Heves Megyei Hírlap, 2011. augusztus (22. évfolyam, 178-203. szám)

2011-08-13 / 189. szám

2011. AUGUSZTUS 13., SZOMBAT - HEVES MEGYEI HÍRLAP 5 MEGYEI KÖRKÉP Kiemelkedő Heves megyei fogyasztóvédők elismerése A fogyasztóvédelem területén végzett kiemelkedő szakmai te­vékenységük és példamutató tel­jesítményük elismeréséül „Fo­gyasztóvédelemért” díjat kapott a Heves Megyei Kormányhiva­tal Fogyasztóvédelmi Felügyelő­ségének két munkatársa. Luk­ács György és Bujdos István fel­ügyelő munkáját nagyra értékel­ve, a kitüntetést a Nemzeti Fo­gyasztóvédelmi Hatóság főigaz­gatója, Pintér István adomá­nyozta a szakembereknek. ■ Az énekesnő inkább nem fekszik kés alá A gyöngyösi Bugát Pál Kórház ajándékként ajánlott fel egy plasztikai műtétet Keresztes Ildikónak. Az énekesnő egyszer azt nyilatkozta, régóta barátko­zik a gondolattal, hogy új orrot csináltat magának, ám az ope­rációra még nem szánta el ma­gát. Minderről értesültek a mát­raaljai város egészségügyi intéz­ményében is, ahol a közelmúlt­ban nyitották meg a plasztikai sebészeti részleget. ■ Gyöngyösön plasztikai sebészet nyílt.- Egy kitűnő orvost, a miskol­ci dr. Molnár Lászlót sikerült megnyernünk az esztétikai mű­téteket végző csapat élére. Húsz éve végzi a munkáját - mondta a Hírlapnak Bodnár Krisztina, a kórház gazdasági igazgatója. - A művésznőnek pedig azért ajánlottuk fel a plasztikai műté­tet, mert szeretnénk bebizonyí­tani, hogy nemcsak Budapesten, hanem egy vidéki kórházban is bárki kaphat megfelelő, profesz- szionális ellátást. Keresztes Ildikót is megkér­deztük az ötletről, ő lapunkon keresztül megköszönte a felaján­lást, de mint mondta, egyelőre nem szeretne orrplasztikát. Az elkövetkezendő öt évben nem hi­szi, hogy lesz két olyan szabad hete, amit az esztétikai beavatko­zásra szánhatna. ■ J. M. Sulyomtenger a tó felszínén. Összefüggő mező­ket alkotnak a növény alámerült levelei, a közle­kedést nehezítve, a halak elől a fényt elzárva. Vízi mogyoró csemegének sulyomtúra Ami a horgásznak ellenség, az a haspóknak nass EGYPERCES INTERJÚ Családi tárlat nyílik az egri Buttler-házban Családi kiállítás nyílik augusz­tus 18-án, csütörtökön ló óra­kor az egri ButÜer-házban. A Debreczeni Zsóka, Pelcz Zol­tán házaspár, valamint két fi­uk, Balázs és Benjámin alkotá­sait bemutató tárlatot Sós Ist­ván alpolgármester, az Egri Vá- rosszépítő Egyesület elnöke ajánlja az egriek figyelmébe.- A művész házaspár mun­kái nem ismereüenek a me­gyeszékhelyen. Hol talál­kozhatnak velük az érdek­lődők?- Ők készítették a többi kö­zött a strand Petőfi téri bejára­tánál található Nimfa-szobrot. Az ő alkotásuk még a Bac- chus-szobor is, bár a szőlő és bor istenének jelenleg sajnos csak két lába fogja közre a hor­dót. Tervezzük, hogy jövőre bronzból újraállítjuk a művet. Vasmacskához hasonlítják a súlyom termését a tér mészetvédők. Aki a tal­pával találkozik vele, az megemlegeti, ám aki íz­leli, az kellemes emlékek­kel távozik a Tisza-tóról. Szuromi Rita A szabad vizű strandokon nem szerencsés találkozni a súlyom termésével, tányérról levéve azonban kellemes gasztronómi­ai kaland. Érik a védett növény termése, amely egykor fontos táp­láléka volt a tiszai népeknek.- A súlyom a tavak és a holt­ágak egyéves, eleinte az iszapban gyökerező, később úszó hínárrá váló faja - magyarázza Kiss Fe­renc, a tiszaörvényi Szabics- kikötő túravezetője. - A víz felszí­nén kiterülő jellegzetes levélró­zsáit egymáshoz szorosan illesz­kedő, rombusz alakú levelek al­kotják. A növényt a felfúvódott, levegővel teli levélnyelek tartják a víz felszínén. Alámerült levelei is vannak. Összefüggő mezőket alkotnak már a Tisza-tavon, a köz­lekedést nehezítve, a halak elől a fényt elzárva. A nagy mennyisé­gű lebomló növény évről évre hozzájárul a tó feltöltődéséhez. A fehér szirmú, négytagú, ap­ró virágok júniusban és július­ban jelennek meg a felszíni leve­lek hónaljában. Augusztusra érik be a növény négy hegyes szarvat, a csúcsán koronát viselő termése. A termés egy „vasmacskához” hasonlít. Nem véletlenül, hiszen az iszapban lehorgonyozva csírá­zik ki és indul növekedésnek.