Heves Megyei Hírlap, 2011. augusztus (22. évfolyam, 178-203. szám)
2011-08-06 / 183. szám
5 2011. AUGUSZTUS 6., SZOMBAT - HEVES MEGYEI HÍRLAP MEGYEI KÖRKÉP iwwBnwwwwBiiiiiiiiiiiiiiiTaiíffii8niiriTiT~<niTninjwiHrBwiiTiiHniiii^^ ..r-•"ít»í!^i’í-íWiiiTaiiwiiiiiiiiiiíiiwwiiMBWWMWiiiwynwMWiiBiMiiiBiiiiiBi^ i^yiiiwii>' ..... i ■* n‘[»riiiii'iiHíviwwwbmmpmmmmw Az ember, akit elvitt a nagy víz emlékezet Egy menekülő megkapaszkodott a Szentháromság keresztjében Több mint száz éve szakadt át utoljára a Tisza gátja. A tragédia napjai ma is foglalkoztatják a sarudiakat, igaz, száz év elteltével különösképp keveredik a legenda és a valóság. Szuromi Rita Egy ember hajtott kocsival és lóval keresztül a falun, amikor átszakadt a gát. A víz azonnal elmosta őt. Azt beszélik, ezt a szerencsétlen férfit úgy hívták, hogy Barócs. A faluban azóta is mindenki ismeri ezt a helyet, hiszen ma is Barócs- gödörnek nevezik. A sarudi Katica néni, vagyis Bartha Mihályné történetek sokaságát tudja mesélni az 1888-as árvízről, amely a Tisza utolsó gátszakadásához kapcsolódott. A Falumúzeum idegenvezetője édesanyjától hallotta ezeket a legendákat, aki meglehetősen szép kort, 98 évet élt meg. A történetmesélés ebben a családban hagyomány. Az 1938-ban született Katica néni nem ismerte édesapját, aki a háborúban esett el, s ezért őt és testvéreit egyedül nevelte anyja, aki 1911-ben látta meg a napvilágot. Nem csoda, ha az árvizet valóban átélő nagymama meséi három generáción át hagyományozódtak.- A Barócs-gödör úgy keletkezett, hogy egy Barócs nevű embert vitt el a kiáradó és mindent magával sodró Tisza. Aztán itt van a Mező-gödre. Ennek meg az a története, hogy ugyanez a víz egy Gomolya nevű embert sodort el, aki szerencsésebb volt, és még meg tudott kapaszkodni a Szentháromság keresztjében. Szinte már megdermedt a keze, ahogy a jeges vízben próbált biztos pontot találni, mire megmentették. A Mazug-gödör és a Palicz-gödör is ebben az áradatban keletkezett. Az utóbbinál a menekülő emberek még egy dunyhába csavart csecsemőt is elejtettek, szerencsére épen megúszta a kisbaba az esést. A történetek arról szólnak, hogy szinte mindenki elmenekült a borzalmas tiszai árvíz elől. A sarudiak emlékezetében valóban elevenen él a 123 évvel ezelőtti tragédia. S ahogy lenni szokott, minden történetnek van valami valóságalapja is. Ám ez esetben az igazság kicsit bonyolult. A XIX. század derekán a területet folyamatos belvízzel borító felszíni vízfolyások sza bályozására Barócs János főmérnök kidolgozott egy tervet. Ezzel indult el a Tisza jobb parti belvízrendezése. A műszaki szakember elképzelései már csak nyugdíjazása után, 1888 és 1893 között váltak valósággá. A munkálatok közben jelentős mennyiségű földet kellett kinyerni, így keletkezett az a bizonyos Barócs- gödör. Ám eközben a település j Katica néni történeteit szívesen meséli a Falumúzeum látogatóinak is. » lakosai is átélték történetük legnagyobb katasztrófáját: 1888 tavaszán, már cius 30-án az árvíz egyhetes küzdelem után átszakította a gátat, és a dühöngő víz mindent mosott, ami az útjá ba került. A valóság azonban az, hogy nem Barócs1 János iMÉl ImwjSS&m A falu ma is magán viseli a régi árvizek nyomait dr. PETROViTS János (képünkön) sarudi polgármester szerint a falu ma is „magán viseli” a XIX. századi nagy árvizek, folyószabályozások és belvízlevezetések nyomait. Ezért is fogadták örömmel tavaly a Hartítábla avatásának ötletét és készítik elő a település 750. jubileumához közeledve a Barócs- emlékpark tervét, amelyben olyan emberek előtt lehetne tisztelegni, akik egykor a folyó áldozatai