Heves Megyei Hírlap, 2011. július (22. évfolyam, 151-176. szám)

2011-07-11 / 160. szám

HEVES MEGYEI HÍRLAP - 2011. JÚLIUS 11, HÉTFŐ SPORTTÜKÖR Kis Károly az igazán nagy királyok között európa liga Heves megye legelőkelőbb helyen jegyzett edzője továbbjutással mutatkozott be I „A Tromsö ellen ennyi helyzetet nem fogunk ki­hagyni, mert ennyi egyszerű­en nem lesz.” őket. Nem kellett ennyit autózni­uk Bencsok Yilmoséknak. -Kis Károly hajdani csapattársa „mindössze” Recskről tette tisz­teletét régi barátja első európai kupameccsén. A PFC-t bajnoki ezüstig repítő, mátraballai ille­tőségű sikeredzőnek a lelátón szurkolt felesége, Dorottya és fia, Krisztián is, de a salgótarjáni (Kiskörén és Pétervásárán is fut­ballozott) Mátyus Sándor és csa­ládja is közelről láthatta a bará­ti tréner EL-találkozóját. Szak­mabeliekről lévén szó, tudták mindannyian, hogy a forró nyá­ri napot nem tömény izgalom zárja le, ám Karcsi szívélyes hívásának illett eleget tenni. Az edzői elvárá­soknak Magasfőldi Józsefék is eleget tettek, lévén, hogy már all. percben betaláltak Rivas kapujába. A mélynövésű portás félórán belül azonban csupán egyszer kapitu­lált, miután Magasfőldi kétszer is megkegyelmezett a „levegő urának”. A paksi drukkerek il­lették e névvel a derék hálóőrt, aki senkitől sem zavartatva két­szer is olyan mozdulattal ölelte Sipeki Istvánnal (jobbra) szemben az andorraiak csak nyomoztak a labdát. Profik játszották amatőrök ellen. Nincs kizárva, hogy Egerben is rúgja még valaha a labdát a paksi játékos A mátraballai Mágus, az atomváros atyamestere si­kerrel vette első nemzetkö­zi kupafordulóját. A Paksi FC-t bajnoki ezüstéremig és Európa Liga szereplésig repítő Kis Károlyt az US Santa Coloma elleni a szé­kesfehérvári gólzápor so­rán lestük meg. Bódi Csaba labdarúgás „A rend, az rend” - vette békésen tudomásul Egervá­ri Sándor. A magyar válogatott szövetségi kapitá­nya segítőjével, Csá­bi lózseffel próbált volna bejutni a Sós­tói stadion egyik be­járatán. A biztonság éber őre azonban felhívta a figyelmet arra: a VIP-belépő sok mindenre feljogosítja tulajdonosát, ám arra nem, hogy a nemzeti együttes el­ső embere (feltéve, hogy a szigo­rú „szekuritis” egyáltalán felis­merte a mestert...) a meccs előtt az öltözőfolyosón válthasson né­hány szót az első „hazai” nemzet­közi kupamérkőzésére készülő paksiak vezetőedzőjével. „Kis Károly a legnagyobb ki­rály!” A királyok városában kü­lönösen hatott ez a kijelentés, a Székesfehérvárra érkező paksi drukkereket ez viszont a legke­vésbé sem zavarta. Az már in­kább, hogy egyáltalán utazniuk kellett Fejér megyébe, ugyanis az andorrai pályán engedte az UEFA lejátszani az Európa Liga selejtezőt, az atomváros felújított arénájában viszont nem, holott a - kint járt szemtanúk elmondá­sa alapján - a méltán nagy hírű UE-Santa Coloma létesítményé­ről minden állítható, csak az nem, hogy a kontinentális szö­vetség szabványának megfelel­ne. No, de sebaj. Fehérvár ven­dégváró népe szívesen fogadta a tolnai látogatókat, miként az an­dorrai futballisták kísérői is jól érezték magukat Sóstón. „Még nem játszottunk ekkora stadionban” - vallotta be a colomai mágus. Lluis Miquelék felpakoltak útikönyvekből is, a meccs helyszínén túl ugyanis Győrben is időztek kicsit, mi­ként Budapesten is töltöttek né­hány órát, ha már a sors(olás) szeszélye magyar földre hozta láthatóan meglepődött Sipeki István. A paksiak szóvivője a vacsoráról szólította el az örökmozgó középpályást, akit külön nem jelöltek a „kötele­zően nyilatkozó" játékosok kö­zé, így Sipi nyugodtan falato­zott társaival. Mikor aztán ki­derült, hogy a rá váró újságíró Egerből érkezett, felcsillant a magához a játékszert, hogy azu­tán méltán jöhetett a dicséret. Korholó szavak Rubiónak jár­tak. A vendégek középpályá­sa a 42. percben vérző orral Kis Károlyék elegánsan búcsúz­tatták első kupaellenfelüket labdarúgó szeme. „Tényleg, Egerből?” - kérdezett vissza, majd örömmel mondta, ki­lencéves lánya hamarosan eg­ri nagymamájánál nyaral, ahol imád lenni. „Szoktam ol­vasgatni az egri futballal kap­csolatos történéseket, így tu­dom, hogy simán nyerte a csa­pat az NB III-at, ám az NB II­rohant le a pályáról, és egyből az öltöző felé vette az irányt. A negyedik játékvezető többszöri győzködése azonban sikerre ve­zetett: a kispadnál leápolták a já­tékost, aki vélhetően csak a biz­tonságot adó klubépületben lát­ta volna a megoldást problémá­es indulást illetően akadnak gondok” - erősítette meg tájé kozottságát a 32 éves futbal­lista. A Pakson negyedik évét kezdő labdarúgó úgy véli, hogy „nincs kizárva, hogy egy­szer még játszom Egerben”, ám egyelőre a PFC-re figyel, amely pályafutása legeredmé­nyesebb állomásának számít. ja orvoslására. Doktorból persze gyorsan akadt, de az X-menek száma is gyorsan megnőtt. A „Miről ismerni meg a futballis­tát? Hát arról, hogy négy árnyé­ka van” tréfára alapozva egy tíz év formájú fiú vont párhuzamot a gyepen futkározók és a mozi­vászon szuperhősei között. Ez­zel a magaslattal talán még lehet picit várni, azzal viszont nem, ha a jó drukker szomjas. És álta­lában (mindig) az. „Nincs sör? Mi az, betegek járnak ide?” Az öblös hang a szünetben a büfé fe­lé tódulok közül fejtette ki mar­kánsan a többiek igényével jól egybecsengő véleményét. Folyé­kony kenyér helyett maradt a fél liter kimért kóla 250-ért és a hot dog ennek a duplájáért. Igény mutatkozott az MVM-Paksi FC lógóval ellátott ereklyékre is, igaz, sál (2900 Ft), trikó (3500 Ft), klubzászló (1250 Ft) iránt közel sem mutatkozott olyan ke­reslet, mint - teszem azt - a kor­só sör irányába. Gólokra is áhítoztak a zöld-fe­hérek hívek, mert bizony ked­venceik ezzel adósak maradtak az első 45 percben. Magasfőldi 47. percben esett újabb találata valamelyest megnyugtatta a né­peket, ám Csernyánszki egyet­len bravúrját követően elégedet­lenkedő is akadt. „Karcsi, cserélj már!” - szólította fel a néző a tré­nert. Kis azonban még várt, hadd lépjen előbb edző kollégá­ja. Lluis Miquel pedig lépett, sor­ra lehetőséget adva cseréinek a csodás „gyöp” kipróbálására. A labdát jobbára csak nyomozó an­dorrai legények dicséretére vál­jon, hogy nem adták könnyen magukat. A tavalyi paksi gól­gyáros viszont megmutatta, hogy nem oda Böde, míg Heffler Norbert abból adott példát, hogy tologatás és felesleges csel he­lyett miként lehet és kell gólt rúgni úgy, hogy az ember a kis- padról beállva érkezik. A 4-0-ás PFC-győzelem roppant hízelgő a Colomára, ám a gárda emiatt cseppet sem aggódik. „Nagyon nagy volt a különbség a két csa­pat között” - ismerte el az an­dorrai szakvezető, megjegyezve még, hogy az ő félprofi gárdájuk egyébként sem «volt sokra hiva­tott a paksi profikkal szemben. A kisből naggyá, Károlyból ki­rállyá nemesült hazai mester eközben már a következő ellen­félre, a norvég Tromsö gárdájá­ra összpontosított úgy, hogy hu­morérzékét is megcsillogtatta: „ennyi helyzetet nem fogunk ki­hagyni, mert ennyi egyszerűen nem lesz.” A nemzetközi kupa­porondon bemutatkozásként - joggal elvárt - kettős győzelem­mel továbbjutott magyar ezüst­érmes gárda vezetőedzője ez­után paksi elődjével, Gellei Im­rével váltott néhány szót, majd sietett balassagyarmati barátai­hoz. A kisbusszal érkezett társa­ság tagjai nagy örömmel vették körbe a hajdani nógrádi mestert, aki a rövid eszmecserét követő­en igyekezett Paksra visszaindu­ló játékosaihoz. Mert ugye colomai siker ide, fehérvári diadal oda, másnap délelőtt edzés következik és „a rend, az rend.’1 Lélekben és fizikálisán is a hatvaniak a legjobbak tékvandó Harmincnégy medált hozott Nagyváradról a TKD Spirit Egyesület tíz sportolója. Ezzel a teljesítménnyel a meghí­vott egyletek közül a hatvaniak számítottak a legeredménye­sebbnek a Summer Cup elneve­zésű nemzetközi viadalon.- Harcos, kemény versenyzők­ből álló megmérettetésen va­gyunk túl, ahol sikerült reme­kelnünk - értékelt a hatvanonli- ne-nak Szász Péter klubvezető. A Zagyva-partiak formagyakor­latban, küzdelemben, speciális törésben, erőtörésben és tradici­onális küzdelemben is bemutat­hatták a tudásukat a háromna­pos eseményen. Éremgyűjtés­ben Csorba Adám vitte a prímet. A hatvaniak váradi érmesei a következők: Csorba Ádám (3 arany, 2 ezüst, 1 bronz), Maczkó Gábor (2,1,1), Újházi Gábor (1, 1, 1), Penczi Andrea (2, 2, 2), Pregun Tamara (3 arany, 1 ezüst), Kopka Dávid (1, 1, 1), Kiss Dávid (1 arany), Bukovics Gergő (1 bronz), Szász Bence (1 bronz), Szász Péter (3,1,1). A romániai fellépésen kívül az összevont, haladóöv-vizsga je­lentett kihívást a közelmúltban a hatvani tékvandósoknak. Kiss Dávid kék öv piros csíkra vizsgá­zott, Rózsa Norbert és Maczkó Gábor piros öv, fekete csíkos szintre lépett elő, így egy lépés választja el őket a fekete öves mesteri fokozattól. ■ B. Cs. A15. országot az USA jelenti számára játékossors Az Ausztriában játszó besg&MŐi középpályás New Yorkba készül labdarúgás Vatikáni útját so­sem felejti Penti Zoltán, a pápai fogadás élményét örökre magá­ba zárta, most pedig a tengeren­túlra készül. A besenyőtelki fut­ballista a magyar cigány váloga­tott tagjaként tavaly járt Rómá­ban, míg előzőleg 13 országban több mint 70 mérkőzést játszott a roma együttesben. Kenyerét jelenleg Ausztriában keresi, ahol kiválóan érzi magát. „Nyu­godtan mondhatom, hogy meg­találtam a számításomat az osztrákoknál" - dicséri a sógo­rokat a 31 éves futballista. Középpályásként idén nyolc gólt és számos gólpasszt jegy­zett a Kornetburg AFC gárdájá­ban. Az V. osztályban 6. helyen végzett egylethez budapes ti csapattársával, Slehov- * szki Krisztiánnal utazik péntekenként, majd a hét vé gi meccset követően együtt jönnek haza. Megéri az ingázás. „Jobban kere­sek, mint egy .NB Il-es magyar klubnál, rá­adásul, amit kint meg­ígérnek a vezetők, azt i be is tartják.” ; A 2010/2011-es év­ben a futsal NB I- ben az ózdi­aknál kispá- "•‘Ti W* Penti Zoltán vágyainak szárnyakat adtak az osztrákok lyázott focista a borso­di városban előzőleg nagypályán a második vonalban játszott. Szíve- “*-■ emlékszik ar­ra az időszak­ra, amelynek I során sokat köszönhe­tett akkori mesteré­nek, Kar­dos József­nek, és haj­dani társai közül Váczi Zoltánnal a mai napig jó jkapcsolatot § ápol. A kis osztrák faluban is profi körül­mények között labdát rúgó spor­toló amikor csak teheti, 10 éves fiával tölti otthon az időt. Pétiké az Egri Focisuli Egyesületben Csuhay József útmutatásai alap­ján sajátítja el a futball ábécéjét. Az édesapa fizikálisán ragyo­gó erőnek örvend, és nagy vára­kozással tekint a hónap vége elé. „New Yorkban nyolc napot töltünk a Kornetburg szponzo­rainak köszönhetően.” A nagy vízen át először repülő játékos szerencsésnek tartja magát, mert a labdarúgás jóvoltából olyan lehetőségekhez jutott, amelyre másként aligha lett vol­na módja. Néhány imát mondott is már ezért. ■ B. Cs. t t /

Next

/
Thumbnails
Contents