Heves Megyei Hírlap, 2011. július (22. évfolyam, 151-176. szám)
2011-07-18 / 166. szám
14 AZ EGRI CSILLAG LEGENDÁJA HEVES MEGYEI HÍRLAP - 2011. JÚLIUS 18., HÉTFŐ Megéri tollat ragadni: még él a felhívás Az idei Bikavér-ünnep egyik újdonsága volt, hogy fehérborokat, elsősorban az Egri Csillagot is bemutathatták az Érsekkertben kiállító pincészetek. Ehhez kapcsolódóan jelent meg az a pályázati felhívás, amely az Egri Csillag legendájának megírására buzdította az írói vénával megáldott borbarátokat, az alkotó kedvű közönséget. A zsűri nevében Gál Tibor elmondta: 43 munka érkezett be, s bár nagyon izgalmas, sokrétű ab kotásokkal ta- v lálkoztak, győztest ezúttal még nem választottak. - Igazán remek írásokat kaptunk, ezek közül kettőt ki egri csillag-legenda Kgts^áz palack egri bor ^-augusztus 10-ig beküldött háromszáz jó karakterért Az Egri csillagok születésének igaz története A Bikavér-ünnepen is népszerű volt az Egri Csillag. A zászlósbor fehér testvére is megérdemel egy igazi legendát. is emeltünk: a hévízi dr. Szántó Endre 100, az egri Pálmai Zsolt 50 palack egri bort nyert, a legtöbb munkát beküldő ugyancsak egri dr. Rittenbacher Ödön pedig különdíjat vehetett át. A zsűri tagjai ugyanakkor egyöntetűen arra jutottak, hogy tovább keressük az igazán frappáns történetet - tette hozzá. Éppen ezért a kiírást megismétlik: augusztus 10-éig lehet majd a legendákat beküldeni, de a hosszabb verzió mellé kell egy rövid, maximum 300 karakteres változat is. Azért ennyit, hogy a szöveget fel lehessen tüntetni a bor hátcímkéjén. Győztest a Bormustrán, augusztus 21-én hirdetnek, az ő jutalma 200 palack egri bor lesz. Az írásokat a heol@ heol.hu e-mail címre várják, a levél tárgyába pedig be kell írni, hogy „Csillag-legenda". ■ K. G. Mert legendák csak legendás időkben születnek! M int oly sok mindent a történelem során, az Egri Csillagot is a szerelem ihlette. Az úgy történt, hogy a török nagy ostroma idején élt az egri várban egy fiatalember, Gergő, akit mikor még legénytoll is alig pelyhedzett állán, Dobó kapitány - édesapja testvéröccse - vitt magával Ruszkáról a várba, hogy derék embert neveljen belőle. A várbeli élet kellemes volt: tele izgalommal, próbákkal, tanulással és sok-sok munkával, ám Gergő mégis legjobban a várbeli pincét szerette. Az otthon illatát érezte a penészes falakon, a hordók dongáján, a kitaposott szőlőszemeken. János bácsi, az öreg egri vincellér ismerte a borkészítés minden csínját-bínját. Mikor észrevette, hogy Gergőt mennyire érdekli a borkészítés fortélya, segédjévé kérte őt Dobótól. Aztán ahogy teltmúlt az idő, meg János bácsit is egyre jobban gyötörte az isiász, kisvártatva Gergő végezte az összes pincei munkát. Szerette is. Lelkesen mesélte, mennyi szőlőt hoztak be a napszámosok, mennyi lé lett a taposás után, és most mennyire van a teljes tisztulásig. De a legtöbb estén dehogy is érdekelte őt a török meg a bor! Legjobban az a barna szemű, fekete hajú lány érdekelte, aki napközben gyakran megfordult a vár udvarán. Mindig friss zöldségeket hozott, a kosara telis-tele volt az évszak zöld aranyával. Ezeket a perceket várta legjobban az életében. Katinka - mert így hívták a lányt - sudár alakja, lobogó fekete haja szinte megigézte, az apja fegyverkovács volt a várban, édesanyja pedig a vártól nem messze, egy kis parcellán termelte azt a sok finomságot, amit Katinka hordott a várba. Az első szó után érezte Gergő, hogy torka kiszárad, szemét nem is merte felemelni, félt a lány barna szemének izzó sugarától. Aztán a várbeli élet egy csapásra megváltozott. A török katonák csak néhány napja érkeztek, de számuk egyre nőtt. Mint az áradat, lassan betöltötték az egész hatalmas völgyet. Nehéz volt megbecsülni a számuk, talán hatvanezer lehetett. Tengernyi tarka-barka sokaság, forrott lent a katlan. A napok egyre múltak, a támadások egyre hevesebbek lettek. A váron a sok ágyúzástól alig maradt tenyérnyi ép faldarab. Gergő is derekasan küzdött. Erőt adott