- A magyarság a honfoglalás óta ismeri a sulymot - folytatja Kiss Ferenc. - A termését az álla­tok és az ember egyaránt fogyasz­tották. Manapság a szabad stran­dok környékén ismerjük meg leg­hamarabb, ha belelépünk a tüs­kés termésébe. Az elődeink főzve vagy sütve is csemegeként ették, a lisztjéből kenyeret is sütöttek. Népi elneve­zései - csemegesulyom, vízi gesz­tenye, vízi dió, vízi mogyoró - is arra utalnak, hogy igen kedvel­ték. Nagy lenő szerint a XIX. szá­A súlyom termésének lisztjéből régen kenyeret is sütöttek zad ötvenes, hatvanas éveiben Nyíregyházán anhyira dívott a főtt súlyom fogyasztása, hogy a piacon úgy árulták, mint a gesz­tenyét, és a nép oly nagy tömeg­Együtt kell élni vele, ha gyéríteni nem lehet a tiszaörvényi Szabics-kikötő nem tud mit tenni az egy­re szaporodó hí­nárral, ezért bele­törődik a hínámö- vényzet terje­désébe. Próbálnak együtt élni a sú­lyommal, és kihasználni az ebből adódó lehetőséget. Idén augusztusban olyan sulyom- túrákat szerveznek, melye ken táravezető segítségével lehet megismerkedni a különleges növénynyel, az út-végén pedig főzve és sütve is megkóstolhat­ják a csemegét Túlterjeszkedik a súlyom A TISZA-TÓNÁL épp az a problé­mánk vele, hogy egyre jobban érzi magát ez a növény - mesé­li Kiss Ferenc túravezető. - Más szemmel látja ezt a problé­mát egy ökológus, aki az ősho­nos növényt a folyamszabályo­zás előtti állapotokat idéző Ti- sza-tó természetes részének te­kinti. Mást mondhatnak a sú­lyomról a horgászturizmust ösz­tönzők, a természetjárók, a kör­nyezetvédők, a strandolok. Napjainkra Nyugat-Európában annyira megritkult, hogy veszé­lyeztetett növénnyé vált. ben habzsolta a közkedvelt cse­megét, hogy a felvágott és szétdo­bált szúrós sulyomhéjak szinte lehetetlenné tették a mezítláb va­ló járkálást... Igmándy József sze­rint Debrecenben még 1907 és 1912 között is árulták. Érdekesség, hogy Borbás Vin­ce 1894-ben a súlyom veszélyez­tetettségéről írva megállapította, az európai súlyom szemláto- g mást pusztul. Megfogyatkozá- sát a tavak, holtágak, állóvizek kiszárítása, a folyók szabályozá­sa, a fürdés, a halászás és ehető termésének gyűjtése okozza.- A legidősebb fiú, Pelcz Balázs neve honnan lehet ismerős?- A városháza aulájában látható Deák Ferenc mellszob­rának gipszmakettjét Balázs formázta, s ha minden jól megy, októberre bronzból is elkészül a portré. Szeretnénk az alkotásra szánt 2,5 millió forintot minél előbb össze­gyűjteni, ehhez várjuk a hely­beliek, a vállalkozók és a ban­kok támogatását.- Meddig látható a tárlat?- Egy hónapon át látogat­ható a kiállítás. Szeptember 18-ig hétfő kivételével minden nap 11 és 16 óra között bárki megcsodálhatja a közel hat­van alkotást. ■ P. A. Sós István:- Újra fel- f állítanánk a Bacchus­szobrot. |flH / 7 GYENGE ISTVÁN TÁRCÁJA K isiskolás korom az ötvenes évek első felére esett. Az akkori hét­köznapi élet reménytelensége és bárgyúsága elől nem volt máshová me­nekülni, mint a természetbe, jó messze mindentől és mindenkitől. Hétvégeken remek biciklis-gyalogos kirándulásokat tettünk a szinte karnyújtásnyi távolság­ban lévő Bükkben. A Tiba-nyereg remek gyöngyvirágozó hely volt májusban, a Várhegy, a Felsőtárkány körötti hegyek, Szarvaskő, vagy a kissé távolabbi Bükk- fennsík mind csodálatosan békés kör­nyezetet nyújtott családunknak. Nyaranta valaki mindig tudott szerez­ni egy-két hétre egy kulcsos házat, ahol meglehetősen nomád komforttal rendel­kező szálláshelyen nyaralhattunk. Ám nekünk, gyerekeknek pontosan ez az ott­honitól eltépő környezet tetszett. (A kul­csos házak az erdészet kezelésében lévő munkásházak voltak, ahol erdőmunkás­ok dolgoztak, de nyári szabadságuk ide­jére nagyon olcsón kiadták őket.) A há­zakban csak fekhelyek és konyha volt edényekkel. A tüzeléshez a ház mögött halomban állt a munkások gyűjtötte fa és gally, egyébkéht pedig ott volt az erdő. Ha az idő kedvezettm, gombát szedtünk az erdőben, meg erdei gyümölcsöket, mál­nát, szedret, szamócát. Kis túrákat tettünk a közeli Őserdőbe, a víznyelőkhöz, barlangokhoz, vagy el­sétáltunk a hegycsúcsokra: Tarkőre, Háromkőre. Esténként tábortüzet rak­tunk, szalonnát meg gombát sütöttünk nyárson, énekeltünk és beszélgettünk. Amiről most mesélni akarok, az a kü­lönösen emlékezetes Bükk-fennsíki Ilus-kúti nyaralás. Ez 1956 nyarán tör­tént. A fennsík szélén, a Tarkőhöz és az Őserdőhöz közeli munkásházban év közben zsindelykészítők laktak, amint ez a ház körül található nagyszámú zsindelytöredékből, faforgácsból kide­rült. A hely neve megtévesztő, mert Ilus-kúton ugyan volt forrás, de kiszá­radt, vizet nem adott (a Bükk-fennsík amúgy is nagyon szegény forrásokban, a dolinák elnyelik a fennsík vizét, és azok a hegyek lábánál fakasztanak víz­folyásokat). A ház mellett, mire megér­keztünk, egy lajtos kocsi állt a fák alatt az árnyékban, hordószerű bendőjében vagy két köbméter ivóvízzel. Ezzel kel­lett gazdálkodnunk, beosztani mosdás­hoz, főzéshez, mosogatáshoz. Emeletes ágyban aludtunk, és este, a vízzel való takarékosságból, nem kellett mosakod­ni. Hát kívánhat-e jobbat egy gyerek? Ilus-kúton két hétig embert sem lát­tunk, azazhogy egy alkalommal mégis, de ez majd később következik. Bükki nyár ’56-ban Túráztunk az Olasz-kapuhoz és Fekete-Sárra, bejártuk az Őserdő érin­tetlen vadonát, ahol a fák lábon halnak meg, heverésztünk a Tarkő szikláin, s csak nagy néha találkoztunk turistá­val. Akkoriban még nem volt táskará­dió, újságot sem láttunk két hétig, de nagyon megnyugtató volt így, a világ hí­reitől távol élni. Egyik reggel, amikor az ide felvezető erdei út még a hajnal párájában sejlett, feltűnt néhány ember, akik kissé ta­nácstalanok voltak. Mint mondták, pes­ti turisták, és a Tarkőre igyekeznek. Nem jártak a Bükknek ezen a részén, és az utat tudakolták. Rövid beszélgetés után megkérdezték, hogy visszaútjuk- ban netán megalhatnának-e a házban. Hely volt bőven, hát megegyeztek apámmal az éjszakai szállásról. Az esti szürkületben vissza is érkez­tek, és élményeiket mesélték a tűz mel­lé telepedve. Azután apám kezdemé­nyezésére sor került a világ, a mi akko­ri kis magyar világunk híreire. Újdon­sült barátaink jelentőségteljes hang­súllyal mesélték, hogy a legnagyobb hír: Rákosi lemondott. (Érezni kellene annak a kornak a hangulatát, érteni szorongásait és félelmeit, hogy felmér­hető legyen ennek a hírnek óriási je­lentősége és hatása az akkori egyszerű emberre.) A kultusz bálványa lemon­dott. Vajon mi történt? Mert történnie kellett valaminek, hiszen egy ilyen em­ber nem mond le önként! És mi lesz ez­után? A felnőttek késő éjszakáig ültek a tűz mellett beszélgetve. Éledtek a re­mények, mindenki a saját kis mikro­kozmoszára képezte le a tényt: az or­szág eddigi korlátlan hatalmú ura távo­zik. Talán hoz valami jót is a jövő, az ed­digi sanyarú falanszter-élet után? Magam gyerekként nem láttam en­nek jelentőségét, csak sejtettem, hogy ezután majd nem kell énekelni az isko­lai ünnepségeken, hogy „Hagy’ járjon ő a rózsában bokáig, Éljen, éljen Rákosi pajtás sokáig!” Mert a kultusznak meg­határozott terminológiája volt. A felnőt­tek „Rákosi apánk”-at emlegettek, ne­künk, iskolásoknak ő „Rákosi pajtás” volt. Ám láttam a felnőtteken -akik a nagy izgalommal folytatott latolgatások közepette el is felejtették, hogy nekünk már régen feküdnünk kellene -, e tör­ténésnek nagy jelentősége van. A zután lejöttünk a hegyről, és el­múlt a nyár. Ősszel jött az iskola, az októberi forradalom, s én már nagyocska gyermekként megértettem, hogy ezen a nyáron már érett az ősz gyü­mölcse. A szabadság gyümölcse, mely­nek élvezetéért annyi derék ember haj­landó volt az életét is feláldozni. 1

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents