Heves Megyei Hírlap, 2011. június (22. évfolyam, 127-151. szám)

2011-06-03 / 129. szám

14 HORIZONT HEVES MEGYEI HÍRLAP - 2011. JÚNIUS 3., PÉNTEK A bivalyok földjén, Mérán jártak a tarnaméraiak Jövőre lesz húsz éve annak, hogy a Heves megyében élő tarnamé­raiak a kalotaszegi Méra lakosa­ival barátságot kötöttek. A tarnaméraiak a napokban tértek haza az erdélyi partnerte­lepülés falunapi rendezvényéről, amelyen ezúttal nem hivatalos fellépéssel képviselték Magyar- országot, hanem baráti jelenlét­ükkel erősítették a két évtizedes kapcsolatot. A nappali progra­mokon és az esti táncházban kö­zösen mulattak a Heves megyei és az erdélyi családok. Megte­kintették a híres bivalytenyésze­tet is, amely évszázadok óta ha­gyományosan a megélhetést je­lenti a kalotaszegi településen. A méraiakat a júliusi falunap­ra várják Tarnamérára, ahol már javában készülnek a szervezők és a lakosok a jövő évi jubileum megünneplésére is. ■ Mézet loptak Istenmezején a jánoshalmi méhésztől A csoda az emberi elméből ered A gyurgyalag fészkelőhelyét szeretné védetté nyilváníttatni Kiss Ferenc Kiss Ferenc: Szívesen utaznék vissza kétszáz évet az időben, hogy olyan Tiszát láthassak, amelynek anyagi érdekek miatt még nem zsigerelték ki minden szegletét Elhivatott természetvédő, úgy ismeri a Tiszát, mint más a tenyerét. Látogatók ezreinek ad különleges élményt túravezetéseivel Kiss Ferenc. Szuromi Rita Nincs az évnek olyan évszakja vagy napja, amikor Kiss Ferenc túravezető ne tudna órákat me­sélni a Tisza-tó élővilágáról.- Úgy tűnik, az „anyatejjel” együtt szívta magába a termé­szet szeretetét és ismeretét. Családi indíttatás?- Mindig volt csónakunk - mondja a tiszaörvényi Szabics- kikötő túravezetője. - Édesapám készítette őket. Később már én is segítettem neki az új vízi jármű­vek elkészítésében. Három ge­neráció élt együtt az otthonunk­ban, a nagyszülők, a szülők és az unokák, vagyis a nővérem és én. Nagypapám élete delén halász is volt. Nyugdíjas éveiben pedig kijárt horgászni. Óvodásként mindig rohantam a kapuba elé. Meg sem vártam, hogy bejöjjön, már kérdeztem: mit fogott, pa­pa? Szinte mindig hozott halat. Amikor mégsem fogott semmit és zsákmány nélkül tért haza, nem akartam hinni neki. Talán ekkor vetették el a „magot” ben­nem, és azóta folyton erősödött bennem a Tisza szeretete és a természet tisztelete.- Mi volt az első élménye a Tiszáról?- A családdal - ha tehettük - kieveztünk egy folyóparti hor­gászhelyre, bográcsoztunk, hor­gásztunk, játszottunk és füröd­tünk. Ezt az érzést szeretném majd én is átadni leendő gyer­mekeimnek, hogy békében, sze- retetben, harmóniában éljenek egymással és a természettel.- A gyermekkori élményektől egyenes út vezetett a tisza-tavi túravezetésig?