neki, hogy Katinka szüleivel az ostrom előtti napon beköltözött a várba. Apja hajnaltól késő estig fegyvereket készített vagy javított, a lány pedig a konyhán sürgött- forgott. Gergő néha inkább csak érezte, mintsem látta, hogy a közelében van, hogy épp elmegy mellette, egy pillanatra összeakad a tekintetük. Gergő a bástya tetején vitézül állta a rohamokat. Az ostrom a végéhez közeledett. Gergő is készült, várta ezt a napot. Éjjel alhatott, és arról álmodott, hogy ha vége lesz, megkéri édesapjától Katinka kezét. És minden nap áldott lesz onnantól, hiszen az imádott lány mellett ébredhet, hallhatja a hangját és nézhet bele azokba a csillogó, izzó barna szemekbe. Esteledett már, mikor Gergőre két oldalról támadtak a janicsárok. A kardok szikráztak a lemenő nap fényében. Sokáig küzdött a túlerővel szemben, de egy szúrást már nem tudott kivédeni. Még hallotta a futó lábak dobogását, az idegen, érthetetlen nyelven harsogó üvöltést, aztán elsötétült minden. Nem tudta, meddig fekhetett ott tehetetlenül. Fátyolosán a távolból mintha Katinka hangját hallotta volna: „Gergő! Gergő, szerelmem! Itt vagyok! Ne hagyj itt, kérlek!”. N em tudta, ébren van vagy álmodik? Netán a túlvilági angyalok játsszák vele ezt a hozzájuk nem illő ördögi tréfát? Szempillái mázsás súlyként égették, nyomták a szemét. Aztán mikor a súly csökkent, és ki tudta nyitni a szemét, először az eget látta. A megszámlálhatatlan csillagot, amely úgy ragyogott, mintha valaki mécsesekkel szórta volna tele az égboltot. Aztán Katinka szemét látta, amiben egy fénylő csillag égett. Az, amelyiknek már nem jutott hely az égi országban. A lány egy kelyhet tartott a kezében, amiben az a bor volt, amit Gergő készített. Abban is csillag volt. Az égiek tükröződtek vissza benne, megannyi parányi szentjánosbogár.- Katinka! Látod a csillagokat? A mi csillagjainkat? Az egri csillagokat? T Ne beszélj, szerelmem! Csak pihenj! Pihenj itt, mellettem! Pálmai Zsolt M eleg volt a Krisztus utáni 1552-es nyár vége a Mátra és a Bükk ölelésében fekvő egri vidéken. Szép termés mutatkozott mindenből. Messze földön híres volt a jó egri bor, nem is kellett a lábukat koptatni a gazdáknak, hogy eladják a hegy levét, jöttek érte a kereskedők északról és délről, keletről, nyugatról kordákkal, szekerekkel. Ez az év azonban kicsit más volt, mint a többi. Csöndesebb, visszafogottabb, feszültebb. A kereskedők, a vándordiákok, a vidékre tévedt idegenek által hozott hírek nem adtak okot a jókedvre, a vidámságra. Mohács óta nem hallani mást: „jön a török”. A hír hallatára sokan elmenekültek, de a többség, a város lakói, élükön a bíróval, a várban kerestek menedéket. Szekereken hozták zsákokban a búzát, a babot, hordókban a jó egri bort, vöröset, fehéret. Vigyázva gurították a hordókat le a hűvösre. Estére Dobó a palotába hívta tisztjeit. Esküvel fogadták, hogy a várat utolsó csepp vérükig védik, alkut nem kötnek az ellenséggel. Késő este együtt ült a vár főhadiszállásán a három jó barát, Dobó, Bornemissza és Mek- csey. Előttük boroskupa és egy- egy icce fehérbor, a sajátjukból. Abból, amit a legjobban szerettek, mindegyik más-más pincéből való.- Őseink vérükkel esküdtek, mi esküdtünk szóval, és most esküdjünk borral. Öntsük össze a három icce bort, amiből magunknak hoztunk, ami számunkra a legkedvesebb, a legjobb, és szerződjünk ezzel is - szólt Dobó.- Itt van a sarokban egy icce Bálint pap borából, neki mindig jó bora volt, a papok mindig is értettek ehhez. Ha már ő nem házasodhat, házasítsuk ki a borát - tréfálkozott Gergő. - Áldás is több lesz így a borban. Meg ugye három a magyar igazság és egy a ráadás. A borból alkotott „szövetség” nagyon megízlett a három vitéznek. Jobb volt, mint bármelyik külön-külön. Erőt öntött beléjük. Az „egységbe fonódott" borok csodájának híre gyorsan elterjedt a várban. Másnap megindult az ostrom. Ahogy teltek a napok, a hetek, egyre elkeseredettebbé vált a harc a túlerővel szemben. A kapitány kémei jelentették, a