett, hogy segítséget kértek volna egy számolni tudó embertől. ■ Ligetvári Ferenc, Eger (cím a szerkesztőségben) Megmentették a fenyvest a lánglovagok Szeretnék köszönetét mondani a Hatvani Tűzoltóság Balázs Ferenc vezette csapatának, amiért az idén nyáron a Horthoz közeli Fáy-tanyán gyorsan és szakszerűen eloltották az óriási tüzet, amit a száraz fű okozott. Hálásan köszönjük a nagyon sikeres beavatkozást, munkájukhoz további egészséget, erőt kívánunk a tanya lakói nevében: ■ Mészáros Lászlóné, Hatvan „Az ördög a részletekben rejlik...” - szokták mondani. Én kiegészíteném annyival, hogy a részletekben és a megfogalmazásban. Lehet egy iskola bezárását tagosításnak, összevonásnak és átköltözésnek nevezni, de én maradnék a bezárásnál, mert számomra - és még sokak számára - egy iskola kapui nem nyíltak ki idén szeptember 1-jén. Ez az iskola a Felsővárosi Általános Iskola, a 12- es, a régi Ráchegyi, ahogy mindenki ismeri Egerben. A helyi média, az újságok, a tévé és a rádió foglalkozott ugyan a témával, de mindegyik más és más aspektusból vizsgálódott. Ilyen volt például az, hogy mi lesz az iskola épületével, hány gyerek és pedagógus költözik át a Balassi Bálint Tagiskolába stb. Engedjék meg nekem, hogy én egy olyan szempontból közelítsem meg a témát, amilyenből senki sem, vagy csak kevesen tudják. De előtte úgy illik, hogy bemutatkozzam. Kovács Dániel, 28 éves, történelem-etika szakos tanár vagyok, a Felsővárosi Általános Iskola volt, jelenleg munkanélküli tanára és egykori diákja, az első és immár az utolsó olyan gólya, aki tanárként visszarepült az alma mater fészkébe. Iskolám idén szeptemberben ünnepli fennállásának 28. évfordulóját, abszurd módon üres tantermekkel és üres folyosókkal. „Kevés a gyerek...” - kaptuk a választ költözéskor, és kaptam én a választ, amikor elbocsátottak, 5 éves munkaviszony után. (Persze egy ember nem számottevő adat, az az ígéret is elszállt, hogy senkitől nem fognak megválni!) A további indok az volt, hogy én vagyok a legfiatalabb és nincs családom! Elgondolkodtató probléma, hogy lassan 30 évesen én vagyok a legfiatalabb egy tanári karban (!), mellesleg így egyhamar nem is vállalhatok gyereket, ha nem akarom, hogy már a születésekor hátrányos helyzetű legyen. Pedig leendő gyermekem édesanyja is értelmiségi. A tények rideg dolgok, de nem az a célom ezzel a cikkel, hogy újra megbolygassam a még friss sebeket kollégáim, tanítványaim és szüleik szívében (és magamban sem). Ez csupán egy kétség- beesett figyelemfelhívás arra a jelenségre, ami országszerte zajlik. Iskolákat zárnak be! Tehetséges, hivatásuknak élő, évtizedek óta dolgozó pedagógusokat küldenek utcára, vagy éppen kezA folyamat nem áll meg A GYERMEKLÉTSZÁM drasztikus csökkenése miatt az elmúlt években számos oktatási intézmény szűnt meg megyénkben. £ folyamatról lapunk is folyamatosan beszámolt. Bár a közoktatási törvény részletei még nem ismertek, annyi bizonyos, hogy a jövőben további pedagóguselbocsátásokra lehet számítani. Szomorú, de igaz az is, hogy egyelőre a formálódó pedagógus életpálya-modell finanszírozására sincs elegendő pénz. (A szerk.) dő, fiatal és lelkes tanárok kedvét veszik el a hivatástól egy életre, igencsak szerény megélhetésüket is kockára téve ezzel. Olyan szakmát és hivatást boncolgat