lettek. Hanyatt-homlok rohantak az emberek az 1888-AS árvíz okozta riadalmat mi sem példázza jobban, mint hogy az esti órákban bekövetkezett gátszakadás után mindenki hanyatt-homlok menekült a faluból. A településre zúduló víz akkora riadalmat keltett, hogy a katonaság határozott fellépése sem tudta megakadályozni azt, hogy a munkások is elhagyják a terepet. A helyszínen csak a társulati védbiztos, az állami főmérnök, a megyei főügyész és a megyei biztos maradt. A szakadás olyan nagy volt, hogy eltömése egy hónapot vett volna igénybe, ezért nem maradt más hátra, mint megvárni a folyó vízszintjének természetes apadását főmérnököt sodorta el, aki ekkor már nyugdíjban volt és a helyszínen sem tartózkodott, hanem egy Árva Anna nevű 74 éves földműves asszonyt, akinek haláláról a halotti anyakönyv feljegyezte, hogy Seres Gáspár özvegyét a Malom-közön keresztülrohanó víz ragadta el, így fulladt a vízbe. Vagyis semmi más nem történt, mint hogy a történelmi emlékezett összemosta a két eseményt: a belvízszabályozások idején keletkezett gödör nevét a halálos áldozatot is követelő 1888-as árvízzel. A faluban nem múlt el nyomtalanul a tavaszi természeti csapás emléke: a templom oldalán ma is vízjelző tábla emlékeztet az akkori árvíz magasságára, fölé került az 1876-os tragédia idején életeket mentő Hartl Ede emléktáblája. Ráadásul, hogy a dolog valóban cifra legyen, a földnyerő Barócs-gödör mellett található az 1878-ban emelt Hartl Ede-gát. A Hartl-gáton pedig - s ez a történet így lesz kerek - szeptemberben felavatják a Barócs János emlékparkot, amely a Tisza áldozatainak emlékhelye is lesz. Ám az első mécsest nem az eseményeket szerencsésen túlélő Barócs Jánosért kell majd gyújtani, hanem azért az Árva Annáért, aki az utolsó nagy gátszakadásos árvíz valódi halottja volt. EGYPERCES INTERJÚ Kárenyhítés a májusi fagyok miatt Kárenyhítést kaphatnak azok a termelők, akik ültetvénye fagykárt szenvedett a május 5-7. közötti éjjeli hidegben. Bocsi Csaba, a Heves Megyei Kormányhivatal földművelésügyi igazgatóját e lehetőségről kérdeztük.- Milyen károkat okozott a májusi fagy?- Jellemzően a gyümölcs- ültetvényekben keletkezett veszteség, főként a dél-hevesi, az északi, illetve a Hatvan környékén. Legnagyobb területen az alma, a meggy, a dió és az őszibarack szenvedett kárt, mintegy 1300 hektáron. A terméskiesés több helyen százszázalékos.- Kiknek jár kárenyhítés?- Azok a termelők nyújthatnak be támogatási igényt, akik a fagyot követő 15 napon belül a Földművelésügyi Igazgatóságon bejelentették a káreseményt, s a terméskiesésük meghaladja a 70 százalékot. A támogatás legalább 0,3 hektár nagyságú egybefüggő ültetvényekre vehető igénybe.- Meddig adhatók be a kérelmek?- A 128/2011 (VIII. 2.) MVH Közlemény mellékletekben található nyomtatványt két példányban kell kitölteni, majd 2011. augusztus 19-ig lehet benyújtani a falugazdász-hálózaton keresztül a Heves Megyei Kormányhivatal Földművelésügyi Igazgatóságára. ■ T. B. SZILVÁS ISTVÁN TÁRCÁJA H alk surranással zárul be mögöttem a csupa üveg fotocellás ajtó. Alig vártam, hogy egyszer kinn legyek ebből az átkozott hivatalból, a fejem még most is zsong a lepedőnyi nyomtatvány ostoba kérdéseitől. Intel- ligenciateszt, tolták elém fontoskodva. Ilyenek voltak benne, hogy visszafordulok-e az utcán, ha fekete macska megy át előttem. Mintha ezen a válaszon múlna, hogy megkapom-e az állást vagy sem. Tudjátok mit? - motyogtam magamban. - Visszafordulok. Vissza én! - pördülök egyet, s majd a frász jön rám, mert közvetlenül az orrom előtt áll egy ébenfekete hajú nő. Olyan képet vág, mintha a névnapjára kapott púderosdobozból egy imbolygó, rugós ördögfióka vágta volna mellbe. Ami azt illeti, kis híján majdnem én landoltam ott.