- Dehogy. Azt mondják, minél göröngyösebb és kanyargósabb az út a célig, annál szebb a cél­ba érés. Először vasútépítő gé­pész lettem, majd Németország­ban targoncásként, később egy csokigyárban élelmiszeripari gé­pészként dolgoztam. De tudjuk azt, hogy „Ki a Tisza vizét issza, vágyik annak szíve vissza”, va­gyis hazajöttem. Itthon benzin­kutas voltam, közben több, ide­genforgalommal kapcsolatos szakmát is megszereztem. A Ti­szától azonban sohasem távolod­tam el! Szakközépiskolás korom­ban a vonat indulása előtt min­dig ki kellett mennem a Tisza- partra biciklivel, mert ott volt az a semmivel össze nem hasonlít­ható érzés, amely feltöltött a kö­vetkezendő öt napra. KISS FERENC SZÜLETÉSI HELY, IDŐ: Tiszaßred, 1975. június 6. végzettség: idegenvezető és környezetvédelem szakos tanár HOBBI: természetvédelem szabadidő: evezés, madarászat KEDVENC TISZAI ÉVSZAK: tavasz- Melyik öblöt, szigetet, ma- rotvát kedveli leginkább?- Mostanában már nem tar­tom szükségesnek, hogy mesz- sze menjek a kikötőtől. E táj minden egyes részletében ben­ne rejlik a csoda, csak nyitott szemmel kell járni. Ezt próbá­lom megmutatni a túracsopor­toknak is. Most leginkább a tiszaörvényi VIITas öblítőcsa­torna kezdetét és a tiszaörvényi morotvát összekötő kis csator­nát kedvelem. Nagyon kevesen járnak erre, talán ezért is tudott megmaradni az érintetlensége.- Vannak még vajon olyan rejtett zugai a Tisza ezen sza­kaszának, amikre Ön is rá­csodálkozik?- Ki sem kell lépnem a kapun, hogy akár a most költő füstifecs­kéinkben, vagy a feleségem által ápolt muskátlikban meglássam a csodát. Az ugyanis nem a tün­dérrózsákból, a madarakból és a vadregényes vidékből, annak rejtett zugaiból ered, hanem az emberi elme szépre, jóra, szere­tette való nyitottságából.- Túravezetőként mennyire kell megfelelni a vendégek el­várásainak?- Szeretek emberekkel foglal­kozni. Legutolsó végzettségem szerint pedagógus és környezet- védelem szakos tanár vagyok. Szeretek gyerekeknek mesélni a friss levegőn azokról a tár­gyakról, jelenségekről, ame­lyekről az iskolapadban csak fel­színesen hallanak. Olyannak szeretem a természetet, ami­lyen, és szívesen mesélek a cso­dáiról olyan embereknek, aki­ket ez érdekel!- Kapott olyan kérdéseket, amikre nem tudta a választ?- Mindig lehetnek olyan érde­kes kérdések, amelyekre nem le­het előre felkészülni. Nincs az a túravezető, aki mindent tudna.- Aki vízparthoz él közel, rendszerint eltalál egy-egy művészeti ághoz. így van ez Önnel is?- Nincs jó kézügyességem, ép­pen ezért én inkább mesélek a természetről, a szépségeiről azoknak, akik nyitottak erre.- Van egy dédelgetett terve, a százéves fa. Mi lesz vele?- Szeretnék a százéves fához túrákat szervezni, és azt védet­té nyilváníttatni. De most van egy sürgősebb feladatom: azon dolgozom, hogy a legszínpom- pásabb magyarországi madár, a gyurgyalag fészkelőhelye helyi védettséget kapjon.- Szerencsés az, akinek a munkája a hobbija, de fárasz­tó is tud lenni...- Nekem is vannak határaim. A természetvédelmet a hivatá­somnak tekintem és összekap­csolom a túravezetésekkel. Nem fárasztó és nem unalmas, sőt ha jól csinálom, még hasznos is a környezeti nevelésben és a tu­datformálásban.- Milyennek szeretné látni húsz év múlva a Tisza-tavat?