Heves Megyei Hírlap, 2011. augusztus (22. évfolyam, 204-229. szám)
2011-09-03 / 206. szám
2011. SZEPTEMBER 3., SZOMBAT - HEVES MEGYEI HÍRLAP 5 MEGYEI KORKÉP Édes rabszolgaság az egész élete portré Vándorútra indítja cukorcsodáit a hetvenesztendős Kopcsik Lajos Kopcsik Lajos megálmodott Egerben egy varázslatos múzeumot. Ma a megyeszékhely leglátogatottabb helye a Marcipá- nia. A hetvenéves mester hamarosan vándorútra bocsátja alkotásait. Barta Katalin Legutóbb akkor töltöttem hosszabb időt Kopcsik Lajos társaságában, amikor örömmel kalauzolt végig az újonnan megnyílt Marcipán Múzeum termein. A világhírű Oscar-díjas mestercukrásszal akkor sok mindenről beszélgettünk, miközben gyönyörködtünk a 120 ragyogó cukorcsodában. Sétánk közben szót váltottunk arról, hogy ez a világ nem épülhetett volna fel a képzőművészet és a zene évtizedek óta tartó szenvedélyes szere- tete és tanulmányozása nélkül. Hogy el kellett jönnie annak a pillanatnak, amikor a szakmai sikereket követő magányos alkotás napjaiban először felsejlett e páratlan múzeum víziója. Hogy kellett a segítő kéz ahhoz, hogy az álomból valóság legyen. Kellettek azok az emberek, akik felkarolták az ügyet, és jobban hittek e varázslat megszületésében, mint maga a mester. Hat év alatt sok minden történt. A gazdag látnivalót kínáló termek mellett elkészült a múzeum barokk szobája. A hetvenéves Kopcsik Lajos most újabb kalandra készül:- Ötvenöt éve vagyok e gyönyörű szakma szerelmese. Rengeteg versenyen vettem részt, számos sikerben volt részem, de az életem koronája a Marcipánia- mondja. - Immár a hetedik vendégkönyv telik be, és mindig boldog vagyok, ha belelapozok. Elmondhatatlan érzés, hogy alkotásaimmal sikerül örömöt lopni az emberek életébe.- Ön a város, a megye emblematikus alakjává vált. Hogy viseli a népszerűséget? MI | Kisebb műhelyben * dolgozhat tovább A TÖRVÉNYHÁZ UTCAI műr I helyben december 31-én t befejeződik a munka. | Várkonyi Györgytől, az : EVAT Zrt. igazgatójától j megtudtuk, hogy ezt követően is biztosítanak helyiséget a mesternek, lehető leg a Marcipánia közelében, hogy az alkotás mellett a rajongóival is gyakrabban találkozhasson Kopcsik Lajos. Meghódította a világot is A KOPCSIK Marcipánia Múzeum 2005-ben nyílt meg,' itt 120 alkotást és egy cukortésztából készült barokk szobát nézhetnek meg a látogatók. Az Egri Városháza dísztermében Magyarország és Eger címere látható cukorból, az Offl-házban a Guinness- rekorder cukorkép. Munkái a világ számos pontján megtalálhatók, például Oroszországban az ortodox egyházi gyűjteményben, a dán királynőnél, és Hillary Clintonnál is. Alkotás közben. Kopcsik Lajos: Isteni ajándék az, hogy mindig is azt csinálhattam, ami boldogsággal töltött el.- Érzem, hogy szeretnek. Ha találkozom velük az utcán, rám nevetnek, néha nyílt színi tapsot kapok, vagy énekkel köszöntének a látogatók. Ilyenkor boldog vagyok és egyben hálás, mert hiszen isteni ajándék ez, mint ahogy az is, hogy életem során mindig azt csinálhattam, ami boldogsággal töltött el. Amikor betegeskedő gyermekként Sajó- szentpéteren édesanyám a cukrászat felé terelgetett, magam sem hittem, milyen utak nyílnak meg előttem. A tanulóéveimet követően egymás után nyertem a különböző versenyeket. Az áttörést az 1996-os olimpia hozta meg, ahol 10 munkámmal indultam, és mindegyikkel aranyérmet nyertem. Aztán 15 éve egy másik útra léptem. Akkor készítettem el az első marcipánból, cukorból készült alkotásokat.