Heves Megyei Hírlap, 2011. július (22. évfolyam, 151-176. szám)

2011-07-23 / 171. szám

2011. JULIUS 23., SZOMBAT - HEVES MEGYEI HÍRLAP 5 Uj irányt vett a tánctagozat interjú Blaskó Balázs és Topolánszky Tamás hosszú távra tervez Egerben MEGYEI KÖRKÉP Összeállt az egri Gárdo­nyi Géza Színház meg­újult tánctagozata. A kez­dődő munkáról és a kiala­kított jövőképről kérdez­tük Topolánszky Tamás tagozatvezetőt és Blaskó Balázs igazgatót. Pócsik Attila- Egy színházi tagozat felállí­tása más, mint egy „hagyomá­nyos” álláshirdetés. Hogyan történik a kiválasztás, sze­mezget, mint egy futballedző átigazoláskor? TOPOLÁNSZKY TAMÁS: - Ezt az utat is választhattam volna, de én elsősorban a Táncművészeti Főiskola végzős osztályában ke­restem fiatalokat. Kipróbált em­berekről van szó, sokukat jól is­merem. Többségüket magam is tanítottam a főiskolán, néhá- nyukkal pedig az Experidance társulatnál dolgoztam együtt.- Mi alapján határozták meg a jövőt? blaskó Balázs: - Mindenkép­pen változtatni akartam a tago­zat működésén, de kifejezés- módján és szellemiségén is, mégpedig olyan módon, ami kö­zelebb van az általam megfogal­mazott irányhoz. Érdeklődni kezdtem igazgató kollégáknál és általam nagyra becsült kore­ográfusoknál, táncosoknál. Egybehangzóan Tamást ajánlot­ták. Amikor végül leültünk be­szélgetni, kiderült, hogy azonos hullámhosszon vagyunk, sok mindenről azonos módon gon­dolkodunk. Ez az alapja a hosz- szú távú munkakapcsolatnak. Tamást ugyanis úgy hívtam Egerbe, hogy amíg az én igazga­tói ciklusom tart, addig számí­tok rá. t. t.: - Amikor először felme­rült a nevem tagozati vezető­ként, egyesek azt hangoztatták, hogy afféle tánckar lesz Eger­ben. Beszélgetéseink során ki­derült, hogy erről szó sincs. Ter­mészetesen a színháznak van­nak igényei a táncosok jelenlété­re több előadásban, s nem csak kizárólagosan önálló produkció­kat illetően, de ez így van rend­jén. Nem csak Magyarországon, Nyugat-Európában is így műkö­dik a világ. Emellett persze jár­nunk kell a saját utunkat.- Az utóbbi időben finanszíro­zási gondokról szóltak a hí­rek. Hogyan lehet ilyenkor munkához látni? b. b.: - Ez a felelősség elsősor­ban rajtam van, ez az én keresz­tem. Úgy érzem azonban, hogy a gazdasági munkatársakkal, s a megye és a város vezetésével megtaláltuk azt>a lehetőséget, amellyel el tudunk jutni a fenn­maradás és a gazdasági kiegyen­súlyozottság felé. Azt gondolom, hogy ha megkapjuk a megindu­láshoz a támogatást, a Gárdonyi Géza Színház léte nem forog ve­szélyben. Ami mindenképpen kérdéses, az a jövőbeni műkö­dés hogyanja. Pontosabban, hogy fenn tudunk-e maradni költségvetési intézményként egy önkormányzati rendszerben, vagy egy másfajta gazdasági be­rendezkedés felé kell elmozdul­nunk. Vallom: szerencsésebb és biztonságosabb az első változat. A második nagyobb szabadsá­got, tágabb lehetőségeket ad, de nagyobb a rizikó is. T. T.: Reméljük, hogy jó irány­ba mennek a dolgok, hiszen ez az érdeke mindenkinek: város­nak is, megyének is. SZÜLETETT: 1972. december 27. TANULMÁNYAI: 1991-ben a Magyar Táncmű­vészeti Főiskola Gimnáziumá­ban érettségizett, egyidejűleg néptáncművész végzettséget szerzett. 2003-ban a Magyar Tánc- művészeti Főiskolán tánc­elméleti szakírói diplomát szerzett. 2010-ben a Magyar Táncmű­vészeti Főiskolán modern tánc szakirányú diplomát szerzett. Jelenleg klasszikus balettművész szakon a mester- képzés utolsó évét végzi. PÁLYÁJA: 1991- ben Imre Zoltán hívásá­ra a Szegedi Balett társulatá­hoz szerződött. 1992- ben magántáncosi min& sítést nyert. 1993- ban a Szegedi Kortárs Balett alapító tagja.- Konfliktusoktól sem mentes időszakban merült fel a neve. Nem érzi úgy, hogy hátrány­ból indul? 2ooi szeptemberéig a Szege­di Kortárs Balett társulatának vezető táncosa. 