- Pardon! - illatozik a rúzsa.- El-elnézést...! - dadogom, s már lépek is jobbra. Mozdul a nő is, egy lépés balra, így a szolidan piros ajkakat látom továbbra is. Aztán egy villanásra a szemét, most akkor mi van, néz rám kérdőn. Egyszerre mozdulunk ismét, csak most ő lép jobbra, én sasszézom balra.- Bocsánat! - buggyan ki belőle a zavart kuncogás. - Valamelyikünk egy helyben maradhatna. Praktikus ötlet, el kell ismerni, ilyen helyzetekben mindig a nők találják fel először magukat.- Parancsoljon - cövekelek le, s teát- rális kézmozdulattal jelzem, tessék, szabad az út. Miss Pardon - bocs, de valahogy el kellett neveznem - villámgyorsan hátrál néhány centit, most döbbenhetett rá, hogy vészes közelségbe kerültem az aurájához. Szerintem meg egészen máshoz.- Szép tánclépés volt - dicsérem meg.- Úgy gondolja?- Jó formában van, nekem elhiheti. Tényleg remekül csinálta.- Ugyan, meg se tudnám mondani, mikor táncoltam utoljára.- Akkor hadd kérjem fel.- Itt...?! - nyújtja el a kérdést, s lopva pillant körbe, ki látja ezzel a zárt osztályról szabadult őrülttel. Már-már indulna is.- Dehogy, dehogy itt - tartom fel. - Valahol, ahol, képzelje csak el, őszülő bútordarab ül a zongoránál, s a pikáns Miss Pardon futamoknál átszellemülten ingatja a fejét. Időnként kinyitja a szemét, minden rendben, a talpas pohárban még ott vár rá a konyak. Lehet nosztalgiázni, micsoda éjszaka volt...- Van még egyáltalán ilyen hely?- Én tudok egyet. A többi magán múlik... - szándékosan nem viszem le a hangsúlyt. Miss Pardon tétovázik, aztán kivágja magát.- De hát nem is ismerem.- Dehogynem! Az előbb már táncolt is velem - érvelek. Aztán mondom a nevem, és várok. Most látom csak, szép mélyfekete szemei vannak. Illenek a mosolyához, az arcán kirajzolódó apró gödröcskék- hez. Valamivel alacsonyabb nálam, ideális táncpartnernek tűnik. A tangó lázában izgalmasan simulhat az emberhez. Tűzpiros virág... Végre megszólal.- Én még sohasem futottam össze így senkivel. Ugye, megérti?- Mi mást tehetnék - válaszolom, de nem adom fel. - Azért gondolja meg, szombaton este nyolckor várom lenn a parkolóban. És most vigyázzon, én balra lépek egyet...- Viszlát - int egyet Miss Pardon, s eltűnik a füstszínű ajtó mögött. Szombaton este tűzpiros virágot vittem neki, s elképzeltem, miként kiált majd fel, hogy istenem, de szép. Aztán beszippantja a telt szirmok illatát, és azt kérdi, honnan tudtam, hogy a piros a kedvenc színe. De a csinos nő nem jön. Sem nyolckor, sem később. Fogom a csokrot, leteszem a parkoló kőszegélyére. Kitépett noteszlapra firkantom a neki szánt üzenetet: „Tőlem, neked - táncoslábú szépség”. Azért rendesek az emberek, állapítom meg másnap este, a virág elhervadt ugyan, de ott van. Csak a cetlit sodorta odább a lengedező szél. A közelből idelátszanak a bár reklámfényei. A benti félhomályban lehunyt szemmel játszik az öreg zongorista. Csendben odateszem elé a pohárka konyakot, majd amikor elhalkul az ismert dallam, megkérdezem tőle, vissza szokott-e fordulni, ha az utcán átmegy előtte egy fekete macska.- Egy fekete macska? - zökken ki a zene bűvöletéből. - Dehogy fordulok vissza! Hacsak..., hacsak nem egy nőről van szó - süti el az ósdi poént. M ajd az ujjai végigfutnak a kopott billentyűkön, s mindent beleadva zengi tele a fülledt termet az örökzöld slágerrel, hogy „az én babám egy fekete nő, fekete nyakán fekete kő...” Meg kell hagyni, van szíve az öregnek. “V i Bocsi Csaba: főként gyümölcsösök szenvedtek kárt.