- Miközben műhelyében készülnek a művek, szól a klasz- szikus zene. Itt az ember megKOPCSIK LAJOS SZÜLETETT: 1941., Sajószentpéter család: feleségével 1 fiuk született, 2 unokájuk van végzettség: mestervizsga, szakérettségi hobbi: képzőművészet, zene Eger és Sajószentpéter díszpolgára díjai: megszámlálhatatlan arany-, ezüst- és bronzérem, kitüntetés, díszoklevél, életmű- és egyéb díj. feledkezik az időről és térről...- Abban a szerencsében van részem, hogy ezt minden nap megtapasztalhatom. Ha belépek az ajtón, valóban mindenről megfeledkezem: éhségről, szomjúságról, fáradtságról, múló időről. Soha nem az elismerésért dolgoztam, hanem a munka öröméért. Vallom, csak nagy alázattal lehet az anyaggal bánni, s hogy igazi eredményt csak kitartással és rengeteg munkával lehet elérni. Büszke vagyok, hogy Egerben élhetek, s e városnak adhattam mindent. Tudom, csupán néhány alkotó évem maradt, hiszen előbb-utóbb az én kezem is megremeg, s akkor meg kell állnom. Addig azonban szeretnék minden percet kihasználni, hogy további élményekkel gazdagíthassam az embereket..- Hamarosan vándorútra indítja néhány kedves alkotását. Erről mit tudhatunk?- Készül egy 35 tárgyból és néhány fotóból álló vándorkiállítás anyaga, ezt azok is meglátogathatják, akik nem jutnak el Egerbe. A tárlat az Eger Hotelben nyílik október 16-án, s néhány hétig ott látható majd. Ezt követően elindítjuk olyan helyekre, ahol kíváncsiak rá. Az a célunk, hogy az alkotásokon keresztül mindenhova elvigyük Eger jó hírét. EGYPERCES INTERJÚ Több turista és bevétel Egerben Hamarosan vége a turisztikai főszezonnak. A megyeszékhelyen az idei adatok biztatóak, Eger továbbra is a legnépszerűbb magyar városok között található. Habis László polgármester is optimista, de lát még fejlődési lehetőséget.- A visszafogottabb tavalyi évet követően hogyan alakulnak az idei adatok?- Az első hat hónapban tízezerrel nőtt a vendégéjszakák száma. Amíg tavaly az első hat hónapban 29 millió, addig most 34 millió az összes bevallott idegenforgalmi adóból származó bevételünk.- Mennyire jellemző Egerre a szezonalitás?- A jelenség nálunk is észlelhető. Amellett, hogy a legnagyobb fesztiváljaink nyáron vannak, próbálunk több olyan programot is szervezni, amely a főszezonon kívüli időszakban is vonzóbbá teszi városunkat.- Min lehet javítani?- Eddig nem kapott kellő hangsúlyt Eger fürdőváros jellege. Ám hozzátenném, hogy a korábbi hónapok rosszabb időjárása után augusztusban rengetegen keresték fel termálvizeinket: 2009 óta nem volt ilyen magas a látogatók száma, és a tervezett fürdőfejlesztések mindezen majd még lendítenek is. ■ M. K. Habis László: Erősíteni kell a fürdőváros jelleget. BALOGH P. FERENC TARCAJA A tervem, ismételte a lány, persze nem kérdő mondat volt ez, csak annak álcázott rövid töprengés, általában a tervekről, konkrétan a nem létező terveiről, merthogy a kérdés nélküli félmondat erőtlenül lebegő első szótagjában benne volt mindaz, ami egy felvételiző ilyesféle félmondataiban benne lehet, amikor őt a terveiről kérdezik. A terveiről a felvételi bizottság kérdezte, mondaná már el apróra, miért erre a szakra jelentkezett, és mi akar lenni, ha majd nagy lendülettel, diplomával a kezében kilép a nagybetűs életbe, amit unalmas évzárókon és a legyenmárvégrevége diplomaosztókon következetesen zé- letként emlegetnek. Mostanában az embereket is így emlegetik, ami felettébb hasznos és jó megoldás, szegény zélet tán nem érzi magát annyira egyedül, ha időnként meg van támogatva a zemberekkel. Mindig is vonzott a celebvilág. Egyszerű, világos mondat. Annyira egyszerű, hogy a felvételi bizottság, melyet e félmondatos kérdezz-felelekben az elnök képviselt, hirtelen szükségét