2001 szeptemberétől 2006 szeptemberéig a Grazi Opera­ház balettegyüttesének szólis­tája. 2004-től a Royal Academy of Dance graz-i intézetének kor- társtánc-tanára. 2004-től az Austrian Youth Ballet állandó koreográfusa és gyakorlattartó mestere. 2006: az Experidance, Román Sándor Tánctársulatának táncmestere. 2008: a Magyar Táncművésze­ti Főiskolán modem táncot ta­nít. 2011-TŐL: Az egri Gárdonyi Gé­za Színház Tánctagozatának vezetője. DÍJAI: 1997: Közönségdíj (Szeged), 1997: Nívódíj, 2008: Harango­zó Gyula-díj. T. t.: - De, sajnos, nagyon. Sok­felé dolgoztam, és szeretek úgy megérkezni egy városba, hogy megdobbanjon a szívem. Ezt most Egerben még nem érzem, de már nagyon várom. Ezt szeret­ném megteremteni, el kell kezde­nünk dolgozni. B. B.: - Szeretném leszögezni, hogy én kerestem meg Tamást, nem ő jelentkezett. Én voltam az, aki az átláthatatlan gazdasági vi­szonyokat is meg akarta szüntet­ni, s a tánctagozat iránykeresését más mederbe akarta terelni. Alapvetésnek tartom, hogy a Gár­donyi Géza Színház tánctagozata a jövőben egy ensemble, közös­ségre épülő társulat legyen, és nem egy személyre, különösen nem a vezető személyére épülő csoport.- Mivel kezdik a munkát? t. T.: - Az elején össze kell szok­tatni a csapatot. Mivel kéttagoza- tú színházról van szó, először a részeket kell megteremteni, a vé­gén pedig az egésznek egységgé kell összeállnia, hogy egymást tá­mogatva tudjunk produkciókat létrehozni. Igaz, néha el kell majd vonulnunk, de nem hiszek abban, hogy kizárólag szeparáltan kell dolgoznunk. A művészeti ágak egymást erősítik. Nem zárhatjuk be szemünket és szívünket EGYPERCES INTERJÚ Konzultációra várják a fogyasztókat Szükséges-e nagyobb szigor, gyakoribb ellenőrzés, egye­bek közt erre is kíváncsi a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság. Konzultáció kereté­ben kívánják megismerni az emberek véleményét a fo­gyasztóvédelem intézmény- rendszeréről, működéséről, a leggyakoribb problémákról s a lehetséges új irányokról - mondta el dr. Bernáth Luca, a Heves Megyei Kormányhiva­tal Fogyasztóvédelmi Felügye­lőségének vezetője.- A válaszok értékelése adalékul szolgálhat a hatóság jogalkalmazási politikájának alakításához, s a jogszabály­módosításokhoz is. Emellett a következő évi ellenőrzési terv­hez, s a nemzetgazdasági szaktárca 2014-ig szóló Új Fo­gyasztóvédelmi Stratégiájá­hoz is várjuk a javaslatokat.- Mire lehet még hatása az észrevételeknek?- A kérdőívben található té­makörök a magyar termékek arányára, a minőségre, a sza­vatosság-jótállás kérdésköré­re, a termékbemutatókkal egybekötött kirándulásokra vonatkozó szabályozásra, to­vábbá a hatóság által végzett vizsgálatokra terjednek ki.- Miként lehet véleményt nyilvánítani?- A fogyasztóvédelmi kon­zultáció online módja - a www.nfh.hu és a www.nfhforum.hu oldalakon- mellett papíron is kitölthető a megyei kormányhivatal fo­gyasztóvédelmi felügyelősé­gének ügyfélszolgálatán, va­lamint olyan rendezvénye­ken, ahol a hatóság saját standdal van jelen. ■ K. J. Dr. Bernáth Luca: A vála­szok értéke­lése adalékul szolgál­hat. GYENGE ISTVÁN TÁRCÁJA A nna néni anyai nagyanyám húga volt, aki a háború után költözött Egerbe, a fő utcai Szakácsi-házba. Nagyanyám a nyugati határszélről került ide, amikor férjhez ment asztalosmester nagyapámhoz, de ez egy másik történek Mivel Anna néninek ekkor már sem családja, sem vagyona nem volt, eltartá­sa fejében mindenféle házimunkát vég­zett. Szükség is volt a munkájára, hiszen a házban hat gyermek élt a négy felnőtt mellett, s igen sokszor még én is megje­lentem anyámmal. A főzés, mosás, moso­gatás, vasalás, zokni-stoppolás, ruhafol­tozás végeláthatatlan folyamként höm­pölygőit át a hétköznapokon, szinte a re­ménytelenség érzetét keltve. Ezért is tör­ténhetett, hogy megfogadták Szontyi Lizit varrónőnek, aki hetente egyszer rendszeresen eljött, és reggeltől délutá­nig pörgette a varrógépet, a szakadt ru­hákat javítva. Valódi nevére nem emlék­szem, mi, gyerekek adtuk neki ezt a csúf­nevet, mert varrogatás közben gyakran énekelgetett egy együgyű kis dalocskát, hogy „Szontyi Lizi aminő, a többi meg semminő...” Ezenkívül csak egyházi éne­keket hallottunk tőle, merthogy röviddel azelőtt még apáca volt. A ’40-es évek végén, amikor megszün­tették az apáca- és szerzetesrendeket, s a sok, utcára került apácának és szerze­tesnek egyszerre magának kellett gon­doskodnia megélhetéséről, az egri csalá­dok úgy-ahogy segíteni próbáltak ezeken a szerencsétleneken. A mi „varrónőnk” ugyan fizetség nélkül végezte munkáját, de a napját fűtött szobában töltötte, és reggelit, ebédet kapott, s még vacsorát is csomagoltak neki. Anna nénit viszont legtöbbször a kony­hában lehetett megtalálni, s amikor sza­badideje adódott, maga köré gyűjtött egy­két gyereket, és mesélt nekik. Unokatest­véreim többsége menekült ezektől a be­szélgetésektől, mondván, hogy „Már megint a kis hercegekről fogsz mesélni, olyan unalmas...” Merthogy Anna néni a háborúig Kismartonban, az Esterházy hercegi családnál volt nevelőnő. Többnyire én maradtam mellette, s hallgattam a történeteit. A mindennapja­iról mesélt. Anna néni Minden másnap került rá a sor a szol­gálatban - ugyanis többen voltak ebben a munkakörben - amikor viszont reggel­től estig a hercegi gyerekek mellett kel­lett lenniük. Reggel felöltöztették a gye­rekeket, aztán vitték a szülőkhöz, kö­szöntésre és a reggelihez. Azután az egész napot velük töltötték. Részt vettek a tanulási órákon, a házitanítók előadá­sain, együtt játszottak a parkban, felol­vastak a gyerekeknek, és természetesen vigyáztak rájuk. Este ismét megjelentek a szülők előtt kis védenceikkel, ahol be­számoltak a napról, és elköszöntek éj­szakára. Ha valamelyik gyerek beteg volt, az éppen soros nevelőnő ott aludt a szobájában. A szabadnapokon - minden másnap - a nevelőnők maguk rendelkeztek az ide­jükkel, de a kastélyt csak engedéllyel le­hetett elhagyni. Minden nevelőnőnek sa­ját szobája volt, ahol hímezgettek, levele­ket írtak a családjuknak, vagy olvastak. Olvasni a személyzet külön könyvtárába jártak, ahol a falakat körbeölelve köny­vespolcok álltak, a terem közepén pedig olvasópultok, melyekben ülve valóban kényelmes lehetett az időtöltés. Minden pulton volt ugyanis egy bonboniere, meg­töltve pralinéval. A személyzet egy tagjá­nak feladatául szolgált ezek rendszeres megtöltése csokoládéval. Gyakran sétál­tak a parkban, vagy olvasgattak a kápol­na melletti kis vízesés andalító csobogá­sa mellett. Nyugalmas életük volt. Ebben a zárt világban élte fiatal éveit Anna néni. S amikor az ’50-es évek isko­lai oktatásának nyomán megkérdeztem, hogy „No és a zsellérek, a parasztok, akik a herceg földjein éltek...?”, csak a fejét in­gatta. „Nem tudom, hogyan éltek a zsel­lérek. Talán az intézők, tiszttartók tud­ták. Én a kastélyban csak nyugalmat, csendet és békét tapasztaltam. Hangos szó nem esett. A gazdáink mindenkihez jók voltak.” Aztán jött a háború, melynek vége fe­lé a hercegi család készült elhagyni Kis­martont. Becsomagolták a legszüksége­sebbeket, valahonnan egy teherautó is került, aztán összehívták a belső cseléd­séget, hogy elbúcsúzzanak tőlük. Min­denki kapott emlékbe egy személyes kis tárgyat. És Anna néni megmutatta ne­kem a hercegné ollóját, amit ő kapott bú­csúzóul: „Tartson meg bennünket jó em­lékezetében, Anna!”. K özepes nagyságú olló volt, két szárán a csukló alatt két kis érme a hercegi pár arcképével. „Hát ennyi maradt belőlük, meg a szívem­ben a sok-sok emlék” - mondta végül el­tűnődve.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents