Heves Megyei Hírlap, 2011. augusztus (22. évfolyam, 178-203. szám)
2011-08-18 / 193. szám
4 MEGYÉNK KISTÉRSÉGÉI HEVES MEGYEI HÍRLAP - 2011. AUGUSZTUS 18., CSÜTÖRTÖK Szomszédság, pikírt módra csipkelődés Miért támadt fel holtából az átányi ember? DEL-HEVES KISTÉRSÉGE it Kirepülnek az első fecskék, öten a finisben Nyolcadik évét kezdi meg szeptemberben az Átányi Református Általános Iskola, így azok a kis elsősök, akik annak idején első fecskeként érkeztek az alakuló intézménybe, itt ősszel utoljára ülnek iskolapadba. A.megye egyetlen református általános iskolája az elmúlt nyolc év alatt folyamatosan épült, bővült. Ahogy az osztályok gyarapodtak, úgy nőtt a tantermek száma is.- Az idén egy, az iskola mellett eladóvá vált családi házat sikerült megvásárolnunk - mondta Ferenczfy Zoltán református nagytiszteletű úr -, így az elmúlt nyolc évben valóban minden esztendőben dolgoztunk azon, hogy az igényeknek megfelelve növekedjen az iskola. Szeptembertől újabb 12 kis elsőst írattak be hozzánk, s utolsó tanévét kezdi meg nálunk az az öt gyermek, akik elsőként érkeztek hozzánk. Ferenczfy Zoltán szerint az iskola református szellemisége érezhetően hat Átány közösségére, de még inkább azokra a családokra, akik gyermekeiket ide járatják. Villangó Bernét amióta dolgozik, figyeli az embereket és hallgatja történeteiket. A nagy mesemondó éjszaka még magán is tud nevetni. Minden megye történetében vannak egymással rivalizáló települések, elég csak Eger és Gyöngyös, vagy Párád és Bodony jó szomszédi viszonyára gondolni... Szuromi Rita ■ A rendet a szülők felé is közvetítik a gyerekek.- Nem csak a szülő magatartása hat a gyermekre, hanem fordítva is - jelzi a nagytiszteletű úr. - Az a 85 tanuló, aki hozzánk jár, megszokott egyfajta rendet, szemléletet, és odahaza a szülők felé is ezt közvetítik. Igaz, nem nagy létszámúak az osztályaink, de mi nem is a mennyiséget, hanem a minőséget tartjuk szem előtt. ■ Sz. R. Oldalszerkesztö: Szuromi Rita Telefon: 06-30 556-5072 Hirdetési ügyben: 06-36 513-633 Dél-hevesi kistérségi oldalunk legközelebb 2011. szeptember 15-én jelenik meg. Minden mátrai ember ismeri a parádi mesét, amely arról szól, hogy egykor a bodonyiak faágyút csináltattak, amellyel őket akarták lőni. Ám az ágyú felrobbant, s körülötte holtan terültek el a bodonyiak. Mire az egyik túlélő felkiáltott: - Fia itt ekkora pusztítást végzett ez az ágyú, mi lehet Párádon? A bodonyiak épp fordítva mondják a tréfát... Dél-Hevesben Átány és Kömlő közt alakult ki ez a pikírt, jó szomszédi viszony. Hogy mi okból, azt mára már csak találgatni lehet. Az átányiak re- ’’ formátusok, a kömleiek katolikusok. Ám évszá- zadokon keresztül közös ! határt műveltek, s volt idejük rácsodálkozni a másik kultúrájára. Az élénk képzelet pedig nem is hagyott semmit szó nélkül.- Az átányiak nagyon V" tudtak siratni - utal a híres halotti búcsúztatóra a komiéi Villangó Bernét, akit helyben csak „professzornak” ismernek. - A különös hanghordozás miatt terjedt el az a tréfa, hogy egyszer Átányban egy asszonyt halottnak hittek. Már mentek volna a koporsóért, amikor valaki rákérdezett: tényleg meghalt? Mire azt felelték: dehogy halt meg, lerítták. A kömleiek azt is biztosra veszik, hogy a szomszéd faluban létezett az a különös sírfelirat, miszerint „Itt nyugszik kis bika, nagy bika kis fia, nem engedte kis Istenke, hogy nagy bika lehetne.’’. Villangó Bernát szerint szó sincs arról, hogy ők nem sze- _ tó rették az átányiakat. Csak olyan különösnek találták a szomszéd falu lakóit. Ott bátyám-uramos megszólítás járta, amikor a komiéi ember gatyában ült a kombájnban, az átányi akkor is kalapot viselt. Az Aki kanállal ette a pénzt villangó bernát szerint élt a második világháború után egy ember a faluban, aki az óceánon túl gyűjtött vagyont. Mire hazaért, annyi pénze volt, hogy azzal kérkedett: ha élete végéig kanállal enné a pénzt, akkor is kitartana, amíg él. Aztán valaki rábeszélte, váltsa át a dollárt pengőre. Megtette. Az egész vagyona odaveszett. asszonyok feketében jártak, és halottaikat kötelezően siratták.- Csuda érdekes emberek voltak ezek - nevet a Professzor -, de azért szerettük egymást. Csak azt cukkoljuk, akiket szeretünk. Mi évszázadokig éltünk egymás mellett jó szomszédságban, kijárt is kis viccelődés, főleg mert az ő református kultúrájuk annyira más volt, mint a miénk. Menekültáradat a századelőn W »ú Földbirtokos vizitált a Gosztonyi-kastélyban a xx. század eleji nagy kivándorlási hullámban az egyre nehezedő gazdasági helyzet és a földéhség miatt kömleiek és tiszaná- naiak százai ke- restek Kanadában és az Egyesült Államokban megélhetést. Voltak, akik megcsinálták saját szerencséjüket, mások néhány évnyi próbálkozás után hazajöttek. Hogy ez mennyire igaz, bizonyítja a templom kertjében az „amerikás magyarok” pénzéből állíttatott szobor (képünkön) is. A komiéi ember tréfát csinált még önmagából is. Járta egy mondás, az a lány, akit Kömlőn meg nem vernek, Tiszanánán meg nem lopnak, Sarudon meg nem erőszakolnak, a világ végéig is eljut. A sarudiakat egyszerűen csak „sankos hasúnak” hívták, ám magukon is tudtak jót derülni, amikor a túrócsöpögéstől izzadó komiéi halott szóba került.- A komiéi ember szeretett élni, és ehhez hozzátartozott a jókedv, még más kárára is. Néha éjszaka felébredek, s eszembe jutnak ezek a tréfák. Olyankor képes vagyok magamon is nevetni - derül Villangó Bernát. A tréfás kedvű komiéi ember történetek százait tudja. Még akkor sem jön zavarba, ha a híres amerikás magyarokról kérdezzük.- Volt egy ember, aki az öreg Fordhoz került - folytatja történeteit a mesemondó. - Az öreg Ford unokájának magyar volt a bébiszittere, és felfogadta a mi komiéi emberünket, Szászi Ber- nátot is kertésznek. Ám ennek a kertésznek az volt az első tette, hogy a Ford-unokát káromkodni tanította. Amikor megtudta a gyártulajdonos, hogy a gyerek magyarul káromkodik, olyan becsbe került a kertész, hogy nem volt többet gondja az életben. Ám akadtak olyanok is, akiket hazato- loncoltak és hajókürtben utaztak haza. Olyan kormosak lettek, hogy négernek nézték őket. Háromfordulós költözés: végre méltó helyük lesz az ovisoknak Napokon belül költözéshullám indul Tarnamérán. Az egyik óvodai csoport a könyvtárat, a másik a védőnői szolgálati lakást, a bibliotéka pedig a polgármesteri hivatal nagytermét foglalja el. Mindennek háttere, hogy az év elején életveszély miatt ki kellett költöztetni az óvodát a százéves épületből. A gyerekeknek egy használaton kívüli iskolarészt adtak át. A település most 18 millió forintot nyert ennek az épületrésznek a felújítására, melyből tető- és nyílászárócserét végeznek, valamint öltözőket, mosdókat és tornaszobát építenek. Az év végéig tartó munkálatok után végre méltó körülmények közé kerülhetnek a tarna- mérai óvodások. ■ Sz. R. Kerekasztal: térségi értéket is gyűjtenek Mostohagyermek volt az elmúlt évtizedben a kistelepülések szellemi és kulturális örökségeit feltáró gyűjtés, a kézművesség és népszokás hagyományainak ápolása. Az elmozdulásra kínálnak lehetőséget a kistérségi kerékasztalok, mégpedig úgy, hogy szakmai segítséget nyújthatnak az önkormányzatoknak kulturális feladataik ellátásában. ■ A tervek közt szerepelnek a műkedvelő művészeti csoportok és hagyományőrző együttesek közös fellépései is. A Magyar Művelődési Intézet és Képzőművészeti Lektorátus által kiírt és elnyert pályázati forrásból alakult meg a Hevesi Kistérség Közkincs Kerekasztala, amely régi adósságot törleszt azzal, hogy vállalta a hevesi kistérség értékeinek összegyűjtését. Kassa Ákos, a szervezet vezetője elmondta: abban szeretnék segíteni a térségben élőket, hogy a falvak, városok hagyományaikon keresztül jobban megismerhessék egymást. Elkészült a Kistérségi Értéktár, amely adatbázisként szolgál e munkához. Lezajlott egy hevesi népijáték-bemu- tató, és egy, az iskoláknak szervezett vetélkedő. ■ Sz. R. Boconádon látta meg a napvilágot, 67 év után mégis csak most látogatott el Brazíliából szülőföldjére Gosztonyi György, a Szeleczky-család leányági örökösének, a földbirtokos Gosztonyi Sándornak legfiatalabb gyermeke. A dél-hevesi falu lakosai ma is büszkék a Gosztonyi-Sze- leczky kastélyra, mely romos állapotában is őrzi szépségét. A most hazalátogató Gosztonyi György szülei a második világháború végén külföldre távoztak. A család végül a tengerentúlon telepedett le. A jelenleg is ott élő idős férfi hazaérkezése utáni első útja természetesen szülőházába, a Gosztonyi- kastélyba vezetett.- Nagy boldogság újra legszebb éveim helyszínét látni és bejárni, emlékeket idézni - mondta Gosztonyi György, aki immár saját családjának mesél elragadtatással a hatalmas kastélykert terebélyes őshonos fáiról, amelyből az egyeüen megmaradt talán épp erre a viszontlátásra várt. A boconádi hazalátogatáskor a földbirtokos-örökös örömmel ölelte magához Vajdáné Piroskát, akinek padtársa volt három évig az iskolában. A település mostani életéről, a kastély sorsáról Kis István polgármester adott tájékoztatást, utóbbiról szólva hangsúlyozta: a sok kiajánlás ellenére sem sikerül hasznosítani a patinás épületet. ■ Sz. R. Díszpolgár lett az egykori kántortanító kitüntetés Mészáros József emlékére csendültek fel a régi magyar nóták „Tudtam örülni mindig annak, ha tehettem a tanítványaimért bármilyen csekélységet is” - idézte fel Mészáros József emlékirataiból a legendás kántortanító jellemét Szopkó Tamás, Tenk polgármestere azon az ünnepségen, ahol a falu történetében először díszpolgári címet adományoztak. Az októberben alakult testület első határozatai közt alkotta meg az adható legmagasabb elismerésről szóló rendeletét. Az első kitüntetett posztumusz Mészáros József, köztiszteletben álló volt iskolaigazgató lett.- A Tenken töltött több mint fél évszázad alatt a két tantermes, olajos hajópadlós iskolából Mészáros József családja elsőként vehetett át díszpolgári kitüntetést nyolcosztályos általános iskola épült - fogalmazott a polgármester. - Olyan egyéniség volt, aki nem csak tanított, hanem nevelt, diákjai elismerték és tisztelték tevékeny életútját. Példát mutatott önzetlenségből, igazságosságból, emberszeretetből, alázatból, hivatástudatból és mindabból, ami szükséges ahhoz, hogy a tenkiek összefogva, egymást tisztelve és segítve megőrizzék azokat az értékeket, amelyek jövőjüket biztosítják. Mészáros Józsefre zeneszerető emberként és tanítóként emlékeznek. Az ünnepség végén az ő tiszteletére és a tenkiek örömére csendültek fel Tárnái Kiss László nótái. ■ Sz. R.