érezte, hogy visszakérdezzen. A felvételi bizottság azt kérdezte vissza, hogy a celebvilág, hogy az vonzotta-e mindig is e derék leányzót, aki merészen dekoltált blúzában ott ült a bizottság színe előtt, és még nem kezdett bele tételének ismertetésébe, ebben amúgy a tétel is zavarta, de mindenekelőtt neki a terveiről és a celebvilágról kellett számot adnia. A bizottság visszakérdezett tehát, de ez sem volt kérdés, csak annak álcázott rövid töprengés, úgy általában a celebvilágról és konkrétan arról a vonzódásról, melyet a bizottság olyannyira szeretett volna, ha felvételiző kissé részletesebben is kifejt, hogy miféle vonzódás az, s hogy az mikor tör reá ártatlan vagy annak tűnő tinilányokra, és hogy az a vonzódás miféle képekben mutatja meg magát. A nyüzsgés. Meg a pörgés. A bizottság kénytelen volt beérni e két, hosszúnak nem mondható újabb félmondattal, merthogy a leányzót az asztal túloldalán kizárólag ez a két dolog vonzotta. A nyüzsgés meg a pörgés. Hogy ezért végzi majd el a főiskolát, ezért a nyüzsgésért, hogy benne legyen ő is, és ha felé vezető ajtót, a tételről kérdezte a jelöltet. Hogy valami vázlatfélét készített-e. S hogy ismertetné-e azt. Lepkeszárnyon már benne lesz, akkor ottan műsorokat vezessen, mely műsorokban celebekkel veszi körbe magát. Majd együtt pörögnek. A bizottság nyugtázta tehát, hogy pár A jelölt nem készített vázlatot. Úgy gondolta, elmond mindent a tételről, de vázlattal nem bíbelődött. A bizottság belátó volt, tudomásul vette: vázlat nélév, a jelölt együtt nyüzsög és pörög a celebekkel, s a maga részéről szélesre tárván a celebek küli tételismertetés leend, hátradőlt, és várta a téma részletes kifejtését. A téma azonban nem akart részletesen kifejtődni, vannak olyan napok, amikor a témák rejtőzködni szeretnek, és ez most egy ilyen nap volt, egy rejtőzködő nap, elnagyolt mondatokkal, rendszertelennek tűnő közbevetésekkel, köztük hol rövidebb, hol hosszabb öööö hangokkal, szürke, lebegő öööö-kkel, és olyan krákogásféle hangokkal is, mely hangok után a legszőrös- szívűbb bizottsági tag is pohár vízért nyúlna azonnal, segítség gyanánt. De itt senki sem nyúlt pohár vízért, mindenki hallgatta csak az ö-ket, meg a hm-öket és a khm-öket, míg az elnök előre nem dőlt, és azt nem mondta a lánynak, hogy talán jobb lenne, ha abbahagyná a tételét, feltennének neki inkább egy kérdést. És feltettek. Azt kérték, mondjon valamit Magyarország államformájáról. A kérdést az elnök tette fel, még mindig előrehajolva, két alkarjával megtámaszkodva az asztalon. A lány már-már meglepő magabiztossággal azt felelte: lepke. Lepke, mondta az elnök is, kifejezéstelenül, szinte egykedvűen, a két lepke ott keringett a teremben, az elnök lepkéje bizonytalanul, hirtelen ereszkedő hangsúllyal. Az elnök levegőt vett, mintha kissé még előrébb dőlt volna, mélyen a jelölt arcába nézett, és azt kérdezte, hogyan is tetszik ezt érteni. A lány is előredőlt. Gyors, akár ingerültnek is nevezhető kérdésféle választ adott: miért, az olaszoké csizma, a magyaroké meg lepke?! Miközben ezt mondta, rajzolt a levegőben, ujjával mutatta is a lepke szárnyait, középtájon a testet, végig a Duna és a Tisza vonalán vagy min, s mire bejezte, le is ért a délvidékhez. L epke, mondta az elnök másodszor is, halkan, maga elé nézve, nekitámaszkodva erősen a szék támlájának, s lepkéjének szóvégi e hangja egészen mélyre hullott, nem volt abban csöppnyi meglepődés, és csodálkozás sem volt benne. Csak az elröppent szavak szikár rögzítése volt ez, melyek szerint az olaszoké csizma, a magyaroké meg lepke. l t ♦
