Heves Megyei Hírlap, 2011. július (22. évfolyam, 151-176. szám)

2011-07-11 / 160. szám

Kirándulók. A csodálatos és egyedülálló Szilvásvárad mindannyiunk közös kincse. Sokáig szeretnénk benne gyönyörködni. Képünk illusztráció. Vigyázhatnánk a völgyre! aggodalom Sokáig szeretnénk gyönyörködni a természetben Nyársalással búcsúztak az egri klubtagok a szezontól Ismét eltelt egy év klubunk életé­ből, s persze a miénkből is. Ha­gyományainkhoz híven a Szép- asszony-völgyben csurdítással zártuk az évet. A találkozót dr. Gallovits László szervezte, akinek segítőivel - s tüzeskedésük ered­ményeképpen - ülhettünk körbe és forgathattuk nyársainkat a pa­rázs fölött. A nyílt tűz varázsa, a üszta, jó levegő varázslatos han­gulatot teremtett a völgy árnyat adó hűs fái alatt. Hamarosan íny­csiklandozó illatok járták be a környéket. A finom falatokat re­mek nedűvel öblítettük le, majd vidám nótázás után zártuk a ta­lálkozót. Szép nyaralást kívánva búcsúztunk egymástól. ■ (Zelei Ferencné, egri Dobó Katica Nyugdíjas Szervezet) Jó helyre érkezett az adomány Ezúton szeretnénk az Egri Csa­ládok Átmeneti Otthona lakója, Csíki Róbert és családja, vala­mint munkatársaink nevében megköszönni a családnak fel­ajánlott ruhaadományt! A gyer­mekek nagyon örültek a sok ru­haneműnek, kollégáinkkal pe­dig mindig örömmel vesszük a segítséget, mely nagyban hozzá­járul szakmai munkánk ered­ményességéhez, sikeréhez. ■ (Csíki család nevében: Csikiné Tisza Andrea Tóth Helga intézményvezető) Megtalálták a kerékpáromat a rend őrei Ez év májusában ismeretlen tet­tes a lépcsőházi tárolóból elvitte férfi kerékpáromat. Feljelentést követően a kerékpár előkerült, azt épségben visszakaptam. Ezúton szeretném megkö­szönni az Egri Rendőrkapitány­ság Bűnügyi Osztály Felderítő Alosztályának gyors és eredmé­nyes munkáját, hogy visszajut­tatták részemre az igen fontos kétkerekűt. ■ (Név és cím a szerkőben) Barátaimmal gyakran felkeres­sük a festői szépségű szilvásvá­rad! Szalajka-völgyet. A csend, a jó levegő, a madarak éneke fel­üdülést jelent a mindennapi munka után. Sajnos az idén mást tapasztaltunk. A Szalajka- völgy szívében, a haltenyészet­nél megnyitott füstölde és büfé negatív változást hozott a völgy funkciójában. A füstölde keser­Gyöngyös város adósságállomá­nya olyan mértékű, hogy a város zavartalan működése érdekében minden forint számít. Nem irigy­lem a felelős döntéshozókat. A közintézmények működtetése igen sok pénzbe kerül, épp ezért a költségeket csökkentem kell. De melyiket és mennyivel?! Tudomá­som szerint költségcsökkentést igényel a gyöngyösi strand és uszoda, a sportlétesítmények, a múzeum, a kultúrház stb. Ezek közül orvosként most a leginkább az uszoda mellett érvelnék. Gyöngyösön sokéves hagyo­mánya van az úszásoktatásnak. nyés illata, a büfénél fogyasztó vendégek lármája megtette a ha­tását. A levegő már nem oxi­géndús, eltűntek a dalosma­darak. A büfé környékét a ked­ves vendégek egy része nyilvá­nos WC-nek használja! Évtize­dek óta autóval, motorral és egyéb járművel csak a tófalusi elágazónál lévő parkolóig lehe­tett közlekedni, amiért 1100 fo­Ezrek és ezrek tanultak meg úsz­ni az elmúlt években. Ez a tevé­kenység országos hírű. Óvodák, iskolák veszik igénybe ezt a szol­gáltatást, épp ezért az úszásokta­tás kihagyása vagy korlátozása bűn lenne. A városban több úszóegyesü­let működik. A búvárúszók vi­lághírűek. (Világcsúcstartójuk, Európa-bajnokaik és helyezett­jeik vannak.) A fiatal verseny­úszók országos hírűek. (Olimpi­ai döntőst is adtak az ország­nak.) Ezek a fiatalok a versengés és sport révén az életben is tud­nak küzdeni és keményen dol­rintot kellett fizetni útdíj gya­nánt, ez