török a végső rohamra készül. Dobó tudta, hogy egy utolsó nagy rohamnak nem tud ellenállni a vár. Ekkor jutott eszébe a bor, a borok bátorító szövetsége. Talán ez segít, másban már alig bízhatunk, csillant fel benne az utolsó remény. Estére Dobó a várudvarba hívatott mindenkit, majd így szólt:- A török holnap utolsó nagy rohamra készül - lassúak és vészjóslóak voltak Dobó szavai. - Eskünk kötelez. Mindenki tudja, hogy mi lesz holnap a feladata. Ma azonban még mindenki a vendégem egy kupa borra. Arra a borra, amiről már mindenki beszél, a hármunk borából alkotott „szövetségből” az erőt és bátorságot adó, csillagfényű fehér egri borból, amin rajta van az egyház áldása is. A várvédők vidáman koccintottak a borral, majd nagyokat kortyolva dicsérték azt. A hatás ezúttal sem maradt el. A katonák is ugyanazt érezték, mint a harcok kezdetén Dobó és két bajtársa, érezték a megnövekedett erőt, ami eltöltötte szívüket, lelkűket, a férfiakét, nőkét egyaránt. Soha nem küzdöttek ilyen bátran az egri férfiak és asszonyok, mint azon az utolsó napon. Egész nap folyt a küzdelem, de a várat nem tudta bevenni a török. H osszú évek múltán, mikor az egri hősök, majd azok gyermekei és unokái a hajdani győzedelmes várvédő harcokról meséltek a fiataloknak, soha nem felejtették elmondani a borral megkötött szerződés csodáját. A szemük ilyenkor elhomályosult, úgy csillogott a télesti gyertyafényben - a nagy mesemondások idején -, mint egykor a hősök szeme, akik bátorságot és hitet merítettek abból a borból, melyet azóta is a borban és a szemekben csillogó fény, és az Eger fölött mindig fényesebben ragyogó csillagok nyomán egri csillagoknak nevezett el a néphagyomány. Dr. Szántó Endre HIRDETÉS Félmilliárd a vízkárok megelőzésére csapadékelvezetés Ősztől nagyobb biztonságban élhetnek Pétervásárán Pétervására önkormányzata az Új Magyarország Fejlesztési Terv (UMFT) Észak-magyarországi Operatív Program (ÉMOP) keretében 448.592.512 forint vissza nem térítendő támogatást nyert az Európai Unió és a Magyar Állam közös finanszírozásában belterületi vizeinek rendezésére, melyhez az önkormányzat 49.843.613 forint önerőt biztosít, így a beruházás teljes költségvetése közel félmilliárd forint. A beruházás tavaly szeptemberben kezdődött és várhatóan idén decemberben fejeződik be. A program célja a település környezeti állapotának javítása, a helyi vízkár, a dombvidéki árvíz veszélyeztetettségének csökkentése. A fejlesztés rövid, közép- és ről a külterületek veszélyeztetése hosszú távon is garantálja a rend- nélkül, így a dombokról lefolyó kívüli csapadék, illetve belvíz biz- víz rendezett, egyenletes módon tonságos elvezetését a belterület- tud a Tarna-patakig áramolni, ezA munkálatok jó ütemben folynak. Várhatóan ez év végére elkészül a rendszer. által csökkentve a település helyi vízkár- (dombvidéki árvíz) veszélyeztetettségét. A csapadékvíz-hálózat karbantartása négy embernek biztosít majd munkát, így a beruházás hozzájárul a foglalkoztatás javításához is. A megszépülő környezet, a virágzó, családi házas település lehetővé teszi a vidéki turizmus fejlődését, mely további munkahelyeket teremthet a térségben. A város önkormányzata a program megvalósulását követően azt reméli, hogy a belvízkárok megszűnésével fejlődésnek indulhat a település, mivel nem a kárelhárításra fordítódik majd a lakók munkája, hanem a A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Regionális Fejlesztési Alap társfinanszírozásával valósult meg. kiskerti termelésre, a porták csinosítására, a vidéki turizmus fejlesztésére. A félmilliárdos beruházás nyomán javul a lakosság életminősége és életkörülménye, továbbá a vállalkozások számára is vonzóbb feltételeket teremt. A majdani üzemeltetéshez szükséges pénzügyi forrást az önkormányzat biztosítja az éves költségvetésében. A BERUHÁZÁS ÖSSZKÖLTSÉGE: 498.436.125 forint. TÁMOGATÁS ÖSSZEGE: 448.592.512 forint. Ha 15 óráig feladja apróhirdetését, másnap az utolsó oldalon olvashatja.