és dobál összevissza a mindenkori politika, a média és közvetett módon a társadalom, ami egykor szebb napokat is megélt. Bízom abban, hogy mihamarabb, minél többen rájönnek arra - és saját képességeik, valamint lehetőségeik szerint cselekednek is -, hogy az oktatás nem pusztán gazdasági és statisztikai kimutatások, csökkenthető költségek, számok és adatok halmaza. Az oktatás lélegző, érző, hús-vér gyerekek, mindennapos, fáradságos, de alapvetően szép munkával járó nevelésről szól. Jogállam lévén jó lenne, ha ezek a gondolatok nem pusztán a törvények bevezető szövegei és beszédek ideálképei maradnának, hanem magukban a rendelkezésekben is megjelenne végre az érdemi változás és előrelépés. ■ Kovács Dániel, Eger Egerben a Felsővárosi Általános Iskolára végleg lakat került. Félő, ebben az intézményben már soha nem csöngetnek be. Képünk illusztráció. > Újabb egri iskola zárt be vélemény A pedagógusok a jelenleginél többet érdemelnének Biztonságos útviszonyokat sürgetnének az Eged alatt A segítségüket és közbenjárásukat szeretném kérni az Eger és Noszvaj között közlekedő emberek nevében! A probléma nem új, lassan már megszoktuk, hogy minden évben sár kerül az aszfaltra a nagyobb esőzések alkalmával az útvonal Eged alatti részén. Ezt a közútkezelő nem távolítja el, megvárja, amíg az autók lekoptatják. Mostanra a hegyoldal megcsúszásából eredő földkupacok borítják az aszfaltot a Mátyűs udvarház fölötti részen. Ezek elfoglalják az útpálya felét, a szemközti sáv használatára kényszerítve az arra közlekedőket. Több esetben csak a gép- járművezetők gyors reakciójának és lélekjelenlétének volt köszönhető, hogy nem történt baleset, tragédia. A közútkezelő - mint az már szokás - táblákkal hívja fel az arra járók figyelmét a veszélyre. Teszi ezt már tavasz óta. Nehéz elhinni, hogy legalább az aszfaltra került törmeléket nem lehet eltávolítani, szabaddá téve ezzel a forgalmi sávot. Tragédiának kell történnie, hogy valaki odarendeljen egy munkagépet, és fél óra alatt ismét biztonságosan járható utat varázsoljon az említett szakaszon? Nem hinném... Talán sikerül még időben tenni valamit. ■ Kerékgyártó Ernő, Eger Harminc éve alakult meg a hevesi egyesület Megtartotta 30 éves jubileumi ünnepségét a Mozgáskorlátozottak Heves Város és Vonzáskörzetének Egyesülete. Erdészné Tur- csányi Katalin, a helyi művelődési ház igazgatónője, a rendezvény fővédnöke köszöntötte a vendégeket, majd Szakály József, a MEOSZ főtitkára az „Ember az emberért” emlékérem ezüst fokozatát adta át Vörös Dezsőnének, az egyesület elnökének. A finom ebéd után délután színvonalas műsorok következtek. Fergeteges előadást tartott Napsugár Anna jeltáncművész csoportja, Varga Sándorné szavalt, majd az Anomália színjátszó csoport is fellépett. A rendezvény zenés mulatsággal zárult. ■ Burkus Sándorné, Heves Eger '44-es bombázására a mai napig emlékezünk Mindent elveszítettünk a hitelek miatt panasz Hogyan alhatnak nyugodtan azok, akik asszisztáltak a „rabláshoz”? Az 1944. december 12-én történt tragikus légitámadás 40-45 ártatlan egri polgár életét követelte, és csaknem kétszer annyi volt a sebesültek száma. Sok épület károsodott. A Hírlap augusztus 26- i számában Szepesi Viktor utalt az eseményre, igaz, kissé közvetett módon. (Német bomba okozott zavart Egerben.) Nekem erről személyes emlékeim nincsenek, mert ezekben a hónapokban a Dunántúlon tartózkodtam, miután azonban Egerbe nősültem, néhai apósom és anyósom gyakran említette az 1944. december 12-ei dátumot. A Mária utcában lakó sógoruk, s annak ló-17 éves lánya akkor veszítette életét, másrészt apósom - mint kisiparos - igen tájékozott volt az egri eseményekről. A várossal kapcsolatos ismereteim jó részét is tőlük szereztem. Az elmúlt hetekben több fórumon is foglalkoztak az egri „bombázások ismertetésével”. Jómagam örülök annak, hogy az emlékezet őrzi a történelem fekete napjait, azonban a legtragikusabb, '44-es eseményekről alig történt említés. Joggal kérdezem: ha nem „ébred fel” az a bomba, akkor még ma sem tájékoztatják erről a légitámadásról a közvéleményt? ■ Miklós Endre, Eger * Lapunkban januárban, februárban és augusztusban is foglalkoztunk a témával. (A szerk.) A hit, remény, szeretet reményében írom ezt a levelet A 2008. évi válság óta küzdők egyedül „a pénzvilággal” abban a reményben, hogy segítenek, azonban folyamatosan falakba ütközöm. Bármilyen megoldást kértem- sürgettem, soha nem kaptam érdemi választ a bankoktól. 2009. november 20-án elvesztettük családi házunkat, amit 30 év után korszerűsítettünk, energiahatékonnyá tettünk, hogy kevesebb legyen a rezsi, és szeretett családomat sokáig szolgálja. Egy élet munkája, spórolás, biztonság, minden elveszett. Mindez azért, mert a 110 négyzetméteres otthont szerettük, megbecsültük, de hiába volt az öröm. A sok munka után 190 ezer forintos hátralék miatt - többmilliós veszteséggel - elveszett a házunk. Mindig fizettük a részleteket, csak a duplájára nőtt terheket nem tudtuk folyamatosan törleszteni. Kisebb áthidaló hitelekkel is próbáltuk megmenteni az otthonunkat, de hiába. Minden reményünk összeomlott, az emlékek, az ünnepek fájdalommá lettek. Családi fészkünk elvesztése feldolgozhatatlan fájdalom. Most albérletben lakunk Egerben, de a félelem továbbra is nő, hiszen nem tudjuk, meddig leszünk képesek fizetni a költségeket. A nyakunkon maradt hiteleket nem tudjuk fizetni, mivel a törlesztők részlete meghaladja a jövedelmünket. Szeretnénk méltósággal és tisztességgel visszafizetni a tartozásainkat, de nem tudjuk, mert egyre több kamat van rajtuk. Amit erőn felül, létezésünk rovására fizettünk be, mind a kamatokra került elszámolásra. A férjem időközben rákos beteg lett. Pedig egészségesen élünk, nincs káros szenvedélyünk, a sport mindig jelen volt az életünkben. Párom most mégis az életéért küzd. A végrehajtó a még meglévő, szép ingóságainkat, emlékeinket próbálja elvenni, és mindkettőnk jövedelmének 50-50 százalékát. Attól tartunk, hogy ezután nem lesz miből fizetnünk a rezsit és a lakbért se. Könyörgöm, hallja meg valaki ezt a segélykiáltást, mert egyedül küzdők a családom mindennapi létéért. Mondja meg valaki, mit tehetnek a hozzánk hasonló családok, akik a megtévesztő banki reklámok miatt jutottak ilyen helyzetbe? Hogyan alhatnak nyugodtan azok, akik aszszisztáltak ehhez az átveréshez? Közalkalmazottak voltunk. Szolid, visszafogott életet éltünk, a család és az otthon volt a legfontosabb számunkra, ám mostanra minden reményünk szertefoszlott. ■ (Név és cím a szerkesztőségben) ■ Egy élet munkája, biztonság, minden elveszett. 1