az útszakasz kb. 300 méter! Az idén a járművek már a haltenyészetnél megnyílt bü­féig közlekedhetnek, zavarva ez­zel a sétálva kirándulókat. A gyermekek kezét fogva szinte szlalomozni kell a járművek kö­zött. Tudjuk, hogy kell a bevétel, hogy a pénz minden. Na de eny- nyire?? Nem tudjuk, hogy ilyen­gozni. A sport testi és szellemi tartást ad a jövőben is. Magyar- országon sajnos kevés a gyer­mek. Nem szabadna megenged­nünk, hogy lehetséges olimpiai tehetségek elkallódjanak. Gyöngyös főként az utánpót­lás-neveléséről híres. A városban nincs olyan sportág, ahol ennyi fi­atal versenyző lenne, mint az úszósportban. Az uszodát felszerelték olyan célszerkezettel is, mely a mozgás- korlátozottak medencébe jutását segíti. Kevés ilyen megoldás léte­zik at országban. Az uszoda, a strand az a hely, ahová szívesen kor hol vannak a zöld szerveze­tek, a természetvédők, az ÁNTSZ szakemberei? Mi, kirán­dulók azt kérjük az illetékesek­től, hogy hagyják meg a völgyet eredeti állapotában, hogy még sokáig gyönyörködhessünk eb­ben a természeti csodában, amit Szalajka-völgynek hívnak!! ■ Kelemen Csaba és barátai Eger mennek az emberek, nemcsak a fürdőzés, hanem a társaság ked­véért is. A városi strand gyönyö­rű parkban van, és híres kitűnő vízminőségéről, tisztaságáról és rendezettségéről is. Mindezek fi­gyelembevételével kérem min­denkitől, akik felelősen döntenek a gyöngyösi uszoda üzemelteté­séről, hogy jól gondolják meg döntésük következményét! Gyöngyös város költségcsök­kentésének tárgyalásakor, ké­rem, kíméljék az uszodát! Minden városlakó érdeke ez. ■ Dr. Gulyás Zoltán Gyöngyös, Deák Ferenc út 46. Köszönet az idősotthonban segítő fiatal önkénteseknek Az elmúlt másfél-két évben az árvíz, vörösiszap-ömlés, vihar­kár igencsak sok gondot okozott hazánkban. Mindezt csak tetéz­te a gazdasági válság. Régi ta­pasztalat, valahányszor termé­szeti csapás ér bennünket, a jó szándékú emberek megmozdul­nak, megkeresik és megtalálják a segítség módját. A talpon maradás kulcsa az önkéntes segítők összefogása. In­tézetünk, az egri Petőfi Utcai Idősotthon jól ismeri a segítség ezen formáját. Általában kulturá­lis és társadalmi események gaz­dagítják mindennapjainkat: óvo­dások, iskolások, előadóművé­szek színes műsora. Az elmúlt hónapokban ennél is többet kap­tunk, például a mindennapos üzemeltetéshez segítséget - ta­karítás, betegellátás stb. -, me­lyet a Heves Megyei Önkéntes Centrum képviselője, Kosik Má­ria szervezett meg a Vöröske­reszttel karöltve. A közelmúltban e huszonkét tagú csoport megbí­zatása lejárt. Egy kis ünnepség keretében az intézet vezetője el­ismerő szavakkal, a gondozottak pedig kultúrműsorral köszönték meg munkájukat. Reméljük, hogy a közeljövőben újabb cso­port kap kedvet az intézet gondo- zottainak támogatásához. ■ (Kovács Zoltán, Eger cím a szerkőben) Csak névvel és címmel érkező írásokat várunk Örvendetes, hogy ismét gyakran kapunk észrevételeket, olvasói le­veleket a lapunkban megjelent írásokra, illetve egyéb közéleti kérdésekkel kapcsolatosan. En­nek következménye, hogy anyag­torlódás miatt a levelek eseten­ként némi késéssel jelennek meg. Az írásokat szerkesztett formában tesszük közzé. A közölt levelek tartalmával szerkesztőségünk nem feltétle­nül ért egyet, azokért felelőssé­get nem vállal. Csak a teljes név­vel, címmel ellátott írásokat je­lentetjük meg. Továbbra is vár­juk írásaikat szerkesztőségünk címére: Eger, Trinitárius u. 1., vagy hmhirlap@exels.hu A borí­tékra írják rá: Pf. 23. ■ Újabb érvek a gyöngyösi uszoda mellett szempont Ha lehetséges, ne a sportlétesítményeken spóroljon a város! Szívvel, szeretettel segíteni gondoskodás Orvosok vették le egy lány válláról a terhet Requiem a szóláti iskoláért búcsú Az intézmény megkezdi „Csipkerózsika-álmát” Gyógyítani, beteggel foglalkoz­ni sokféle módon lehet. Hagyo­mányos, modern, sőt ultramo­dern eszközökkel. Gyógyszer­rel, terápiával, infúzióval és még sorolhatnám... A közelmúltban megtapasztaltam, hogyan lehet szívvel, szeretettel, kitartással is segíteni az embereken. Valamikor évente kezeltek a neurológián, de a hospinvestes időszakban inkább a Debreceni Orvostudományi Egyetem Neu­rológiai Klinikájának szolgálta­tásait vettem igénybe. Egri lakos lévén most újra megpróbálkoztam a Markhot Ferenc Kórház Neurológiai Osz­tályával, amely régen igen ma­gas színvonalon működött. A vizsgálatok és kezelések idején több napon át is hallottam, hogy különböző elfekvő intézeteket kerestek a megyében, ahol egyik betegüket szeretnék elhe­lyezni. Szóba került Recsk, Bél­apátfalva, Gyöngyös stb. Hét kö­zepén tudtam meg, hogy ezek a folyamatos keresések, telefoná­lások egyik kollégiumi növen­dékünk nagyanyja érdekében történtek, aki május 20-án ka­pott agyvérzést, és teljesen lebé­nult. Jelenleg képtelen felülni is. A10. évet végzett leánykánk ezt a problémát még meg is oldotta volna, ha nem lenne otthon a to­lószékes Dédike, a beteg nagy­apa és az önálló cselekvésre képtelen édesanyja. Szerdán a szokottnál is derű­sebb volt a főorvosnő és Balázs doktor úr, a kezelőorvos. Viszik a beteget Gyöngyösre! A több hétig tartó helykeresési küzde­lem - kitartással - véget ért. Semjén doktornő és az osztá­lya megint csak jól vizsgázott emberségből. A nehéz sorsú család helyett mi mondunk köszönetét, akikre nyolc évvel ezelőtt bízta a Dédi­ke a kislányt, akinek még 2 éve hiányzik az érettségihez. A Jóisten áldása kísérje to­vábbra is elkötelezetten végzett munkájukat! ■ A Szent Orsolya Leánykollégium vezetése (név és cím a szerk-ben) Ismét elérkeztünk a tanév végé­hez. A diákok boldogan írták a táblára a VAKÁCIÓ! betűit. Jön a gondtalan nyár, a pihenés, játék, táborozás... Nem tudom, mennyire érzik át, hogy a szünidő leteltével eb­ben az alma materben szeptem­berben már nem lesz becsenge- tés. Végleg megszűnik a gyer­mekzsivaj az iskola falai között. Az évek során sokan búcsúztak el az intézménytől. Generációk sora tanulta itt meg a betűvetést, a számolást és sok más tudo­mányt. Folyamatosan alakultak kisközösségek, ismerkedtek a színjátszással, a tánccal, vala­mint a művészettel, a zenével, a nyelvtanulással... Sok-sok tanár, tanító adta át a tudást, farigcsálta a lurkók jelle­mét. Volt idő, amikor dívott a mo­gyoróvessző, a vonalzó, a „kör- mös”, később inkább a meggyő­zés... Reményeim szerint az itt végzett tanulók szívesen emlé­keznek tanáraikra, igazgatókra. Vágási Jánosra, Botár Elekre, Magyar Évára, Csépány Ferenc- nére, Faludi Ferencre, Bádonyi Györgynére, Kövecses Rezsőre, Vályi Jánosra, Zvara Józsefre, Halmi Ágnesra, Hársvölgyi Csa­bára. Szinte lehetetlen felsorolni minden élményt, amelyek az idő múlásával megszépültek, meg­szépülnek. Szerencsére a felnövekvő ge­nerációk jó iskolába kerülnek, megnyügtatóan patinás környe­zetbe. Mégis fáj a szívem, hogy a sok munkával, törődéssel létre­hozott létesítmény falai között már az alsó tagozatosok sem foly­tathatják tanulmányaikat. Szo­rult helyzetben döntött az önkor­mányzat, a szülők kénytelenek voltak beletörődni a változásba. Szomorú, de igaz: szegényebb lesz a településünk egy „életet adó” központtal, a gyermekek boldog zsivajával, az eltávozott pedagógusok közéletformáló munkájával. Az alma mater megkezdi „Csip­kerózsika-álmát”. Reméljük, egyszer még feléb­red! ■ (Név és cím a szerkőben)

Next

/
Thumbnails
Contents