- Szívem szerint leginkább nem előre, hanem visszafelé mennék az időben, és nem húsz, hanem kétszáz évet. Ak­kor még ugyanis nem volt ilyen mértékű a vízszennyezés mint napjainkban. Akkor még nem találták fel a petpalackot, nem volt ilyen gyors a világ, mint most, és anyagi érdekek miatt nem zsigerelték ki a természet minden egyes érintetlen szegle­tét. Természetesen a jövőt kell alakítanunk, mert a múltunk már visszahozhatatlan. Szeret­nék egy általunk okozott sebek­től gyógyult Tiszát látni! Istenmezeje külterületén egy já­noshalmi méhésztől egy hordó­nyi - közel két mázsa, 385 ezer forint értékű - mézet loptak el. A rendőrök még a helyszínen el­fogtak egy tarnaleleszi és három erdőkövesdi lakost, akiket gya­núsítottként hallgattak ki, a ná­luk megtalált mézet pedig azon­nal lefoglalták. ■ Közel két mázsa mézet loptak el. Egy mátrafüredi büfé pultjá­ról elemelték egy gyöngyössoly- mosi lakos pénztárcáját, amely­ben személyes iratai, illetve 190 ezer forint készpénz volt. Eger­ben szintén egy bukszát tulajdo­nítottak el. A trükkös tolvaj a nyitott bejárati ajtón jutott be a házba, majd a tulajdonos figyel­mét elterelve elvette a verandá­ról a háziasszony táskájából a pénztárcát. A családot tettével tizenkilencezer forinttól fosztot­ta meg a bűnöző. Nyolcvanezer forintos kára keletkezett annak az egri autós­nak, akinek a parkolóban álló kocsija ablakát törték be. Az au­tóból mobiltelefonját és két kül­ső winchesterét lopták el. ■ HIRDETÉS Te is lehetsz ÚJSÁGÍRÓ! Ha gyakran úgy érzed, hogy másoknak 1$ elmondanád a véleményed, ha szívesen írsz, ha imádsz olvasni, ha jól ismered a magyar nyelvet, ha otthonosan mozogsz az on-line világban, A Heves Megyei Hírlap szerkesztősége gyakornoki programot hirdet olyan felsőfokú végzettségűeknek, akik kedvet éreznek az újságíráshoz. A program részleteiről Vincze Ildikó titkárságvezető ad felvilágosítást a (36) 513-600-as telefonszámon Jelentkezni fényképes önéletrajzzal és két, bármilyen műfajban készült, önálló munka beadásával lehet 2011. június 12-éig. A pályázatokat a szerkesztőség címére -3300 Eger, Trinitárius u, 1. kell eljuttatni, vagy e-mailben lehet beküldeni az ildiko.vincze@axelspringer.hu címre. Vibráló időalagútba ragad a festmény kiállítás Braun András képei láthatók az egri Templom Galériában Perpetuum mobile, az aranycsi- nálás titka, a kör négyszögesíté­se: az embert évszázadok óta vonzzák a lehetetlen feladatok. Még akkor is, ha tudja, hogy vál­lalkozása eleve bukásra ítélt. Braun András festőművész El­mozduló énközpontök című kiál­lításának címadó darabja is ezt a lehetetlent próbálja fölmutatni. Festményei mindig négyzet ala­kúak, melyeket körök, buboré­kok, spirálok tesznek mozgal­massá. Művészetét a pop-art, az op-art stílusirányzataihoz kötik, hiszen a színek és a geometri­kus formák összhangja jelenik meg rajtuk. Artner Sisso publicista meg­nyitójában kiemelte, hogy ez a Braun András alkotásai elgondolkodásra késztetik a nézőt festészet „egyszerűen csak maga a rögzült pszichedélia”, mivel képes a nézőpont és a tudatos­ság állapotának a megváltoztatá­sára. A néző is elbizonytalano­dik a színvak-tesztet idéző, az öreg Monet-t vízililiomai között megjelenítő műve láttán. A Tes­la című darab mintha vibráló időalagútba ragadna minket a szerb feltalálóval. Képeinek ér­telmezését a címadás segíti leg­inkább. Nem mindegy, mit ír a négyzetbe foglalt kör alá. Más­képp tekintünk akár egy hétköz­napi tárgyra is, ha azon azt a címkét olvassuk, hogy „A tárgy radioaktív”. A kiállítás június 4-ig látható a Templom Galériában. ■ r

Next

/
Thumbnails
Contents